Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Négy devizahiteles panaszt tárgyal az AB - márc 9

2015.03.06

Devizahitel témában alkotmányjogi panaszt tárgyal hétfőn, március 9.-én az Alkotmánybíróság: 

 

negy-panasz-marc-9---01-kep.png

 

Négy panaszt (három pénzintézet és egy adós) összevontak,  fő téma az árfolyamrés...

 

negy-panasz-marc-9---02-kep.png

 

Ismerjük meg elsőként az egyik névtelenséget kérő pénzintézet panaszát (utána következik a nevét vállaló adós).

 

A 2340. számú panasz

Részletek kommentelés nélkül:

 

A Kúria 2014. június 16-án, az Európai Unió Bírósága döntését követően, alkotta meg a jelen alkotmányjogi panasszal támadott PJE Határozatot, amelynek a Magyar Közlönyben való közzétételére 2014. július 3-án került sor. A PJE Határozat 3. pontja szerint: "A folyósításkor a pénzügyi intézmény által meghatározott vételi, a törlesztésekkor pedig az eladási árfolyamok (különnemű árfolyamok) alkalmazása tisztességtelen, mert ezekkel szemben nem áll a fogyasztónak közvetlenül nyújtott szolgáltatás, így az számára indokolatlan költséget jelent. E rendelkezések azért is tisztességtelenek, mert alkalmazásuk gazdasági indoka a fogyasztó számára nem világos, nem érthető, nem átlátható. A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekben szereplő vételi és eladási árfolyamok, mint átszámítási árfolyamok helyett a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama válik a szerződés részévé a Ptk. 231. § (2) bekezdésében meghatározott diszpozitív törvényi rendelkezésre tekintettel, mindaddig, amíg kógens törvényi rendelkezés nem lépett azok helyébe. " A PJE Határozat hatása ként az Indítványozó által kötött devizahitel- és kölcsönszerződések érintett kikötései tisztességtelennek minősülnek, helyettük a polgári törvénykönyv vonatkozó rendelkezése szerint a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama vált a szerződések részévé.

 

Az Országgyűlés 2014. július 4-én fogadta el a 2014. évi XXXVIII. törvényt (továbbiakban: "Kt.") amely 2014. július 19-én, a jelen alkotmányjogi panasszal támadott 3. §-a, 1. §(6) és (7) bekezdései 2014. július 26-án léptek hatályba. A Kt. 3. §-a a következőképp rendelkezik: ,,3. § (1) A fogyasztói kölcsönszerződésben - az egyedileg megtárgyalt szerződési feltétel kivételével - semmis az a kikötés, amely szerint a pénzügyi intézmény a kölcsön-, illetve a lízingtárgy megvásárlásához nyújtott finanszírozási összeg folyósítására a vételi, a tartozás törlesztésére pedig az eladási vagy egyébként a folyósításkor meghatározott árfolyamtól eltérő típusú árfolyam alkalmazását rendeli. (2) Az (1) bekezdés szerinti semmis kikötés helyébe - a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel - mind a folyósítás, mind pedig a törlesztés (ide értve a törlesztőrészlet és a devizában megállapított bármilyen költség, díj vagy jutalék fizetését) tekintetében a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyamának alkalmazására irányuló rendelkezés lép.

 

A Kt. indokolása szerint a Kt. célja a PJE Határozatban rögzített elvek jogszabályi szintre emelése, a Kúria jogértelmezésének kodifikálása.

 

A Kt. alapvetően a PJE Határozatban meghatározott elveket emelte jogszabályi szintre, új rendelkezésként kizárólag az átszámítás és elszámolás határidejére, valamint a Magyar Nemzeti Bank ellenőrzési hatáskörére vonatkozó szabályokat határozza meg, amelyek azonban szorosan összefüggenek a szerződési rendelkezések tisztességtelenségére vonatkozó, a PJE Határozatból következő rendelkezésekkel.

