Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Levél a Kúria Elnökének - 2014.05.19.

2014.05.21

 Tisztelt Kúria!

      Tisztelt Dr. Darák Péter Elnök úr!

 

 

A május 1.-én írt levelünket szeretnénk most kiegészíteni.

 

A Kúria jogegységi tanácsként eljárva, a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos perekben felmerült egyes elvi kérdések tárgyában, a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében hozott jogegységi határozatot 6/2013 PJE számon, 2013.december 16.-án.

 

05.19-01.png

http://lb.hu/hu/joghat/62013-szamu-pje-hatarozat

 

A határozat megállapítja az alábbiakat az adós szándékáról:

 

 

 „E szerződéstípusnál az adós az adott időszakban irányadó forintkölcsönnél kedvezőbb kamatmérték mellett devizában adósodott el, amiből következően ő viseli az árfolyamváltozás hatásait: a forint gyengülése az adós fizetési terhének növekedését, erősödése pedig a csökkenését eredményezi.

 

„A deviza alapú kölcsönszerződés megkötésekor a kölcsönvevő szándéka arra irányult, hogy forintban jusson a kölcsönhöz és tartozását is forintban fizesse vissza, kamatfizetési kötelezettsége ugyanakkor a szerződéskötés idején jellemző forint kölcsönre irányadó kamatnál jelentősen alacsonyabb legyen. Ezen elvárásnak felelt meg a deviza alapú hitelezés konstrukciója, melynek alapjául a Ptk. 231.§-ának szabályai szolgáltak” (megjegyzés: a május 8.-i elemzésünkben egyértelműen bizonyítottuk, hogy alapjaiban hibás erre a jogszabályra hivatkozni, mivel ez a szabály nem teszi lehetővé a kölcsönösszeg más devizában történő követelést).

 

„A devizában meghatározott kölcsönért az adósnak a forint gyengülése esetén többet kell visszafizetnie, terhei növekednek, míg erősödése esetén kevesebbet, terhei csökkennek. A hitelező helyzetére ugyanakkor az árfolyam változása nem hat ki, hiszen az adós általi visszafizetéskor forintban ugyanolyan értékű devizához jut, mint amennyit folyósított” (megjegyzés: alapvető tévedés, mivel a hitelező egyáltalán nem folyósított devizát).

 

„A deviza alapú kölcsönszerződések megkötésére azért került sor, mert az adós célja az volt, hogy a forint kölcsönszerződések esetén irányadó kamatnál alacsonyabb kamat mellett jusson kölcsönhöz. Erre csak úgy volt lehetőség, ha devizában adósodik el, ami egyben azt jelenti, hogy vállalja az árfolyamváltozás kockázatát, melynek iránya, mértéke előre nem látható, nem kiszámítható.”

 

„ A szerződéses konstrukcióból származó árfolyam kockázatot az adós szempontjából kiegyenlíthette az az előny, amely az alacsonyabb kamatban és törlesztőrészletben mutatkozott, tehát mindkét fél realizálhatott számára fontos előnyöket, az aktuális gazdasági, üzleti érdekeinek megfelelően.”

 

„Deviza alapú kölcsönszerződések esetén tipikus esetben a felek valós ügyleti akarata olyan kölcsönszerződés megkötésére irányult, amely a tényleges forint kölcsönhöz képest alacsonyabb kamatfizetési kötelezettséget eredményezett. Ennek fejében a kölcsönt felvevők – a már kifejtetteknek megfelelően – vállalták az árfolyamváltozás kockázatát, más jogügyletet – egyedi lehetséges eseteket leszámítva – azonban nem lepleztek.”

