Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sorozatban bukik a Lombard - Marad a kegyelemdöfés?

2019.06.18

aljas--kep---01.png

 

Ha nem is vagyunk ott a tárgyalótermekben, ha nem is ismerjük a teljes peranyagot, az ítéletekből is kiderül, hogy milyen aljas pl. a Lombard.

 

Következzenek részletek két ítéletből!

 

Az alperes 1.312.500,- Ft összegű svájci frankban nyilvántartott kölcsönt kapott 60 hónapos futamidőre 19,94 % THM mellett.  

 

 

  A „fix deviza konstrukció” szerint a kamatváltozás és árfolyamváltozás elszámolása a futamidő végén történt. Az alperes a fizetési kötelezettségének nem tett eleget, ezért a felperesi jogelőd 2011. január 17-én a kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondta, opciós jogát gyakorolta és a gépjármű értékesítésből befolyt összeg elszámolásával alperes tartozása 931.293,- Ft tőke 144.569,- Ft késedelmi kamat és 500,- Ft költség volt, amely követelést a felperes engedményezés útján szerezte meg. 

 

 

Felperesi jogelőd a devizahitel szerződéssel kapcsolatos elszámolást elkészítette, az felülvizsgált elszámolásnak minősül. Ez alapján a felperes a 80.699,- Ft tisztességtelenül felszámított összeget a lejárt késedelmi kamat tartozásban elszámolta.   

 

 

 Felperes keresetében kérte, a bíróság kötelezze az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 913.129,- Ft-ot és ennek 2013. szeptember 11-től a kifizetés napjáig járó, mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamatát, 143.892,- Ft lejárt késedelmi kamatot. Másodlagosan kérte, hogy amennyiben a bíróság az alperes érvénytelenségi kifogásának helyt ad, úgy a kölcsönszerződést nyilvánítsa érvényessé és állapítsa meg, hogy a szerződés az egyedi kölcsönszerződésben és az üzletszabályzatban rögzített feltételekkel érvényes, az ügyleti kamat mértéke évi 8,28 %, a mértékadó devizanem svájci frank, alperes befizetéseinek elszámolásánál pedig az MNB hivatalos deviza árfolyama az irányadó. Ez esetre is az elsődleges keresettel egyező összegben kérte alperes marasztalását. 

 

 

Az alperes érdemi ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte és érvénytelenségi kifogást terjesztett elő. Arra hivatkozott, hogy a kölcsönszerződés jogszabályba ütközik és érvénytelen, mert nincs meghatározva a kirovó pénznemben a tőkeösszeg, felperes a követelést és alperesi teljesítést csak forintban tartotta nyilván; a THM meghatározása nem felel meg a Hpt. 213. § (1) bek. b.) pontjában írtaknak és nem tartalmazza a THM számításánál figyelembe vett, illetve figyelembe nem vett költségeket és annak becslését; nem tartalmazza a kamat éves százalékos mértékét; jogsértő, hogy felperes deviza árfolyamból eredő követelését üzletszabályzat szerint kamatként tartotta nyilván; a felperesi jogelőd árfolyam-kockázatról megfelelő tájékoztatást nem nyújtott. Állította továbbá, hogy a felperes az összegszerűséget sem bizonyította. 

 

 

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a perbeli kölcsönszerződés nem felel meg a devizaalapú kölcsönszerződés kritériumainak, kizárólag forintban tartalmazza a tőkeösszeget; nem tartalmazza sem a kamat mértékét, sem a THM számításánál figyelembe vett költségeket. A kölcsönszerződésben a mértékadó devizanemként megjelölték a svájci frankot, az üzletszabályzat és az egyedi kölcsönszerződés is utal a Kamatváltozás I. és Kamatváltozás II. megjelölésű, ténylegesen árfolyamváltozást jelölő kikötésekre, azonban ezen kívül a felperes semmivel nem tudta igazolni azt, hogy devizaalapon folyósította volna, vagy tartotta volna nyilván a kölcsönszerződéssel kapcsolatos ki- és befizetéseket. Erre tekintettel a kölcsönszerződés nem felel meg a Hpt. 212.§ (1) bekezdése és a 213. §-ban foglalt rendelkezéseknek. 