 

A jogbiztonság - az Alkotmánybíróság 11/1992 (111.5.) AB Határozatában és 16/2014 (V. 22.) AB Határozatában részletesen kifejtett értelmezés szerint - a jogalkotótól azt várja el, hogy a jog egésze, egyes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára előre láthatóak legyenek. A kiszámíthatóság és előreláthatóság elvéből következően a jogalkotót minden jogviszonnyal kapcsolatban kötik a visszaható hatályú törvényhozás korlátai. Szintén a jogbiztonság elve követeli meg, hogy a jogalkotás során meglegyen a lehetőség arra, hogy a jogalanyok magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani, ennek érdekében a jogszabályok kihirdetésüket megelőző időre nézve ne állapítsanak meg kötelezettséget, illetőleg valamely jogszerű magatartást visszamenőleges érvénnyel  ne minősítsenek jogellenesnek. Ezen követelmény figyelmen kívül hagyása sérti a jogállamiság követelményét.

 

Az Alkotmánybíróság a 8/2014. (III.20.) AB Határozatban (,,8/2014. AB határozat") kifejtette, hogy kivételes esetben az állam már megkötött szerződések tartalmát is meghatározhatja. Erre különösen a hosszú távra kötött szerződések esetén kerülhet sor, e hosszú távú magánjogi jogviszonyok esetén ugyanis fennáll annak a veszélye, hogy a szerződéskötéskor előre nem látott olyan gazdasági és társadalmi változások zajlanak le, amelyek lényegesen megváltoztathatják a szerződő felek helyzetét, a jogok és kötelezettségek arányát, és valamelyikük számára rendkívül terhessé vagy egyenesen lehetetlenné tehetik a szerződés változatlan tartalommal történő fenntartását, illetőleg a szerződés teljesítését. Ezekben a rendkívüli változást előidéző esetekben a törvények lehetővé teszik, hogy az egyes egyedi jogviszonyokba a bíróság beavatkozzék és módosítsa, a megváltozott körülményekhez igazítsa a tartós, hosszú lejáratú szerződések eredeti tartalmát. Ha a társadalmi méretű változások a szerződések nagy tömegét érintik, indokolt - és alkotmányosan nem kifogásolható -, hogy a jogviszonyok megváltoztatására, módosítására a törvényhozás dolgozzon ki általános megoldást. Az állam azonban jogszabállyal a fennálló szerződések tartalmát általában csak ugyanolyan feltételek fennállása esetén módosíthatja, változtathatja meg alkotmányosan, mint amilyen feltételek fennállását a bírósági úton való szerződésmódosítás megkövetel. Vagyis a tartós jogviszonyok jogszabállyal történő alakítására a c1ausula rebus sic stantibus tételének alkalmazásával kerülhet sor. Eszerint a jogalkotó - akárcsak a bíróság - akkor jogosult a fennálló és tartós szerződési jogviszonyokat módosítani, ha a szerződéskötést követően beállott valamely körülmény folytán a szerződés változatlan tartalommal történő fenntartása valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti, a körülményváltozás nem volt ésszerűen előrelátható, továbbá, ha az túlmegy a normális változás kockázatán. A jogszabályi beavatkozásnak pedig további feltétele, hogy a lényeges körülményváltozás társadalmi méretű legyen, vagyis a szerződések nagy tömegét érintse. A törvényi úton történő szerződésmódosításnak is, amennyire lehet, mindegyik fél méltányos érdekeit figyelembe kell vennie, vagyis az ilyen szerződésmódosításnak is érdekegyensúlyra kell törekednie a megváltozott körülmények mellett.

 

A PJE Határozat 3. pontja és a Kt. 3. §-a is sérti a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmát. A támadott rendelkezések mind a múltra, mind pedig a jövőre nézve hátrányosan változtatják meg az indítványozó szerződéses jogosítványait.

