Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Levél a Kúriának - 2015.03.15 - 3/3

2015.03.15

A harmadik, az utolsó rész

 

 

03.15-3r.png

 

 

 

 

 

A kamatfizetés szükségességét a kúriai vélemény az alábbiakkal indokolja:

 

Hangsúlyozzák továbbá, hogy a kamat „pénzhasználat” ellenértékének tekintése nem, illetve nem csak az érvényes kölcsönszerződések sajátja, mert az, akinek a pénze bármely jogcímen [pl. nem létező, érvénytelen, hatálytalan pénzszolgáltatást (is) tartalmazó szerződés esetén, kártérítési kötelezettség vagy jogalap nélküli gazdagodás címén] másnál van, nem tud azzal maga rendelkezni, ezzel haszonra szert tenni.

 

Álláspontjuk szerint a pénzzel való rendelkezés adós általi elvonását árazza be a jog érvényes kölcsönszerződésnél az ügyleti kamattal, érvénytelen kölcsönszerződésnél vagy egyéb, pénzelvonással járó kötelemnél az egyenértéki kamattal azt feltételezve, hogy ésszerűen cselekedve a hitelező az adott összeget kölcsönbe adta volna.

 

Érvényes szerződés esetén a szerződésszerű teljesítés az, ha a kölcsön összegét az adós a szerződésben meghatározott lejáratkor (általában időszakonként visszatérően) a szerződésben kikötött ügyleti kamattal növelten fizeti meg a hitelező számára.

 

Érvénytelen szerződés esetén azonban a kölcsön összegének visszatérítése az érvénytelenség jogkövetkezményeként történik egyenértéki (törvényes) kamat mellett, tekintve, hogy a szerződés egésze, így az abban kikötött mértékű ügyleti kamat is érvénytelen. Ingyenes kölcsön esetén is van különbség: míg érvényes szerződés esetén a hitelező számára visszatérítendő kölcsönösszeg után semmilyen kamat nem jár, addig érvénytelen szerződés esetén számára az egyenértéki (törvényes) kamatot is meg kell téríteni.

 

 

 

A pénzkölcsönnel kapcsolatos kamat meghatározása a jelenlegi jogszabály alapján:

 

 

6. § (1) E törvényben, valamint az e törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályok vonatkozásában

52. kamat: az adós által a kölcsönnyújtónak (betételhelyezőnek) az elfogadott betét vagy az igénybe vett kölcsön használatáért, kockázatáért fizetendő, a betét- vagy kölcsönösszeg százalékában meghatározott, időarányosan térítendő (elszámolandó) pénzösszeg vagy egyéb hozadék;

(2013. évi CCXXXVII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról)

 

 

Ez az ügyleti kamat, mely csak akkor jöhet szóba, ha érvényes szerződésről beszélünk. A vélemény kimondottan az érvénytelen szerződésekkel foglalkozik, így ez az ügyleti kamat nem jár a banknak.

 

 

Jogszabály rendelkezik egy másik fajta kamatról is:

 

 

 

6:48. § [Késedelmi kamat]

(1) Pénztartozás esetén a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdődően a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal - idegen pénznemben meghatározott pénztartozás esetén az adott pénznemre a kibocsátó jegybank által meghatározott alapkamattal, ennek hiányában a pénzpiaci kamattal - megegyező mértékű késedelmi kamatot köteles fizetni, akkor is, ha a pénztartozás egyébként kamatmentes volt.

(2) Ha a jogosultnak a késedelembe esés időpontjáig kamat jár, a kötelezett a késedelembe esés időpontjától e kamaton felül a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat - idegen pénznemben meghatározott pénztartozás esetén az adott pénznemre a kibocsátó jegybank által meghatározott alapkamat, ennek hiányában a pénzpiaci kamat - egyharmadával megegyező késedelmi kamatot, de összesen legalább az (1) bekezdésben meghatározott kamatot köteles fizetni.

(3) A kamat számításakor a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat irányadó az adott naptári félév teljes idejére.

