Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kúria és a jogszerű elállás – repülőtér

2016.05.02

A tegnap hiányolt Kúriai ítéletet ma már megtaláltam a birosag.hu honlapon.

 

Nem bankról, nem kölcsönről és nem devizáról van szó, mégis nagyon hasznos megismerkedni az ítélettel!

 

Három ok miatt is:

 

  1. jogszerű elállásra példa
  2. elállás és érvénytelen szerződés hasonlósága és különbsége
  3. hogyan kell megfelelően a Kúriához fordulni

 

A perben „polgári repülőtér kialakítása és működtetése, ipari-, logisztikai-, tudományos park létesítése” kapcsán felmerülő „kötbérről és kártérítésről döntöttek.

 

 

 

  1. jogszerű elállásra példa

 

A felperesek a szerződés értelmében jogosultak voltak egyoldalú jognyilatkozattal a szerződéstől elállni, ha az alperes neki felróható okból nem tesz eleget a szerződésben vállalt kötelezettségeinek, míg a felek bármelyike jogosult volt elállni az ügylettől, ha a beruházások a szabályozási terv hatályba lépésétől számított 2 éven belül egyik félnek sem felróhatóan meghiúsulnak.

Az alperes a vételárat megfizette és hozzákezdett a reptérfejlesztési tevékenységhez is, azonban a szabályozási terv 2008. szeptember 15-i hatályba lépését követő 24 hónapon belül nem teljesítette az adásvételi szerződésben vállalt  beruházásokat és nem kezdte meg a repülőtér működtetését, mivel a környezetvédelmi eljárásban olyan kizáró ok merült fel, ami megakadályozta a reptér üzemeltetéséhez szükséges engedély beszerzését.

A Ptk. 320. § (1) bekezdésében foglaltak szerint az elállás a szerződést felbontja, míg a 319. § (3) bekezdése alapján a szerződés felbontása esetén a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnik meg. A Ptk. 319. § (3) bekezdése értelmében abban az esetben, ha a szerződés felbontására kerül sor, a szerződés a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnik meg, és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak.

 

A bírói gyakorlat egyöntetű abban, hogy a szerződéstől való jogszerű elállás esetén a bíróságnak a szerződéskötést megelőző állapot visszaállítása során az ellenérdekű fél részére visszajáró szolgáltatásról rendelkeznie kell, amely nem mellőzhető akkor sem, ha a fél ilyen tartalmú kérelmet nem terjesztett elő (BH 2012.94.). Az elállás jogszerűségének megállapítása esetén a már teljesített szolgáltatások visszatérítése iránt hivatalból kell dönteni (Legfelsőbb Bíróság, ...), ami azt jelenti, hogy elállás miatti szerződés felbontás esetén a szolgáltatások kölcsönös visszaadásáról a bíróság viszontkereset vagy ellenkérelem hiányában is rendelkezni köteles (Legfelsőbb Bíróság ...). A felperesek elállásra alapított keresete önmagában megalapozta a bíróságnak azt a kötelezettségét, hogy döntsön az alperes részére visszajáró szolgáltatásról.

 

 

  1. elállás és érvénytelen szerződés hasonlósága és különbsége

 

A szerződés visszamenő hatályú megszűnése következtében lényegében a szerződéskötés előtt fennállott helyzet helyreállítására kerül sor. Ugyanaz a jogi helyzet áll tehát fenn, mint az érvénytelenség körében az eredeti állapot helyreállítása során. A bíróság csak akkor tud eleget tenni a Ptk. 319. § (3) bekezdésében foglaltaknak, ha - kifejezett joglemondás hiányában - gondoskodik mindkét fél szolgáltatásának visszaadásáról. Az érvénytelenség körében történő eredeti állapot helyreállítása során a szerződéskötés előtt fennállott állapot helyreállításához nincs szükség az alperes viszontkeresetére vagy ellenkérelmére. A szerződéskötés előtt fennállt állapot ugyanis fogalmilag csak akkor állítható helyre, ha mindkét fél visszaadja az általa kapott szolgáltatást (2/2010. (VI.28.) PK vélemény 7. pontja).

