Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.03.12

Már törvénytelen a devizahiteles Konzultációs Testület tevékenysége!

wellmann-kep-00---2020.02.28.png

 

Rendszeresen hivatkoznak a bíróságokon a devizahiteles Konzultációs Testület megállapításaira.

 

Most a válaszlevelében Wellmann György arról tájékoztatott, hogy törvénymódosítást követően fel kellett függesztenie a tevékenységét a Testületnek:

 

wellmann-kep-01---2020.02.28.png

wellmann-kep-02---2020.02.28.png

A hivatkozott törvényi változás a szűkebb szövegkörnyezetével:

 

2019. évi CXXVII. törvény

az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások

megteremtésével összefüggő módosításáról

 

 

45. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló

2011. évi CLXI. törvény módosítása

 

66. § A Bszi. 25. és 26. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„25. § A Kúria az Alaptörvény 25. cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott feladatának ellátása körében jogegységi határozatokat hoz, elbírálja a jogegységi panaszokat, joggyakorlat-elemzést folytat jogerős vagy véglegessé vált határozattal befejezett ügyekben, valamint közzéteszi az 51. alcímben foglaltak szerint az ott meghatározott, a Kúria által hozott határozatokat.

26. § (1) Az ítélőtábla és a törvényszék kollégiumvezetője, továbbá a járásbíróság elnöke köteles a vezetése alatt álló bíróságok ítélkezését folyamatosan figyelemmel kísérni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti feladat ellátása keretében az elvi kérdésben hozott, jogerőre emelkedett vagy véglegessé vált határozatokat

a) a járásbíróság elnöke, a törvényszék megfelelő ügyszakú kollégiuma kollégiumvezetőjének,

b) a törvényszék kollégiumvezetője az ítélőtábla megfelelő ügyszakú kollégiuma kollégiumvezetőjének,

c) az ítélőtábla kollégiumvezetője a Kúria megfelelő ügyszakú kollégiuma kollégiumvezetőjének

bemutatja.

(3) A (2) bekezdés szerinti eljárása előtt a törvényszék és az ítélőtábla kollégiumvezetője kikérheti az elvi kérdés tárgya szerint érintett kollégium bíráinak véleményét.”

 

67. § A Bszi. 27. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) A Kúria kollégiuma az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében figyelemmel kíséri a bíróságok gyakorlatát, és véleményt nyilvánít a vitás jogalkalmazási kérdésekben. A joggyakorlat-elemző csoport vezetőjének felkérésére a kollégiumok közreműködnek a joggyakorlat-elemző munkában.

(2) Ha a jogalkalmazás egysége érdekében szükséges, az ítélőtábla és a törvényszék kollégiumának kollégiumvezetője a jogegységi eljárás indítványozására jogosultnak javaslatot tesz jogegységi eljárás indítványozására.”

 

68. § A Bszi. a következő 27/A. §-sal egészül ki:

„27/A. § Bírói testület, bírósági vezetők, illetve bírák tanácskozása nevében nem tehető közzé olyan jogértelmezési célú állásfoglalás, amelynek meghozatalára törvény nem ad felhatalmazást.”

 

69. § A Bszi. 29. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A bírósági joggyakorlat-elemző csoport feladata a bírósági ítélkezési gyakorlat vizsgálata. A vizsgálati tárgyköröket a Kúria elnöke - a Kúria kollégiumai véleményének beszerzését követően - évente meghatározza. A vizsgálati tárgykörökre az ítélőtáblai és a törvényszéki kollégium kollégiumvezetője, az OBH elnöke és a legfőbb ügyész (a továbbiakban együtt: kezdeményező) is indítványt tehet.”

közlönyállapot (2019.XII.19.)

https://mkogy.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1900127.TV

 

Maradnak tehát a (hibáktól, valótlanságoktól hemzsegő) devizahiteles jogegységi határozatok, amiken (mint a levél is tartalmazza) nem kíván a Kúria semmiképpen sem változtatni.

 

A válasz utolsó tájékoztatása ezzel a levelemmel kapcsolatos (részlet):

 

Amit a Konzultációs Testület megfogalmazott, az alábbi gazdasági alaptételnek az átfogalmazása: annak az országnak a pénze leértékelődik, amelyikben az infláció magasabb.

 

Ezt az alapelvet igazolják a most bemutatott 12 év adatai. A tények egyértelműen cáfolják azt a hamis, ám széles körben elterjesztett és sokak által elfogadott állítást, hogy a 2007-2008-as globális pénzügyi válság okozta a forint gyengülését, a CHF (és a többi deviza) erősödését.

