Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Levél a Kúria elnökéhez - 2019.08.20.

2019.08.20

kuria-level---aug-20---kep-00.png

 

Tisztelt Dr. Darák Péter elnök úr!

   

 

A nyári ítélkezési szünet után ismét indulnak a munkák a bíróságokon. Határozott véleményünk, hogy devizahiteles ügyben a Kúriának nagyon fontos feladatai vannak. Célszerű lenne ezeket a szükséges feladatokat a lehető leggyorsabban és legnagyobb alapossággal elvégezni. Ehhez a munkához kívánunk ösztönzést és támpontokat adni.

 

 

  1. Előzmény

 

Nemrég jelent meg egy devizahiteles tanulmánykötet, mely a Budapesti Corvinus Egyetem Pénzügyi és Gazdasági Központja keretében megvalósult kutatások eredményeit foglalják össze. A könyv megjelenését támogatta az Igazságügyi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium.

 

A könyv címe és adatai:

Devizahitelezés Magyarországon – A devizahitelezés jogi és közgazdasági elemzése

ISBN 978-963-503-774-2

A könyv kiadója a Budapesti Corvinus Egyetem.

A könyv szerkesztője Dr. Bodzási Balázs.

 

 

 

A könyv szerkesztője ismert a Kúria előtt, hiszen 2013 és 2014 között a Kúria főtanácsadója volt.

 

A kötetben az egyik tanulmányt dr. Vezekényi Ursula a Kúria tanácselnök bírója írta. Tanulmányt írt a kötet szerkesztője Dr. Bodzási Balázs is. Mindketten jogi elemzést írtak (ezekre később kitérünk, azonban a többi szerző tanulmányát nem idézzük).

 

Amire a levelünkben leginkább szeretnénk felhívni Ön figyelmét, az egy közgazdasági elemzés:

Dr. Dömötör Barbara: A magyar „Big Short” a devizahitelek elterjedésének racionális és irracionális okai.  

A közgazdasági elemzés szerzője a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Kar Befektetések és Vállalati Pénzügy Tanszékének egyetemi docense.

 

Ebből az elemzésből közlünk elsőként részleteket és értelmező-magyarázó kiegészítéseket írunk hozzá.

 

 

  1. A közgazdasági elemzés megállapításai

 

„A 2000-es évek elején a magyar piacon befektetők - a vállalatokat, az államháztartást, és a külföldöt is beleértve - kivétel nélkül arra számítottak, hogy a magas kamatkülönbség ellenére stabil marad a forint árfolyama. Ez a jelenség a fedezetlen kamatparitás nem teljesülése, amely esetben a határidős pozíció várható értéke nullától eltérő lesz.”

Magyarázat (1):

A megállapítás lényege, hogy hiba volt azt feltételezni a 2000-es évek elején, hogy nem fog teljesülni a kamatparitás elmélete.

A kamatparitás elméletével és lényegével Ön is tisztában van. Részlet a Kriston István ügyvéd úrnak írt válaszleveléből (2016.EI.I.H.543/60 – 2017. január 23.):

„Az Ön által a kamatparitás szabályával kapcsolatban kifejtett közgazdasági összefüggések – nevezetesen hogy a lerovó és a kirovó pénznemhez tartozó kamatszintek különbségéből, illetve a lerovó és a kirovó pénznem egymáshoz viszonyított árfolyamának változásából eredő hatások hosszabb távon általában kiegyenlítik egymást – ismertek. Ez a közgazdasági összefüggés azonban nem cáfolja, hanem éppen megerősíti a Kúria jogegységi határozatban kifejtett álláspontját: ebből ugyanis az következik, hogy a kedvezőbb nominális kamatmértékkel szembe állítva az árfolyamkockázatot, hosszabb távon – általában – egyenértékű szolgáltatásokról van szó.”

 

„Érdemes megjegyezni, hogy a fedezett kamatparitás miatt mindegy, hogy milyen devizában kamatoztatjuk a betétünket, amennyiben a lejáratkor egy határidős ügylet keretében visszaváltjuk a hazai devizára, a kamaton megnyert nyereséget vagy elszenvedett veszteséget éppen ellentételezi majd a devizaárfolyam-veszteség vagy -nyereség.”

Magyarázat (2):

A devizahitel és a forinthitel az Ön szóhasználatával élve „egyenértékű szolgáltatások”. A kamatkülönbség hatása és az árfolyamváltozás hatása az Ön szóhasználatával élve „kiegyenlítik egymást”. Amit a kamaton megnyerünk, azt az árfolyamváltozáson elveszítjük.

 

„Ha a külföldi deviza kamatlába magasabb, mint a hazai, akkor hiába kapunk magasabb kamatot a külföldi devizában, a határidős árfolyam csökken, vagyis kevesebb hazai devizát kapunk egységnyi külföldiért. Mégpedig pontosan annyival kevesebbet, hogy a befektetésünk lejáratkori értéke éppen egyenértékű legyen a hazai devizában alacsonyabb kamat mellett kapott értékkel.”

Magyarázat (3):

A szerző is az „egyenértékű” kifejezést használja, éppen úgy, mint Ön.

