Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kúriai ítéletek: Kiss-Gáll Éva és Léhmann György

2016.01.04

Mindkét ítéletet változtatás nélkül és kommentelés nélkül közzé tesszük (esetleg majd később elemezzük).

 

ket-itelet---kep.png

 

 

 

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

 

 

Gfv.VII.30.169/2015/6.szám

 

 

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság dr. Kiss-Gáll Éva ügyvéd által képviselt felperesnek a Gadó Gábor Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Gadó Gábor ügyvéd) által képviselt I.r. és II.r. alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróságon l.P.86.409/2013. számon indult és a Fővárosi Törvényszék 43.Pf.636.586/2013/5. számú jogerős ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperesek részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán – tárgyaláson – meghozta a következő

 

í t é l e t e t :

 

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

 

Kötelezi az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 15 napon belül 167.100 (egyszázhatvanhétezer-egyszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.

 

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

 

I n d o k o l á s

 

A peres felek 2007. október 5-én lakáshitel kölcsönszerződést kötöttek. Ennek I. pontjában az alperesek arra vállaltak kötelezettséget, hogy a szerződésben meghatározott feltételekkel a felperes mint jogosult részére 5.280.000 Ft összegben, japán jenben nyilvántartott lakáshitelt nyújtanak, ingatlanon alapított jelzálogfedezet mellett. A szerződés az induló THM-et tartalmazta. A szerződés II.3. pontja részletesen felsorolta, hogy milyen feltételek megváltozása esetén jogosult a hitelező az ügyleti kamatot, költséget egyoldalúan módosítani. A peres felek megállapodtak abban is, hogy a törlesztő részlet összege egy éven keresztül állandó, ezen összeget japán jenben és forintban is rögzítették. Az egy év elteltét követően a hitelező évente volt jogosult az új fix törlesztő részletek megállapítására az árfolyamváltozás, az árfolyamrés, illetve hiteldíj változás figyelembevételével. A futamidő első 53 hónapja alatt a felperesnek csak a hiteldíjat kellett fizetnie. Az 53 hónapos türelmi idő leteltét követően kellett a tőke törlesztését elkezdenie.

 

A felperes keresetében a perbeli kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását kérte, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 212. §-a, valamint 213. § (1) bekezdés b), c), d) és e) pontjaira hivatkozással.

 

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

 

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

 

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította a perbeli kölcsönszerződés érvénytelenségét. A fellebbezés indokaira tekintettel arra hivatkozott: a deviza vételi és eladási árfolyam között keletkező különbözet – árfolyamrés – olyan költség, amely az árfolyam változatlansága mellett is többletterhet jelent a fogyasztóra az egynemű árfolyam alkalmazásához képest. Mivel a perbeli szerződés az árfolyamrésről nem rendelkezett, ezért az a Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontja alapján semmis.

 

A másodfokú bíróság megítélése szerint a kölcsönszerződés II.3. pontja és az üzletszabályzat III.3. pontja együttes értelmezése alapján sem állapíthatók meg teljes egyértelműséggel, világos és félreérthetetlen tartalommal a hiteldíj alperesek általi egyoldalú módosítására okot adó körülmények, ezért a szerződés a Hpt. 213. § (1) bekezdés d) pontja alapján is semmis.

 

A másodfokú bíróság szerint a szerződés a Hpt. 213. § (1) bekezdés e) pontjában megkívánt feltételeknek sem felel meg, mivel a törlesztő részletek összegének meghatározására a szerződésben nem került sor.

 

A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmükben az alperesek a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a jogerős ítélet a Hpt. 213. § (1) bekezdés b., c.), d.) és e) pontjaiba ütköző módon jogszabálysértő. Felülvizsgálati kérelmükben minden egyes hivatkozott jogszabályi rendelkezés tekintetében részletesen megindokolták, hogy a perbeli kölcsönszerződés miért felel meg a törvényi elvárásoknak.

 

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.

 

A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül és azt az abban hivatkozott indokok alapján nem találta az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértőnek.

 

A jogerős ítélet a perbeli kölcsönszerződés érvénytelenségét a Hpt. 213. § (1) bekezdés c), d) és e) pontja alapján állapította meg.