 

 

Álláspontunk a törvény pontjain alapszik. Késedelmi kamat csak akkor számítható fel, ha fizetési kötelezettségnek az adós nem tesz határidőre eleget. Érvényes kölcsönszerződés esetén a fizetési kötelezettség általában havonta keletkezik, ha például egy hónapban, mondjuk 2015. február 15.-én az adós nem tesz eleget a szerződésben rögzített fizetési kötelezettségének, nem fizeti a havi törlesztő részletet, akkor tartozása lesz. Ha a havi törlesztő részlet 150.000 forint, akkor az adós 150.000 forinttal tartozni fog. 2015. február 15.-től egészen addig tartozni fog a banknak a havi törlesztő részlet összegével, amíg azt meg nem fizeti. Ha az adós 2015. február 25.-én megfizeti a havi törlesztő részletet, akkor a tartozása megszűnik. A bank 150.000 forint után, az eltelt 10 napra felszámolja a késedelmi kamatot.

 

Amennyiben az adós 3 hónapon keresztül nem fizeti a törlesztő részletet, akkor lehet hogy a bank felmondhatja a kölcsönszerződést a szerződésben leírtaknak megfelelően. Amennyiben az adós nyilvántartott adóssága 7.500.000 forint, akkor ez az összeg tartozás lesz. Az adós köteles kifizetni az összes tartozását, a három havi törlesztő részletet, 450.000 forintot és a nyilvántartott adósságát 7.500.000 forintot. Amennyiben az adós ezt a tartozását nem fizeti ki azonnal, vagyis nem tesz eleget fizetési kötelezettségének, a bank a teljes tartozás után 7.950.000 után jogosan számol fel késedelmi kamatot. (A könnyebb érthetőség miatt a példában eltekintettünk attól, hogy a havi törlesztő részlet elmaradt megfizetése után is kell késedelmi kamatot fizetni.)

 

Az érvénytelen szerződések esetében semmiképpen sem beszélhetünk egészen addig késedelmi kamatról, amíg a bíróság meg nem állapítja, hogy mekkora összeget kell vissza fizetni, milyen határidőre annak, akinek korábban a bank pénzösszeget utalt át. Nem beszélhetünk ugyebár sem adósról, sem kölcsönösszegről, sem hitelezőről, mivel nincs kölcsönszerződés. Azt a személyt, akinek a bírósági döntés után a banknak részére fizetnie kell, nevezhetjük pernyertes felperesnek, mivel a jelen vélemény érvénytelen szerződések jogkövetkezményéről szól. A pernyertes felperesnek akkor keletkezik fizetési kötelezettsége, ha azt a bíróság megállapítja.

 

A vélemény helyesen állapítja meg, hogy a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kell eljárni.

 

XIX. Fejezet

Az érvénytelenség jogkövetkezményei

6:115. § [Járulékos igények érvénytelen szerződés esetén]

(1) A felek az eredeti állapot helyreállításával nem orvosolt hasznok és kamatok kiegyenlítésére a jogalap nélküli birtoklás szabályai szerint kötelesek. Az a fél, aki a maga szolgáltatását nem teljesítette, vagy ingyenesen jutott a szolgáltatáshoz, a hasznokat vagy a kamatokat a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint köteles a másik félnek megtéríteni.

(2) Az érvénytelen szerződés megkötésével a másik félnek okozott károkat a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint kell megtéríteni. Ha a szerződés érvénytelenségét okozó fél magatartását kimenti, a másik félnek a szerződéskötésből eredő kárát köteles megtéríteni.

(3) Az érvénytelen szerződés fennálltában jóhiszeműen bízó harmadik személy a szerződés megkötéséből eredő kárának megtérítését követelheti attól a szerződő féltől, akinek a magatartása az érvénytelenséget okozta. A kártérítési kötelezettség a szerződő feleket egyenlő arányban terheli, ha az érvénytelenséget együtt okozták.

(4) Az a szerződő fél, aki a jóhiszemű harmadik személlyel szemben felróhatóan járt el, teljes kártérítéssel tartozik, függetlenül attól, hogy kinek a magatartása okozta az érvénytelenséget.