 

„Ugyanez érvényes a hitelfelvételre: alacsonyabb kamaton, külföldi devizában felvett hitel esetén, amennyiben határidős ügylettel eliminálni szeretnénk az árfolyam megváltozásának kockázatát, a most rögzíthető jövőbeni árfolyam éppen annyival lesz magasabb, hogy az árfolyamon elszenvedett veszteség pont ellentételezi a kamatnyereséget.”

Magyarázat (4):

A szerző megismétli, hogy teljesen egyértelmű legyen: devizahitel esetében „az árfolyamon elszenvedett veszteség pont ellentételezi a kamatnyereséget”. Teljesen egyértelmű, hogy a kamatparitás nem csak a befektetések, betétek esetén működik, hanem a hitelek, banki kölcsönök esetében is.

 

„A fentiek alapján látható, hogy nincs túl sok értelmük azoknak a felvetéseknek, amelyek szerint a devizahitelesek jobban tették volna, ha határidős ügyletek kötésével fedezik a devizakockázatukat, hiszen abban az esetben a hitelük egy magasabb kamatozású forinthitellé változik.”

Magyarázat (5):

Pontosan ezt vizsgálta 2004 októberében a Budapesti Értéktőzsde elemzője (Végh Richárd: A devizahitelezés kockázati tényezői, és ezek csökkentése tőzsdei származékos termékekkel). Kiszámolta az elemző, hogy drágább lenne az adósnak egy tőzsdei termékekkel „kockázatmentesített” devizahitel, mint egy forinthitel:

„Mint látható a fedezett, árfolyamkockázattól, ha nem is tökéletesen de megtisztított svájci frank alapú hitel összességében többe kerül, mint a forint alapú hitel.”

 A számítás során 10 évre előre számolt CHF (határidős) árfolyamot a BÉT elemzője, 2014 decemberére 256,10 HUF/CHF árfolyamot számolt ki. Ez közel 100 forintos árfolyamromlás, mindössze 10 év alatt. Mint mindannyian tudjuk, 2014 végén valóban 256 forint lett egy svájci frank. A 100 forintos árfolyamromlás bekövetkezett.

 

„A devizahitel felvételének oka pedig épp az alacsonyabb kamatköltség elérése volt.”

Magyarázat (6):

Ez nagyon pontosan így van! Az adósok, családok százezrei, több millióan csak azt tudták, hogy alacsonyabb a devizahitel kamata, ezért alacsonyabb és megfizethető a havi törlesztő részlet. Sem a bankok ügyintézői, sem a reklámok, sem a szerződések kockázatfeltáró nyilatkozatai nem adtak arról ismertetést, hogy a „kamatnyereséget ellentételezni fogja az árfolyamveszteség”, kamatkülönbség és az árfolyamváltozás „kiegyenlítik egymást”, „egyenértékű szolgáltatásokról” van szó.

 

„Amennyiben tehát a hitelfelvevő devizában veszi fel a hitelét, egy nyitott pozíciót vállal, hiszen nem tudja, hogy lejáratkor milyen árfolyamon tudja megvásárolni a hitel visszafizetésére a devizát.

A jövőbeli devizaárfolyam egy valószínűségi változó. Kérdés, hogy ennek várható értékéről mit tudunk mondani. Megegyezik-e a mai határidős árfolyammal, vagy attól eltér? Fennáll-e a következő összefüggés?”

Magyarázat (7):

Ennek a (2)-es  képletnek az ismerete nem szükséges az összefüggések megértéséhez.

A kamatparitás elméletéből levezethető egy árfolyam meghatározó képlet. Ez a határidős árfolyam meghatározó képlete. A képletben a két deviza kamatlába és az aktuális árfolyam szerepel és az az időtartam, amelyre ki kívánjuk számolni az árfolyamot. Ezt a kiszámolt árfolyamot nevezik „határidős árfolyamnak”. A kérdés az, hogy a jövőben jelentkező tényleges árfolyam mennyiben tér el a (korábban) kiszámolt árfolyamtól.

 

„A (2)-es képlet a fedezetlen kamatparitás, a várható jövőbeli árfolyam és a mai kamatlábak közötti összefüggést írja le. Eszerint a jövőbeli devizaárfolyam (ami egy valószínűségi változó) várható értéke megegyezik a mai határidős árfolyammal, az árfolyam várhatóan a két deviza kamatkülönbségének megfelelően alakul a jövőben. Az a deviza, amelyiknek magasabb a kamata, várhatóan leértékelődik a másikkal szemben. Ebből következik, hogy a fedezetlen kamatparitás teljesülése esetén mindegy, hogy melyik devizában veszünk fel hitelt, vagy helyezünk el betétet, amit a kamaton megnyerünk (elveszítünk), pontosan megegyezik azzal, amit az árfolyamon elveszítünk (megnyerünk).”

Magyarázat (8):

Két rendkívül fontos megállapítást tesz a Pénzügyi Tanszék docense:

„Az a deviza, amelyiknek magasabb a kamata, várhatóan leértékelődik a másikkal szemben.

A fedezetlen kamatparitás teljesülése esetén mindegy, hogy melyik devizában veszünk fel hitelt, vagy helyezünk el betétet, amit a kamaton megnyerünk, pontosan megegyezik azzal, amit az árfolyamon elveszítünk.”