 

 

  Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az üzletszabályzat rendelkezéseiből nem állapítható meg, hogy az alperes az árfolyam-kockázatról megfelelő tájékoztatást kapott volna.   

 

    

  Az elsőfokú bírság kiemelte, hogy a felperes többszöri felhívás ellenére sem jelölte meg, hogy a szerződés mely pontjaira nézve és az eredeti szerződéshez képest milyen eltérő tartalommal kéri a kölcsönszerződést érvényessé nyilvánítani. Az elsőfokú bíróság szerint fogalmilag kizárt az érvénytelen szerződés eredeti tartalommal, illetve az eredeti tartalomból levezetett éves kamatmérték kiegészítéssel történő érvényessé nyilvánítása  

 

 

  A perbeli esetben kockázatfeltáró nyilatkozatot az alperes nem írt alá, ehhez azonban önmagában szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményét jogszabály nem fűzi. Bár a szerződés tartalmazza, hogy mértékadó devizanem a svájci frank és bár az üzletszabályzat V.6. pontjában alperes vállalta a mértékadó devizanem és forint közötti árfolyam-változásból eredő kockázatot, ez azonban nem teszi egyértelművé az alperes kockázatvállalásának konkrét tartalmát. 

 

 

Az Európai Unió Bíróságának C-51/17. számú ügyben hozott ítélete szerint a 93/13 irányelv 4. cikkének második bekezdését akként kell értelmezni, hogy az a követelmény, amely szerint a szerződési feltételeket világosan és érthetően kell megfogalmazni, arra kötelezi a pénzügyi intézményeket, hogy elegendő tájékoztatást nyújtsanak a kölcsönt felvevők számára ahhoz, hogy az utóbbiak tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak. Ennek megfelelően az árfolyam-kockázattal kapcsolatos feltételnek nem csak alaki és nyelvtani szempontból, hanem a konkrét tartalom vonatkozásában is érthetőnek kell lennie a fogyasztó számára abban az értelemben, hogy az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó ne csupán azt legyen  képes felismerni, hogy a nemzeti fizetőeszköz a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti devizához képest leértékelődhet, hanem értékelni kell tudnia egy ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt – esetlegesen jelentős – gazdasági következményeit is. 

 

 

Sem a perbeli egyedi szerződés, sem pedig az üzletszabályzat V/6. pontja, sem a XI. fejezet fix devizakonstrukcióra vonatkozó külön rendelkezéseiből nem derül ki, hogy a forint gyengülése esetén az alperes fizetési kötelezettsége akár a törlesztőrészlet összege, akár a futamidő meghosszabbodása miatt növekszik és annak mértéke korlátlan. Az üzletszabályzat I/25/b. pont kifejezetten megtévesztő, mivel kamatváltozásként nevesíti a tartalmában árfolyam-változást és így nehezen értelmezhetővé teszi a IV/5. pontban részletezett következményt. Az árfolyam-változásból fakadó kockázat fogyasztó általi mérlegelését, felismerését nehezíti, hogy a devizakonstrukcióval kapcsolatos rendelkezéseket a felperesi jogelőd üzletszabályzata egymástól elszigetelten, az üzletszabályzat különböző fejezeteiben rögzítette, így azok összefüggését sem lehet áttekinteni. 

 

 

Az alperes nem állította és a felperes sem hivatkozott arra, hogy a felperesi jogelőd az árfolyam-változások következményeiről egyéb módon, szóban tájékoztatást adott volna.   

 

 A másodfokú bíróság osztja az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy felperes szerződés érvénytelenségének kiküszöbölése iránti másodlagos keresete alaptalan. A másodfokú bíróság felhívta a felperest, hogy a kölcsönszerződés érvénytelenségét alapul véve munkálja ki, hogy alperes milyen tőke- és kamatösszeggel tartozik, amely elszámolás alapja a ténylegesen folyósított kölcsön forintösszege, valamint a kölcsönszerződésben kikötött kamatfelár alapul vételével megállapított piaci forintkamat azzal, hogy a felperes az alperesi teljesítéseket és megtérült összeget is köteles kimunkálni és a tartozásba elszámolni.   

