Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyílt levél az Alkotmánybíróságnak - 2015.04.19.

2015.04.19

Tisztelt Lenkovics Barnabás Elnök Úr!

           Tisztelt Dr. Bitskey Botond Főtitkár Úr!

                        Tisztelt Alkotmánybíróság!

 

 

 

Az Alkotmánybíróság nevében Dr. Bitskey Botond főtitkár úr az XX-1/01005-1/2015 iktatószámú válaszlevelében közölte, hogy nincs lehetőség arra, hogy a Fővárosi Törvényszék által benyújtott egyedi normakontroll eljárásokkal kapcsolatban közvetlenül kifejtsék az érintett devizahitelesek a véleményüket. Mivel az egész magyar társadalmat érintő, milliók vagyoni helyzetét, családok százezreinek jövőjét meghatározó ügyről van szó, fontosnak tartjuk, hogy véleményt nyilvánítsunk, hogy a valótlan állításokra felhívjuk a tisztelt Alkotmánybíróság figyelmét. A véleményünk kifejtésére kényszerűen a közvetett módot választjuk.

 

 

NYÍLT LEVÉLBEN FORDULUNK A TISZTELT ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGHOZ

 

 

 

Kérjük egyúttal a többi devizahiteles szervezetet, csoportot is arra, hogy hozzák nyilvánosságra az álláspontjukat ezzel a rendkívül fontos kérdéssel kapcsolatban.

 

A Fővárosi Törvényszék három normakontroll eljárást kezdeményezett 2015 márciusában az Alkotmánybíróságnál. Az Alkotmánybíróságnak soron kívül, 90 napon belül döntenie kell az Alaptörvény szerint. A három, szinte azonos beadványt együtt tárgyalja az Alkotmánybíróság, a III/00773/2015 ügyhöz egyesítve lett a III/00774/2015 és a III/00787/2015 számú ügy.

 

Mindhárom ügy tartalmazza és tényként fogadja el az alábbi állításokat:

 

 

„A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által a Kúria részére 2013. május 31-én adott tájékoztatás szerint, a 2001- 2008 közötti időszakban a pénzügyi intézmények sem láthatták előre a jövőbeni árfolyamváltozásnak sem a mértékét, sem az irányát. Ezen időszakban a Magyar Nemzeti Bank stabilitási jelentései sem utaltak jelentős árfolyamváltozásra.”

 

Elsőként szeretnénk idézni a Magyar Bankszövetség 2006. január 31-i MTI közleményének néhány megállapítását:

 

 

Mivel a devizahitelek túlnyomó többsége hosszabb lejáratú (lakás- és gépkocsi-finanszírozási) hitel, az esetleges néhány napos nagyobb árfolyam ingadozás a törlesztési terheket érdemben nem változtatja meg. Nem kell tehát attól félni, hogy az árfolyamkockázat miatt a devizában hitelt felvevő háztartásokat súlyos veszteségek érhetik.

 

Az MB szerint hosszabb távon egyértelműen azzal kell számolni, hogy a forint árfolyama - legalábbis reálértelemben – folyamatosan felértékelődik.

 

 

A bankszövetség szerint nem csak a reálértelemben vett tartós forintgyengülést zárhatjuk ki a lehetséges jövőbeni forgatókönyvek közül, hanem a forint jelentős és tartós nominális gyengülését is.

 

 

A hosszabb lejáratú hitelt felvenni szándékozók továbbra is nyugodtan választhatják a devizaalapú konstrukciókat, mert a hitel futamideje alatt valószínűleg nem lesz a törlesztési terhet jelentősen és tartósan megnövelő árfolyammozgás - állítja a Magyar Bankszövetség (MB).

 

 

Az MTI közlemény címe: „Bankszövetség: nem kell félni a devizaalapú konstrukcióktól”

 

Ez az MTI közlemény a „2001-2008 közötti időszakban” született, hosszú távra „láttatja előre” az árfolyamváltozás mértékét és irányát. Mit állít a Bankszövetség? Nem várható árfolyamváltozás! Mit kell tudni a Magyar Bankszövetségről? A saját honlapjuk szerint:  „A Magyar Bankszövetség a hazai bankok érdekképviseleti szerve, a banki közösség hivatalos álláspontjának koordinátora és képviselője. A szövetség legfontosabb feladata a tagjait érintő szakmai érdekek képviselete.” A Magyar Bankszövetség álláspontja így az egész hazai „pénzügyi intézmény” rendszer, a „banki közösség” hivatalos álláspontjának tekinthető.

