Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Négy devizahiteles panaszban döntött az AB - 03.18

2015.03.18

Nagyon fontosak és lényegesek a jövőre nézve Trócsányi miniszter úr álláspontjai (válaszai)

 

"Ha a pénzügyi intézmény részéről tényleges pénzváltásra került sor, amely mögött pénzváltási szolgáltatás állt, akkor a 2014. évi XXXVIII. törvény 3. s-ában foglalt rendelkezések alkalmazására nem kerülhet sor."

                                                                Bővebben később .....

 

ab-03.08--01.png

 

 

http://www.mkab.hu/download.php?h=1091

 

- részletek -

 

Az indítványozó: Az árfolyamrés kapcsán álláspontja szerint nem mutatható ki a szerződéskötést követően beállott, ésszerűen előre nem látható, a normális változás kockázatán túlmenő olyan körülményváltozás, amely szerződéses jogviszonyok jogszabályi megváltoztatását indokolná.

 

A másik indítványozó szintén a visszaható hatályú jogalkotás tilalmának megsértésére alapította az alkotmányjogi panaszát. Előadta, hogy a felek a szerződésben meghatározott vételi-eladási devizaárfolyamon történő elszámolásban állapodtak meg, az ebből származó többletteher nem pusztán egy költségelemnek minősült, hanem olyan kötelezettség volt az adós oldalán, mellyel a szerződés megkötésekor – az előzetes kockázatfeltárás miatt – számolnia kellett. Utalt arra is, hogy a jogalkotó nem vette figyelembe, hogy a pénzügyi intézményeknek a devizahitelek folyósításához valós devizabeszerzést kellett foganatosítaniuk. Az indítványozó tényleges devizaforrást szerzett akképp, hogy anyacégével refinanszírozási hitelszerződést kötött, így „valódi pénzváltási szolgáltatás állt a hitelek kihelyezése mögött”. Azzal érvelt, hogy a Kúria a jogegységi határozatban azt fejtette ki, hogy az árfolyamrés azért tisztességtelen, mert a különnemű árfolyamok mögött pénzváltási tevékenység nincs. Ennek azonban az indítványozó az ellenkezőjét tudná bizonyítani, azonban a jogalkotó az ellenbizonyítás lehetőségét a jogszabályba nem építette bele, hanem azt kihagyta, eleve tisztességtelennek minősítve az árfolyamrést, ami álláspontja szerint a jogbiztonság követelményével ellentétes. Az árfolyamrésből származó bevételt az indítványozó a tulajdon tárgyának, vagyoni értékű jognak tekintette (ami tulajdoni védelemben részesül), a felek a szerződés teljesítésében megállapodtak, a Tv. azonban ezt a bevételt utólag mindenfajta ellentételezés nélkül elvonja a pénzügyi intézménytől és átadja az adósnak.

 

A harmadik indítványozó: A hitelezési tevékenység végzéséhez szükséges pénzt elsősorban saját, rendelkezésre álló forintforrásaiból, illetve fennálló hitelkeret-szerződések alapján igénybe vett, másik pénzügyi intézmény által nyújtott piaci hitel útján biztosítja. Amennyiben devizára van szüksége az indítványozónak, akkor ahhoz a vele szerződött pénzügyi intézmény devizavételi árfolyamán juthat hozzá, amikor pedig deviza visszafizetési kötelezettsége válik esedékessé, akkor ugyanezen pénzügyi intézmény deviza eladási árfolyamán tudja az átváltást elvégezni. Ebben a tekintetben tehát vele szemben is árfolyamrést alkalmaz a folyósító pénzügyi intézmény, ami hátrányos megkülönböztetést eredményez, mivel azonos helyzetben levő jogi személyeket kezel a jogszabály eltérő módon.

 

A negyedik indítványozó az árfolyamréssel kapcsolatban azt sérelmezte, hogy mivel a deviza vételi és eladási árfolyam alkalmazása tisztességtelen, ezért semmis, így annak helyébe a jogalkotó nem írhatná elő a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyamának alkalmazását. Az állam – véli az indítványozó – a semmis (és ezáltal álláspontja szerint nem is létező) kikötés helyett „törvénnyel segíti (menti) meg a tisztességtelen Hitelezőt, és a tisztességes gazdasági verseny szereplőjével teszi egyenlővé”. Abban az esetben ugyanis, ha az érintett kikötéseket meghagyná a jogalkotó semmisnek, akkor a hitelezőnek az adóssal nem deviza, hanem forint alapon kellene elszámolnia, melynek következtében az adósnak lényegesen kevesebb lenne a fennmaradó tartozása.

 

 

 

Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszokat egyesítette és egy eljárásban bírálta el.