 

„A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződések esetén a felek között információs egyensúlyhiány áll fenn. Ezt ellensúlyozandó a Hpt. – többször módosított – 203. §-a speciális többlet tájékoztatási kötelezettséget írt elő a pénzügyi intézmények számára. A Hpt. 203. § (1) bekezdés – a jogegységi határozat szempontjából releváns időszakban hatályos szövege – szerint a pénzügyi intézmény egyértelműen és közérthetően köteles ügyfeleit, illetve jövőbeni ügyfeleit a pénzügyi intézmény által nyújtott szolgáltatások igénybe vételének feltételeiről, valamint e feltételek módosulásáról tájékoztatni. A 2005. január 1. után lakossági ügyféllel megkötött devizahitel nyújtására irányuló, illetve ingatlanra kikötött vételi jogot tartalmazó szerződéseknél pedig a Hpt. 203. §-a már előírja, hogy a pénzügyi intézménynek fel kell tárnia a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot, amelynek tudomásulvételét az ügyfél aláírásával igazolja. Ennek az ügyfél által aláírt kockázatfeltáró nyilatkozatnak tartalmaznia kell az árfolyamkockázat ismertetését, valamint annak hatását a törlesztőrészletre.

A tájékoztatásnak tehát ki kellett terjednie az árfolyam változásának lehetőségére, és arra, hogy annak milyen hatása van a törlesztőrészletekre.”

 

Nézzünk egy számpéldát! Ebben a bank Ügyfelének 10.000.000 forintra volt szüksége, a futamidő legyen a 240 hónap, vagyis 20 év. A forint elszámolás esetén a kamatláb 12%, a CHF elszámolás esetén a kamatláb 5%.

 

Tekintsünk el most ebben a példában a kezelési költségtől, az árfolyamréstől és a többi lehetséges költségelemtől.

 

 

Használjuk a MNB honlapján lévő THM kalkulátort. Deviza kockázat nélküli esetben (kamatláb 12%) a havi törlesztő részlet 110.109 Ft, a deviza kockázattal járó változatban (kamatláb 5%) a havi törlesztő részlet 65.996 Ft.

 

05.19-02.png

 


Az Ügyfélnek el kellett döntenie, hogy tud-e 20 éven keresztül havi 110.000 forintot fizetni vagy sem.

 

Ha úgy ítélte meg, hogy nem tud ekkora terhet vállalni, akkor mérlegelte, hogy választja a forintkölcsön CHF árfolyam bevonásával történő elszámolását.

 

Miként idéztük elemzésünk elején, a Kúria több alkalommal is helyesen állapítja meg: „forintkölcsönnél kedvezőbb kamatmérték mellett” illetve „kamatfizetési kötelezettsége ugyanakkor a szerződéskötés idején jellemző forint kölcsönre irányadó kamatnál jelentősen alacsonyabb legyen” és „az adós célja az volt, hogy a forint kölcsönszerződések esetén irányadó kamatnál alacsonyabb kamat mellett jusson kölcsönhöz”.

 

A kedvezőbb kamatláb, a CHF kölcsönök kamatlába most azt jelenti, hogy a törlesztő részlet 110.000 forint helyett 66.000 forint és összeségében az Ügyfélnek 16,4 millió forint helyett csak 5,8 millió forint kamatösszeget kell megfizetnie a futamidő alatt. Nagyon-nagyon lényeges a különbség, több mint 10 millió forint a két kamatösszeg közti különség.

Mire vonatkozik a bank és az ügyfél megállapodása? Az ügyfél az alacsonyabb kamatlábért cserébe vállal árfolyamkockázatot. Ebből következik, hogy árfolyamkockázata viszont csak a kamatösszeg megfizetésére terjedhet ki, és nem a teljes kölcsönösszegre.

 

A törlesztő részlet a példában két részből áll: tőketörlesztés és kamattörlesztés (pontosabban kamatfizetés), kezelési költség most nincs, ezért szerepel a táblázatban ebben az oszlopban végig  0Ft.

 

 

Az első 24 hónap adatai:

 

05.19-03.png

 

Az utolsó 24 hónap adatai:

 

05.19-04.png

 

A törlesztő részlet változatlan marad, azon belül hónapról hónapra nő a tőketörlesztés összege és csökken a kamatfizetés.

 

A 6. hónapban 24.840 Ft a tőketörlesztés, a 237. hónapban már 64.907 Ft. Szinte a teljes törlesztő részlet csökkenti a még fennmaradó kölcsönösszeget.

 

A 6. hónapban még 41.556 Ft a kamat, ez a 237 hónapra lecsökken 1.089 forintra.

 

A 240 hónap futamidő alatt az adós visszafizeti a kapott kölcsönösszeget, azt amit a bank a rendelkezésére bocsátott, a 10.000.000 forintot.