 

 

Az MTI közleményt az követően adta ki a Magyar Bankszövetség, hogy előtte pár nappal, 2006 január 26-án tájékoztatót adott ki „A devizaalapú lakossági hitelek kockázatairól” címmel. Ez szintén tartalmaz árfolyam előrejelzést:

 

 

Kérdéses: milyen mértékű az árfolyamkockázat; reálisan számolhatunk-e azzal, hogy az árfolyamkockázat miatt a devizában hitelt felvevő háztartásokat súlyos veszteségek érhetik. 

 

 

 

Valós-e az a félelem, amit az utóbbi időben – kampánycéllal – kormánypárti és ellenzéki oldalon egyaránt hangoztattak: „bekövetkezhet a forint tartós és jelentős mértékű gyengülése, s ha ez bekövetkezik, akkor a devizában eladósodottak törlesztési terhei akár elviselhetetlen mértékben is megnövekedhetnek.”

 

 

Hosszú távon egyértelműen azzal kell számolni, hogy a forint árfolyama – legalábbis reálértékben – folyamatosan felértékelődik.

 

 

Ám nem csak reálértelemben vett tartós forintgyengülést zárhatjuk ki a lehetséges jövőbeni forgatókönyvek közül, hanem a forint jelentős és tartós nominális gyengülését is.

 

 

Mivel a devizahitelek túlnyomó többsége hosszabb lejáratú (lakás- és gépkocsi finanszírozási) hitel, az esetleges néhány napos árfolyam ingadozás a törlesztési terheket érdemben nem változtatja meg.

 

 

Mindez azt jelenti: a hosszabb lejáratú hitelt felvenni szándékozók nyugodtan választhatják a pénzintézetek által kínált devizaalapú hitelkonstrukciókat is; a hitel futamideje alatt a hitel törlesztési terheit jelentősen és tartósan megnövelő árfolyammozgás valószínűleg nem lesz.

 

 

 

Mindkét felsorolt dokumentum nyugtatja a deviza elszámolású kölcsönök iránt érdeklődőket, nincs valós kockázat, „nem kell félni a devizahitelektől”.

 

 

Mindkét felsorolt dokumentum azonban tartalmaz más információt is a forint árfolyamával kapcsolatban.

 

Az MTI közleményben:

Ha a 2000. évi átlagot 100-nak tekintjük, akkor - akár a fogyasztói árak, akár az ipari termelői árak alapján számított - HUF/EUR reál effektív árfolyamindex 2005. októberig nagyjából 22 százalékkal erősödött. Másképp ez azt jelenti, hogy a forint árfolyama 22 százalékkal kevésbé gyengült, mint ha a hazai és az EU-s infláció különbözetének megfelelően változott volna.

A fajlagos munkaerőköltség alapján számított HUF/EUR reál effektív árfolyam index 2005. júniusig nagyjából 16 százalékkal erősödött. Vagyis a forint 16 százalékkal kevésbé gyengült, mint ha a forintért vásárolható termelékeny munka mennyiségét vettük volna alapul.

 

A devizaalapú lakossági hitelekről szóló bankszövetségi tájékoztató a fenti két idézetet szó szerint tartalmazza. A tájékoztató tartalmaz két ábrát is, „MNB ábrák a forint reálfelértékelődéséről”:

„77. A forint reáleffektív árfolyama fogyasztóiár- és termelőiár-index alapon.”

„78. Fajlagos munkaerőköltség alapú forint reáleffektív árfolyam.”

 

A lényeg egyértelműen meg van fogalmazva: „a forint árfolyama kevésbé gyengült” mint a gazdasági mutatók alapján indokolt lett volna. A Magyar Bankszövetség a Magyar Nemzeti Bank adataira, elemzéseire, ábráira hivatkozik.

 

Egy laikusnak is egyértelmű lehet az a kifejezés, hogy „kevésbé gyengült”, mint kellett volna”. Következik-e ebből egyáltalán az, hogy várhatóan a forint, előbb vagy utóbb gyengülni fog?