 

Az elállás és a szerződés érvénytelensége esetén alkalmazandó jogkövetkezmények azonban csak annyiban hasonlatosak egymáshoz, hogy az eredeti állapot helyreállítása tekintetében hasonló dogmatikai elvek figyelembe vételével van helye a már teljesített szolgáltatások visszatérítéséről rendelkezni, azonban e dogmatikai hasonlóság nem jelenti azt, hogy elállás jogkövetkezményeként a szerződés érvénytelenségének megállapítása körében figyelembe vehető egyéb jogkövetkezmények, így az érvényessé vagy hatályossá nyilvánítás és ezek melletti elszámolás szóba kerülhet.

 

 

 

  1. hogyan kell megfelelően a Kúriához fordulni

 

A Pp. 272. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, valamint elő kell adni a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. A felülvizsgálati kérelemben tehát egyrészt megfelelően, szövegesen elő kell adni a felülvizsgálat alapját képező jogszabálysértést, másrészt konkrétan meg kell jelölni a megsértett jogszabályhelyet (BH 2002.164., BH 2001.46.). Akár a konkrét jogszabályhely megjelölése, akár a jogszabálysértés szöveges előadása hiányzik, a felülvizsgálati kérelem érdemben nem bírálható el (BH 2005.290., BH 2011.259.). Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet többféle okból is támadja, vagyis több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell a Pp. 272. § (2) bekezdésében meghatározott tartalmi követelményekkel. A felülvizsgálati kérelemben nem elegendő csupán a korábbi beadványokra (BH1995. 99. II.), vagy - jogi álláspont kifejtése nélkül - csupán a fellebbezésben előadottakra (BH1998. 558.) utalni. Érdemben csak azok a hivatkozások vizsgálhatók, amelyek esetében a Pp. 272. § (2) bekezdésében meghatározott tartalmi követelmények maradéktalanul teljesülnek (BH 2015.307.).

 

21.986---kep.png

 

http://birosag.hu/ugyfelkapcsolati-portal/anonim-hatarozatok-tara

 

 

A teljes ítélet:

 

Pfv.V.21.986/2015/10.

 

 

A Kúria a dr. Sebestyén Attila ügyvéd által képviselt I.r. és a dr. Hegedűs Tamás ügyvéd által képviselt II.r. felpereseknek a dr. Sólyom Iván ügyvéd által képviselt alperes ellen kötbér és kártérítés megfizetése iránt a Veszprémi Törvényszéken 1.G.40.158/2010. szám alatt folyamatban volt, és a Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.108/2015/5/I. számú ítéletével befejezett perében az I.r. és II.r. felperesek, valamint az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelmek folytán nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

 

í t é l e t e t:

 

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

 

Megállapítja, hogy a peres felek a felülvizsgálati eljárási költségeiket maguk viselik.

 

Megállapítja, hogy az I.r. és II.r. felperes által le nem rótt 3.500.000 (Hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

 

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

 

I n d o k o l á s

 

A peres felek - közbeszerzési eljárás lefolytatását követően - 2006. szeptember 26-án adásvételi szerződést kötöttek, amelyben összesen 1.000.000.000 forint + 200.000.000 forint áfa vételárért az I.r. felperes a tulajdonában álló ... helyrajzi számú ingatlanokat, míg a II.r. felperes a ... helyrajzi számú ingatlanokat a 2134/2005. (VIII.8.) számú Kormányhatározat által meghatározott hasznosítási mód érdekében polgári repülőtér kialakítása és működtetése, az ehhez szükséges beruházások és engedélyeztetési eljárások elvégzése, valamint ipari-, logisztikai-, tudományos park létesítése, kommunális létesítmények kialakítása céljából eladták az alperes részére. A szerződésben többek között meghiúsulási kötbér kikötésére is sor került. A felperesek a szerződés értelmében jogosultak voltak egyoldalú jognyilatkozattal a szerződéstől elállni, ha az alperes neki felróható okból nem tesz eleget a szerződésben vállalt kötelezettségeinek, míg a felek bármelyike jogosult volt elállni az ügylettől, ha a beruházások a szabályozási terv hatályba lépésétől számított 2 éven belül egyik félnek sem felróhatóan meghiúsulnak. A felek a szerződésben különböző szavatossági nyilatkozatokat tettek.

 

Az alperes a vételárat megfizette és hozzákezdett a reptérfejlesztési tevékenységhez is, azonban a szabályozási terv 2008. szeptember 15-i hatályba lépését követő 24 hónapon belül nem teljesítette az adásvételi szerződésben vállalt  beruházásokat és nem kezdte meg a repülőtér működtetését, mivel a környezetvédelmi eljárásban olyan kizáró ok merült fel, ami megakadályozta a reptér üzemeltetéséhez szükséges engedély beszerzését. A projektet eredetileg támogató ... ugyanis 2009-ben módosította a környezetvédelem helyi szabályairól szóló rendeletét, melynek eredményeként a zajvédelmi előírásoknak a tervezett beruházás nem felelt meg.