 

Így számolja forintban a MNB honlapján lévő THM kalkulátor a deviza alapú kölcsönöke. Nem devizában, hanem forintban számol!

 

A THM rendelet kizárólag csak a devizakölcsönök esetén teszi lehetővé a devizában történő számolást!

 

Az árfolyamváltozás csak a kamatösszegre lehet hatással, a kölcsönösszeg nagyságára semmiképpen. Ez törvénytelen lenne, mint ahogy kifejtettük a május 8.-i elemzésünkben. Ha netán még sem lenne törvénytelen, akkor sem lenne lehetséges, mivel az Ügyfél szándéka nem erre irányult.

 

Ő alacsonny kamatláb által biztosított alacsonyabb, számára megfizethető, a családi bevételből kigazdálkodható törlesztő részletet kívánt elérni. Az árfolyamkockázat is csak erre a kamatösszegre irányulhat.

 

Nem volt olyan szándéka az adósnak, hogy a kölcsönösszeg nagyságát az árfolyamtól tegye függővé. A kapott kölcsönösszeget kívánta visszafizetni. Nem volt olyan elképzelése, hogy kedvezőbb árfolyam esetén kisebb kölcsönösszeget kelljen visszafizetni, pláne nem volt olyan szándéka, hogy többet fizessen vissza mint amennyit kapott. Ha 10 millió forint kölcsönt vett fel, akkor 10 millió forintot kívánt összesen visszafizetni plusz a kamatokat. Se nem 6 millió forintot és a kamatokat, se nem 16 millió forintot és a kamatokat. Pont annyit, amennyit igénylet és kapott, úgy ahogy a Ptk. meghatározza.

 

Amennyiben a banknak más volt a valódi szándéka, azt szerette volna, ha a teljes kölcsönösszeg függjön az árfolyamtól, akkor igazi devizakölcsönt, valódi CHF kölcsönt kellett volna ajánlani az Ügyfelének és devizakölcsön szerződést kellett volna kötnie. A bankok azonban általában nem ilyen szerződéseket kötöttek Ügyfeleikkel, hanem deviza elszámolású forintkölcsönöket.

 

A deviza elszámolású forintkölcsönöknél az adós nem devizában adósodott el. Az alábbi megállapítások egyáltalán nem felelnek meg a valóságnak:

 

„Erre csak úgy volt lehetőség, ha devizában adósodik el, ami egyben azt jelenti, hogy vállalja az árfolyamváltozás kockázatát, melynek iránya, mértéke előre nem látható, nem kiszámítható.”

 

Az árfolyamváltozás hatása teljesen pontosan számolható, ismertethető, bemutatható.

 

Sőt, be is kellett volna mutatni a törvényileg előírt kockázatismertetés során, ahogy ezt a május 17.-i elemzésünkben bemutattuk.

 

Ebben a mostani számpéldában a szerződéskötéskor 150 forintos CHF árfolyammal számoltunk. A 6. hónapban a kamatösszeg, az alacsonyabb (a CHF-hez kötött) kamatlábbal számolt kamatösszeg 41.556 Ft. Azonban az alacsonyabb kamatért cserébe az adós vállalt árfolyamkockázatot. Amennyiben a 6. hónapban az árfolyam 155 Ft, akkor nagyobb lesz a fizetendő kamatösszeg 42.940 Ft (41.556 x 155 / 150).

 

Hasonlóan, a  237. hónapban a kamatösszeg, az alacsonyabb CHF-hez kötődő kamatlábbal számolt kamatösszeg 1.089 forint, az árfolyamváltozás hatására ez változik. Ha ekkor a CHF árfolyam 476 forint lesz, akkor a fizetendő kamat összege 3.456 forintra nő (1.089 x 476 / 150).

 

A tőketörlesztés összege nem változik. Ez független az árfolyamtól.

 

Ez az egyedüli helyes számítási mód, ha figyelembe vesszük az adós szerződési szándékát: „az adós célja az volt, hogy a forint kölcsönszerződések esetén irányadó kamatnál alacsonyabb kamat mellett jusson kölcsönhöz”. Azzal a számítási móddal, ahogyan a bankok számolnak egyoldalúan előnyhöz juttatják magukat. A kölcsönösszeget is az árfolyamhoz kötik, sajátosan és törvénytelenül a bankok erre is kiterjesztik az árfolyamkockázat hatását.