 

A Kúria a felülvizsgálati kérelemben írtakra tekintettel rögzíti, hogy a jogerős ítélet a Hpt. 213. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással a szerződés érvénytelenségét nem állapította meg, így e körben a felülvizsgálati kérelem érdemben nem volt vizsgálható.

 

A Kúria egyetért az alperesek felülvizsgálati kérelmében írtakkal atekintetben, hogy a perbeli kölcsönszerződés az árfolyamrés feltüntetésének hiánya miatt a Hpt. 213 § (1) bekezdés c) pontját nem sérti. A Kúria a 2/2014. PJE határozatának 3. pontjában úgy foglalt állást, hogy fogyasztói devizaalapú kölcsönszerződésekben az árfolyamrés alkalmazása tisztességtelen, egy ilyennek minősülő szerződési feltétel feltüntetésének elmaradása pedig nem teszi a kölcsönszerződést a Hpt. 213 § (1) bekezdésébe ütközővé. Helyesen utaltak az alperesek e körben arra is, hogy a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződésekre vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény 3. §-a folytán az árfolyamrést tartalmazó tisztességtelen ÁSzF rendelkezések helyébe a hivatkozott jogszabályi rendelkezések folytán a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyama lépett.

 

A Kúria alaposnak találta az alperesek Hpt. 213. § (1) bekezdés d) pontjával kapcsolatos érvelését is.

 

A Kúria megítélése szerint más szempontokat kell figyelembe venni a kamat-, költség-, díj módosítását lehetővé tévő szerződéses rendelkezés Hpt. 213 § (1) bekezdés d) pontja szerinti, illetve a szerződéses - rendelkezés Ptk. 209. §-a szerinti tisztességtelenségének vizsgálatakor. Fontos eljárásjogi különbség, hogy ez utóbbi vizsgálatára a Pp. 23. § (1) bekezdés k) pontja alapján elsőfokú hatáskörrel a törvényszék rendelkezik. Jelen perben, a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt folyamatban volt elsőfokú eljárásban ezen hatásköri rendelkezésre tekintettel is csak az volt vizsgálható, hogy a kölcsönszerződés a Hpt. 213. § (1) bekezdés d) pontjának megfelelően részletesen meghatározza-e azokat a feltételeket, illetve körülményeket, amelyek esetén a hiteldíj megváltoztatható.

 

A másodfokú bíróság e körben nem az egyoldalú szerződésmódosítás feltételei részletes meghatározásának hiányára hivatkozott, hanem arra, hogy a szerződés szerinti ok-lista nem elég egyértelműen, konkrétan határozza meg a feltételeket, az alapján a fogyasztó nem rendelkezik a szükséges információval arról, hogy kötelezettségei növekedésére ezek a rendelkezések mennyiben hatnak ki. Ez utóbbi tényezőket a másodfokú ítélet meghozatalakor már ismert 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény szerint is a tisztességtelenség körében kellett értékelni, mely jogértelmezést később a 2/2014. PJE 2. pontja is megerősített. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróságnak a felperes Hpt. 213. § (1) bekezdés d) pontjára alapított keresetét el kellett volna utasítania.

 

A másodfokú bíróság ugyanakkor helytállóan állapította meg, hogy a perbeli szerződés a Hpt. 213 § (1) bekezdés e) pontjába ütközik. A szerződés a törlesztő részletek összegét csak az első évre határozta meg, azt követően új fix törlesztő részletet rendelt megállapítani a változó tényezők függvényében. Előírta azt is, hogy az első 53 hónapos „türelmi idő” alatt az adós csak a hiteldíjat (kamatot, kezelési költséget) köteles megfizetni az időközben bekövetkezett árfolyamváltozással (árfolyamrés változással), illetve a hiteldíj változással korrigálva. Az 54. hónaptól, amikor a türelmi idő lejárt és a tőke törlesztése is megkezdődött, a fizetendő törlesztő részlet ezen konstrukció miatt jelentősen megemelkedett, amelynek összegét a szerződés nem tartalmazta. A Kúria nem osztotta az alperesek azon álláspontját, hogy az előre nem látható tényezők miatt a szerződésben nem lehetett meghatározni a Hpt. 213 § (1) bekezdés e) pontja által megkövetelt módon a törlesztő részletek összegét. A Kúria megítélése szerint a törlesztő részletek összege a szerződéskötés időpontja szerinti tényezők alapján meghatározható lett volna, ezért helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a perbeli szerződés a Hpt. 213 § (1) bekezdés e) pontjába ütköző módon semmis.