Sem a bankok ügyintézői, sem a reklámok, sem a szerződések kockázatfeltáró nyilatkozatai nem adtak arról ismertetést, hogy az a deviza, amelyiknek magasabb a kamata, várhatóan leértékelődik.

 

„Fontos különbség azonban az előző összefüggéshez, a fedezett kamatparitáshoz képest, hogy az előbbi esetben a határidős ügylet megkötése rögzíti a lejáratkori átváltási árat, a fedezetlen kamatparitás a lejáratkori árfolyam várható értékét határozza meg.

A devizahitel pénzügyi tartalmát tekintve nem más, mint egy forint hitel + határidős devizaeladás. A devizahitel felvevője – feltéve, hogy nem rendelkezik devizabevétellel – egy spekulatív pozíciót vállal, nyilván abból a célból, hogy a határidős pozíció nyereségével csökkentse a forint hitel költségeit.

A devizahitel felvevője, lévén határidős deviza eladási pozíciót vállalt, akkor szenved el veszteséget a forinthitelt felvevőhöz képest, ha az azonnali árfolyam emelkedik, mégpedig a kamatkülönbséget meghaladó mértékben. Fontos látni, hogy a devizahiteles mindaddig jobban járt, mint a forinthiteles, amíg az emelkedő árfolyam a határidős árfolyam alatt marad.”

Magyarázat (9):

Az elszenvedett veszteséget akkor lehet így számolni, ha az adós tisztában volt azzal, amit az Ön Tanácsadó Testülete így fogalmazott meg: "az infláció jelenségével viszont az átlagos fogyasztó is tisztában volt, tehát annyit mindenképpen fel kellett ismernie, hogy a devizaalapúságból következően, valamint a forint és a svájci frank inflációjának különbségéből adódóan az árfolyamok elcsúszhatnak."

Az adósok viszont úgy tudták, hogy ha lesz is árfolyammozgás, akkor azok a hosszú futamidő alatt kiegyenlítik egymást. Részlet a Bankszövetség 2006. januári 26.-i figyelmeztetéseiből (Tájékoztató a devizaalapú lakossági hitelek kockázatairól – Magyar Bankszövetség):

„Mivel a devizahitelek túlnyomó többsége hosszabb lejáratú (lakás- és gépkocsi finanszírozási) hitel, az esetleges néhány napos nagyobb árfolyam ingadozás a törlesztési terheket érdemben nem változtatja meg. Mindez azt jelenti: a hosszabb lejáratú hitelt felvenni szándékozók nyugodtan választhatják a pénzintézetek által kínált devizaalapú hitelkonstrukciókat is; a hitel futamideje alatt a hitel törlesztési terhét jelentősen és tartósan megnövelő árfolyammozgás valószínűleg nem lesz.”

Az Ön által is ismert kamatparitás elmélete szerint, minél hosszabb a futamidő, annál nagyobb forintgyengülés várható. A Bankszövetség tájékoztatása hamis, félrevezető!

Az adósok tehát nem tudták, hogy folyamatosan és tartósan fel fog értékelődni a deviza, így a veszteséget nem forinthitelhez, hanem a szerződéskötés kiinduló értékeihez kell mérni.

Kovács Levente a Bankszövetség főtitkára 2017-ben hasonlóan írta meg egy egyetemi szakfolyóiratban, mint miként az Ön Tanácsadó Testülete megállapította:

„Azzal kell számolni, hogy az inflációs (értsd: kb. kamat) különbség miatt az alacsony kamatozású deviza folyamatosan fel fog értékelődni, és ezzel folyamatosan nőni fog a havi törlesztőrészlet.” (A bankvezetési kultúra változása a gazdasági válság hatására – IJEMS – 2017).

Ezzel a ténnyel az adósok a szerződések megkötésekor nem voltak tisztában és nincsenek tisztában ezzel a mai napig sem.

 

„Amennyiben egy befektető 2008. augusztus végén, a megelőző öt év EUR/HUF és CHF/ HUF adatai alapján modellezte az árfolyamokat, azt láthatta, hogy az euróval szemben évi 1,3%-kal, a svájci frankkal szemben pedig évi 2,26%-kal erősödik várhatóan a forint, az árfolyam-volatilitás pedig éves szinten 8-9%. Az egy, illetve tízéves devizahozamok pedig évi 3-5%-kal alacsonyabbak, mint a forint hozamok. A modell alapján tehát a hitelfelvevő azt várhatta, hogy a jelentős kamatkülönbség ellenére, nemhogy nem gyengül a forint a fedezetlen kamatparitásnak megfelelően, hanem erősödik, ami a devizahitelt még olcsóbbá teszi számára.

Magyarázat (10):

Valóban megtévesztő volt, ahogy a bankok csak az elmúlt pár év árfolyam mozgásait mutatták. 2000-es évek elejéhez mérten ugyanis a forint nem gyengült úgy, ahogy arra számítani lehetett. A már idézett 2006. januári bankszövetségi tájékoztató így fogalmaz:

„Ha a 2000. évi átlagot 100-nak tekintjük, akkor – akár a fogyasztói árak, akár az ipari termelői árak alapján számított – HUF/EUR reál effektív árfolyamindex 2005 októberig nagyjából 22%-kal erősödött. Másképp ez azt jelenti, hogy a forint árfolyama 22%-kal kevésbé gyengült, mint ha a hazai és az EU-s infláció különbezetének megfelelően változott volna.”