 

Napokon, heteken belül dönteni kell a Kúriának a Kásler-Otp perben. A kérdés, hogy kimondhatja-e a Szegedi Táblabíróság jogerősen az igazságot:

 

„Olyan esetben, amikor a pénzintézet devizát vásárol, vagy devizát értékesít, az adásvételi-kereskedelmi ügyletben az üzleti haszon – az ügylet természetéből adódóan – a deviza vételi/eladási árfolyam közötti különbözetből (árrés) keletkezik. Az ilyen devizakereskedelmi ügyletekben az árkülönbözet felszámítása az üzleti-piaci forgalmazás magától értetődő szükségképpeni eleme.

A devizaalapú forinthitel esetén a felek nem kétféle jogügyletet kötnek: egyfelől egy kölcsönt, és másfelől egy ténylegesen nyújtott devizakölcsön „megvásárlása” (a bank részéről), illetve forint törlesztéskor a devizarészlet „eladása” történik, hanem jogilag egységes (egyetlen) devizaalapú kölcsönszerződés jön létre közöttük.

A kölcsönszerződés alapján a bank az ügyfél részére devizát nem bocsát a rendelkezésére, sem effektíve, sem átvitt, jelképes értelemben. Devizához ezen ügylet keretei között a kölcsönvevő semmilyen módon és mértékben nem juthat, kizárólag forintot  bocsát  rendelkezésére a hitelező. 

Miután az adósnak devizát nem nyújt a hitelező, ilyet nem bocsát a rendelkezésére, ezért az adósnak nincs is mit eladnia a hitel folyósításakor – a bank részéről a folyósításkor nem történik devizavétel (az ügyfélnek nincs eladható devizája).

A kölcsön jogügyletben devizaértékesítés – eladás és vétel – tehát nem történik, ezért az eltérő vételi folyósításkori, és eladási törlesztési árfolyamon a hitelező különbözeti árrést nem alkalmazhat.

 „Mintha vétel” és „mintha eladás” jogilag nem létezik – értelmezhetetlen –, a „virtuális szolgáltatásért” pedig legfeljebb „virtuális ellenérték” jár.” 

 Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.052/2012/7.

 

 

Felmerül most az is kérdésként, hogy követelheti-e a bank a „virtuálisan” rendelkezésre bocsátott devizát az adóstól, vagy a kizárólag azt követelheti, amit rendelkezésre bocsátott? Számolhat-e a bank úgy, „mintha” devizát adott volna kölcsön az Ügyfelének?

 

A Szegedi Ítélőtábla fenti idézetének első soraiból egyérteműen kitűnik, hogy a bank nyújthatott volna valódi CHF kölcsönt is, és a szerződésben megállapodhatott volna abban az adóssal, hogy átváltja a forintot CHF-re minden törlesztésnél, illetve a CHF kölcsön folyósításakor átváltja a CHF kölcsön összegét forintra. Azonban az OTP nem deviza kölcsönre kötött szerződést, hanem forint kölcsönre deviza elszámolással.

 

A bankok szándékosan keverik össze a deviza kölcsönt a deviza elszámolású forintkölcsönökkel a szerződésekben, a tanulmányaikban, a velük készült riportokban, állítja a lobbi szervezetük, a Bankszövetség a Parlamenti Bizottságokban és a különféle sajtóban, és hangoztatják folyamatosan az őket kiszolgáló ügyvédek a bíróságokon.