 

A jogerős ítélet meghozatalkor még alkalmazható és a kereseti kérelemre tekintettel alkalmazandó Ptk. 239/A. §- a alapján előterjesztett kereseti kérelemre tekintettel a perben eljárt bíróságoknak a jogkövetkezmény tárgyában nem kellett, nem lehetett dönteniük. Amennyiben erről is határozniuk kellett volna, a szerződés tartalmát és a szerződéskötés körülményeit kellett volna vizsgálniuk. Ha ugyanis a szerződés rendelkezéseiből egyértelműen kiszámítható, esetleg ha a szerződéskötés előtt vagy a szerződéskötéskor nyújtott információk figyelembevételével megállapítható, hogy a fogyasztó tudott, vagy tudnia kellett a törlesztő részletek alakulásáról (összegéről) a változó tényezők: árfolyam, árfolyamrés, hiteldíj-változás figyelmen kívül hagyásával, úgy a szerződés érvényessé és nem hatályossá nyilvánításának állnak fenn a feltételei figyelemmel a 6/2013. PJE határozat 4. pontjában kifejtettekre is.

 

Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

 

A felülvizsgálati eljárásban pervesztes alpereseket a Pp. 270. § (1) bekezdés szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felperes – figyelemmel a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. § (2) és (5) bekezdésére – felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére, amely összeg az ÁFA-t is tartalmazza.

 

Budapest, 2015. július 2.

 

Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Osztovits András sk. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. bíró

 

 

 

 

 

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

 

 

Gfv.VII.30.207/2015/9.szám

 

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság dr. Léhmann György ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. felpereseknek dr. Gyükér János ügyvéd által képviselt alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Debreceni Törvényszéken 6.P.21.304/2012. számon indult és a Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.279/2013/5. számú jogerős ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperesek részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson - meghozta a következő

 

í t é l e t e t :

 

A Kúria a felperesek előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmét elutasítja.

 

A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság 15. sorszámú ítéletét helybenhagyja.

 

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felpereseknek, mint együttes jogosultaknak 38.100 (harmincnyolcezer-egyszáz) Ft együttes másodfokú- és felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak felhívásra 70.000 (hetvenezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket.

 

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

 

I n d o k o l á s

 

A felperesek 2007. február 1-jén CHF alapú kölcsönszerződést kötöttek az O Nyrt-vel. Ezen kölcsönszerződésből származó fizetési kötelezettségük egy összegben való törlesztése érdekében 2008. április 9-én a felperesek az alperessel japán jen alapú kölcsönszerződést kötöttek.

 

A szerződés II.3. pontja azt tartalmazta: „A hiteldíj (kamat és kezelési költség) változó mértékű, melyet a hitelező a kölcsönszerződés fennállása alatt jogosult egyoldalúan megváltoztatni. A Hitelező a változást - annak hatályossá válását megelőző legalább 15 (tizenöt) nappal - a Banknak az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségeiben kifüggesztett, az Ingatlanfedezet mellett nyújtott jelzálog típusú hiteálek kamatáról, díj-, jutalék- és költségtételeiről szóló Hirdetményben teszi közzé. A hiteldíj mértékének e pontban írott megváltoztatása esetén az adósok kötelesek a Hitelezőnek az ekként megváltoztatott mértékű hiteldíjat megfizetni. Azon feltételek, illetve körülmények részletes meghatározása, amelyek esetében a hiteldíj az adósokra hátrányos módon megváltoztatható, a következő: A Hitelező jogosult a kölcsön ügyleti kamatát, egyéb költségét, és az erre vonatkozó szerződési feltételt egyoldalúan módosítani, ha a bankközi hitelkamatok, vagy a fogyasztói árindex, vagy a jegybanki alapkamat, vagy az állampapírok hozama, vagy a Hitelező forrás-, valamint hitelszámla-vezetési költsége növekszik, vagy a lakossági hitelek kockázati tényezői a Hitelezőre nézve romlanak".

