Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Levél a Kúriának - 2015.03.15 - 2/3

2015.03.15

A második rész a háromból.

 

03.15-2r.png

 

 

Hová lehet sorolni a deviza elszámolású banki kölcsönszerződéseket? Nézzük, milyen döntést, milyen megállapítások alapján hozott a Kúria!

 

A legfőbb ügyész az előbbi kérdésekkel kapcsolatban a következő álláspontot fejtette ki:

A 6/2013. PJE 1. pontjában a jogegységi tanács már megállapította, hogy az átszámítás nem jelent pénzváltást, csupán a folyósított, illetve a törlesztett összegnek a teljesítéskori árfolyam alapján történő kiszámítását.

(A jogegységi tanács válasza:) A folyósításkor vételi, a törlesztésekkor pedig eladási árfolyam alkalmazása tisztességtelen, mivel ez az átszámítási árfolyam meghatározás egyoldalú és indokolatlan hátrányt jelent a fogyasztó számára a jóhiszeműség és a tisztesség követelményének megsértésével. A különnemű árfolyamra vonatkozó szerződési rendelkezés tisztességtelensége hivatalbóli észlelésének kötelezettsége jelen jogegységi határozat közzétételétől terheli a bíróságokat.

(2/2014 PJE)

 

 

Másodfokú bíróság: Deviza alapú kölcsönszerződés esetén a bank az ügyfél részére devizát nem bocsát  rendelkezésre. A kölcsön jogügylet során deviza értékesítés - eladás és vétel - nem történik, ezért az eltérő - a folyósításkori vételi és a törlesztések kori eladási - árfolyamból eredő árrés virtuális szolgáltatást ellentételez, virtuális szolgálgatásért pedig ellenérték nem jár.

Kúria: A jogerős ítélet tehát helyesen állapította meg a különnemű árfolyamok alkalmazásának tisztességtelenségét.

(Kúria Gfv.VII.30.160/2014/5.)

 

A Kúria egyértelműen olyan döntést hozott, mely szerint nincs a devizakölcsönök esetén deviza, így nincs pénzváltás sem. A deviza a kölcsönszerződéssel kapcsolatban csak egy számítási mód. Ez a megállapítás pedig azt jelenti, hogy származtatott ügyletről van szó.

 

A hónapról hónapra esedékes forint törlesztő részletek nagysága a hónapról hónapra változó deviza árfolyamtól függnek. Ez pontosan megfelel a származtatott ügylet megfogalmazásának.

 

A bankkölcsön meghatározása jelenleg:

 

6. § (1) E törvényben, valamint az e törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályok vonatkozásában

40. hitel és pénzkölcsön nyújtása:

a) hitelnyújtás: a hitelező és az adós között írásban létesített hitelszerződés alapján meghatározott hitelkeret rendelkezésre tartása az adós részére, jutalék ellenében és a hitelező kötelezettségvállalása meghatározott szerződési feltételek megléte esetén a kölcsönszerződés megkötésére vagy egyéb hitelművelet végzésére,

b) pénzkölcsön nyújtás:

ba) a hitelező és az adós között létesített hitel- vagy kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban - kamat ellenében vagy anélkül - köteles visszafizetni,

bb) minden olyan megállapodás, amely értékpapír vételéről és határidős visszaszármaztatásáról rendelkezik és a szerződés tárgyát képező értékpapírok a vevő (hitelező) javára az ellenérték óvadéki biztosítékául szolgálnak úgy, hogy azokat az ügylet ideje alatt további ügyletben sem elidegeníteni, sem megterhelni nem lehet,

bc) a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló törvény szerinti önálló zálogjog vásárlása és egyidejű eladása útján végzett tevékenység,

bd) zálogkölcsön nyújtása, valamint

be) csoportfinanszírozás,

c) a hitel és pénzkölcsön nyújtására irányuló pénzügyi szolgáltatási tevékenység a hitelképesség vizsgálatával, a hitel és kölcsönszerződések előkészítésével, a folyósított kölcsönök nyilvántartásával, figyelemmel kísérésével, ellenőrzésével, a behajtással kapcsolatos intézkedéseket is magában foglalja;

(2013. évi CCXXXVII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról)

 

 

 

6:383. § [Kölcsönszerződés]

Kölcsönszerződés alapján a hitelező meghatározott pénzösszeg fizetésére, az adós a pénzösszeg szerződés szerinti későbbi időpontban a hitelezőnek történő visszafizetésére és kamat fizetésére köteles.