 

 

A forint árfolyamának alakulásában nagy szerepe van hazánk gazdasági helyzetének, megítélésének. Ha ez a megítélés romlik, akkor gyengül a forint. A jelenlegi banki gyakorlatok és az elmúlt évek tapasztalati alapján alapján három közvetlen hatása is van ennek forintgyengülésnek az adósra:

  1. Emelkedik a havi törlesztő részlet, nagyon-nagyon sok családnál oly mértékben, hogy részletek megfizetése lehetetlenné válik
  2. Emelkedik a bank által követelt összeg ahogyan romlik a forint árfolyama. Ha el is adná az adós a fedezetül felajánlott ingatlanát, naygon sok esetben a saját otthonát, hogy felmondhassa az ő és a családja életét mérgező a kölcsönszerződést és végtörlesszen, nem tudná a kapott összegből rendezni a felgyülemlett tartozását (fizetési elmaradás, pénztartozás) és a fennálló aktuális kölcsönösszegét (fizetési kötelezettség). Hajléktalan maradna és még mindig jelentős összeggel tartozna a banknak.
  3. A romló gazdasági helyzetre hivatkozva, vagy minden hivatkozást mellőzve, csak azért mert lehetővé teszi a kölcsönszerződés, a bank megemeli az ügyleti kamatlábat. Ez  tovább ront az adós helyzetén, mivel ezáltal is emelkedik a havi törlesztő részlet. Egyszerre hat a forint árfolyamromlása és a kamatemelkedés.

 

Nyilvánvaló hogy aránytalan az a kölcsönszerződés, mely egy kedvezőtlen gazdasági változás hatására, vagy csak egy kedvezőtlen megítélés hatására, többszörösen közvetlen hatással van az adósra. 

 

Van egy közvetett hatás is, egy negyedik hatás. Ez ingatlan buborék (ingatlan lufi) néven ismert a pénzügy területén.

 

Hogyan alakul ki ingatlan buborék? A hitelkihelyezés időszakában a bankok szándékosan alacsony kamatlábbal értékesítik a kölcsöntermékeket, ennek hatására sokan vesznek fel kölcsönt, így a nagy kereslet miatt jelentősen emelkednek az ingatlanárak. Egy idő után a bankok a szerződésekben elhelyezett, nem teljesen világosan megfogalmazott szerződési pontokra hivatkozva, megemelik a kamatlábakat. A megemelt magas kamatlábak miatt csökken a kölcsönök iránti lakossági érdeklődés, egyből jelentősen visszaesik az inagalanok utáni érdeklődés. Ennek következményeként csökkennek az ingatlanárak és csak nagyon nyomott áron lehet értékesíteni az ingatlanokat.

  

A MNB honlapjáról származik ez a diagram (Ábrakészlet a legfrissebb gazdasági és pénzügyi folyamatokról).

 

05.19-05.png

 

 http://www.mnb.hu/Root/Dokumentumtar/MNB/abrakeszlet/Abrakeszlet_20140425.pdf

 

A lakásból, amint megvásárolták, egyből használt lakás lesz ha el kívánják adni. Jól látszik a piros vonalnál a kialakult ingatlan buborék, 2013 elejéhez képest 25-30%-kal voltak magasabbak az új ingatlanárak a devizahitelezés csúcsidőszakában, mint napjainkban. A használt ingatlanok esetén 2008-ban 50%-kal voltak magasabbak az ingatlanok, mint 2013 elején.

 

Ez nem csupán magyar sajátosság. A bankrendszer máshol is fúj ingatlanbuborékot.

 

„Az amerikai Goldman Sachs befektetési bank elemzői megpróbálták kipécézni a világnak azokat a részeit, ahol az ingatlanpiaci lufit az utóbbi években nagy erőkkel fújták. Az óvatosság már csak azért is indokolt, mert a 2008-tól kezdődő világgazdasági válság (egyik) kirobbantója is pont a tengerentúli ingatlanbuborék elpattanása volt.

A Bundesbank aggódik amiatt, hogy a lakóingatlanok ára Berlinben, Hamburgban és Münchenben – értékelésük szerint – 20 százalékkal elrugaszkodott a valóságtól. Berlinben az elmúlt három évben a lakásárak 80 százalékkal emelkedtek.

Az alpesi országban 2009 óta 20 százalékkal emelkedtek az ingatlanárak, ami túlzónak tűnik. A házakra felvett hitelek értéke már a nemzeti össztermék (GDP) 140 százalékára rúg, ami Svájc esetében nagyon magas aránynak számít. Az aggodalmat jelzi, hogy a svájci pénzügyi felügyelet szeptember végén elfogadta a bankszövetségnek azt az ajánlatát, amely szigorúbb feltételekhez kötötte a lakáshitelek kihelyezését, ám a pénz ennek ellenére is áramlik az ingatlanokba.