 

A felperesek kereseti kérelmükben a Ptk. 209. és 209/A. §- ai alapján annak megállapítását kérték, hogy a felek között létrejött kölcsönszerződés II.3. pontja érvénytelen, továbbá kérték annak megállapítását, hogy az adott szerződéses rendelkezés a szerződés megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal nem jelent kötelezettséget a felperesekre nézve.

 

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

 

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította a perbeli szerződés II.3. pontjának érvénytelenségét. Rögzítette továbbá, hogy ez a szerződéses rendelkezés 2008. április 9- étől nem jelent kötelezettséget a felperesekre nézve; a felek közötti szerződés e kikötés mellőzésével egyebekben változatlan feltételekkel köti a feleket. Megítélése szerint a keresettel támadott szerződéses rendelkezés a Ptk. 205. §-a szerint általános szerződési feltételnek minősül, amely nem felel meg a 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény 6.a-g) pontjaiban megfogalmazott feltételeknek. Ezért a Ptk. 209/A. § /2/ bekezdése alapján megállapította annak érvénytelenségét. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította. A fellebbezés indokaira tekintettel arra hivatkozott: a Ptk. 209. §-ának /1/ bekezdésének megfogalmazása alapján a 209/A. § /2/ bekezdése szerinti jogkövetkezmény alkalmazása érdekében a fogyasztói szerződésben szereplő szerződési feltétel tisztességtelensége csak akkor vizsgálható, ha a kifogásolt feltétel egyedileg meg nem tárgyalt. A Ptk. 205/A. §-ának / 2/ bekezdése szerinti - melyet a 2/2011. (XII. 12.) PK vélemény 2. pontja értelmezett - szerződési feltétel egyedileg meg nem tárgyalt jellege mellett megdönthető, csak a sikeres ellenbizonyításig fennálló törvényi vélelem áll fenn. A másodfokú bíróság szerint az alperesek ezt a vélelmet a keresettel támadott szerződési feltétel körében eredményesen megdöntötték a következő tényállási elemekre tekintettel: a felperesek több hiteltípus közül választhattak; a szerződéskötést megelőzően aláírt kockázatfeltáró nyilatkozatban a felperesek tudomásul vették, hogy a törlesztő részlet összege egyrészt az árfolyam-változás, másrészt a hiteldíj változás hatására jelentősen is emelkedhet; a hitelfelvétel célja is ezt támasztja alá, mivel egy már másik banknál meglévő személyi kölcsönüket kívánták az alperesek által nyújtott kölcsönnel kiváltani. A hitelkérelmük benyújtásakor már nyilván számos olyan információ birtokában voltak, amelyek alapján józanul mérlegelhették a perbeli szerződés által számukra nyújtott előnyöket.

 

A másodfokú bíróság bizonyítottnak találta az - alperesek egyoldalú szerződésmódosítási jogát az egyedi szerződésben kikötöttekkel egyezően rögzítő - üzletszabályzat egyedileg megtárgyalt voltát is. A felperesek az üzletszabályzatot a szerződés aláírását megelőzően kézhez kapták, az abban foglaltakat megismerték, megértették, magukra nézve kötelezőnek elfogadták. A másodfokú bíróság utalt arra is, hogy a Pp. 195. §-ának /1/ bekezdése alapján a közjegyzői okirat, mint közokirat teljesen bizonyítja az okirattal tanúsított tények valóságát, az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét. A szerződéses okiratot készítő közjegyző szerződésben rögzített nyilatkozata szerint az okiratot a felek nyilatkozata alapján és az általuk rendelkezésére bocsátott írásbeli tervezetet felhasználva készítette el. Arról, hogy a szerződéses okirat tartalma mindenben megfelel a valóságos ügyleti akaratuknak, jognyilatkozatuknak, a felperesek azt követően nyilatkozták, hogy a közjegyző az okiratot előttük felolvasta, tartalmát megmagyarázta, azt elolvasásra rendelkezésükre bocsátotta. Mindezek alapján a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperesek keresetével támadott, az alperes egyoldalú szerződésmódosítási jogát kikötő feltételek egyedileg megtárgyaltak.