 

megjegyzés: SAJNOS A BÍRÓSÁG MEGADJA A KEGYELEMDÖFÉST!!!!

 

 

 Kétségessé tette felperesi tényállításokat az a körülmény, hogy az elsőfokú eljárás során a felperes a kimunkált követelésszámításkor adminisztrációs hibából adódóan két befizetés tételt tévesen tüntetett fel, a javítást és annak módját nem indokolta kellően, továbbá a gépjármű értékesítésből befolyt 950.000 Ft vételárat a jóváírás kimutatás nem tartalmazza.   

 

 

  Kaposvár, 2018. december 6.

dr. Horváth M. Csaba s.k. dr. Leidecker Andrea sk. dr. Korvicska Attila s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró  

Pesti Központi Kerületi Bíróság - 16.P.86.955/2018/17.

 

 

Az ítélet elérhető a Hitelsikerek oldaláról:

http://hitelsikerek.hu/a-lombard-szerzodese-semmis/ 

 

A másik ítéletből:

 

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 260.052,- (kettőszázhatvanezer-ötvenkettő) forint + Áfa, bruttó 334.077,- (háromszázharmincnégyezer-hetvenhét) forint perköltsége az alperesnek 15 nap alatt fizessen meg.

   A gépjármű bruttó vételára 5.250.000,- forint volt. A szerződés alapján a felek az első lízingdíj összegét 1.765.500,- forintban határozták meg az egyedi szerződésben, mely lényegében az önerőt jelentette, mivel azt az alperes számla szerint vételárelőlegként fizette meg. A lízingdíj törlesztésének számát 72 darabban, a rendszeresen fizetendő lízingdíjak összegét 72 x 84.131,- forintban, az összes lízingdíjat 7.822.932,- forintban határozták meg.   

 

  A lízingdíj késedelmes fizetése okán a felperes a 2013. augusztus 12. napján kelt levéllel a fenti szerződést 2013. szeptember 4. napjára felmondta. A felmondó levél szerint a felmondás napjáig esedékessé vált meg nem fizetett tartozás 191.140,- forint volt. A felperes tájékoztatta az alperest, hogy a szerződés megszűnésének napjával a szerződésből eredő valamennyi tartozása egy összegben esedékessé válik. A szerződés megszűnésének napjával esedékessé váló tartozását az alperesnek 2.103.838,- forint tőke, 22.131,- forint lejárt kamat, 1.331.757,- forint árfolyamváltozás II., 790.820,- forint árfo1yamváltozás I., árfolyamváltozáskamataként 136.436,- forint, ügyviteli költségként 105.192,- forintot és szerződés kezelési díjat 600,- forintot írt elő az alperesnek azzal, hogy felszólította fenti tételek megfizetésére. Felszólították az alperest a lízingtárgy visszaadására.  

 

  Az alperes ténylegesen a felperesi elszámolás jóváírási rubrikáinak összeadása alapján 4.225.922,- forintot fizetett meg, továbbá megfizetett még kétszer 1.765.500,- forintot, valamint 327.849,- forintot, összesen 8.084.771,- forintot. Ha összeadjuk a szerződésben meghatározott 72 x 84.131,- forint lízingdíjat, mely 7.822.932,- forint, akkor megállapítható, hogy az alperes túlfizetésben van. Előadta, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete 2010. május 21. napján kelt határozatával a felperest bírsággal sújtotta. Megállapította, hogy a felperes 2005. - 2008. években megsértette az ügyfelek tájékoztatására vonatkozó jogszabályi előírásokat, mert nem alkalmazott a deviza alapú hitelekhez kapcsolódóan kockázatfeltáró nyilatkozatot, melyben a szerződéses ügyletben az ügyfeleket érintő kockázatok bemutatásra és ennek megtörténte az ügyfél által igazolásra kerültek volna. Felhívta ezen jogszabályok betartására  

 