Izraelben dagad a legjobban a buborék, ott a válság kitörése óta 40 százalékkal drágultak a lakások. 

Norvégia is jelentősen előrefutott az áraival, a válság óta 30 százalékkal drágultak a lakások, sokkal nagyobb mértékben, mint a többi skandináv országban. 

Szeptember közepe óta Kanadára is árgus szemekkel figyelnek a befektetési bankárok. Akkor ugyanis kiderült, hogy a kanadaiak idén felszálltak az ingatlanpiaci hullámvasútra, és elkezdtek hitelből vásárolni. A statisztikák szerint a háztartásoknak ma már minden egyes megkeresett, szabadon elkölthető dollárból 1,65 dollárnyi hitelt kellene kifizetniük, és ez az arány nincs túl messze attól, ahol az Egyesült Államokban voltak a 2008-as válság kitörése előtt.”

http://www.origo.hu/gazdasag/gazdasag-plusz/20131025-ot-orszag-ahol-gyorsan-emelkednek-az-arak-de-a-lufi-hamarosan-kipukkadhat.html

 

 

Ingatlan lufiról vagy buborékról akkor beszélhetünk, ha a lakásárak emelkedése jelentősen meghaladja egyéb, a gazdaság növekedését jelző indikátorok, például a fizetések növekedését. Ha a túlértékelt ingatlanok ára túlságosan távol kerül reálértéküktől, a buborék kipukkad, jelentősen lecsökkentve az árakat és évekre megbénítva a gazdaságot. 

A harmadik ok (megj.: ez első ok a befektetés célú ingatlan vásárlás, második a bevándorlók vásárlásai) pedig a rekord alacsony kamatlábakban keresendő. Az országok központi bankjai (illetve Ausztria esetében az EKB) már több mint két éve 0% közelében tartják az irányadó rátákat, ami a hitelfelvételt ösztönző, rendkívül alacsony jelzáloghitel-kamatlábakat eredményez.

A svédeknél az új építések hiánya és a rendkívül alacsony kamatlábak olyan mértékben feltolták a lakásárakat, hogy azok 2000 óta több mint megduplázódtak. A hitelezést egyébként az is könnyíti, hogy bevett gyakorlat az, hogy a jelzáloghitelek után néhány évig egyáltalán nem kell törlesztőrészletet fizetni. Így nem meglepő, hogy a háztartások adósságállománya is rekordszintre emelkedett. Erre többen fel is kapták a fejüket, az IMF tavaly figyelmeztette Svédországot, félve egy esetleges ingatlanbuborék kialakulásától. A kormány különböző intézkedéseket is bevezetett a hitelezés visszafogására, ezek azonban nem bizonyultak elégségesnek. Sokan javasolják, hogy az állam kötelezze törlesztésre az adósokat, ezzel csökkentve a hitelállományt.

Az osztrák központi bank szerint 2007 és 2013 között 39%-kal emelkedtek az ingatlanárak az országban, ami a legmagasabb érték az eurózónában. A bank a már említett három okkal (az ingatlan vonzó befektetés, erőteljes bevándorlás, alacsony kamatok) magyarázta az áremelkedést és kiemelte a befektetési céllal vásárolók nagy arányát.

http://www.portfolio.hu/ingatlan/ujra_rettegjen_europa_itt_pukkadhat_ki_a_kovetkezo_ingatlanlufi.196611.html

 

 

Mit tehet egy ország vezetése, hogy elkerülje az imént felsoroltakat, azt a banki eljárást, hogy haszonszerzés céljából a bankok megemelik a kölcsönök kibocsátása után a kamatlábakat?

 

Például kötelezően előírja ingatlan kölcsönök esetén referencia kamatláb alkalmazását. A bank a kölcsönszerződéshez képest nem tudja emelni önhatalmúlag a kamatlábat, csak oly mértékben amilyen mértékben a referencia kamat emelkedik.

 

Pontosan ez a szabályzás lépett életbe 2011-ben hazánkban! Sajnos korábban önmaguktól, tisztességből nem vezettek be ilyen kölcsönterméket a bankok.