 

A másodfokú bíróság ezen álláspontja ellenére rámutatott arra is, hogy a perbeli szerződés támadott feltételeinek tisztességtelensége kizárólag a szerződéskötéskor hatályos 18/1999.(II.5.) Korm. rendelet 2. §-ának d) pontja alapján volt megítélhető. Nem tartotta alkalmazhatónak a 2/2012. (XII.10.) PK vélemény 6.) pontjában írtakat, mivel a tisztességes kikötésnek a PK véleményben megfogalmazott tartalmi követelményei meghaladják a perbeli jogvita elbírálása során alkalmazandó jogszabályokban rögzített követelményeket.

 

Mindezek alapján a másodfokú bíróság arra az álláspontra jutott, hogy a perbeli fogyasztói szerződés keresettel támadott feltétele egyedileg megtárgyalt, és ezen túl a szerződéskötéskor hatályos jogi szabályozás, a 18/1999. (II.5.) Korm. rendelet 2. § d) pontja alapján tisztességtelensége sem állapítható meg. Ezért nem volt helye a perben az érvénytelenség Ptk. 239. §-ának /2/ és 239/A. §-ának /2/ bekezdése szerinti jogkövetkezményei alkalmazásának.

 

A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmükben a felperesek a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmüknek helytadó határozat meghozatalát kérték. Arra hivatkoztak, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 206. §-ába ütköző mérlegeléssel állapította meg azt, hogy a keresettel támadott szerződéses rendelkezés egyedileg megtárgyalt. Hivatkoztak arra is, hogy a jogerős ítélet a 2/2012. (XII. 10.) PK véleménybe ütköző módon nem minősítette tisztességtelennek a támadott feltételt.

 

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint a felperesek felülvizsgálati kérelmükben - annak tartalma szerint - a Pp. 206. §-a szerinti bírói mérlegelést támadták, ez okból - figyelemmel a Kúria vonatkozó joggyakorlatára - a jogerős ítélet nem jogszabálysértő. Az alperes hivatkozott arra is, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül állapította meg a szerződéses rendelkezés egyedileg megtárgyalt voltát, valamint azt is, hogy az a felperesek által megjelölt okokból nem minősül tisztességtelen feltételnek.

 

A Kúria Gfv.VII.30.213/2014/7. számú végzésével a felülvizsgálati eljárást a 2014. évi XXXVIII. törvény 16. §-ára tekintettel felfüggesztette.

 

A felperesek 3. sorszámú előkészítő iratukban a 2014. évi XXXVIII., XL. és LXXVII. törvények, valamint a 93/13/EGK irányelv közötti ellentmondások feloldása, a felperesek mint fogyasztók jogainak értelmezése érdekében előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését indítványozták.

 

Az alperes 4. sorszámú beadványában az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelem elutasítását kérte. A 7. sorszámú beadványában amellett érvelt, hogy a 2014. évi XXXVIII. és XL. törvények alapján a per megszüntetésének lenne helye.

 

A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt az abban hivatkozott indokok alapján jogszabálysértőnek találta.

 

A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálata körében először azt vizsgálta: a jogvita eldöntéséhez szükséges-e a felperesek által megjelölt körben, vagy más jogkérdések vonatkozásában előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése. A Kúria ennek eldöntéséhez abból indult ki, hogy a felülvizsgálati eljárás tárgya a jogerős ítélet, illetve annak vizsgálata, hogy az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e. A Kúria döntését a jogerős ítélet meghozatalát követően kihirdetett törvények - kivételes esetektől eltekintve - nem befolyásolhatják, mivel olyan jogszabályi rendelkezésbe nem ütközhet egy jogerős ítélet, amely annak meghozatalakor még nem volt hatályos. A perbeli eljárásra a 2014. évi XXXVIII. évi 16. §-a ugyan kihatott, de nem az ügy érdemére. Az Európai Unió Bírósága vonatkozó joggyakorlata értelmében (C-428/93. sz. Monin Automobiles ügy, 15. pont; C-434/90. sz. Lourenco Dias ügy, 19. pont) olyan kérdés előzetes döntéshozatali eljárás tárgyát nem képezheti, amely az ügy érdemi elbírálását nem befolyásolja, ezért a Kúria a felperesek előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmét elutasította.