 

A felperesek 2010. szeptember 17-én kelt levelükben az  adásvételi szerződéstől elálltak.

 

A Veszprém Megyei Bíróság a Győri Ítélőtábla ... sorszámú közbenső ítéletével jogerőre emelkedett ... sorszámú közbenső ítéletében megállapította, hogy a felek közti szerződés a felperesek jogszerű elállása folytán megszűnt.

 

A felperesek keresetükben a szerződéskötés előtti tulajdoni állapot helyreállítását kérték, továbbá meghiúsulási kötbér címén egymás közt egyenlő arányban 600.000.000 forint, valamint a beruházások engedélyezése iránti kérelmek be nem nyújtása miatt további 32.000.000 forint kötbér megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Az egyes ingatlanokon található épületek rongálásából, illetve azok karbantartásának elmulasztásából eredő károk folytán kártérítés címén az I.r. felperes részére 527.585.000 forint, míg a II.r. felperes részére 159.517.000 forint megfizetésére, továbbá 2006. október 1-től 2014. december 31-ig, valamint 2015. január 1-től a birtokba adásig használati díj megfizetésére is kérték kötelezni az alperest. Az I.r. felperes ezeken túlmenően további 178.797.081 forint adóhátralék, bírság és késedelmi pótlék megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

 

Az alperes érdemi ellenkérelmében az ingatlanok tulajdoni állapotának helyreállítása iránti kereseti kérelem kivételével a kereset elutasítását kérte, egyben beszámítási kifogást terjesztett elő arra az esetre, ha bármilyen címen fizetési kötelezettsége merülne fel a felperesekkel szemben. A repülőtér létrehozatalához kapcsolódó beruházásait 1.480.783.978 forint összegben kártérítés címén kérte beszámítani. Hivatkozott továbbá arra, hogy a felperesek megszegték a szerződés 3.1.2. pontjában foglalt szavatossági nyilatkozatukat ezért kötelesek megtéríteni az ebből eredő kárt. Az eredeti állapot helyreállítása körében kérte elszámolni az I.r. felperes részére 2009-ben és 2010-ben megfizetett építményadót.

 

Az elsőfokú bírósági ítéletével a perbeli ingatlanok vonatkozásában elrendelte a felperesek tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartásba történő visszajegyzését és az alperes tulajdonjogának törlését. Az I.r. felperest 369.516.452 forint, a II.r. felperest 309.802.025 forint - fentiekkel egyidejű - megfizetésére kötelezte az alperes javára, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kifejtette, hogy a jogerős közbenső ítéletre figyelemmel az adásvételi szerződés a felperesek jogszerű elállása folytán megszűnt, így a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. Az elszámolás körében a felpereseket terhelő 1.200.000.000 forint vételár visszafizetési kötelezettséget csökkentette a felperesek 600.000.000 forint kötbérigényével, ugyanis megítélése szerint az alperes a szerződésben vállalt beruházásokat neki felróható okból nem valósította meg, mivel nem tájékozódott kellően a lefolytatandó hatósági, engedélyeztetési eljárásokról és mindezek ténybeli és jogi környezetéről. A 32.000.000 forintos kötbérigény kapcsán a környezetvédelmi előzetes eljárásban tanúsított mulasztást tekintette olyannak, amely kötbérfizetési kötelezettséget von maga után, és ennek alapján 1.000.000 forint (kétszer 500.000 forint) kötbért talált megalapozottnak. A felperesek további kereseti kérelmeit alaptalannak ítélte. A kártérítés körében kifejtette, hogy az alperes jogszerűen járt el, amikor a repülőtér majdani megvalósításához nem szükséges ingatlanok elbontásáról döntött. Az elsőfokú ítélet értelmében a felperesek nem bizonyították, hogy a megrongált épületek a repülőtér fejlesztéséhez szükségesek lettek volna, így az alperes e magatartása kártérítési felelősséget nem alapoz meg. Az elszámolás körében az alperes által készített szabályozási terv költségeként 20.604.050 forintot, az irányítótorony felújítása körében 28.109.508 forintot vett figyelembe, valamint alaposnak ítélte az alperes építményadó kapcsán előterjesztett igényét.