(2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről)

 

 

 

213. § (1) Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza

a) a szerződés tárgyát,

III. Egyéb meghatározások

5. Fogyasztási kölcsön: a mindennapi élet szokásos használati tárgyainak megvásárlásához, javíttatásához, illetve szolgáltatások igénybevételéhez - a természetes személy részére - nyújtott kölcsön és a felhasználási célhoz nem kötött kölcsön, ha a kölcsönt a természetes személy nem üzletszerű tevékenysége keretében veszi igénybe.

(1996. évi CXII. Hitelintézeti törvény)

 

 

523. § (1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.

(2) Ha a hitelező pénzintézet, - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - az adós kamat fizetésére köteles (bankkölcsön).

(1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről)

 

 

 

Teljesen egyértelmű és semmilyen módon nem félremagyarázható az, hogy kölcsönszerződésnek tartalmazni kell a kölcsön tárgyát. Ez értelemszerűen bankkölcsön esetén nem lehet más, mint a kölcsön összege és a kölcsön pénzneme együttesen. Például 15.000.000 HUF (Magyar Forint) vagy 100.000 CFH (Svájci Frank).

 

 

A törvények alapján a kölcsön tárgyát kell a pénzintézetnek átadni és azt kell visszafizetni: „kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban - kamat ellenében vagy anélkül - köteles visszafizetni”.

 

 

Amennyiben a deviza csak egy elszámolási mód, akkor a deviza nem lehet a kölcsönszerződés tárgya. Amennyiben a deviza csak az elszámolás módja, akkor kölcsönszerződés nem lehet más, mint forint kölcsön szerződés.

 

 

A Hiteles Mozgalom teljes mértékben egyetért a Fővárosi Ítélőtábla állásfoglalásával, ezek a devizahitelek forintkölcsönök!

 

 

 

A deviza alapú kölcsönöket forintkölcsönnek tartjuk.

 

Úgy gondoljuk: annak a kérdésnek a megítélésénél, hogy a deviza alapú kölcsön forint- vagy devizakölcsön-e, a szerződés tartalma irányadó. A szerződés tartalmát a hatályos Ptk. 523. § (1) bekezdése rögzíti, eszerint kölcsönszerződés alapján a hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni. Az új Ptk. 6:383. §-a értelmében kölcsönszerződés alapján a hitelező meghatározott pénzösszeg fizetésére, az adós a pénzösszeg szerződés szerinti későbbi időpontban a hitelezőnek történő visszafizetésére és kamat fizetésére köteles. A jogszabály szerint tehát a hitelező szerződéses kötelezettsége pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, illetve fizetése, míg az adós szerződéses kötelezettsége a visszafizetés és kamatfizetés. Ha ezt összevetjük a deviza alapú hitel fogalmával, azt találjuk, hogy a felek szerződéses kötelezettségeiknek mindig forintban tesznek eleget.

 

Az a kérdés, hogy mi az ügylet jellegadó tartalma, a szerződés értelmezésével dönthető el.

A magánjogi viszonyokra irányadó Ptk. 207. § (1) bekezdése szerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett.

Az adós hiteligénylési kérelmében egyértelművé tette ilyen szerződések esetén, hogy forinthitelre van szüksége, ezt igényli. A másik fél (a bank) az eset körülményeire tekintettel nem érthette ezt másként, hiszen tudatában volt, hogy a kölcsönösszegre az adósoknak forintért megvásárolható lakás vagy tartós fogyasztási cikk (gépkocsi) adásvétele érdekében volt szüksége.

 

 

A Ptk. 207. § (2) bekezdése azt is kimondja, hogy amennyiben az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződés tartalma az (1) bekezdésben foglalt szabály alkalmazásával nem állapítható meg egyértelműen, a feltétel meghatározójával szerződő fél, illetve a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. A fogyasztó számára pedig egyértelműen a felvett összeg forinthitelkénti elfogadása a kedvezőbb.

 

 

Összegezve: azt látjuk helyesnek, ha az ügylet jellegadó tartalma szempontjából – a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezési szabályra is figyelemmel – nem a teljesítés módjának (kirovó-lerovó pénznem, értékállandósági kikötés) tulajdonítunk jelentőséget, hanem a felek által a szerződés szerint teljesítendő szolgáltatásnak. A szolgáltatás pedig (rendelkezésre bocsátás és visszafizetés) mindig forintban történik. Minderre tekintettel a deviza alapú kölcsönt forintkölcsönnek tekintjük.