 

A Kúria nem értett egyet a másodfokú bírósággal abban, hogy a konkrét esetben a peres felek a perbeli ÁSzF rendelkezést megtárgyalták volna, ilyet a perben az alperes nem bizonyított. A megtárgyalás minőségileg más és több, mint a feltétel megismerésének lehetősége és a feltétel elfogadása, illetve annak kinyilvánítása, hogy a szerződés a felek akaratának megfelel. A szerződési akarat és annak kinyilatkoztatása a Ptk. 205. § (1) bekezdése alapján a szerződés létrejöttének feltétele. A Ptk. 205/B. § (1) bekezdése az ÁSzF-ek tekintetében rögzíti, hogy azok a feltételek a megismerésével és elfogadásával válnak a szerződés részévé.

 

Önmagában az, hogy a felperesek több hitelkonstrukció közül választhattak, biztosítást nem igényeltek, akciós kamatajánlatot fogadtak el, kockázat feltáró nyilatkozatot írtak alá, korábban már kötöttek deviza alapú kölcsönszerződést, a kölcsönszerződést közrejegyzői okiratba foglalták, nem bizonyítja, hogy az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó ÁSzF rendelkezést a szerződő felek egyedileg megtárgyalták volna. Egyedileg megtárgyaltaknak akkor minősül egy ÁSzF rendelkezés, ha minden kétséget kizáróan bizonyított, hogy a fogyasztónál ténylegesen fennállt a szerződési feltétel tartalmi befolyásolásának lehetősége (2/2011. PK vélemény 2. pont). Így a Pp. 206. §-át megsértve jutott a másodfokú bíróság az általa elfoglalt jogi következtetésre.

 

A Kúria megítélése szerint tehát a perbeli ÁSzF rendelkezés nem került egyedileg megtárgyalásra, ezért érdemben vizsgálta, hogy az tisztességtelen-e. E körben az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával értett maradéktalanul egyet: a perbeli ÁSzF rendelkezés tisztességtelen, mert nem átlátható, nem egyértelmű feltételekhez köti a hiteldíj emelést. Az elsőfokú bíróságnak ez a döntése a határozatának meghozatalakor irányadó bírói gyakorlatnak megfelelő, jogszerű döntés volt, figyelemmel a 2/2012. (XII.10.) PK vélemény 6. pontjában kifejtettekre.

 

A Kúria nem osztotta az alperes azon jogi álláspontját, hogy az adott tényállás mellett a per megszüntetésének van helye. E körben a Kúria hangsúlyozza, hogy a jogerős ítélet meghozataláig a per megszüntetésének semmilyen jogszabályi feltétele nem állt fenn. Az alperes érvelésével szemben a Pp. 275. § (2) bekezdése nem értelmezhető akként, hogy a per megszüntetéséről kell dönteni a felülvizsgálati eljárásban akkor is, ha a jogerős ítélet meghozatalát követően bekövetkezett valamely új körülmény, esetleg arra egyébként lehetőséget adna. A per megszüntetéséről a felülvizsgálati eljárás során akkor kellett volna dönteni akár hivatalból is, ha annak feltételei a jogerős ítélet meghozatalakor már fennálltak volna.

 

A Kúria mindezekre figyelemmel a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság 15. sorszámú ítéletét helybenhagyta.

 

A Kúria a másodfokú és a felülvizsgálati eljárásban pervesztes alperest a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint irányadó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felperesek másodfokú és felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. Ennek mértékét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/ 2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. § (3) és (5) bekezdése alapján, ÁFA-val növelten állapította meg. A felperesek személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 15. §-a alapján az alperes köteles az államnak megtéríteni.

 

Budapest, 2015. október 6.

 

Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Osztovits András sk. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. bíró

 

 

 

 

Kérésre e-mailben elküldjük:

 

hitelesmozgalom@gmail.com