 

A válasz megadásához szerencsére nincs szükség hosszas elméleti fejtegetésre, mivel a Budapesti Értéktőzsde végzett egy számítást, egy elemzést. Ez még 2004 őszén készült, másfél évvel az idézett Bankszövetségi tájékoztatás előtt.

 

Ekkor 2004-ben, még nem volt annyira elterjedt a devizahitelezés hazánkban, a jelzáloghitelezés 2000 és 2004 között leginkább kamattámogatott forinthitel volt, a devizahitelek csupán az autóhiteleknél jelentek meg ez idő tájt. A lakossági kölcsönállomány milliárd forintban:

 

ab-nyilt-lev-04.19---01.png

 

ab-nyilt-lev-04.19---02.png

 

 

A BÉT 2004 októberi elemzésének címe: „A devizahitelezés kockázati tényezői, és ezek csökkentése tőzsdei származékos termékekkel”.

 

Bemutatjuk a devizahitelek kockázatait, melyek nagyságát, számításaink eredményeinek bemutatásával próbáljuk megfoghatóbbá tenni. Egy példán keresztül pedig bemutatjuk a Budapesti Értéktőzsdén elérhető származékos termékek használatát a devizahitelek kockázatának csökkentésére.

 

 

Ma Magyarországon az emberek többségének forintban keletkezik a jövedelme, éppen ezért a bankok a deviza alapú hitelek esetében is többnyire olyan konstrukciókat hoztak létre, melyeknél a hitelek folyósítása és törlesztése is forintban történik. Ennek során a bank a folyósítás és törlesztés alkalmával az átváltási árfolyamok közti különbségből 1-1,5 százalék többletbevételre tesz szert, amit gyakran nem számítanak bele a THM mutatóba.

 

 

Számításainkat a következő paraméterekkel rendelkező elméleti hitelkonstrukciókra végeztük el. Három, a piacon elérhető devizára: forint, euró, svájci frank, mindhárom esetben a futamidő 10 év, azaz 120 hónap, a hitelkamatlábak a forint esetében 15%, az euró esetében 9%, míg a svájci frank esetében 7%. A hitel összege mindhárom deviza esetében 10 millió forint. A kamatlábak mértékét a piacon tapasztalható THM mutatók átlaga alapján határoztuk meg.

 

 

 

Amikor az ember bemegy a bankba és választ az ott található hitelkonstrukciók közül, implicit fogadást köt arra vonatkozóan, hogy a következő 10-15 évben hogyan alakulnak majd a kamatlábak és az árfolyamok egymáshoz képest, vagy finomabban fogalmazva, választásával bonyolult makrogazdasági összefüggésekre vonatkozóan fejezi ki várakozásait. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a választást leginkább a havi törlesztőrészlet nagysága befolyásolja.

 

 

Mit lehet tenni abban az esetben, ha az idő előre haladtával a hitel felvevőjének megváltoznak a várakozásai és az eredeti „fogadásból” ki akar szállni?

 

 

Használhatjuk a Tőzsdén kereskedhető származtatott termékeket.

Ezeknek a termékeknek az ára más, az úgynevezett alaptermékek áralakulásától függ, mint például a devizák árfolyama. Elérhető, hogy ellentétes, úgynevezett fedezeti pozíció nyitásával a hiteladós összesített érzékenysége az árfolyam változásra kisebb, akár nulla legyen,  azaz ettől kezdve nem befolyásolja tényleges anyagi helyzetét az euró vagy svájci frank árfolyam változása.

 

 

Mint mindennek, a kockázat csökkentésének is ára van, ezért meg kell vizsgálni, hogy érdemes-e a banki hitelből származó árfolyamkitettséget a tőzsdén keresztül csökkenteni.

 

 

Abban az esetben, ha a forint erősödik, a hitelek havi törlesztő részlete csökken, amit fokozatosan hónapról-hónapra érzékel az adós, ugyanakkor a fedezeti számlára azonnal be kell fizetni a származékos pozíció után a plusz fedezetet.

 

 

Ellenkező esetben azonban, ha a forint gyengül a magasabb havi törlesztőrészletek csak fokozatosan jelentenek plusz terhet az adós számára, míg a fedezeti számláján azonnal megjelenik a határidős ügyletekből származó bevétel.

 

 

 

Arra hogy érdemes-e tőzsdei termékkel semlegesíteni az árfolyamkockázatot, végeztek egy 10 éves számítást. Ebben a 2014 decemberéig tartó számításban a CHF várható árfolyamát is jelzik. Számunkra ez a fontos, vajon milyen pontossággal tudta a BÉT előre meghatározni tapasztalata alapján a CHF árfolyamát?