 

Jelen IV/01681/2014 ügyhöz

egyesítve lettek a következő ügyek:

IV/01821/2014; IV/01915/2014; IV/02340/2014

 

 

A beadott panaszokról más korábban írtunk:

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/birosag/negy-devizahiteles-panaszt-targyal-az-ab---marc-9.html

 

 

Az Alkotmánybíróság beszerezte az igazságügyi miniszter véleményét.

 

ab-03.08--02.png

 

- részletek -

„Ha a pénzügyi intézmény részéről tényleges pénzváltásra került sor, amely mögött pénzváltási szolgáltatás állt, akkor a 2014. évi XXXVIII. törvény 3. s-ában foglalt rendelkezések alkalmazására nem kerülhet sor. Az árfolyamrés ennek alapján csak akkor tisztességtelen, semmis, ha a hitelező részéről tényleges pénzváltásra nem, csupán átszámításra került sor. Amennyiben azonban a fogyasztóval kötött szerződés lehetővé tette a fogyasztó számára, hogy abban a pénznemben fizessen, amiben akar, illetve, amelyből egyértelműen kiderül, hogy a pénzügyi intézmény részéről tényleges pénzváltási szolgáltatás történt, akkor az idézett törvényi rendelkezés alkalmazására nem kerülhet sor.

 

„A régi Ptk. 239/ A. S (2) bekezdése nyújtotta lehetőséggel a felperesek számos esetben visszaéltek. Az érvénytelenségi jogkövetkezmények alkalmazásának az elmaradása visszaélésszerű joggyakorláshoz vezetett, amely elsődlegesen a devizaperekben jelent meg. Ennek következtében ugyanis az a helyzet állt elő, hogy a felperesi adós a jogerős ítéletet követően beszüntette a teljesítést. A szerződés egészének az érvénytelenségét kimondó jogerős bírói ítéletek következtében a szerződés biztosítékai is megszűntek, amely alapján az adós kezdeményezhette a földhivatalnál az ingatlanát terhelő jelzálogjog törlését.”

 

„A hitelezőnek egy újabb pert kellett (volna) indítania, amelyben az érvénytelenség jogkövetkezményeinek a levonását kéri a bíróságtól. A hitelező helyzete azonban ekkora már jelentősen elnehezült volna, hiszen biztosítékait már ezt megelőzően elveszítette. Mindez már a hitelező tulajdonhoz való jogát érintő kérdés.”

 

„A jogalkotó álláspontja szerint ezeknél a szerződéseknél az eredeti állapot helyreállítása fogalmilag kizárt, ehelyett a szerződés érvényessé nyilvánítására, vagy a régi Ptk. szerinti hatályossá nyilvánításra kerülhet csak sor.”

 

„Erre az egyértelmű jogalkotói állásfoglalásra azért volt szükség, mert a bírói gyakorlat nem tudta eldönteni, hogy a szóban forgó szerződések érvénytelensége esetén milyen jogkövetkezmény kerülhet alkalmazásra. Ezt világosan tükrözi a Kúria joggyakorlat-elemző csoportjának a kölcsönszerződések érvénytelensége esetén alkalmazható jogkövetkezményekről szóló összefoglaló véleménye is.”

 

„A joggyakorlat-elemző csoport - csekély szavazatkülönbséggel - többséginek tekinthető álláspontja szerint kölcsönszerződés teljes érvénytelensége esetén fogalmilag kizárt az eredeti állapot helyreállítása és csak a szerződés határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítására melletti elszámolásnak lehet helye.”

 

„A 2014. évi XXXVIII. törvény 16. s-a rendelkezik a folyamatban lévő perek felfüggesztéséről. Ez az intézkedés 2014 nyarán mintegy 12.000 pert érintett.”

 

„A folyamatban lévő perek felfüggesztésére azért volt szükség, mert mindaddig, amíg az elszámolásra sor nem kerül, az adós nincs abban a helyzetben, hogy pontosan meghatározza azt, hogy mit is követel (a felfüggesztett) perben. Az adós csak az elszámolás után lesz abban a helyzetben, hogy megfelelő információk alapján dönthessen a felfüggesztett per további sorsáról, illetve arról, hogy pontosan mit is követel a pénzügyi intézménytől a perben. Mindezek alapján a felfüggesztés alkotmányossági szempontból indokolt rendelkezés volt.”

 

http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/cb87090bd63cd003c1257d6b0032088f/$FILE/IV_1681_11_2014_Igmin.%C3%A1ll%C3%A1sfogl.pdf

 

Az alkotmányjogi panaszok nem megalapozottak.

 

az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasznak a PJE határozat 3. pontját támadó része nem felel meg az indítványokra vonatkozó törvényi követelményeknek, ezért az ennek vizsgálatára irányuló indítványt az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította.

 

Alkotmányjogi panaszt csak Alaptörvényben biztosított jog sérelmére lehet alapítani. Az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdése nem minősül az Alaptörvényben biztosított jognak.