 

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta és az I.r. felperes marasztalását 669.516.452 forintra, a II.r. felperes marasztalását 609.802.025 forintra felemelte. Rámutatott, hogy a kötbérfizetési kötelezettséggel szankcionált kötelezettségvállalás teljesítése olyan okból vált lehetetlenné, amelynek előidézésében az alperest felróhatóság nem terhelte, így az e körben érvényesített 600.000.000 forint kötbérigény nem megalapozott. Egyebekben - a felperesek fellebbezéssel támadott további kereseti kérelmeit, illetve az alperes beszámítási kifogását elutasító - elsőfokú ítéleti rendelkezésekkel egyetértett. Az elszámolás alapjául vett vételár tekintetében rögzítette, hogy az alperes alaptalanul tart igényt az általa fizetett vételár helyett a jelenlegi forgalmi érték megtérítésére, és az áfa figyelembe vétele nem mellőzhető.

 

A jogerős ítélet ellen a felperesek és az alperes is felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő.

 

A felperesek a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását és az alperest 600.000.000 forint meghiúsulási kötbér, továbbá elsődlegesen 32.000.000, másodlagosan 1.500.000 forint mulasztási kötbér, valamint elsődlegesen 687.102.000 forint, másodlagosan 359.691.000 forint kártérítés megfizetésére kérték kötelezni. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet sérti - a Ptk. 296. § (1) és (2) bekezdéseire, valamint 297. § (4) bekezdésére tekintettel - a Pp. 215. §-át, a 206. § (1) bekezdését, és a Ptk. 319. § (3) bekezdését és 320. § (1) bekezdését. Kifejtették, hogy az alperes az eljárás során viszontkeresetet nem terjesztett elő, így az elszámolás alapját képező vételár vagy az azt meghaladóan előterjesztett bármely egyéb követelés érvényesítésére nem kerülhet sor. Sérelmezték, hogy az eljárt bíróságok az elszámolásnál nem az 1.000.000.000 forintos nettó vételárat tekintették irányadónak, mivel az áfával növelt elszámolás esetén az alperes gazdagodik. A kötbérkövetelés kapcsán kifejtették, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítékok helytelen mérlegelésével, tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a szerződés objektív okból lehetetlenült és az alperest a beruházás elmaradásárt felróhatóság nem terheli, ugyanis az alperes - figyelemmel az adásvételi szerződésben tett szavatossági nyilatkozataira is - már a vállalt beruházáshoz szükséges legelső lépést sem tudta teljesíteni. Sérelmezték a véleményük szerint aggályos ... légügyi szakértő által adott szakvélemény elfogadását. A kártérítés kapcsán kifejtették, hogy az ingatlanok értéke a szerződéskötés időpontjához képest az alperes magatartása miatt csökkent, ezért alappal tartanak igényt az értékcsökkenés megtérítésére.

 

Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és olyan új határozat meghozatalát kérte, amely az elszámolás alapjaként értékeli, hogy az ingatlanok jelenlegi forgalmi értéke - elsődlegesen a Ptk. 237. § (2) bekezdése, másodlagosan a Ptk. 237. § (1) bekezdése, harmadlagosan a Ptk. 361. §-a alapján - 3.743.973.824 forint. Emellett kérte a beszámítási kifogásának történő teljes körű helytadást. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 319. § (3) bekezdését, 361. §-át, 205. § (3) bekezdését, 305. § (3) bekezdését, valamint a 342. § (1) bekezdését, illetve a Pp. 221. § (1) bekezdését. Érvelése értelmében a felek közötti elszámolásra az érvénytelenség szabályait kell alkalmazni, és ennek körében a bíróság köteles lett volna a vételár és az ingatlanok - szakértői véleményben is megállapított - jelenlegi forgalmi értéke közötti kirívóan nagy értékkülönbség kiküszübölésére, továbbá figyelembe kellett volna vennie az általa teljesített beruházásokat is, ugyanis azok ellentételezés nélkül maradtak. Sérelmezte, hogy a felperesek a szavatossági nyilatkozataik ellenére az ingatlanok helyzetével kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségüknek nem tettek eleget, amely már önmagában megalapozza a kártérítési felelősségüket. Emellett hivatkozott arra, hogy az adásvételi szerződés 3.1.1. (vi) pontja alapján a felperesek a kárfelelősségüket érvényesen nem zárhatták ki.