Ezt nevezi a Magyar Nemzeti Bank és a Bankszövetség egyaránt „reálfelértékelődésnek”.

Sem a bankok ügyintézői, sem a reklámok, sem a szerződések kockázatfeltáró nyilatkozatai nem adtak arról ismertetést, hogy a forint az elmúlt években „kevésbé gyengült mint az infláció különbözetének megfelelően változott volna”.

A bankoknak kimondottan fel kellett volna hívni arra a figyelmet minden szerződéskötés előtt, hogy a stabil forint árfolyam senkit se tévesszen meg.

 

„A 7. ábra mutatja, hogy a svájci frank adósság az időszak folyamán végig jelentős árfolyamveszteséggel járt.”

 

kuria-level---aug-20---kep-01.png

 

 Magyarázat (11):

A kutatás során a Pénzügyi Tanszék docense 2008 szeptemberi állapotra számolt határidős árfolyamot (az ábra alapján 9 évre előre, egészen 2017 szeptember végéig).  Az így kiszámolt határidős árfolyamot mutatja a szürke vonal. A tényleges árfolyam a „spot árfolyam”, ezeket mutatja a fekete vonal. Jól láthatóan a tényleges árfolyam végig a határidős árfolyam fölött volt.

A kutatást végző megállapítja, hogy „a svájci frank adósság az időszak folyamán végig jelentős árfolyamveszteséggel járt”. Ezt azonban a határidős árfolyamhoz képest állapítja meg. Mint tudjuk, az adósok milliói nem tudták, hogy az árfolyam várhatóan a határidős árfolyam szerint fog alakulni. Így a veszteségüket (ha 7. ábrából indulunk ki) a 150-es árfolyam szinthez kell számolni.

 

„Minden bizonnyal kevesebben vettek volna fel devizában hitelt, ha a szerződés úgy szól, hogy egy forinthitel mellé határidős devizaátváltások sorozatát kell kötni – holott tulajdonképpen ezt írták alá.”

Magyarázat (12):

A kutatást végző nagyon pontosan fogalmaz. Nem tudták az adósok, hogy a deviza árfolyam a határidős árfolyam szerint fog emelkedni. Ha a bankok a szerződéskötés során érthetően elmagyarázzák nekik, akik most nincs több százezer végrehajtás, nincs több tízezer kilakoltatás, ingatlan kényszerértékesítés.

 

„A devizahitelek esetében az árfolyam jelenlegi szintje, mint horgony jelent meg a döntésekben. Bár az árfolyam volatilitása alapján egy kedvezőtlen kimenet is valószínűsíthető lett volna, nemcsak a lakossági hitelfelvevők, de a professzionális hitelnyújtók sem vették reálisan számításba az árfolyam jelentős megváltozását. A hitelek költségeivel kapcsolatos túl optimista várakozásokat csak erősítette a teljes hiteldíj mutató (THM) számítás módszertana, amely alapján az egyébként bizonytalan jövőbeni átváltási árfolyamot a spot árfolyammal kell helyettesíteni.

Az előző fejezetben bemutattam, hogy a válság kirobbanása előtt felvett tízéves euróhitel évi 1%-ponttal, a svájci frank hitel pedig 7,74%-ponttal bizonyult utólag költségesebbnek, mint egy forinthitel. A hitelfelvevők azonban nem a forinthitelhez hasonlították a tényleges költségeiket, hanem abból indultak ki, hogy a forinthitelnél 3-5%-ponttal kedvezőbb kamatozású hitelhez jutottak.”

Magyarázat (13):

A kutatást végző itt már pontosan fogalmaz. Nem a szerződéskötéskor elérhető forinthitelhez kell mérni a veszteséget, hanem a forinthitelnél kedvezőbb devizahitel kiinduló értékeihez.

 

„A tanulmány bemutatta, hogy még a legrosszabb időzítéssel felvett euróhitel is csak mérsékelt költségtöbbletet jelentett a forinthitelhez képest. A svájci frank hiteleken elszenvedett veszteségek azonban jelentős többletköltséget generáltak a forinthitel költségeihez képest is. Ezt tovább súlyosbította a tény, hogy a hitelfelvevők az alacsonyabb devizakamatokat tekintették referenciaköltségnek, amihez képest a devizahitelek érzékelt kamatfelára évi 12-13%-nak felelt meg.”

Magyarázat (14):

Külön elemzést, vizsgálatot érdemel, hogy a bankok miért a veszélyesebb CHF hiteleket ajánlották az ügyfeleiknek, a kevésbé veszélyes EUR hitelek helyett. A kamatparitás elmélete alapján nagyobb CHF árfolyam emelkedés volt várható, mint EUR emelkedés, mivel a CHF-HUF kamatkülönbség magasabb volt mint az EUR-HUF kamatkülönbség. Az évi 12-13% (ténylegesen érzékelt, tehát valós, bekövetkezett) kamatfelár borzalmasan magas! Ebbe mentek tönkre családok százezrei.