(A Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának álláspontja a deviza alapú fogyasztási kölcsönszerződések érvényességével kapcsolatos elvi kérdésekben - a 2013. december 9-én megtartott szakmai tanácskozáson elfogadott álláspont)

 

 

 

Érthetetlen és elfogadhatatlan módón a Kúria a Bankszövetség alábbi álláspontját tette magáévá:

 

 

 

Az újabban született jogszabályok különbséget tesznek „devizahitel” és „devizaalapú hitel” között, és használják a „devizában nyilvántartott kölcsön” fogalmat is.

E fogalmak meghatározásai nem egységesek, de alapvetően a különbségtétel azon alapul, hogy mind a kirovó és a lerovó, vagy pedig csupán a kirovó pénznem deviza. A jogszabályok azt tekintik a szűk értelemben vett devizahitelnek, ha mindkét fél fizetési kötelezettsége devizában van kiróva, és effektíve ebben a devizában is teljesítendő (lerovandó).  Ráadásul a tartozás meghatározása (kirovása) helyett általában annak nyilvántartásáról, méghozzá a hitelező általi nyilvántartásról beszélnek.

Valójában az ügylet lényege, üzleti tartalma tekintetében nincs lényeges különbség a fenti kategóriák között. Amint fentebb írtuk, a tartozás tartalmát alapvetően a kirovó összeg határozza meg. A devizahitel lényege szempontjából közömbös, hogy lerovó pénznemként a hazai pénznem (forint) vagy valamely idegen pénznem került-e meghatározásra, és az is, hogy a folyósítás milyen pénznemben történt.

Az pedig egyértelműen hibás, hogy egy jogviszony minősítése szempontjából bármilyen jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy az egyik fél azt miként tartja nyilván.

(Hitelintézeti Szemle 2013.év 5. szám - Gárdos István és Nagy András: A devizahitel jogi alapkérdései)

 

 

A Kúriai vélemény szerint:

 

A hatályossá nyilvánítás alapján történő elszámolás során a bíróság a tőketartozást (annak nagyságát, összegét) a kirovó pénznemben fogja meghatározni, hiszen a tartozás tartalmát érdemben a kirovó összeg adja. A kirovó pénznemet a felek – kifejezett jogszabályi tilalom hiányában – bármilyen pénznemben meghatározhatják.

 

 

Nem szerepelnek a kirovó és a lerovó szavak sem a korábbi, sem a hatályos polgári törvénykönyvben, hitelintézeti törvényben. Nem szerepelnek a számviteli törvényben sem. A számviteli törvény arról rendelkezik, hogy miként kell a származtatatott ügyleteket könyvelni. Ismeretlen a számvitel számára a kirovó és a lerovó fogalom.

 

Teljesen felesleges, sőt félrevezető új fogalmakat bevezetnie a Kúriának, miközben van jogszabályban megfogalmazott olyan fogalom, mely pontosan illik a devizahitelezésre. Ez a fogalom a származtatott ügylet!

 

A Hiteles Mozgalom teljes mértékben egyetért a Fővárosi Ítélőtábla állásfoglalásával, ezek a devizahitelek forintkölcsönök.

 

 

Összegezve: azt látjuk helyesnek, ha az ügylet jellegadó tartalma szempontjából – a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezési szabályra is figyelemmel – nem a teljesítés módjának (kirovó-lerovó pénznem, értékállandósági kikötés) tulajdonítunk jelentőséget, hanem a felek által a szerződés szerint teljesítendő szolgáltatásnak. A szolgáltatás pedig (rendelkezésre bocsátás és visszafizetés) mindig forintban történik. Minderre tekintettel a deviza alapú kölcsönt forintkölcsönnek tekintjük.

(A Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának álláspontja a deviza alapú fogyasztási kölcsönszerződések érvényességével kapcsolatos elvi kérdésekben - a 2013. december 9-én megtartott szakmai tanácskozáson elfogadott álláspont)

 

 

 

Határozott álláspontunk, hogy a szerződés érvénytelensége esetén, az elszámolás során abból kell kiindulni, hogy forintkölcsönökről van szó. Ha a kölcsönszerződés érvénytelen, akkor annak származtatott ügyletre vonatkozó része is érvénytelen. Tehát semmiképpen sem lehet érvénytelen szerződés esetén az adóstól devizát követelni.