 

A valódi visszaható hatály, azaz a múltra nézve azáltal következik be az indítványozó terhére történő visszamenőleges hatályú jogalkotás, hogy a PJE Határozat 3. pontja és a Kt. 3. ~-a által tisztességtelennek minősített szerződéses kikötések a létrejöttükre visszamenőleg semmisnek minősülnek. Ezzel a jogalkotó a múltra nézve jelentősen megváltoztatja a felek között létrejött jogviszony t, méghozzá a pénzügyi szolgáltató terhére. A PJE Határozat és a Kt. előtt ugyanis a magyar jogban nem minősültek tisztességtelennek az ilyen kikötések.

 

Amikor tehát a PJE Határozat 3. pontja és a Kt. 3. ~-a kimondja az árfolyamrés tisztességtelenségét, semmisségét, akkor olyan szabályt alkot, mely idáig a magyar jogrendben nem létezett. Ráadásul ez a megállapítás teljességgel figyelmen kívül hagyja az árfolyamrés alkalmazásának nyilvánvaló és a fogyasztók számára is átlátható, a devizaalapú hitel alapvető működési módjából eredő indokát, amely a következő. A deviza alapú hitelszerződéseknél a hitel fedezetét a pénzügyi szolgáltató egy devizában bonyolított ügylettel teremti meg, saját maga tehát devizát vált át azért, hogy a fogyasztónak forintban hitelt nyújthasson, és a fogyasztó forintban teljesített törlesztését pedig devizára váltja azért, hogy a háttérügyletből eredő tartozását devizában ki tudja egyenlíteni. Ebből következik az eltérő árfolyamok használata, hiszen a hitel folyósításakor a pénzügyi szolgáltató devizát ad el (tehát eladási árfolyam kerül alkalmazásra), a törlesztéskor pedig devizát vásárol (tehát vételi árfolyam kerül alkalmazásra). Ezen az sem változtat, hogya devizaalapú hitel és a háttérügylet nem szorosan kapcsolódik össze, egy háttérügylet több hitelszerződés fedezetét is nyújthatja, a háttérügylet törlesztése lehet más ütemezésű, mint a devizaalapú hitelszerződésé, és az átváltás sem szükségszerűen a törlesztéssel azonos időpontban történik. A lényeg az, hogya pénzügyi szolgáltató a devizaalapú hiteleknél szükségszerűen devizát ad el és devizát vásárol, és ennek során terheli az árfolyamkülönbözet.

 

A PJE Határozat 3. pontja és a Kt. 3. ~-a kivételt nem ismerő módon, általában mondják ki az árfolyamrés tisztességtelenségét. Ezzel nem a fennálló jogot értelmezik - hiszen a fennálló jog a fentiek szerint csak az egyedi körülmények vizsgálata alapján, egyedi esetben teszi lehetővé a tisztességtelenség kimondását - hanem jogot alkot, méghozzá visszamenőleges hatállyal.

 

A 8/2014. (III. 20.) AB határozatban összefoglalt teszt alapján sem minősülhet alkotmányosnak a Kt. 3. §-a. A már idézett teszt szerint „a jogalkotó - akárcsak a bíróság - akkor jogosult a fennálló és tartós szerződési jogviszonyokat módosítani, ha a szerződéskötést követően beállott valamely körülmény folytán a szerződés változatlan tartalommal történő fenntartása valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti, a körülményváltozás nem volt ésszerűen előrelátható, továbbá, ha az túlmegy a normális változás kockázatán. A jogszabályi beavatkozásnak pedig további feltétele, hogy a lényeges körülményváltozás társadalmi méretű legyen, vagyis a szerződések nagy tömegét érintse."

 

 A jelen esetben, az árfolyamrés - azaz a folyósításkor alkalmazott vételi és a törlesztéskor alkalmazott eladási árfolyam közötti különbség - kapcsán nem mutatható ki olyan, a szerződéskötést követően beállott, ésszerűen előre nem látható, a normális változás kockázatán túlmenő olyan körülményváltozás, amely szerződéses jogosítványok jogszabályi megváltoztatását indokolná.