 

 

  1. Jogi megállapítások két tanulmányból

 

A könyv szerkesztője, Dr. Bodzási Balázs az előszavában így fogalmaz:

„…többszerzős munka az is, amelyet most az Olvasó a kezében tart. Létrejöttét elsősorban az indokolta, hogy 2018-ra a devizahitelezés által előidézett válság nagyjából lezárult, a felmerült kérdések többsége megoldásra került. Természetesen vannak még folyamatban lévő perek hazai és európai bírói fórumok előtt és sajnos vannak olyan végrehajtási eljárások is, amelyek korábbi devizahitelekhez kapcsolódnak. A társadalom egy részét rendkívül fájdalmasan érintette 2008 után a forint árfolyamának a drasztikus gyengülése és vannak olyanok, akik számára az ingatlanáraknak az elmúlt években bekövetkezett jelentős emelkedése sem hozott megoldást a korábban felvett devizahitellel kapcsolatos problémáikra.

Nagyon sok adós helyzete azonban rendeződött és hogy nemzetgazdasági szempontból is túl van az ország ezen a válságon, azt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a lakossági jelzáloghitelezés már több éve ismét nagymértékben növekszik. Ez azonban természetesen már forinthiteleket jelent. Veszélyeket ugyanakkor ez is rejt magában, így nem árt összegezni azokat a tanulságokat, amelyekkel a devizahitelezés szolgál.”

 

Mint mindannyian tudjuk, a végrehajtások és a kilakoltatások jelenleg is folynak, a bíróságokon több ezer per vár döntésre még mindig. Semmiféle „lezárásról” sem lehet beszélni. A felmerült kérdések közül a legfontosabb, a megtévesztő árfolyamkockázat tájékoztatás felderítése épp hogy elkezdődött a bíróságokon. Nem összegezni kell tehát a tanulságokat, hanem el kell végezni azt a munkát, amiről ez a mostani levél szól.

 

Dr. Bodzási Balázs tanszékvezető egyetemi docens a kötetben egy tanulmányt is közzé adott (A deviza alapú fogyasztói kölcsönhöz kapcsolódó problémák kezelésére irányuló jogi lépések Magyarországon - címmel), ebben egy kevésbé ismert kifejezést használ:

„Ezekhez az alacsonyabb kamatozású deviza alapú lakáshitelekhez mérsékeltebb kamatfizetési kötelezettség járult. A devizahitelek törlesztési karakterisztikája annyiban is kedvezőbb volt, hogy mivel a törlesztési teher alacsonyabb szintről indult, azért az első időszakban kevesebbet kellett fizetni, mint forint alapú hitel esetén.”

 

Kovács Levente, a Bankszövetség főtitkára már 2013-ban ezt a kifejezést használta az Országgyűlés Fogyasztóvédelmi bizottságának az ülésén:

„Nyilvánvalóan a devizahitelnek más a törlesztési karakterisztikája, mint a forinthitelnek, hiszen a roppant alacsony kamatokért cserébe normál esetben egy árfolyam-növekedés bekövetkeztével kell számolni.” (Jegyzőkönyv az Országgyűlés Fogyasztóvédelmi bizottságának 2013. február 25.-én, hétfőn … megtartott üléséről).

 

A kamatparitás elmélete abból a tényből származik, hogy annak az országnak a pénze leértékelődik, amelyikben magasabb az infláció. A folyamatos leértékelődés miatt a törlesztő részlet folyamatosan nőni fog. A folyamatos törlesztő részlet emelkedés miatt más a törlesztési karakterisztika. Ahogy Ön fogalmaz, egyenértékű szolgáltatásokról van szó. A Kúriának meg kell ismernie a gazdasági-pénzügyi alapelveket, tényeket, összefüggéseket.

 

Dr. Bodzási Balázs, az Igazságügyi Minisztérium volt helyettes államtitkára felismeri azt, hogy a szerződéskötés során történt megtévesztés, sajnálatos módon azonban egy fogyasztó ellenes megoldást vázol fel a tanulmányában:

„  magyar polgári jogban a szerződéskötést megelőző tájékoztatási kötelezettségről a szerződésekre irányadó általános szabályok körében a Ptk. 6:62. § (1) bekezdése rendelkezik. Ennek alapján a felek kötelesek a szerződéskötési tárgyalások alatt, a szerződés megkötésénél, fennállása alatt és megszüntetése során együttműködni és tájékoztatni egymást a szerződést érintő lényeges körülményekről. A (3) bekezdés szerint, ha a szerződés létrejön, az a fél, aki az (1) bekezdésben foglalt kötelezettségét megszegi, köteles a másik fél ebből származó kárát a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint megtéríteni. Az (5) bekezdés szerint pedig, ha a szerződés nem jön létre, akkor az a fél, aki az (1) bekezdésben foglalt kötelezettségét megszegte, köteles a másik fél ebből származó kárát a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint megtéríteni.

Látható, hogy a magyar jog a szerződéskötést megelőző tájékoztatási kötelezettség megsértése esetén nem érvénytelenségi, hanem a kártérítési szankciót ír elő. Vékás Lajos ezzel kapcsolatban azt emeli ki, hogy az együttműködési és – azon belül – a tájékoztatási kötelezettségnek a szerződéskötési tárgyalások és a szerződéskötés során történt megsértése a Ptk. rendszerében szerződéskötésnél elkövetett hibaként: ún. culpa in contrahendóként fogható fel. A Ptk. szerint ez a jogsértés kártérítési szankciót vonhat maga után. A felelősség attól függően alakul, hogy a szerződés létrejött-e vagy sem.