 

 

 

 

XXXII. CÍM

A JOGALAP NÉLKÜLI GAZDAGODÁS

6:579. § [Jogalap nélküli gazdagodás]

(1) Aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni.

(2) Nem köteles visszatéríteni a gazdagodást, aki attól a visszakövetelés előtt elesett, kivéve, ha

a) rosszhiszeműen jutott a gazdagodáshoz; vagy

b) a gazdagodás megszűnésével kapcsolatban felróhatóság terheli.

 

 

A vélemény indoklásának lényege: akinek a pénze másnál van, nem tud azzal maga rendelkezni, ezzel haszonra szert tenni. Ésszerűen cselekedve a hitelező az adott összeget kölcsönbe adta volna (valaki másnak).

 

 

Akinek a pénze bármely jogcímen [pl. nem létező, érvénytelen, hatálytalan pénzszolgáltatást (is) tartalmazó szerződés esetén, kártérítési kötelezettség vagy jogalap nélküli gazdagodás címén] másnál van, nem tud azzal maga rendelkezni, ezzel haszonra szert tenni.

 

 

Nézzük a folyamatokat!

 

A liszt búzából készül, a búza egy termény, a szántóföldön terem, elvetik a magot az előkészített talajba, gondozzák, védik a kártevőktől, majd learatják, megőrlik malmokban, és kész a liszt. Azt a lisztet lehet eladni, vagy kölcsön adni, melyet a megtermelt búzából őröltek.

 

A pénz nem ilyen jellegű dolog. A pénzrendszer nem úgy működik, ahogy a Kúria állítása megmutatja. A pénz nem olyan dolog mint a liszt, hogy csak annyit lehet belőle eladni vagy kölcsön adni, amennyi épp a polcon van.

 

Ismerkedjünk meg a pénzkölcsön és a pénzteremtés kapcsolatával.

 

A banki hitelnyújtással történő pénzteremtés ma is kockázatos. A törvény minden országban kinevez egy „felügyelőt” – Magyarországon ez a jegybank, azaz a Magyar Nemzeti Bank -, melynek feladata a bankok pénzteremtésének kordában tartása.

Elsődleges célja, hogy a bankok ne teremthessenek túl sok pénzt, mert ez a pénz értékének csökkenéséhez (inflációhoz) vezethet.

A mai világban pénzt csak a bankrendszer képes teremteni, tehát ha a pénzteremtés ha a pénzteremtés módját és korlátjait akarjuk megérteni, akkor a bankrendszert kell górcső alá vennünk.

A bank által folyósított készpénzhitel

Amikor egy banktól például fogyasztói hitelt veszünk fel, amit nagyon gyakran készpénzben folyósítanak, nő a forgalomban lévő készpénzmennyiség, miközben a pénztömeg egyetlen más összetevője sem változik. A bank ebben az esetben tehát pénzt teremtett.

A bank által folyószámlapénzben folyósított hitel

Tudjuk, hogy a bank a vállalkozásoknak általában nem készpénzben, hanem folyószámlájukon folyósít hitelt. A folyószámlán megjelenő hitelösszeg a hitelfelvevő rendelkezésére áll – pénzhez jutott anélkül, hogy bárkinek a pénze csökkent volna. A bank tehát hitelnyújtással ismételten pénzt teremtett.

(Banküzemtan bankügyintézőknek – 10.2 fejezet A pénzteremtés – ISBN 963 663 028 3)

 

 

Mivel a pénzteremtést a bankok végzik, ezért elsőként azt kell megvizsgálnunk miért teszik ezt a bankok és miért veszik igénybe szolgáltatásukat a gazdaság szereplői.

 

Ha megjelenik egy új ügyfél, aki hitelt szeretne felvenni, a bank mindenképpen kielégíti ezt az igényt, ha biztosítva látja a hitel visszafizetésének feltételét, vagyis hitelképesnek ítéli az ügyfelet. N vállalat 100 millió forint összegű hitelt kér. A bank ezt az összeget jóváírja az ügyfél számláján, és egyben megjelenik 100 millió forint követelés N vállalattal szemben. Ezzel egyúttal megnő a forgalomban lévő pénzmennyiség is, hiszen növekszik a bankszámlapénz állomány 100 millió forinttal!