 

A felek felülvizsgálati ellenkérelmeikben az ellenérdekű fél által vitatott körben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték.

 

A Pp. 272. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, valamint elő kell adni a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. A felülvizsgálati kérelemben tehát egyrészt megfelelően, szövegesen elő kell adni a felülvizsgálat alapját képező jogszabálysértést, másrészt konkrétan meg kell jelölni a megsértett jogszabályhelyet (BH 2002.164., BH 2001.46.). Akár a konkrét jogszabályhely megjelölése, akár a jogszabálysértés szöveges előadása hiányzik, a felülvizsgálati kérelem érdemben nem bírálható el (BH 2005.290., BH 2011.259.). Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet többféle okból is támadja, vagyis több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell a Pp. 272. § (2) bekezdésében meghatározott tartalmi követelményekkel. A felülvizsgálati kérelemben nem elegendő csupán a korábbi beadványokra (BH1995. 99. II.), vagy - jogi álláspont kifejtése nélkül - csupán a fellebbezésben előadottakra (BH1998. 558.) utalni. Érdemben csak azok a hivatkozások vizsgálhatók, amelyek esetében a Pp. 272. § (2) bekezdésében meghatározott tartalmi követelmények maradéktalanul teljesülnek (BH 2015.307.).

 

Az I.r. és a II.r. felperes felülvizsgálati kérelmében a nettó vételárra, és a kártérítési igény kapcsán az ingatlanok  értékcsökkenésére vonatkozó hivatkozások a fenti követelményeknek nem felelnek meg, mivel e kérdések tekintetében jogszabálysértésre történő hivatkozás nem található. Az alperes felülvizsgálati kérelmének 16. oldal 4. pont negyedik bekezdésében csak utalt korábbi beadványa, fellebbezése tartalmára, ezért az abban szereplő hivatkozásokat a Kúria érdemben nem vizsgálta.

 

A felülvizsgálati kérelmek nem alaposak.

 

A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelmekben megjelölt okokból nem jogszabálysértő.

 

A felülvizsgálati eljárás a felek jogvitájának valamennyi elemét már nem érintette, ezért a Kúria csak a felülvizsgálati kérelmek keretei között vizsgálta felül a jogerős ítéletet.

 

A Ptk. 320. § (1) bekezdésében foglaltak szerint az elállás a szerződést felbontja, míg a 319. § (3) bekezdése alapján a szerződés felbontása esetén a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnik meg. A Ptk. 319. § (3) bekezdése értelmében abban az esetben, ha a szerződés felbontására kerül sor, a szerződés a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnik meg, és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak.

 

Alaptalanul sérelmezte az I.r. és II.r. felperes, hogy a beszámítás szabályaira (Ptk. 296. § (1) és (2) bekezdés, 297. § (4) bekezdés) figyelemmel a bíróság a Pp. 215. §-át megsértve járt el, amikor az elállás jogkövetkezményeként alkalmazott elszámolás körében viszontkereseti kérelem hiányában marasztalta őket.

 

A bírói gyakorlat egyöntetű abban, hogy a szerződéstől való jogszerű elállás esetén a bíróságnak a szerződéskötést megelőző állapot visszaállítása során az ellenérdekű fél részére visszajáró szolgáltatásról rendelkeznie kell, amely nem mellőzhető akkor sem, ha a fél ilyen tartalmú kérelmet nem terjesztett elő (BH 2012.94.). Az elállás jogszerűségének megállapítása esetén a már teljesített szolgáltatások visszatérítése iránt hivatalból kell dönteni (Legfelsőbb Bíróság, ...), ami azt jelenti, hogy elállás miatti szerződés felbontás esetén a szolgáltatások kölcsönös visszaadásáról a bíróság viszontkereset vagy ellenkérelem hiányában is rendelkezni köteles (Legfelsőbb Bíróság ...). A felperesek elállásra alapított keresete önmagában megalapozta a bíróságnak azt a kötelezettségét, hogy döntsön az alperes részére visszajáró szolgáltatásról.