 

A BÉT elemzés végeredménye amúgy lesújtó:

A fedezett, árfolyamkockázattól, ha nem is tökéletesen, de megtisztított svájci frank alapú hitel összességében többi kerül, mint a forint alapú hitel.

 

Érdemes tehát összevetni a 2004-ben készült CHF árfolyam előrejelzéseket és a tényleges CHF árfolyamokat. 2015. januárjában négy devizahiteles érdekvédő szervezet tartott szakmai devizahiteles konferenciát. A konferencia bevezetőjében feldolgoztuk ezt a BÉT árfolyam előrejelzést, a Bankszövetség és az MNB által említett forint felülértékeltségét.

 

Az alábbi film a konferencián készült, segít megismerni a folyamatokat és láttatni az összefüggéseket (írásos változatban mellékeljük).

 

https://www.youtube.com/watch?v=GDgA5UBYObE

 

 

 

A helyzet talán ahhoz hasonlítható, hogy lehet-e várni előre, hogy a nyílvessző elrepül, ha a megfeszített íjat elengedjük. A forint felülértékeltségének a ténye valójában ezt jelenti számunkra: meg van feszítve az íj.

 

Felmerül tehát a kérdés, lehet-e látni előre az árfolyamokat, az irányát és a változás mértékét? Mi mozgatja a deviza árfolyamokat? Mit mond erről a pénzügyi szakma?

 

Az egyik legnagyobb pénzpiaci szereplő, az Equilor oktató anyagában így fogalmaz:

„A közgazdasági tankönyvek szerint a deviza árfolyamok a gazdaságok egymáshoz viszonyított teljesítményét, illetve az azzal kapcsolatos jövőbeni várakozásokat mutatják. Az alapvető mozgásokban, és különösen hosszú távon nagy szerepe van annak, hogy egyes gazdaságok milyen fejlődési, vagy növekedési szakaszban vannak, illetve, hogy mik a kilátásaik a közeljövőre nézve.

 

 

Alapvetően két fontos fundamentum van, amely egy deviza értékét, illetve az irányába támasztott keresletet jelentősen növelheti. Az egyik a nagymértékű gazdasági növekedés, hiszen ebben az esetben a külföldi tőke általában befelé áramlik az országba, és ezzel folyamatosan hajtja fel az árfolyamot. A másik a magas kamat, amelynek szintén tőke vonzó hatása lehet, és folyamatos keresletet indukálhat egy deviza iránt.

Fontos eleme még a közgazdasági megközelítésnek a vásárlóerő-paritás is. A vásárlóerő-paritás méri, hogy mennyi terméket és szolgáltatást lehet vásárolni egy valutában egy másik valutához mérve, ezzel figyelembe véve a különböző országokban eltérő árakat.

 

 

Az elmélet maga – ha részletekbe nem mélyedünk el – egyszerűen hangozhat: két különböző valutának azon összegei egyenlő értékűek, amelyekért azonos tömegű árut lehet vásárolni.

A vásárlóerő-paritás alapvetően nem mutatja meg a devizák mozgásának, vagy várható mozgásának irányát, de jól jellemzi az egymáshoz viszonyított alul-, illetve túlértékeltséget, még akkor is, ha ezt a gazdaság fejlettségével, és növekedési ütemével is érdemes együtt figyelni.”

 

A Magyar Nemzeti Bank vizsgálja a forint alul vagy felülértékeltségét, a Magyar Bankszövetség 2006-os tanulmánya tartalmazza az MNB forint felülértékeltségét mutató grafikonjait!

 

Nem csak a 2006-os bankszövetségi tájékoztató tartalmazza a forint felülértékeltségét. Egy újabb idézet a Magyar Bankszövetségtől, most 2008-ból:

„A forint/euró árfolyam 2000 és 2007 között a 253 forintos átlag körül ingadozott, viszonylag csekély szórás mellett. (Egy-egy rövid időszakban az árfolyam nagyobb ingadozást is mutatott.) A forint az euróhoz képest ebben az időszakban mindegyik reál effektív árfolyamindex alapján jelentősen felértékelődött (fogyasztói inflációk különbsége alapján megközelítőleg 30%-kal).”