 

„M) cikk (2) Magyarország biztosítja

 

a tisztességes gazdasági verseny feltételeit.

 

Magyarország fellép az erőfölénnyel való

 

visszaéléssel szemben,

 

és védi a fogyasztók jogait.”

 

 

 

A felhívott alaptörvényi szakaszok címzettje nem az indítványozó, nem biztosítanak számára jogot, ezért alkotmányjogi panaszt sem lehet közvetlenül ezekre az előírásokra alapítani.

 

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az M) cikk (2) bekezdésének sérelmét állító indítványi elemet érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.

 

Az árfolyamrés tisztességtelenségével a PJE határozat rendelkező részének 3. pontja és az ahhoz kapcsolódó indokolás foglalkozik. Ennek értelmében a különnemű árfolyamok alkalmazása két okból is tisztességtelen. Egyfelől mert ezekkel szemben nem áll a fogyasztónak közvetlenül nyújtott szolgáltatás, így az számára indokolatlan költséget jelent, másfelől azért, mert alkalmazásuk gazdasági indoka a fogyasztó számára nem világos, nem érthető, nem átlátható.

 

A PJE határozat indokolása szerint – utalva a Kúria 6/2013. PJE határozatának 1. pontjára – deviza alapú kölcsönszerződések esetén „a törlesztésekkor átváltásra nem, hanem csak átszámításra kerül sor. Így tehát a deviza alapú kölcsönszerződésekben szereplő különnemű árfolyamok mögött tényleges, a fogyasztó számára közvetlenül nyújtott pénzváltási szolgáltatás nincs”. Ez az indoka annak, hogy a PJE határozat meghozatalát követően a jogalkotó úgy döntött, hogy az árfolyamrésre vonatkozó szerződéses kikötéseket további bírósági eljárás nélkül ex lege tisztességtelennek tekinti. Pénzváltási tevékenység hiányában ebben a körben a pénzügyi intézmény nem végzett olyan valódi szolgáltatási típusú műveletet, melyért az adóssal szemben ellenértéket számíthatna fel. Tekintettel arra, hogy ezekben az esetekben az adós egy el nem végzett szolgáltatásért fizetett mégis ellenértéket, ezért azt a jogalkotó tisztességtelennek minősítette.

 

Ez a tény azonban a visszaható hatállyal semmilyen közvetlen összefüggésben nem áll, ugyanis a pénzügyi intézménynek már a szerződés megkötésekor is tudnia kellett, hogy olyan szolgáltatásért követel ellenértéket, melyet ténylegesen és valósan az adós részére nem fog teljesíteni.

 

Az, hogy az adós erről nem tudott (erről őt a pénzügyi intézmény nem tájékoztatta), illetve, hogy a szerződés megkötése óta viszonylag hosszabb idő telt el, nem teszi – az egyébként egyoldalúan maghatározott – kikötést tisztességessé. A visszaható hatályú jogalkotás tilalmára való hivatkozás nem adhat alapot arra, hogy a múltban tömegesen keletkezett tisztességtelen – ezért semmis – szerződéses kikötések érinthetetlenek maradjanak, és annak következtében az adósok teljesítési kötelezettsége minden körülmények között, változatlanul fennmaradjon.

 

Az Alkotmánybíróság a visszaható hatályú jogalkotás tilalmának sérelmét nem látta megalapozottnak, ezért az indítványokat ebben a tekintetben elutasította.

 

Bár a tulajdonhoz való jog alapvető jog, az alkotmányos tulajdonvédelem köre és módja nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat és nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével.

 

Az Alkotmány a tulajdonhoz való jogot az állammal szemben biztosítja, s azt mint alapjogot – az értékgarancia követelményével, illetőleg a közérdekű korlátozás arányosságának ismérvével – az állammal szemben védi.

 

Az árfolyamrést megállapító szerződési kikötések már eleve, a szerződések megkötésének időpontjában is tisztességtelenek – tehát semmisek – voltak, és az emiatt előálló egyensúlyhiányos helyzetet orvosolta a jogalkotó azzal, hogy kimondta, az adósnak nem kell a pénzügyi intézmény saját deviza vételi és eladási árfolyama közötti különbözetet megfizetnie, hanem minden esetben a pénzügyi intézmény saját középárfolyamán, vagy a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza középárfolyamán kell visszafizetnie a kölcsönösszeg érintett részletét a pénzügyi intézménynek. Ebben az értelemben tehát nem egy, a pénzügyi intézmény által „már megszerzett” pénzösszegen fennálló tulajdonjogról és annak a fogyasztó részére történő visszafizetéséről (azaz az indítványozó által állított tulajdoni sérelemről) van szó, hanem a semmiség jogkövetkezményének a levonásáról és az ennek a jogi helyzetnek megfelelő tényállapot helyreállításáról.