 

Az alkotmánybírósági gyakorlat szerint a törvényhozó feladata meghatározni és egyúttal felelőssége eldönteni, hogy melyek azok a területek, amelyeken a beavatkozás már jogalkotási követelmény, azt pedig, hogy a beavatkozás feltételei alkotmányosan fennállnak-e, köteles bizonyítani. Sem a PJE Határozat 3. pontja, sem a Kt. 3. §-a, illetve ezek indokolása nem tartalmaz olyan érveket, ami ennek a bizonyítási kötelezettségnek megfelelne. A PJE Határozat 3. pontjának indokolásában nem található olyan érv, amely szerint a szerződések tartalmának megváltoztatására a körülmények lényeges megváltozása miatt kerülne sor. A Kt. indokolása pedig csak általánosságban utal arra, hogy a 2008 után kibontakozó nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság hatására ezeknél a szerződéseknél a szerződéskötéskor fennálló körülmények utóbb bekövetkezett megváltozása az adósok tömegeinek lényeges jogos érdekét sértette.

 

Az Alkotmánybíróság a 3048/2013. (II. 28.) AB határozatában azért fogadta el alkotmányosnak a végtörlesztés szabályozását, mert megítélése szerint ,,[aJz állam a körülményeknek az ésszerűen előre nem látható és a normális változás kockázatán túlmenő alakulása, az általa csak korlátozottan befolyásolható forint árfolyam gyengülése és ehhez kapcsolódóan a devizahitelesek jelentős számának nehéz helyzetbe kerülése, valamint az ország általános deviza-eladósodottsága miatt kényszerült gyors beavatkozásra egyes intézkedésekkel - köztük a végtörlesztési törvénnyel - az adósok érdekében, az országot fenyegető jelentős anyag; és szociális károk elkerülése céljából." [3048/2013. (II. 28.) AB határozat [35] pont] A végtörlesztés szabályozása óta ilyen események nem történtek. A forint árfolyama viszonylagosan állandó, új fenyegető károk nem mutatkoznak, és ilyenre a jogalkotó sem hivatkozik.

 

A 8/2014 AB Határozat által támasztott követelményrendszer alapján pedig az állam nem teheti meg, hogy a múltban bekövetkezett, magánjogi szerződésekbe való törvényhozói beavatkozással már kezelt helyzetekre hivatkozva újra és újra megváltoztassa magánjogi szerződések tartalmát. A clausula rebis sic stantibus elve tehát semmiképp sem ad folyamatos felhatalmazást a fennálló szerződések közhatalmi eszközökkel való megváltoztatására. Az a tény, hogy a jogalkotó a végtörlesztés következtében megszűnt szerződéseket kivette a Kt. hatálya alól szintén arra mutat, hogy a jogalkotó nem a korábbi hatályos jogi szabályozást kívánta megerősíteni és a korábbi jogellenesség következményeit rögzíteni, hanem hasonlóan a végtörlesztés intézményének bevezetéséhez a jogalkotói cél ismét egy új szerződéses egyensúly megtalálása volt.

 

A Kt. alkalmazása folytán az Indítványozó vagyonában csökkenés áll be. Indítványozó az üzleti tevékenységét a Kt. időbeli hatálya alatt a mindenkor érvényes jogszabályokkal összhangban folytatta, döntéseit az érvényes jogszabályok alapján hozta meg bízva az így megszerzett anyagi jogosultságok alkotmányos védelmében. Amint fentebb [lásd 4.1/b)/ii) pont] kifejtettük a nem valódi visszaható hatályú jogalkotás bizonyos esetekben megengedett lehet, ha a jogalkotó betartja annak Alaptörvényből eredő korlátait, nevezetesen a szerzett jogok védelmét. A szerzett jogok sem abszolút érvényűek megfelelő nyomós indok esetén korlátozhatóak, azonban ezen korlátozások általában a clausula rebus sic stantibus elvével összhangban a jövőre nézve történhetnek. [3062/2012 (VII.26) AB Határozat] Álláspontunk szerint jelen esetben nem állt fenn a szerzett jogok védelmét korlátozó ilyen nyomós indok, továbbá a jogalkotó a Kt. megalkotásakor a c1ausula rebus sic stantibus elvének érvényre juttatását sem biztosította.