Ezt a logikát követi a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény29 16. § (5) bekezdése is. Ez a szakasz is azt mondja ki ugyanis, hogy ha az e paragrafus szerinti tartalmi kellék hiánya a szerződés létrejöttét nem érinti, a hitelező a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint köteles megtéríteni a fogyasztónak a szerződés kellékhiányából származó kárát. Ha tehát a hitelező a fogyasztóval kötendő kölcsönszerződés valamely tartalmi elemét nem rögzítette a szerződésben, de az nem érinti magának a szerződésnek a létrejöttét (tehát nem lényeges tartalmi elem), akkor a szerződés érvényesen létrejön, a fogyasztó azonban kontraktuális alapon kártérítési igényt érvényesíthet a hitelezővel szemben.

 

Ez azt a további kérdést is felveti, hogy azonos megítélés alá esik-e a fogyasztó részére történő információ átadás szóbeli és írásbeli formája. A szerződéskötést megelőző tájékoztatásra jellemzően szóban kerül sor. Ezzel szemben a szerződési kikötés világos és érhető jellege kizárólag egy írott szöveg alapján ítélhető meg. A szerződéskötést megelőző szóbeli tájékoztatás hiánya vagy hiányos, nem megfelelő volta nem a szerződés érvénytelenségének a jogkövetkezményét vonja maga után. Ebben az esetben a fogyasztó kártérítési igényt érvényesíthet a tájékoztatási kötelezettségét elmulasztó másik szerződő féllel szemben. Ezzel szemben a szerződéses kikötés átláthatóságának (világos és érthető jellegének) a kérdését a szerződéskötéshez kapcsolódóan létrejött, írásbeli dokumentumok alapján lehet csak megítélni.

A szerződéskötést megelőzően a fogyasztónak adott szóbeli tájékoztatás alapján tehát az utóbb a felek között írásban létrejött szerződés valamely kikötésének világos és érthető volta aligha ítélhető meg.

Ebből a szempontból álláspontunk szerint a Kúria Konzultatív Testületének 2019. április

10-ei üléséről készült összefoglalónak az alábbi megállapítása is pontosításra szorul: „Ha a világos és érthető írásbeli, vagy szóbeli tájékoztatásból a várható árfolyam növekedés felső határa vagy maximális nagyságrendje megállapítható, az árfolyamkockázat csak eddig a mértékig terheli a fogyasztót.” A szerződéskötést megelőző tájékoztatás vonatkozásában ugyanis a világos és érthető jelleg hiánya nem érvénytelenségi kategória, hanem kártérítési igényt megalapozó körülmény a fogyasztó javára.”

 

Ez a megoldás egyértelműen fogyasztó ellenes! Valóban az a megoldás, hogy több mint 60.000 devizahiteles per után minden egyes károsult egyesével indítson pereket, kártérítési pereket? Akik pereltek hosszú évekig az árfolyamrés, a tisztességtelen kamatemelés miatt, azok indítsanak újabb pereket? Felkészültek a bíróságok több százezer perre? Ha az árfolyamrés és a kamatemelés esetén nem az volt a megoldás, hogy mindenki egyesével pereljen (és aki nem perel, az viselje el a tisztességtelen, csaló bank okozta kárt), hanem az volt a megoldás, hogy a Kúria alapos vizsgálatot végez, megállapításokat tesz, majd ezekre alapozva az Országgyűlés elszámolási törvényt hoz, akkor ez most miért nem jöhet szóba?

 

Dr. Bodzási Balázs is érzi, hogy valami azért még így sincs rendjén, mert elég sok kérdést felvet:

„Felmerülhet tehát a kérdés, hogy az árfolyamkockázattal kapcsolatban mi volt a fogyasztótól elvárható. Elvárható volt-e tőle, hogy figyelemmel az elmúlt tíz év árfolyamváltozásaira, egy nagyjából 20-30%-os árfolyamgyengüléssel számoljon? Vagy elvárható lett volna az is, hogy olyan mértékű árfolyamváltozást is előre lásson, amelyre a forint-svájci frank árfolyam esetében korábban még nem volt példa? Ha a pénzügyi intézmények és a szakértők sem számoltak ekkora árfolyammozgással, akkor a fogyasztótól elvárható lett volna annak előre látása? Ezekre a kérdésekre azokban a jelenleg is folyamatban lévő perekben, amelyeknek a tárgya – többek között – az árfolyamkockázat fogyasztóra történő teljeskörű áthárítása, a bíróságnak kellene választ adnia.

További problémát jelent, hogy sem a bírói gyakorlat, sem a jogtudomány számára a mai napig nem egyértelmű, hogy mi a deviza alapú kölcsönszerződés teljes vagy részleges érvénytelenségének a jogkövetkezménye. A Kúrián 2015-ben felállított joggyakorlat-elemző csoport ugyan rendkívül alaposan és körültekintően megvizsgálta ezt az ügyet, meggyőző többségi álláspont azonban nem született.”

 

Dr. Bodzási Balázs szerint is a bíróságoknak, meglátásunk szerint főként és elsőként a Kúriának kell elvégeznie a feladatát.