 

Jelen levelet elküldöm mindkét pénzügyi fogyasztóvédelmi hatóságnak, az MNB-nek is és a GVH-nak is. Bízom benne, hogy megtisztelik ezek a fogyasztóvédelmi hatóságok azzal a Kúriát, hogy kifejtik a leírt tényekkel, összefüggésekkel kapcsolatban az álláspontjukat.

 

A Kúriának a korábban meghozott devizahiteles jogegységi határozatokat felül kell vizsgálni, mert nagyon sok valótlanságot tartalmaznak (például: az árfolyam változás iránya és mértéke előre nem meghatározható). Miként az árfolyamrés és a kamatemelések esetében, most is történelmi feladat vár a Kúriára. Történelmi felelőssége Kúriának abban is rejlik, hogy említett jogegységi határozatok az alapjai azon jogszabályoknak, amelyek árfolyamkockázatot teljes egészében fogyasztókra hárítottak. Ezen normák nem összeegyeztethetők gazdasági folyamatokkal, ami által a pénzügyi intézetek számára biztosítottak jogalap nélkül gazdagodást, fogyasztók kárára.

 

Teljes mélységében meg kell ismernie az adatokat, az összefüggéseket, tisztában kell lennie azzal, hogy miként csapták be és tévesztették meg a pénzintézetek családok százezreit a szerződéskötések során és miként tarják jelenleg is tévedésben őket. Ezt követően olyan jogegységi határozatot kell hoznia a Kúriának, mely alapja lehet az igazságos, törvény által előírt új elszámolásnak. A feladat elvégzéséhez a Kúriának már a rendelkezésére áll minden adat és pénzügyi-gazdasági összefüggés.

 

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/kerdeseink-es-a-kapott-valaszok/-az-arfolyamok-elcsuszhatnak----elemzes-a-kurianak.html

 

 

Pár napja ezt a levelet kiegészítettem (részletek):

 

Egyáltalán nem törekedtem jelen levelemben arra, hogy teljeskörű képet adjak arról, hogy az elmúlt pár évtizedben hány, de hányféle módon, milyen sok szempontból vizsgálták a kamatparitás elvének érvényesülését. A fenti idézetek azt bizonyítják, hogy ismert a kamatparitás elmélete és ezért a Kúria egyáltalán nem tehet úgy, hogy erről a tényről nem vesz tudomást.

 

Azonban nem csak most, hanem száz évvel ezelőtt is vizsgálták már a kamatparitás és az árfolyam összefüggéseit!

  

1926-ban a hadikölcsönök árfolyamáról volt vita az Országgyűlésben. Egy határozati javaslat vitája során hangzott el:

„A hadikölcsönök mai árfolyama közel 1 aranyszázalékos valorizációnak felel meg, 100 korona névértékű hadikölcsönkötvény közel 15.000 korona értéket jelent. Sándor Pál határozati javaslata, amely 5 százalékos valorizációt sürget, közel hétszázszoros árfolyamot jelentene, ámde ez a hétszázszoros árfolyam a kamatparitást véve figyelembe, nem volna több mint 350-szeres, vagyis a fele…”

(Magyarország 1926.október 30. - 6. oldal)

 

Feltehetjük a kérdést: ha már közel száz éve figyelembe vették a kamatparitást a magyar Országgyűlésben, akkor milyen régi ez az elmélet?

 

Száz János 1981-ben ismertette egy tanulmányában az árfolyam elméletek fejlődését….

 

Elővettem mindhárom devizahiteles jogegységi határozatot, elővettem a 2015-ös kétnapos értekezletről készült emlékeztetőt és kerestem benne a kamatparitás lényegét. Azt, amit Dr. Pomeisl András József kúriai főtanácsadó megfogalmazott: hoszabb távon a devizahitel kamatelőnyét kiegyenlíti várhatóan a devizaárfolyam erősödés kedvezőtlen hatása. Vagyis, amit az adós nyer a szerződéskötéskor (alacsony a törlesztő részlet a devizahitel alacsonyabb kamatlába miatt), azt elveszíti a későbbiekben a várható forintgyengülés miatt.

 

Meglepő módon még csak utalást sem találtam erre egyik dokumentumban sem!

 

Sem a vásárlóerő paritás, sem a kamatparitás kifejezés nem szerepel bennük, de még csak körül írva sincsenek.

 

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/kerdeseink-es-a-kapott-valaszok/az-arfolyam-elcsuszas-elmeleti-alapjai.html