 

Azon pénzügyi intézmények, amelyek - mint az Indítványozó - hitelezési tevékenységre jogosult pénzügyi vállalkozásnak minősülnek, nem jogosultak saját árfolyam jegyzésre, és pénzváltási tevékenységre. Ebből az okból kifolyólag, nem vonhatók ugyanazon megítélés alá, mint a kereskedelmi bankok, amelyek pénzváltásra és saját árfolyam jegyzésére jogosult pénzügyi intézmények. Indítványozó olyan pénzügyi intézmény, amely betét gyűjtési, deviza kereskedelmi és pénzváltási tevékenységet nem folytat, ebből következően saját árfolyamot nem jegyez. Indítványozó az általa nyújtott deviza alapú hitelek forrásait hitel portfólió, és nem pedig egyedi hitel-ügylet alapon, időszakonként előre oly módon köteles biztosítani, hogy az az Indítványozó üzleti tevékenységét folyamatosan biztosítsa. Ennek során elsősorban a rendelkezésére álló forint forrásokat használja fel, ha pedig ez a forintban jelentkező fizetési kötelezettségeinek (mint például a deviza alapú hitelek összegének forintban folyósítása) fedezésére nem elegendő a rendelkezésére álló hitelkeret szerződések alapján hitelt vesz fel piaci feltételekkel (forintban, vagy devizában). Az így felvett hitelek devizaösszegét az indítványozónak az Unicredit banknál vezetett bankszámláján írják jóvá. Mivel az indítványozó az üzleti könyveit forint devizanemben köteles vezetni, a hitelkeret szerződések alapján idegen devizában jelentkező, portfólió szintű kitettség eit kockázatcsökkentő tőke- és pénzpiaci ügyletekkel igyekszik csökkenteni.

 

Kijelenthetjük, hogy az Indítványozó által nyújtott deviza alapú hitelek forrás előteremtésekor Indítványozóval szemben is árfolyamrés alkalmazására került sor és - akárcsak ügyfelei - ő maga is piaci árfolyamkockázatnak van kitéve.

 

Nem igazak az Indítványozó esetében a Kúria PJE Határozat 3. pontjához fűzött indoklásában megfogalmazott azon kijelentések, melyek szerint: "Tekintve, hogy egy adott időpontban a vételi árfolyam mindig alacsonyabb, mint az eladási, így a fenti szerződéses rendelkezés alapján a pénzügyi intézménynek bevétele, míg a fogyasztónak kiadása keletkezik." "A folyósításkor vételi, a törlesztésekkor pedig eladási árfolyam alkalmazása tisztességtelen, mivel ez az átszámítási árfolyam meghatározás egyoldalú és indokolatlan hátrányt jelent a fogyasztó számára a jóhiszeműség és a tisztesség követelményének megsértésével. " Emellett, mivel a hitelezéshez szükséges forint források biztosítása portfólió szinten, és időben előre történik, a normál üzleti működés során is előfordul, hogy a forrásbiztosítás és a hitelnyújtás közötti időszakban a forint és az adott idegen deviza árfolyama olyan ingadozást mutat, hogy azt még a deviza vételi és a deviza eladási árfolyamok közötti rés sem ellensúlyozza, és árfolyam rés okán haszon nem jelentkezik, vagy éppenséggel veszteség keletkezik.