 

Dr. Vezekényi Ursula a Kúria tanácselnök bírójának tanulmányából (A fogyasztói deviza alapú hitelezéssel összefüggő perekben felmerült jogkérdésekről és az ezekből levonható tanulságokról) kiderül, hogy a Kúria kiemelkedő szerepet játszik a devizahitelezés területén:

„Alapvető elvárás mind a peres felek, mind a társadalom részéről, hogy az ügyekben eljáró bíróságok lehetőség szerint egységesen értelmezzék egyrészt a vonatkozó jogi normákat, másrészt a szerződéses rendelkezéseket. A jogegység kialakításával kapcsolatos alkotmányos kötelezettségének megfelelően, megítélésünk szerint a Kúria kiemelkedő szerepet játszott és játszik a felmerült jogkérdések egységes szemléletű megválaszolásában.”

 

Meglátásunk szerint a gazdasági-pénzügyi tényeket, összefüggéseket is egységesen kell ismernie minden devizahiteles perben eljáró bírónak. A bankok tisztességtelen eljárása után nem szenvedhet azért is kárt az adós, mert az ügyében eljáró bíró nem felkészült. A jogi ismeret önmagában egyértelműen kevés.

 

Az árfolyamkockázat viselésről szóló 5.2.2 fejezetben nagyon pontos megállapítást tesz:

„Biztosítani kell, hogy a fogyasztó a szerződés összes feltételét megismerhesse, a szerződés megkötése előtt időben nyújtott tájékoztatás alapján”

 

Később aztán a tanácselnök bíró is inkább kérdéseket vet fel, mint ténymegállapításokat állít:

„Az EU Bíróság ítélete szerinti átlagos fogyasztó a megfelelő tájékoztatás hiányában is tudott, vagy tudnia kellett az árfolyamkockázatról, vagyis arról, hogy az őt viseli.

Legfeljebb annak bekövetkezett mértékével kapcsolatban nem kapta meg az elvárt tartalmú tájékoztatást. Azt azonban tudta, vagy tudhatta, hogy a szerződésben rögzített deviza kamat kedvezőbb a forint hitel kamatánál, amely részben ellensúlyozta az árfolyamkockázatot.

Felmerülhet tehát a kérdés, hogy nem megfelelő tájékoztatás esetén az árfolyamkockázat viselésének kockázata megosztható-e a fogyasztó és a hitelező között, és ha igen, akkor milyen arányban, milyen szempontok figyelembevételével. Ha azonban az árfolyamkockázat viselése nem osztható meg a felek között, akkor az azt jelenti-e, hogy a fogyasztó a szerződéskötéskori árfolyamon köteles szerződéses kötelezettségének eleget tenni. Ha igen, akkor egy további kérdés, hogy a fogyasztó ebben az esetben a szerződésben rögzített kamat, avagy pedig a forint kölcsönökre irányadó kamat megfizetésére köteles-e.”

 

Ezek a mondatok, kérdések egyértelműen jelzik, hogy Dr. Vezekényi Ursula nem ismeri a kamatparitás elméletét, nem tudja, hogy a magasabb kamatozású deviza tartós és jelentős leértékelődése várható. Nem hallott az eltérő törlesztésű karakkterisztikáról sem… Remélhetőleg érdeklődve olvassa a könyv gazdasági tanulmányát és magáévá teszi annak tartalmát. Talán tájékoztatja felettesét, bíró kollégáit.

 

 

  1. A Kúria felelőssége

 

Máig is érvényesek és minden eljáró bíróra kötelezőek a Kúria 6/2013 PJE alábbi megállapításai:

„A szerződéses konstrukcióból származó árfolyam kockázatot az adós szempontjából kiegyenlíthette az az előny, amely az alacsonyabb kamatban és törlesztőrészletben mutatkozott, tehát mindkét fél realizálhatott számára fontos előnyöket, az aktuális gazdasági, üzleti érdekeinek megfelelően.”

„A deviza alapú kölcsönszerződések megkötésekor ezeket a szerződéseket a társadalom nem ítélte el (BH2012/7/G4.). A szerződéskötést követően bekövetkezett, a fogyasztóra hátrányos változások pedig nem eredményezhetik a szerződés jóerkölcsbe ütközés miatti érvénytelenségét.”

„A 2005. január 1. után lakossági ügyféllel megkötött devizahitel nyújtására irányuló, illetve ingatlanra kikötött vételi jogot tartalmazó szerződéseknél pedig a Hpt. 203. §-a már előírja, hogy a pénzügyi intézménynek fel kell tárnia a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot, amelynek tudomásulvételét az ügyfél aláírásával igazolja. Ennek az ügyfél által aláírt kockázatfeltáró nyilatkozatnak tartalmaznia kell az árfolyamkockázat ismertetését, valamint annak hatását a törlesztőrészletre. A tájékoztatásnak tehát ki kellett terjednie az árfolyam változásának lehetőségére, és arra, hogy annak milyen hatása van a törlesztőrészletekre. A tájékoztatási kötelezettség nem terjedhetett ki az árfolyamváltozás várható irányára, előre nem látható mértékére, a kockázat reális voltára, valószínűségére.”