 

Erre az elszámolási kötelezettséggel járó kötelmi helyzetre és magára az elszámolásból eredő pénzmozgásra tehát a pénzügyi intézmény tulajdoni védelmet nem alapíthat, ebben a helyzetben nem értelmezhető az indítványozó által használt „tulajdoni váromány” sem. Emiatt az Alkotmánybíróság az indítványokat ebben a tekintetben is elutasította.

 

Az indítványozó azt is sérelmezte, hogy az árfolyamréssel összefüggésben a Magyar Nemzeti Bank deviza árfolyamának törvénnyel való előírása sérti a szerződéskötési szabadságot.

 

Tekintettel arra, hogy ez a számítás nem két külön (vételi és eladási), hanem egyazon (saját vagy MNB) árfolyamon történik, ezért árfolyamrés ténylegesen nincs. Az indítványozó azon hivatkozása, hogy az MNB devizaárfolyam előírása hiányában lényegében forinthitelről volna szó, nem megalapozott. A feleknek ugyanis egymással mindenképpen forint-deviza alapon kell elszámolniuk. Önmagában az, hogy a forint és a deviza egymáshoz képesti árfolyama változott, nem az árfolyamrés összegében, nagyságában jelenik meg, hanem az az árfolyammozgás körébe tartozó kérdés.

 

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság ezt az indítványt mint megalapozatlant elutasította.

 

Az Alkotmánybíróság megvizsgálta azt az indítványi elemet is, melyben az indítványozó a hátrányos megkülönböztetés tilalmának a sérelmére hivatkozott.

 

Az indítványozó pénzügyi vállalkozás saját árfolyam jegyzésére és pénzváltási tevékenységre nem volt jogosult, ezért a devizaforrás biztosítása érdekében hitelkeret-szerződést kötött egy másik pénzügyi intézménnyel. Ebben a jogviszonyban van szerepe az árfolyamrésnek, ugyanis a pénzügyi vállalkozás a szerződött másik pénzügyi intézménnyel deviza vételi- és eladási árfolyamon számol el, ami azt eredményezi, hogy az árfolyamrésből származó veszteség a közvetítő pénzügyi vállalkozást (az indítványozót) és nem pedig a forrást nyújtó pénzügyi intézményt terheli.

 

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogegyenlőség követelménye arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként kell kezelnie, azaz a jogalkotás során a jogalkotónak mindenki szempontjait azonos körültekintéssel, elfogulatlansággal és méltányossággal, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell értékelnie.

 

Az alkotmánybírósági gyakorlatban a megengedhetetlen megkülönböztetés tilalma a jogi személyekre is vonatkozik.

 

A hátrányos megkülönböztetés tilalma az Alkotmánybíróság gyakorlatában a jogrendszer egészét átható alkotmányos alapelvként kapott értelmezést. A tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok terén tett megkülönböztetésekre terjed ki. Személyek közötti, alkotmánysértő hátrányos megkülönböztetés akkor állapítható meg, ha valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon.

 

A megkülönböztetés pedig akkor alkotmányellenes, ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne.

 

A rendelkezés csak a fogyasztó és a pénzügyi vállalkozás közötti szerződésre irányadó, a pénzügyi vállalkozás és a vele szerződést kötő pénzügyi intézmény közötti szerződéses kapcsolatra azonban nem. Az indítványozó vállalkozás azzal, hogy a fogyasztó (adós) számára – mintegy közvetítőként – devizaforrást vásárol egy másik pénzügyi intézménytől, nem válik fogyasztóvá és nem részesül a fogyasztót megillető védelemben sem. Erre tekintettel a fogyasztó és a pénzügyi vállalkozás nincsenek összehasonlítható helyzetben, nem képeznek homogén csoportot, így közöttük a hátrányos megkülönböztetés tilalmának a sérelme nem állapítható meg.

 

Az indítványozó mint pénzügyi vállalkozás és a hitel forrását nyújtó bank mint pénzügyi intézmény közötti jogviszony nem esik a Tv. 3. §-ának a hatálya alá. Ennek a rendelkezésnek a tartalma ugyanis kizárólag a fogyasztó és a vele szerződő fél viszonylatában értelmezhető.

 

Az Alkotmánybíróság a hátrányos megkülönböztetés tilalmának a sérelmét nem állapította meg, így az indítványt ebben a tekintetben is elutasította.

 

Az Alkotmánybíróság a határozat Magyar Közlönyben történő közzétételét az Abtv. 44. § (1) bekezdés második mondata alapján, az ügy társadalmi jelentőségére és az érintettek nagy számára tekintettel rendelte el.

 

Budapest, 2015. március 17.

 

 

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke,

előadó alkotmánybíró