 

http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/d134597eac9f5c27c1257ddd005d94c1/$FILE/IV_2340_0_2014_inditvany.anonim.pdf

 

 

 

Az 1821. számú panasz Faddi Tiboré

Részletek kommentelés nélkül:

 

A kölcsönszerződésem miatt a megsemmisíteni kért jogszabályi rendelkezés közvetlenül érint, mivel az olyan fogyasztói kölcsönszerződés, amely szerint a Hitelező, mint pénzügyi intézmény a 6.500.000 forint kölcsönösszeg folyósítására a vételi, a tartozás törlesztésére pedig az eladási árfolyam alkalmazását rendelte el.

 

A 2014. évi XXXVIII. törvény kimondja, hogy a folyósításkor a vételi, a törlesztésekkor pedig az eladási árfolyamok alkalmazása tisztességtelen és semmis kikötések. A fentebb idézet szerződési feltételekből megállapítható, hogy a kölcsönszerződés a semmis kikötések (az átszámítási árfolyamok) alkalmazása nélkül is teljesíthető marad, mert az összegszerűen tartalmazza a kölcsön összegét (6.500.000.-Ft) és a törlesztő részletek összegeit (havi 42.970.-Ft) is forintban, ezáltal a szerződés minden lényeges tartalmi eleme megmarad.

 

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikke (l) bekezdésének szövege a következő: ,,A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket."

 

Az ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG X/1769/2013. határozat II. pont utolsó mondata szerint: "Az állam jogszabállyal a szerződések tartalmát általában csak ugyanolyan feltételek fennállása esetén változtathatja meg alkotmányosan, mint amilyen feltételek fennállását a bírósági úton való szerződésmódosítás is megköveteli. "

 

Értelemszerű, hogy a fogyasztói szerződésben a tisztességtelensége miatti semmis kikötést csak akkor helyettesítheti visszamenőlegesen jogszabály, ha a semmis kikötés kihagyásával a szerződés teljesíthetetlenné válna. A kölcsönszerződésemre ez nem áll fenn, így abban a semmis kikötések törvény általi helyettesítése, megváltoztatása alaptalan, a szabad szerződéskötéshez való alkotmányos jogomat sérti, és az alábbiak miatt alkotmányellenes is.

 

A semmis feltételek nélküli, a Ptk.) 239. § (2) bekezdés szerinti kölcsönszerződés forintban nyújtott, forintban nyilvántartott fogyasztói kölcsönszerződésként továbbra is teljesíthető. Ez a megoldás nyilvánvalóan sokkal inkább a fogyasztó érdekét szolgálja a fogyasztó szempontjából kedvezőtlen és nagymértékű árfolyamváltozás (ez ügyben a folyósításkori 168 forintos CHF árfolyamról a jelenlegi 254 forintos árfolyamra való növekedés) miatt, mint a megsemmisíteni kért jogszabályi rendelkezés szerinti, devizaalapú elszámolás. A Ptk.) 239. § (2) bekezdése a fogyasztói szerződésekre vonatkozó, fogyasztói jogot biztosító jogszabályi rendelkezés, mert a fogyasztó esetében nem azt kell vizsgálni, hogy a semmis kikötések nélkül a szerződő felek megkötötték volna-e a szerződést, hanem azt, hogy azok nélkül is teljesíthető marad-e a szerződés. Ez utóbbi a fogyasztónak kedvezőbb előírás. A megsemmisíteni kért jogszabályi rendelkezés megkülönböztetés nélkül, egyöntetűen, minden hatálya alá tartozó fogyasztói szerződésre vonatkozóan figyelmen kívül hagyja a Ptk.) 239. § (2) bekezdését. Ezáltal a fogyasztók meglévő jogait csökkenti.

 

A 2014. évi XXXVIII. törvény visszamenőleges hatállyal helyettesíti a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekben a vételi és eladási árfolyamok használatát, mint tisztességtelen általános szerződési feltételeket a 2/2014 PJE határozatban előírt feltétellel, vagyis az MNB hivatalos deviza árfolyamával.