 Alapos volt az alperes álláspontja, hogy az alperes nem kapott megfelelő tájékoztatást az árfolyamkockázatról, ezért a lízingszerződésnek az árfolyamkockázat korlátlanul a lízingbevevő általi viselését előíró rendelkezései tisztességtelenek, érvénytelenek. A perbeli lízingszerződés nem vitásan fogyasztói szerződés. A bíróság álláspontja szerint a pénzügyi lízingszerződésekre is alkalmazandóak a 2011. évi CLXI. tv. (Bszi.) 25. §-a, valamint az Alaptörvény 25. cikk 3. bekezdése folytán a bíróságokra nézve kötelező érvényű, a Kúria 2/2014. PJE határozatában, valamint a 6/2013. PJE határozatában kifejtettek. A Kúria 2/2014. Polgári jogegységi határozata 1. pontja értelmében a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés azon rendelkezése, amely szerint az árfolyamkockázatot - a kedvezőbb kamatmérték ellenében - korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés, amelynek a tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható. E rendelkezés tisztességtelensége csak akkor vizsgálható és állapítható meg, ha az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó (a továbbiakban: fogyasztó)   számára annak tartalma a szerződéskötéskor - figyelemmel a szerződés szövegére, valamint a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra is - nem volt világos, nem volt érthető. Ha a pénzügyi intézménytől kapott nem megfelelő tájékoztatás vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés részlegesen, vagy teljesen érvénytelen

 

A Kúria a 6/2013. PJE határozata 1-3. pontjaiban rögzítette, hogy 

1. A deviza alapú hitel-, kölcsönés pénzügyi lízingszerződések (a továbbiakban: deviza alapú kölcsönszerződések) devizaszerződések. A felek a hitelezőnek és az adósnak a kölcsönszerződésből fakadó pénztartozását egyaránt devizában határozták meg (kirovó pénznem), és azt mindkét fél forintban volt köteles teljesíteni (lerovó pénznem). E szerződéstípusnál az adós az adott időszakban irányadó forintkölcsönnél kedvezőbb kamatmérték mellett devizában adósodott el, amiből következően ő viseli az árfolyamváltozás hatásait: a forint gyengülése az adós fizetési terhének növekedését, erősödése pedig a csökkenését eredményezi. 

2. A deviza alapú kölcsönszerződés mint szerződéstípus önmagában amiatt, hogy a kedvezőbb kamatmérték ellenében az árfolyamkockázat az adósnál jelentkezik, nem ütközik jogszabályba, nem ütközik nyilvánvalóan a jóerkölcsbe, nem uzsorás szerződés, nem irányul lehetetlen szolgáltatásra és nem színlelt szerződés. A szerződési terheknek a szerződés megkötését követő - előre nem látható - egyoldalú eltolódása az érvénytelenség körében nem értékelhető, tekintettel arra, hogy az érvénytelenségi oknak a szerződés megkötésekor kell fennállnia. 

3. A pénzügyi intézményt a jogszabály alapján terhelő tájékoztatási kötelezettségnek ki kellett terjednie az árfolyamváltozás lehetőségére, és arra, hogy annak milyen hatása van a törlesztőrészletekre. A tájékoztatási kötelezettség nem terjedhetett ki az árfo1yamváltozás mértékére. 

 

A 93/13/EGK irányelv 3. cikk (1) bekezdése kimondja, egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára. A (2) bekezdése szerint egy szerződési feltétel minden olyan esetben egyedileg meg nem tárgyalt feltételnek tekintendő, ha azt már előzetesen megfogalmazták, és ezért a fogyasztó nem tudta annak tartalmát befolyásolni, különösen az előzetesen kidolgozott szabványszerződések esetében. Az 5. cikk alapján olyan szerződések esetében, amelyekben a fogyasztónak ajánlott valamennyi feltétel vagy a feltételek némelyike írásban szerepel, ezeknek a feltételeknek világosnak és érthetőnek kell lenniük. Ha egy feltétel értelme kétséges, akkor a fogyasztó számára legkedvezőbb értelmezés az irányadó.    