 

A bank tehát hitelnyújtással pénzt hozott forgalomba. Ez a pénzmennyiség akkor kerül ki a forgalomból, ha N vállalat a hitelt visszafizeti.

 

Definíció. A modern pénz hitelpénz, mert hitelnyújtással keletkezik és hitel-visszafizetéssel szűnik meg.

 

A kereskedelmi bankok számlapénzt bocsátanak ki, amelynek likviditásuk, illetve a hiteligény valamint a központi bank kötelező tartalékolási előírása szab határt. A központi bank által kibocsátott jegybankpénz mennyisége a kereskedelmi bankok pénzteremtésén keresztül megsokszorozódik.

(Széchenyi István Egyetem - Solt Katalin: Pénzügytan - 1.1.3. Pénzteremtés – pénzkibocsátás)

 

 

Az ún. számlapénz teremtésére mind a jegybank, mind a kereskedelmi bankok képesek. Illetve összeegyeztetve a fenti kitétellel, a kereskedelmi bankok csak számlapénzt teremthetnek. A bankok hitelnyújtás révén tudják megsokszorozni a gazdaságban lévő (virtuális) számlapénzt. Visszatérve a kérdésre: az MNB tudja befolyásolni a jegybanki számlapénz nagyságát (pl. kötelező tartalékráta változtatásával). Fontos azonban tudni, hogy Magyarországon jegybanki számlapénzt csak kereskedelmi bank, illetve az állam tarthat (mivel a költségvetés számlavezető bankja is az MNB).

 

 A „forint mennyiségének növelése” több módon értelmezhető. A gazdaságban lévő pénzmennyiségnek ugyanis több, egyre szélesebb kört átfogó definíciója van. A kérdés szempontjából releváns kategóriák:

 

1. Készpénz – Az MNB bocsátja ki, de a gazdasági szereplők igényének megfelelő mértékben (lásd fent). Vagyis, ha a gazdasági szereplők igénylik, akkor bármilyen mértékben növelhető a forint-készpénz mennyisége, az MNB ennek megfelelően növeli a készpénz mennyiségét – ismételten felhívjuk ugyanakkor a figyelmet, hogy ekkor a készpénz növekedése a bankbetétek csökkenésével jár, vagyis egy másik „forint pénzkategóriában” ezzel párhuzamosan csökkenés következik be. Magyarország önálló pénzkibocsátási joga tehát nem szűnt meg, az MNB mindig éppen annyi pénz bocsát ki, amennyire szükség van.

 

2. M0, monetáris bázis, ami a készpénzen kívül tartalmazza a csak bankok által elérhető jegybanki számlapénzt is (pl. bankok kötelező tartaléka). A jegybanki számlapénz nagysága pl. a tartalékráta növelésével emelhető, azonban ez több banki forrást köt le, és mérsékelheti a kereskedelmi bankok pénzteremtési lehetőségeit.

(MNB válasz a Hiteles Mozgalom kérdéseire – 2012.08.21)

 

 

Van valahol olyan kimutatás, hogy az elmúlt évben mekkora összegben teremtettek a hazánkban működő kereskedelmi bankok számlapénzt?

 

A kereskedelmi bankok pénzteremtésének számszerűsítéséhez azt fontos tisztázni, hogy melyik pénzmennyiség kategóriára gondolunk.

 

A téma jó összefoglalóját adja az alábbi MNB Tanulmány: http://www.mnb.hu/Root/Dokumentumtar/MNB/Kiadvanyok/mnbhu_mnbtanulmanyok/mnbhu_mt_71/m t_71.pdf

 

Ennek mellékletéből idézve:

„A gazdaságban rendelkezésre álló pénz mennyiségének mérésére az ún. monetáris aggregátumokat használjuk, amelyekbe a pénzügyi eszközök bizonyos típusai tartoznak. A különféle pénzügyi eszközök besorolása az egyes aggregátumokba annak függvényében történik, hogy azokkal milyen tranzakciós költséggel és milyen széleskörűen lehet fizetést teljesíteni, és hogy milyen mértékben őrzik meg az értéküket. A monetáris aggregátumok definíciójának további fontos eleme, hogy mely gazdasági szektorok követelései, illetve tartozásai kerülnek be a pénzmennyiség-kategóriákba, azaz milyen az egyes szektorok pénzhez való viszonya.