 

A jogerős közbenső ítélet anyagi jogerejéből (Pp. 229. § (1) bekezdés) következik, hogy a felperesek szerződéstől való elállása jogszerű volt. Erre tekintettel a már teljesített szolgáltatásokat a Ptk. 320. § (1) bekezdése és 319. § (3) bekezdése értelmében kölcsönösen vissza kell téríteni. A felperesek szerződéskötést megelőző állapot visszaállítására irányuló keresete csak úgy teljesíthető, ha a bíróság az alperes részéről történő egyidejű visszaszolgáltatási kötelezettségről is rendelkezik. Az e körben irányadó bírói gyakorlatot ennek megfelelően foglalta össze a Kúria a hibás teljesítéssel kapcsolatos egyes jogalkalmazási kérdésekről szóló 1/2012.(VI.21.) PK vélemény 9. pontjában. Ennek megfelelően téves a felperesek Ptk. 296-297. §-aira történő hivatkozása. A beszámítás anyagi jogi jogintézménye és a beszámítási kifogás egymástól eltérő jellegén túlmenően ugyanis a fentiek szerint az elállási jog jogszerű gyakorlása esetén elszámolási kötelezettség keletkezik, ami - anyagi jogi igények beszámítása vagy a keresettel szembeni védekezés körében érvényesülő beszámítási kifogás hiányában is - a már teljesített szolgáltatások kölcsönös és egyidejű visszatérítési kötelezettségének kimondását jelenti.

 

A szerződés visszamenő hatályú megszűnése következtében lényegében a szerződéskötés előtt fennállott helyzet helyreállítására kerül sor. Ugyanaz a jogi helyzet áll tehát fenn, mint az érvénytelenség körében az eredeti állapot helyreállítása során. A bíróság csak akkor tud eleget tenni a Ptk. 319. § (3) bekezdésében foglaltaknak, ha - kifejezett joglemondás hiányában - gondoskodik mindkét fél szolgáltatásának visszaadásáról. Az érvénytelenség körében történő eredeti állapot helyreállítása során a szerződéskötés előtt fennállott állapot helyreállításához nincs szükség az alperes viszontkeresetére vagy ellenkérelmére. A szerződéskötés előtt fennállt állapot ugyanis fogalmilag csak akkor állítható helyre, ha mindkét fél visszaadja az általa kapott szolgáltatást (2/2010. (VI.28.) PK vélemény 7. pontja).

 

Az elállás és a szerződés érvénytelensége esetén alkalmazandó jogkövetkezmények azonban csak annyiban hasonlatosak egymáshoz, hogy az eredeti állapot helyreállítása tekintetében hasonló dogmatikai elvek figyelembe vételével van helye a már teljesített szolgáltatások visszatérítéséről rendelkezni, azonban e dogmatikai hasonlóság nem jelenti azt, hogy elállás jogkövetkezményeként a szerződés érvénytelenségének megállapítása körében figyelembe vehető egyéb jogkövetkezmények, így az érvényessé vagy hatályossá nyilvánítás és ezek melletti elszámolás szóba kerülhet. Ezért nem relevánsak az alperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott jogszabályhelyek (Ptk. 237. § (1) és (2) bekezdés, 361. §). Ugyancsak nem irányadó a konkrét ügyben az alperes által megjelölt bírói gyakorlat (BH 2003.319. és BDT 2009.2154.) sem, mert habár annak nincs elvi akadálya, hogy a szerződés felbontása esetére az eredeti állapot helyreállításának módjáról a felek a Ptk. diszpozitív tartalmú rendelkezéseitől eltérően állapodjanak meg, ilyen megállapodás azonban a perbeli esetben nem történt.

 

Az alperes felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott arra, hogy a felek közötti elszámolás során az ingatlan jelenlegi forgalmi értékéből kell kiindulni.

 

Az elszámolás alapjaként figyelembe vehető forgalmi értékre vonatkozó felülvizsgálati hivatkozással kapcsolatosan rámutat a Kúria arra, hogy a bírói gyakorlat a dologszolgáltatásra irányuló és egészben vagy részben kölcsönösen teljesített visszterhes szerződés nem orvosolható érvénytelensége esetén is, csak akkor teszi lehetővé a szerződéskötést megelőző helyzet visszaállítása helyett más jogkövetkezmény alkalmazását, ha az érvénytelen szerződés megkötését követően bekövetkezett gazdasági változások következtében a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értéke közötti egyensúly oly mértékben megbomlott, hogy a teljesített szolgáltatások visszatérítése a méltányossággal már össze nem egyeztethető értékaránytalansággal járna. Ilyen kivételes helyzet fennállása esetén teremt lehetőséget arra, hogy a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítsa, és gondoskodjon a szolgáltatások egyensúlyáról (1/2005. Polgári jogegységi határozat). Főszabály tehát ebben az esetben is a szerződés szerinti szolgáltatás és ellenszolgáltatás mértékét kiindulópontként figyelembe venni, az ettől való eltérésre csak indokolt esetben, az értékegyensúly súlyos megbomlása esetén van lehetőség.