 

 Az irányadó joggyakorlat, illetőleg az EUB ítéletek alapján összefoglalható, hogy – figyelemmel a 93/13/EGK irányelv 5. cikkére is – a fogyasztó számára alapvető jelentőséggel bír, hogy a szerződéskötést megelőzően a szerződési feltételeket és a szerződéskötés következményeit megismerhesse. A fogyasztót tájékoztatni kell a kötelezettségvállalás esetlegesen befolyásoló valamennyi olyan tényezőről, amely révén felmérheti az általa felvett hitel, illetőleg így lízingszerződés teljesítésének teljes költségét. Ennek a tájékoztatásnak világosnak és érthetőnek kell lennie, hogy az alapján az átlagos fogyasztó felmérje a várható költségeket, annak körülményeit, a szolgáltatást és árujellegét. A tájékoztatásnak követelménye, hogy annak elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a fogyasztó a tájékoztatás alapján megalapozott döntéseket hozhasson.    

 

 A perbeli esetben külön kockázatfeltáró nyilatkozat nem készült, a felperesnek ez nem is volt kötelezettsége, mert a szerződéskötéskor hatályos, a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (rHpt.) kockázatfeltáró nyilatkozatról rendelkező 203. § (6) és (7) bekezdése a pénzügyi lízingszerződésre nem vonatkozik.   

 

 Az Európai Unió Bírósága C-51/17. számú ítélete szerint a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az a követelmény, amely szerint a szerződési feltételeket világosan és érthetően kell megfogalmazni, arra kötelezi a pénzügyi intézményeket, hogy elegendő tájékoztatást nyújtsanak a kölcsönfelvevők számára ahhoz, hogy ez utóbbiak tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak. E tekintetben e követelmény magában foglalja, hogy az árfolyamkockázattal kapcsolatos feltételnek nemcsak alaki és nyelvtani szempontból, hanem a konkrét tartalom vonatkozásában is érthetőnek kell lennie a fogyasztó számára, abban az értelemben, hogy az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó ne csupán azt legyen képes felismerni, hogy a nemzeti fizetőeszköz a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti devizához képest leértékelődhet, hanem értékelni kell tudnia egy ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt — esetlegesen jelentős - gazdasági következményeit is. Azt is hangsúlyozta, hogy a fogyasztó számára ténylegesen lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a szerződés összes feltételét megismerhesse

 

Az árfolyamkockázat valós tartalmára vonatkozó konkrét és egyedi tájékoztatás megtörténtét és tartalmát a felperesnek kellett bizonyítania. A felperes nem hivatkozott arra, hogy a lízingszerződés megkötését megelőzően az árfolyamkockázatról az alperes tájékoztatást kapott volna akár szóban, akár írásban. Az árfolyam tájékoztatás tényleges mibenlétére a felperes pontos tényállítást nem tett. Ekörben a felperesnek bizonyítási indítványa nem volt. 

 

  A perbeli esetben az árfolyamkockázatról való tájékoztatás hiányzott.  

 

  A bíróság megállapította, hogy a felperes az uniós jogba ütközően nem tárta fel a devizahitelezésben rejlő tényleges kockázatokat, mert nem adott az árfolyamkockázat ismertetése körében alaki és nyelvtani szempontból, valamint a konkrét tartalom vonatkozásában is érthető olyan tájékoztatást az alperesnek, mely alkalmas volt arra, hogy az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó ne csupán azt legyen képes felismerni, hogy a forint a svájci frankhoz képest leértékelődhet, hanem értékelhesse egy ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt - esetlegesen jelentős - gazdasági következményeit is.

 

A bíróság álláspontja szerint a felperes a jóhiszeműség és tisztesség követelményét, továbbá az rPtk. 205. § (3) bekezdés szerinti együttműködési és tájékoztatási kötelezettségét sértette meg azzal, hogy nem adott az alperesnek megfelelő tájékoztatást az árfolyamkockázatról, a normál devizakonstrukció mibenlétéről, illetőleg az árfolyamváltozásnak, a tőkére, a törlesztőrészletekre gyakorolt hatásáról.   