 …

A fenti alapelvek alapján a magyar monetáris statisztika a következőképpen definiálja a monetáris aggregátumokat (Kiss et al., 2005):

• M1: a pénztartó szektoroknál lévő készpénz, valamint a látra szóló és folyószámlabetétek állományának összege (denominációtól függetlenül).

• M2: az M1 elemein túl a pénztartó szektorok két évnél nem hosszabb lejáratra lekötött, forintban vagy más devizában denominált betéteit is tartalmazza.

• M3: az M2 mellett tartalmazza a belföldi monetáris pénzügyi intézmények által kibocsátott és a pénztartó szektorok birtokában levő azon piacképes pénzügyi eszközöket, melyek a bankbetétek közeli helyettesítőinek tekinthetők. Ezek a repoügyletekből származó források, a pénzpiaci alapok által kibocsátott befektetési jegyek, illetve a maximum kétéves eredeti lejáratú, hitelezői jogviszonyt megtestesítő értékpapírok.”

 

Ezek alapján leegyszerűsítve tehát a bankok kötelezettségeinek alakulásából lehet megállapítani az általuk teremtett pénz nagyságát, illetve mivel a készpénz a jegybank pénzteremtés része, ha csak a hitelintézetek pénzteremtésére kíváncsi valaki, akkor a készpénzen kívüli állományokat érdemes figyelni.

 

2012. december végi adatok alapján:

M1 pénzmennyiség = 7.289 Mrd Ft

M2 pénzmennyiség = 15.177 Mrd Ft

M3 pénzmennyiség = 16.835 Mrd Ft

 

Ha egy bank hitelt nyújt, és abból az ügyfele fizetést teljesít, akkor valamelyik banknál az betétként fog megjelenni, azaz megtörténik a pénzteremtés.

 

Amennyiben a bankrendszer likviditáshiányban van, azaz nem volna elég jegybankpénze a kötelező tartalék teljesítésére, akkor a jegybankok hitelt nyújthatnak a hitelintézeteknek. A fejlettebb gazdaságok jegybankai, mint az EKB vagy a Fed éppen így működik, azaz ők fedezett mellett hitelt nyújtanak a bankrendszernek, a bankrendszer pedig így eleget tud tenni a tartalékkötelezettségének. Abban az esetben, ha a magyar bankrendszer is likviditáshiányos helyzetbe kerülne, akkor az MNB-nek szintén volna lehetősége hitelt nyújtani. De mivel a hazai bankrendszernek jelenleg és az elmúlt 15 évben is mindig lényegesen több jegybankpénz állt rendelkezésére, mint ami a tartalékkötelezettség teljesítéséhez szükséges, ezért a hazai esetben likviditást lekötő eszközt (jelenleg a kéthetes MNB kötvényt) alkalmaz az MNB.

 

A hitelnyújtás és hiteltörlesztés, és így a pénzteremtés és annak megszűnése folyamatosan zajlik a gazdaságban. Valóban, ha a bankrendszer valamilyen oknál fogva jelentősen visszafogja a hitelezését, akkor az mind a beruházásokat, mind a fogyasztást vissza tudja fogni. Ugyanakkor mind a számlapénz, mind az annak terhére igényelhető készpénz összes mennyisége a fent hivatkozott statisztikák szerint sem csökkent számottevő mértékben az elmúlt években, így továbbra is biztosítani tudja a közvetítő funkcióját.