 

 

Jogos az a felvetés, hogy a kölcsönszerződésekben nem is szerepel származtatott ügyletre vonatkozó kitétel. Az ilyen szerződéseket ismeri a pénzügyi szakma. Részlet a Bankszövetség szakmai folyóiratából, a Hitelintézeti Szemléből, 2003-ból:

 

 

Az IAS (Nemzetközi Számviteli Szabvány) értelmében derivatíva az a pénzügyi instrumentum, melynek értéke egy alapügylethez kötötten változik (pl. kamatláb, részvényárfolyam, devizaárfolyam stb.), mely nem kíván jelentős kezdeti befektetést, mely jövőbeli időpontban kerül kiegyenlítésre.

 

Időnként előfordul, hogy egyes szerződésekben, melyek teljességükben nem felelnek meg a definíciónak megtalálhatók olyan tulajdonságok, amelyek származékos ügyletekhez hasonlóak. A teljes szerződést tekintjük ez esetben a ,hibrid’ instrumentumnak, amely egy ,alapszerződés’ és egy ,rejtett származékos ügylet’ kombinációja. A kreatív gondolkodók, a rejtett származékos ügyletekre vonatkozó szabályrendszernek köszönhetően nem kerülhetik el az IAS 39 és az US GAAP (Amerikai Szabványrendszer) alkalmazását egyszerűen azzal a ,technikával’, hogy egy származékos ügyletet beágyaznak egy másik, láthatóan nem származékos szerződésbe.

(Hitelintézeti Szemle – 2013. év 1. szám. – Tardos Ágnes: A pénzügyi instrumentumok elszámolása IAS-US GAAP – MAGYAR szabályozás)

 

 

A deviza elszámolású kölcsönszerződések „láthatóan” nem származékos szerződések. Pontosabban, nem látható, hogy származékos szerződések lennének.

 

Megállapíthatjuk összegzésként, hogy a devizahitelek forint kölcsönök, rejtett származékos ügyletek, más néven (a Bankszövetség megfogalmazásával) hibrid instrumentumok.

 

Mindenképpen szükségesnek tartjuk, hogy a Kúria a korábbi álláspontját vizsgálja meg az ismertetett tényeknek megfelelően és hozzon új álláspontot.

 

Átértékelésre szorulnak az alábbi megállapítások is:

 

3.2 Mi az eredeti állapot helyreállításának a tartalma a devizaalapú pénzkölcsön, illetve hitelszerződések esetén?

Az eredeti állapot helyreállítása tartalmának meghatározása során a többségi álláspont szerint a felek akaratától, miszerint olyan, a forinthitelekhez képest kedvezőbb kamatmértékű devizaalapú kölcsön-, illetve hitelszerződést kívántak egymással kötni, amelynek értelmében a kirovó és a lerovó pénznem egymástól eltér, nem lehet eltekinteni. Erre figyelemmel az érvénytelen szerződés ellenére teljesített, az eredeti állapot helyreállítása körében visszatérítendő, illetve elszámolandó szolgáltatás mértéke is a kirovó pénznem (a deviza) alapján határozható meg, a teljesítés ideje és helye szerinti átváltási árfolyam alapulvételével.

 

Ebből pedig az következik, hogy úgy kell meghatározni az eredeti állapot helyreállítása körében visszajáró, illetve beszámítandó pénzösszeget, hogy az in integrum restitutio alatt nem „egy az egyben visszaadást” kell érteni, hanem az egyes törlesztő részletekre vonatkoztatva, azok teljesítési idejére vetítve kell kiszámolni, hogy a teljesítés idején érvényes átváltási árfolyam szerint kalkulálva maradt-e fenn tartozatlan fizetés a kölcsönvevő oldalán. Az elszámolás során a kölcsönvevő tartozását csökkentő tényezőként kell figyelembe venni az árfolyamrést és a szerződés érvénytelensége miatt a szerződésben kikötött érvénytelen ügyleti kamat és az ehelyett az eredeti állapot helyreállítása körében fizetendő törvényes/egyenértéki kamat különbözetéből adódó összeget.

 

E megoldás szerint az egyenértéki kamat is a tőkeösszeg meghatározásához alapul vett kirovó devizanem jogi sorsát osztja, az a kirovó tőkeösszeg devizaneméhez igazodó törvényes devizakamat.

 

 

A fentiekben ismertetettek alapján egyértelmű, hogy a visszatérítendő összeget nem lehet deviza alapján meghatározni. A kúriai vélemény megállapítása hibás!

 

 

 

folyt. köv.