 

 A bíróság álláspontja az, hogy figyelemmel arra, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatás teljes mértékben hiányzott, lényegi elemeit tekintve és az árfo1yamkockázat, az a szerződési főkötelezettség körébe tartozik, hiszen a mértékadó devizanem CHF volt, normál devizakonstrukcióban került meghatározásra, ezért a teljes szerződés érvénytelen. A bíróság a szerződés érvénytelenségét megállapította arra tekintettel, hogy az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás tisztességtelen, ezért már nincs jelentősége annak, hogy a rPtk. 200. § (2) bekezdése szerint jó erkölcsbe ütközik-e. Lényegében az alperes ugyanis ezen érvénytelenségi ok körében ugyanazt tartotta irányadónak, amit az árfolyamkockázat vonatkozásában már kifejtett.   

 

 A bíróság ezt meghaladóan osztotta az alperesi érdemi ellenkérelemet, hogy a felperes egyébként sem bizonyította a keresetben írt igényének összegszerűségét. Nem volt megfelelően levezetve, hogy az alperesi befizetések a lízingdíj tőke, és kamatrészére milyen módon került meghatározásra, elszámolásra. Nem tett tényállítást a kimutatás alapjául szolgáló lízingdíj tőke és kamatrész árfolyamára, változására, a kamatrész mértékére, a kimutatás átláthatóságára, értelmezésére. A bíróság álláspontja az, hogy a felperes felhívás ellenére nem nyilatkozott a lízingdíj kamatrész mértékének meghatározásáról, mibenlétéről. A csatolt forgalmi kimutatásból megállapítható, hogy még október hónapban a tőke 52.000,- forint és a kamat 32.000,- forint, utána következő hónaptól, novembertől a tőke hirtelen lecsökken a felére, 22.000,- forintra, míg a kamat felemelkedik a duplájára, 61.000,- forintra és ez a tendencia megmaradt. A kamatrészre vonatkozó pontos tényállítás hiányában pedig a felperesi forgalmi kimutatás nem értelmezhető, és ez a felperes terhére esik. A szerződés szerint hivatkozott számítási mód sem állapítható meg figyelemmel arra, hogy a szerződéstől eltérően az árfolyamváltozás nem rendszeresen, hanem változó gyakorisággal lett kiterhelve és nem állapítható meg, hogy ez a tőke részre is vagy csak a kamatra, vagy mindkettőre vonatkozik.
 

 

 A fentiekből egyértelmű, hogy a felperes maga is keverte a szerződés során a lízing illetőleg a kölcsön elemeit. 

 

  A felperes által csatolt kimutatás nem alkalmas a kereset összegszerűségének a bizonyítására. 

  

 Amennyiben a szerződés érvénytelensége nem lett volna megállapítható, a bíróság a keresetet azért utasította volna el, mert a felperes a felhívás ellenére nem bizonyította megfelelően, hogy az által kért tőke, késedelmi kamat és felszámított egyéb lízingdíjak, árfolyamváltozás, kezelési díj, költségek  megalapozottak. Ennek hiányában esetleges elszámolás sem volt elvégezhető a felek között.  

 

Budapest, 2019. január 31.

dr. Maczkó Havaska Éva sk. bíró  

Kaposvári Törvényszék mint másodfokú bíróság - 2.Pf.20.750/2018/13.

 

Az ítélet elérhető a Hitelsikerek oldaláról:

http://hitelsikerek.hu/a-lombard-szerzodese-semmis/

 

 

Egy harmadik Lombardos ítéletről nemrég már beszámoltunk:

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/birosag/a-lombard-szerzodes-teljesen-ervenytelen---arfolyamkockazat.html

 

A kegyelemdöfés teljes mértékben elfogadhatatlan!

 

Ezt megírtuk a Kúriának is, 2019. június 14.-én:

 

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/birosag/a-gvh-2010-ota-tudja--hogy--ragadozo-hitelezes--a-devizahitel.html

 

 

Holnap ülésezik és dönt a Kúria, mi pedig kiállunk az igazunk mellett a Kúria előtt:

 

Kiállás a bírói függetlenségért.

https://www.facebook.com/events/347100579319672/

 

 

A tervek szerint 11-kor sajtótájékoztató is lesz!