(MNB válasz a Hiteles Mozgalom kérdéseire – 2013.02.11)

 

 

A fentiek értelmében a vélemény alábbi állításainak nincs valóság tartalma:

 

Hangsúlyozzák továbbá, hogy a kamat „pénzhasználat” ellenértékének tekintése nem, illetve nem csak az érvényes kölcsönszerződések sajátja, mert az, akinek a pénze bármely jogcímen [pl. nem létező, érvénytelen, hatálytalan pénzszolgáltatást (is) tartalmazó szerződés esetén, kártérítési kötelezettség vagy jogalap nélküli gazdagodás címén] másnál van, nem tud azzal maga rendelkezni, ezzel haszonra szert tenni. Álláspontjuk szerint a pénzzel való rendelkezés adós általi elvonását árazza be a jog érvényes kölcsönszerződésnél az ügyleti kamattal, érvénytelen kölcsönszerződésnél vagy egyéb, pénzelvonással járó kötelemnél az egyenértéki kamattal azt feltételezve, hogy ésszerűen cselekedve a hitelező az adott összeget kölcsönbe adta volna.

 

Nem tudja a pénzt a bank „ésszerűen cselekedve” másnál elhelyezni, hogy ezzel „haszonra tegyen szert”. A pénz az adósnak nyújtott pénzkölcsönzéssel jön létre. A bank teremti meg ezt a pénzt. Létre nem jött pénzt a bank nem tud másnak adni!

 

A fentiek alapján nem lehet levonni azt a következményt, hogy a banknak bármilyen „egyenértéki kamat” járna. Nincs olyan, hogy egyenértéki kamat. Ezt a kifejezést nem ismeri sem a polgári törvénykönyv, sem a hitelintézeti törvény.

 

Az egyenértéki kamat kifejezés is a Bankszövetségtől származik:

 

5.3. Az alaptalan gazdagodás megtérítése

E jogkövetkezmény alkalmazása során a bíróság – a szerződés érvénytelensége ellenére, kényszerűen – elismeri a bekövetkezett tényhelyzetet, tudomásul veszi az addig teljesített szolgáltatásokat, és a jövőre nézve rendezi a felek jogviszonyát. A szerződés hatályossá nyilvánítása következtében előálló elszámolás során számos részletkérdést kell tisztázni, amelyek vizsgálata nem tárgya e cikknek.55 Általánosságban abból kell kiindulni, hogy mivel a szerződés érvénytelen, annak alapján a jövőben sem szolgáltatás, sem ellenszolgáltatás nem követelhető, az adós tehát a továbbiakban a kölcsönt nem használhatja, köteles azt visszafizetni, a hitelező pedig további hiteldíjra nem jogosult. A már teljesített, de ellenszolgáltatás nélkül álló szolgáltatás ellenértékét azonban meg kell téríteni. Ha a felek által a hatályossá nyilvánítás idejéig teljesített szolgáltatás egyenértékű volt, akkor a kölcsön visszafizetésén túl egyik fél sem tartozik a másiknak. Amennyiben a felek szolgáltatása nem volt egyenértékű, akkor az a fél, amelyik a másik szolgáltatását ellenérték nélkül használta, a jogalap nélküli gazdagodását köteles kiadni.56 Ha a kamatok (egyéb díjak) tekintetében időarányosan túlfizetésben van, akkor az adós, ha hátralékban van, akkor a hitelező a gazdagodás megtérítése iránti igényt érvényesíthet; a gazdagodás megtérítésének módja tipikusan a túlfizetés, illetve a hátralék összege után fizetendő egyenértéki kamat. A bíróságnak a jogviszony rendezése során tehát arra kell törekednie, hogy a már teljesített szolgáltatással egyenértékű ellenszolgáltatást rendeljen el, egyik fél részéről se következzen be jogalap nélküli gazdagodás.57

 

55 Így különösen fontos kérdés az elszámolás pénznemének, az alkalmazandó ún. egyenértéki kamatnak és árfolyamnak a meghatározása.

56 Vagyoneltolódásnak minősülhet például az, ha az adós által fizetett egyes törlesztőrészletek eltérő arányban tartalmaztak kamat- és tőketörlesztést, és az adós a maga szolgáltatását (a hiteldíjat) az elszámolás időpontjáig nem a kölcsön használatának időtartamával arányosan fizette meg.