Beszámoló a Magyar Bankszövetség 2007 évi tevékenységéről – 2008 március

 

Határozottan ki kell mondanunk: nem tartható fent ezek alapján az a (téves) nézet, hogy a pénzügyi intézmények nem tudtak a várható forintgyengülésről!

 

Miért közöl ilyen félrevezető álláspontot a Kúriával a PSZÁF? Számunkra egyértelműen  bankrendszer védelme érdekében és nem a megtévesztett és becsapott fogyasztók érdekében.

 

A Kúria feltette azt a kérdést, hogy az árfolyamrés alkalmazása költséget okoz-e az adósnak. Tartalmaznia kell-e a kölcsönszerződésnek az árfolyamrés értékét? A már hivatkozott 2013. május 31.-i PSZÁF válasz az volt, hogy nem! Akkor a PSZÁF tudatosan félrevezette a Kúriát, úgy ahogy ebben a kérdésben is félrevezette.

 

Az tény és nem jogi álláspont, hogy az árfolyamrés költséget okoz az adósnak. Ez matematikai tény, számolható, ellenőrizhető. Amíg volt PSZÁF, számolható volt a PSZÁF honlapján, mikor beolvadt a PSZÁF az MNB-be, akkor a számítás is átkerült az MNB honlapjára.

 

Az tény és nem jogi álláspont, hogy akkor amikor a pénzügyi intézmények a legtöbb CHF elszámolású forintkölcsönt kihelyezték, 2006-2008 között, a forint jelentősen fel volt értékelődve. Ezt tudta a Magyar Bankszövetség és tudta a Magyar Nemzeti Bank is.

 

Gondoljuk végig: valóban elképzelhető, hogy a pénzügyi intézmények úgy helyeznek ki 7.000 milliárd forintot, legnagyobb részben CHF elszámolással, rövid négy év alatt, hogy nem végeznek semmiféle elemzést a forint árfolyamával kapcsolatban?

Nem, ez nem képzelhető el! A fent bemutatott tények egyértelműen megmutatják, hogy a végeztek elemzést!

 

Szeretnénk a Tisztelt Alkotmánybíróság figyelmét felhívni arra a tényre, hogy a Kúria a civilek évek óta tartó kérése ellenére sem volt hajlandó devizahiteles konferencia összehívására. A jogegységi határozatait így gyakran egyoldalú vélemények és nem tények alapján hozta meg.

 

Szeretnénk a Tisztelt Alkotmánybíróság figyelmét felhívni arra a tényre, hogy a Parlament figyelmen kívül hagyva a civilek kérését, nem hajlandó devizahiteles vizsgálóbizottságot létrehozni.

 

Szeretnénk még a Tisztelt Alkotmánybíróság figyelmét felhívni arra a tényre is, hogy a Kormány és a Parlament társadalmi egyeztetés nélkül hozta meg a devizahiteles elszámolási és forintosítási törvényeket. Mind a parlamenti bizottságok, mind a minisztériumok teljes mértékben elzárkóztak az egyeztetéstől, a tények ismertetésének a lehetőségétől a párbeszédtől.

A törvények alapja a Kormány - Bankszövetség megállapodása és nem a tényeken alapuló igazság.

 

Kérjük a tisztelt Alkotmánybíróságot, hogy ne hozzon a tényekkel ellentétes döntést, ne akadályozza meg, hogy pártatlan, félkészült bíróság hozzon pereinkben megalapozott döntést.

 

Kérjük a tisztelt Alkotmánybíróságot a rengeteg tisztázatlan kérdés miatt jelezze az Országgyűlésnek, hogy problémák alaposabb  megismerésére van szükség és csak ezt követően, a probléma gyökerét feltárva, lehet majd csak a sértett, becsapott, szándékosan megkárosított fogyasztóknak, lakosságnak, vállalkozóknak és önkormányzatoknak igazságot és kártérítést szolgáltató törvényeket hozni.

 

Várjuk tárgyilagos és megalapozott döntésüket

 

Üdvözlettel:

 

 

 

Szabó József

Hiteles Mozgalom ügyvezető

Arany Liliom Alapítvány

 

 

 

Budapest, 2015. április 19.

 

 

Melléklet:

 

https://drive.google.com/file/d/0B-taFPpeqhOzWjFNNU5tQXlmSUU/view