 

Ez a helyettesítés közvetve megváltoztatja az érintett kölcsön szerződés tárgyát, vagyis az Adósnak a kölcsönszerződésből fakadó, devizában meghatározott pénztartozását, továbbá a devizában meghatározott, Adós által fizetendő törlesztőrészletek összegeit is. Ezek az egyedileg megtárgyalt és lényeges szerződési feltételek, mint a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezései visszamenőlegesen nem helyettesíthetőek, mert a semmis kikötések oka nem a szerződéskötést követően következet be a szerződéses jogviszonyban, hanem már a szerződéskötéskor fennállt (ezért is semmiségi ok).

 

Az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésének első mondatából következik, hogy a (tisztességetlen szerződési feltételt alkalmazó) tisztességtelen gazdasági verseny szereplőjének (jelen esetben a Hitelezőnek), viselnie kell a tisztességtelenségének (a szerződési kikötés semmisségének és a Ptk. 239. § (2) szerinti) következményeit, azért hogy a tisztességes gazdasági verseny szereplőjével szemben ne kerüljön gazdasági előnybe. De az állam e helyett (a Ptk. 205.§ (1), 239. § (2) bekezdéseit sértő) törvénnyel segíti (menti) meg a tisztességtelen Hitelezőt, és a tisztességes gazdasági verseny szereplőjével teszi egyenlővé. A fogyasztókkal szemben tisztességtelenül eljáró Hitelezőnek nagyobb büntetésben kellene részesülnie annál, mint hogy egyszerűen csak vissza kell neki szolgáltatnia azt, amit az ügyfeleitől, a fogyasztóktól tisztességtelenül megszerzett. Ugyanis ha csak azt kell visszaszolgáltatnia, amit tisztességtelenül nyert, akkor nem áll gazdasági érdekében tisztességesnek lennie, mert úgysem veszít semmit a tisztességtelenségével.

 

Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait. - - Alaptörvény M) cikk (2)

 

A 2014. évi XXXVIII. törvény a semmis szerződési kikötések MNB közép árfolyammal való helyettesítésével úgy hivatkozik a szerződés semmisségére. ahogyan az nem áll a fogyasztó érdekében. Hiszen ha a helyettesítés helyett meghagyná az érintett szerződéses kikötéseket semmisnek, akkor a Hitelezőnek a fogyasztóval (az Adóssal) szemben nem deviza alapon, hanem forint alapon kellene elszámolnia, amely forint alapú elszámolás után a fogyasztónak (Adósnak) nemcsak az árfolyamréssel, hanem az egész árfolyam különbözettel, azaz lényegesen kevesebb lenne a fennmaradó tartozása. A Hpt. 213.§ kógens rendelkezései a fogyasztó jogait tartalmazza, mely jogok figyelmen kívül hagyásával a 2014. évi XXXVIII. törvény 3.§ (2) bekezdése a fogyasztó k védelmi szintjét leszállítja. így az Alaptörvény M) cikkének (2) bekezdését sérti.

 

http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/0a7bade4a5d3f99dc1257da9005df49f/$FILE/IV_1821_0_2014_inditvany.002.pdf/IV_1821_0_2014_inditvany.pdf

 

 

 

Az 1681. számú panasz egy pénzintézeté

 Ezt már tárgyalta az Alkotmánybíróság. Itt lehet olvasni erről a panaszról:

 

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/birosag/harom-devizahiteles-panaszt-targyal-hetfon-az-alkotmanybirosag.html

 

A panasz:

 

http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/cb87090bd63cd003c1257d6b0032088f/$FILE/IV_1681_0_2014_inditvany_anonim.pdf

 

 

 

Az 1915. számú panasz egy nevét nem vállaló pénzintézeté, a panaszból kiderül, hogy az Aegoné

 Itt lehet olvasni erről a panaszról: 

 

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/birosag/aegon-alkotmanyjogi-panasza---arfolyamres.html

 

A panasz:

 

http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/98a25c3a140543c8c1257d9b005df33e/$FILE/IV_1915_0_2014_inditvany_anonim.pdf