 

Megszületett a „kölcsönök kamatai és a teljes hiteldíj mutató korlátozása, valamint az átlátható árazás biztosítása érdekében az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló CXLVIII. törvény.

 

Az átlátható árazás jelenti a referencia kamatozást.

 

4. § A Hpt. a következő 210/B. §-sal egészül ki:

(3) A jelzáloghitel-szerződés megkötésekor a pénzügyi intézménynek - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a kamat változását az alábbi módszerek egyikével kell meghatároznia:

a) referencia-kamatlábhoz kötve, vagy

b) a kamat mértéke a kölcsönszerződésben meghatározott 3 éves, 5 éves vagy 10 éves kamatperiódusok alatt rögzített.

(7) A (3) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben a referencia-kamatláb

a) forinthitelnél a 3 havi, a 6 havi vagy a 12 havi BUBOR, vagy a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendeletben meghatározottak szerint az Államadósság Kezelő Központ Zrt. által havi rendszerességgel közzétett 3 éves vagy 5 éves állampapír átlaghozam,

b) euróhitelnél és euró alapú hitelnél a 3 havi, a 6 havi vagy a 12 havi EURIBOR,

c) svájci frank hitelnél és svájci frank alapú hitelnél a 3 havi, a 6 havi vagy a 12 havi CHF LIBOR.

 

 

Az OTP honlapján (is) megtaláljuk a most aktuális referencia kamatokat.

 

05.19-06.png 

 https://www.otpbank.hu/portal/hu/Kondiciok/ReferenciaKamat

 

A mértékadó svájci bankközi kamatláb, az a kamatláb mellyel egymásnak adnak kölcsönt a svájci bankok, 0,01% és 0,02% között mozog az elmúlt fél évben.

 

 

A 2007-2008-as években jellemző 2,0-2,8 %-ról ennyire csökkent a bankközi kamatláb Svájcban. Szinte nullára! 

 

05.19-07.png

 

http://www.portfolio.hu/deviza_kotveny/figyelmeztetett_a_svajci_jegybank_hanyatlik_a_frank.153269.html

 

05.19-08.png

 

05.19-09.png

 

http://www.global-rates.com/interest-rates/libor/swiss-franc/2012.aspx

 

Az átlátható árazásról szóló törvény lehetővé tette a „devizahiteles”-eknek is, hogy referenciakamatozásúvá alakítsák korábban kötött szerződéseiket:

 

A 2012. január 1. előtt fogyasztóval kötött egy évnél hosszabb hátralévő futamidejű jelzálog-hitelszerződés esetében… a fogyasztó 2012. május 31-ig egy alkalommal kérheti a szerződés - számára hozzáférhetővé tett feltételeknek megfelelő - módosítását, újrakötését vagy kiváltását, hogy az megfeleljen a kölcsönök kamatai és a teljes hiteldíj mutató korlátozása, valamint az átlátható árazás biztosítása érdekében az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi CXLVIII. törvény 4. §-ával megállapított 210/B. § rendelkezéseinek – (6§)

 

A törvényhozás hozott az elmúlt évek hazai és nemzetközi tapasztalatai alapján egy erős, fogyasztóvédelmi törvényt és lehetővé tette az adósoknak, akik e törvény megszületése előtt vettek fel kölcsönt, hogy éljenek ezzel a védelemmel.

 

Százezrek bíztak benne, hogy könnyebb lesz a helyzetük, csökkenni fognak a törlesztő részletek!

 

„ A szerződéses konstrukcióból származó árfolyam kockázatot az adós szempontjából kiegyenlíthette az az előny, amely az alacsonyabb kamatban és törlesztőrészletben mutatkozott”

 

 

Nagyon tanulságos megvizsgálni és nagyon fontos megismerni, hogy mit léptek erre a törvényi szabályzásra a bankok!

 

 

05.19-10.png

 

 

Az OTP-nél az aktuális CHF kamatláb 7,01%

 

05.19-11.png

 

 

Az OTP ezzel szemben közel 10% kamatfelárat ajánlott. 