57 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 8. pont indokolása

(Hitelintézeti Szemle 2013.év 5. szám - Gárdos István és Nagy András: A devizahitel jogi alapkérdései)

 

 

Kúria már nem az első esetben tette magáévá a Bankszövetség álláspontját. Ismét új fogalmat vezet be a Kúria az igazságszolgáltatásba, a „kirovó” és „lerovó” után most az egyenértékű kamat.

 

Milyen kamat járhat egyáltalán a tisztességtelen és törvénytelen kölcsönszerződést kötő, az ügyfeleiket megtévesztő és becsapó banknak? Ha szigorúan a jogalap nélküli gazdálkodás szempontjából indulunk ki, akkor arra kell törekedni, hogy a pernyertes felperes azt az értéket adja vissza, mint amennyit kapott, mert ha kevesebbet fizetne vissza, akkor gazdagodna.

 

A pénz általában az idő múlásával romlik, egyre kevesebbet lehet ér. A pénzromlás mérőszáma az infláció. A pernyertes felperesnek így tehát a banktól kapott pénzt az inflációval növelten kell visszafizetnie. Amennyiben forintot kapott jogcím nélkül a banktól, akkor a forint inflációval növelt összeget kell vissza fizetnie. Így a bankot semmilyen kár nem éri, az „érvénytelen” kölcsönszerződéssel saját maga által teremtett pénzt visszakapja, sőt még többet is. Többet, mert a törvény nem engedi, hogy a pernyertes felperes jogalap nélkül gazdagodjon.

 

A Kúria véleménye teljes mértékben elkerüli annak a vizsgálatát hogy milyen elvek alapján kell kiszámolni, hogy a bankoknak milyen módon kell vagyoni és nem vagyoni károkozás címén kártérítést fizetnie. Mi van akkor, ha a bankok szándékosan vezették félre az ügyfeleket? Ha szándékosan hallgattak el egy jelentős költséget? Ha tudták, hogy tartós és jelentős forintgyengülés várható? Ha szándékosan csapták be azzal az ügyfeleket, hogy jelentős és tartós árfolyamgyengülés a kölcsönszerződés futamideje alatt nem várható? Ha szándékosan adtak oda toxikus, mérgező kölcsön terméket?

 

A Kúria az igazságszolgáltatás legmagasabb szintjén áll. Miért nem foglalkozik a felsorolt alapvető kérdésekkel?

 

A bírói szervezeti rendszer csúcsán a Kúria áll, amelynek a legfontosabb feladata, hogy irányt mutasson a helyes bírói gyakorlatról, ügyelve arra, hogy a bírói jogalkalmazás mindenhol egységes legyen.

Magyarországon az igazságszolgáltatást a Kúria, az ítélőtáblák, a törvényszékek, valamint a helyi és a munkaügyi bíróságok gyakorolják.

(Kormány.hu)

 

A Hiteles Mozgalom úgy véli, hogy a Kúriának a munkája során kiemelten figyelnie kell az Alaptörvényben leírt elvek megvalósítására.

 

 

Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése.

 

Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.

(Alaptörvény)

 

 

Az, hogy a Kúria valótlanságokra alapozza a döntését, gátolja hogy az igazság kiteljesedjen.

Azzal, hogy a Kúria rendszeresen az erőfölénnyel visszaélő bankrendszernek kedvező döntéseket hoz, és ezzel hátrányos helyzetbe hozza a fogyasztókat, jelen esetben a pernyertes felpereseket, ellent mond az alkotmányunknak.

 

Ismételten javasoljuk, hogy devizahitelezés és lakossági kölcsönszerzés témájában a Kúria rendezzen konferenciát civil érdekvédő szervezetek bevonásával.

 

Kérjük az elemzett vélemény és a korábbi jogegységi határozatok (PJE) visszavonását és a konferencia után új jogegységi határozatok megfogalmazását.

 

 

Tisztelettel:

 

Szabó József

Hiteles Mozgalom ügyvezető

Arany Liliom Alapítvány

 

 

 

Budapest, 2015. március 15.