 

Az idézett tanulmány részletek és a hozzá fűzött tények, ismertetett összefüggések alapján a devizahiteles jogegységi határozatok tartalmát alaposan felül kell a Kúriának bírálnia. Amíg ez a munka tart, kármegelőzés céljából az összes végrehajtás és kilakoltatás felfüggesztését kell a Kúriának kezdeményeznie.

A pontok, amiket az új PJE során figyelembe kell venni (nem teljeskörű felsorolás):

  1. Az alacsony kamat bizonyítottan nem tudta kiegyenlíteni az árfolyam elemelkedést. Azt az árfolyamemelkedést, amiről a bankrendszer tudta, hogy be fog következni.
  2. Az alacsony törlesztő részlet csupán a szerződés elején volt igaz, később tartós és jelentős törlesztő részletre kellett számítani.
  3. A tartós devizaárfolyam- és törlesztő részlet emelkedést nem a 2008-as pénzügyi válság okozta, hanem a devizahitel sajátossága (eltérő törlesztési karakterisztika).
  4. Szerződéskötés során nem ismerte a „társadalom” a devizahitel tulajdonságait, mert nem mondták el nekik. Így a devizahitelt „nem ítélte el” 2001 és 2008 között. Egészen biztos más a véleménye a devizahitelről napjainkban azoknak, akik évek óta pereskednek, végrehajtás alatt állnak, elvesztették autójukat, otthonukat, több esetben öngyilkos családtagjukat.
  5. A „társadalom elítéli” azokat, akik megtévesztéssel, hazug állításokkal vesznek rá másokat arra, hogy terméket vásároljanak, szolgáltatásokat vegyenek igénybe. Az ilyen esetek a Büntető Törvénykönyvben vannak részletesen felsorolva.
  6. Az árfolyamváltozás várható iránya is és várható mértéke is meghatározható.

 

Tisztelt Elnök úr!

Ön lényegesen jobban ismeri az Alaptörvényünket, mint mi. Engedje meg, hogy az alábbi cikkekre felhívjuk a figyelmét:

X. cikk

(2) Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak.

XXVI. cikk

Az állam - a működésének hatékonysága, a közszolgáltatások színvonalának emelése, a közügyek jobb átláthatósága és az esélyegyenlőség előmozdítása érdekében - törekszik az új műszaki megoldásoknak és a tudomány eredményeinek az alkalmazására.

 

 

XXVIII. cikk

(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.

 

A most ismertetett közgazdasági tanulmány egy tudományos kutatás eredménye. Az Ön által vezetett Kúria nem hozhat olyan megállapításokat, melyek a közgazdaság, a pénzügy elveinek ellentmondanak, melyek a tényeket figyelmen kívül hagyják. Az ilyen döntések alkotmány ellenesek.

 

Dr. Vezekényi Ursula a Kúria tanácselnök bírója kiemeli:

„Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy téves és visszautasítandó az a fogyasztóvédelmi szervezetek részéről elhangzott vád, miszerint a bíróságok a bankok oldalára álltak. A bíróságok igyekeztek és igyekeznek a jogszabályi rendelkezéseket, ideértve a vonatkozó uniós jogot is szakszerűen, legjobb tudásuk szerint értelmezni és alkalmazni.”

 

Az ilyen nyilatkozat teljesen felesleges. Tényekkel kell, nap mint nap bizonyítani a bíróságoknak, elsősorban a Kúriának, hogy függetlenek és pártatlanok, képesek tisztességesen, a teljes nyilvánosság előtt, ésszerű határidőn belül dönteni a devizahiteles ügyekben is. Az első feladat a devizahiteles jogegységi határozatok felülvizsgálata. Az elvégzett munka ismeretében állapítható meg, hogy a „bíróságok a bankok oldalára álltak-e”?

 

Határozottan úgy érezzük, hogy a Kúria nincs teljesen a tények birtokában, nem látja át az összefüggéseket. Hasonló a helyzet, mint évekkel ezelőtt az árfolyamrés kérdéskörében. Akkor a Kúria még azt sem tudta megállapítani, hogy mi a költség szó fogalma, értelme. Azt sem tudta, hogy a devizahiteleknél az árfolyamrés okoz-e költséget az adósnak vagy sem. Sajnálatos módon hiába tett fel kérdéseket a PSZÁF-nek és a Legfőbb Ügyészségnek, megtévesztő, valótlan állításokat kapott. Végül aztán kiderült az igazság és újra kellett számolni minden szerződést a tisztességtelen árfolyamrés miatt (is).

 

Az árfolyam kockázat lényegesen összetettebb kérdéskör, mint az árfolyamrés volt. Jelentős és hatalmas munka vár a Kúriára. Olyan munka, amit semmiképpen sem kerülhet el, ha alkotmányosan kíván működni, ha el akarja kerülni annak a látszatát, hogy egyértelműen a bankok oldalán áll.

 

Az elmúlt években hiába ajánlottuk fel segítségünket, merev visszautasításra találtunk a Kúria részéről. Talán most, a gazdasági kutatás eredményeinek ismeretében, Ön másként dönt.

 

 

Tisztelt Elnök úr!

Várjuk intézkedését és válaszát, tisztelettel:

 

Budapest, 2019. augusztus 20.

 

Szabó József

Hiteles Mozgalom ügyvezető

Arany Liliom Alapítvány