 

05.19-12.png

 

https://www.otpbank.hu/static/portal/sw/file/Jelzalog_H_marnem_20140501.pdf

 

 Az a banki ügyfél, mely élni kíván a törvény adta lehetőséggel, az magasabb kamatot fizet. 7,01% helyett 9,97%-t.

 

Nevezhetjük ezt tisztességes banki eljárásnak?

 

Az Este Bank hasonlóan lépett. Itt is magasabb a kamatfelár, mint az aktuális kamatláb.

 

05.19-13.png 

 

 http://www.erstebank.hu/static/internet/download/LHH_m11_3_20140407.pdf

 

 

Az Erste Banknál érdemes azt is megfigyelni, hogy 2010. március 12. óta nem változott az ügyleti kamatláb. Több mint négy éve már változatlanul 5%.

 

Semmi olyan nem történt a hazai gazdaságban az elmúlt négy évben, mely lehetővé tette volna a kamatok csökkentését? Vagy ami történt az egyik sincs hatással a kamtlábra?

 

Kizárólag és egyedül csak a bíróságok vizsgálhatják meg egy kölcsönszerződéssel kapcsolatban, hogy a bank jogosan, a kölcsönszerződésben rögzítettek betartásával emelte a kamatlábat és azt is, hogy elmulasztotta-e a kamatláb csökkentését, amikor a szerződés pontjai szerint csökkentenie kellett volna!

 

Ilyen vizsgálatot nem végezhet a MNB, sem mint bankfelügyelet, sem mint pénzügyi fogyasztóvédelmi hatóság, és nem vizsgálhatja a Gazdasági Versenyhivatal sem. Míg létezett és működött, a PSZÁF sem végezhetett ilyen ellenőrzést, nem folytathatott ilyen egyedi vizsgálatot.

 

Utoljára nézzük meg a Raiffeisen Bank adatait.

 

 

 05.19-14.png

  https://www.raiffeisen.hu/kondiciok/kivezetett-jelzalogfedezetu-hiteltermek

 

 

Ha az adós az átlátható árazást választja, ennél a banknál is sokkal roszabbul jár.

Magasabb a kamatfelár, mint az éppen aktuális ügyleti kamat.

 

05.19-15.png

 

 https://www.raiffeisen.hu/kondiciok/lakashitel

 

 

A devizahitelezésben élen járó bankok 2004-2009 között 2,0-3,0 % kamatfelárral adták el a CHF elszámolású kölcsönöket.

 

Miért is választották a fogyasztók a deviza elszámolást?

 

„A deviza alapú kölcsönszerződés megkötésekor a kölcsönvevő szándéka arra irányult, hogy forintban jusson a kölcsönhöz és tartozását is forintban fizesse vissza, kamatfizetési kötelezettsége ugyanakkor a szerződéskötés idején jellemző forint kölcsönre irányadó kamatnál jelentősen alacsonyabb legyen.”

 

„A deviza alapú kölcsönszerződések megkötésére azért került sor, mert az adós célja az volt, hogy a forint kölcsönszerződések esetén irányadó kamatnál alacsonyabb kamat mellett jusson kölcsönhöz

 

Az alacsonyabb kamat hazánkban is csak a kölcsönök értékesítésekor volt jellemző, mára kimondottan magas a CHF kamatláb.

 

Úgy véljük a bankok valódi szándéka nem ismerhető meg kizárólag csak a szerződési pontok vizsgálatával. Ahhoz hogy a bankok tevékenységét meg tudjuk ítélni tiszteségtelenség és erkölcs (jó erkölcs) szempontjából, tudnunk kell azt is, hogy mit tettek és mit nem tettek a szerződés kötést megelőzően és azt is hogy mit tettek és mit nem tettek a szerződés eddigi futamideje alatt.

 

Kérjük a Kúria haladéktalan lépését, devizahiteles konferencia létrehozását civilek bevonásával.

Csak egy párbeszéden alapuló, tényeket bemutató konferencia lehet az, ahol a Kúria meg tudja ismerni a devizahitelezés jellemzőit.

Ezt követően kerülhet csak sor átfogó, széleskörű jogegységi határozatok kidolgozását. Így lehet majd gyorsabb és tényeken alapuló a bíróságok döntése.