 

A perbeli esetben a fenti kivételes jogi helyzet nem állapítható meg. A felek nem egyszerű adásvételi szerződést kötöttek, hanem a közbeszerzési eljárás lefolytatását követő ügylettel az ingatlanok tulajdonjogának átruházásán túlmenően egy megvalósítandó projekt elemeiben is megállapodtak. Az ingatlanok jelenlegi forgalmi értéke azért sem lehet az elszámolás alapja, mert adat merült fel arra, hogy már a felek közötti szerződés megkötésének időpontjában sem a forgalmi értékhez kötötték az alperes által teljesítendő vételárat.

 

A peres felek között olyan speciális jogviszony jött létre, amelynek valamennyi tényállási elemét szükséges vizsgálni a szolgáltatások és ellenszolgáltatások körének meghatározásánál. A felperesek tulajdonszerzését egy Kormányhatározat előzte meg, amely egyértelműen körülírta, hogy meghatározott célok elérése érdekében került sor az ingatlanok felperesi önkormányzatok tulajdonába adására. Csak e célkitűzések megvalósítására lehetett a közbeszerzési eljárás keretében kötött szerződéssel dönteni az ingatlanok átruházásáról. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a 2005. november 22-i forgalmi értékbecslés az ingatlanok értékét összesen 3,6 milliárd forint körül határozta meg, ugyanakkor a közbeszerzés keretében - csak második körben - 1 milliárd forint + ÁFA vételárért sikerült azokat értékesíteni. Mindez azt jelenti, hogy az eset összes körülményét figyelembe véve a felek közötti ügylet megkötésénél nem kizárólag az ingatlanok forgalmi értéke, hanem egyéb szempontok is értékelésre kerültek. Amennyiben a felek közötti ügylet megkötésénél - a jelenlegi ingatlanforgalmi értékhez közel álló érték mellett - eltértek a vételár meghatározásánál, úgy nyilvánvalóan a felek méltányos érdekeit is figyelembe véve az elszámolás során sem mellőzhető ezen forgalmi értéktől eltérő, egyéb szempontokat is figyelembe vevő szolgáltatás értékéből kiindulni a visszaszolgáltatási kötelezettség megállapításánál. Mindezek alapján a másodfokú bíróság helytállóan, ítéletét megfelelően indokolva (Pp. 221. § (1) bekezdés) jutott arra a következtetésre, hogy az eredeti állapot helyreállítására ennek megfelelő elszámolás mellett kerülhet sor.

 

A perbeli esetben az alperes által vállalt kötelem: a reptér megvalósítása és annak üzemeltetése nem valósulhatott meg, melynek döntő oka az volt, hogy nem kapta meg az ehhez szükséges engedélyt. Ezzel összefüggésben a bíróságnak az I.r. és II.r. felperes által érvényesített kötbérkövetelésre tekintettel a Ptk. 246. § (1) bekezdése szerint azt kellett vizsgálnia, hogy az alperes ki tudta-e menteni magát a kötbérfizetési kötelezettség alól, van-e olyan szerződési kötelezettség, aminek az elmulasztása tekintetében felróhatóság terheli. Döntő elem, hogy a környezetvédelmi eljárásban környezetvédelmi kizáró ok merült fel, melynek alapja egyértelműen az volt, hogy ... a 10/2009. (IV.3.) számú rendeletével módosította a környezetvédelem helyi szabályairól szóló korábbi rendeletét. A rendeletmódosítás folytán irányadó új zajvédelmi határértékeknek a szerződés tárgyát képező beruházás nem felelt meg, amire tekintettel a szakhatósági hozzájárulás nem volt beszerezhető, ezért a környezetvédelmi kizáró ok képezte a valós akadályát az eredményes engedélyezési eljárás lefolytatásának.

 

Helytálló a másodfokú bíróság azon következtetése, hogy az engedély beszerzésének elmaradása nem róható fel az alperesnek, ugyanis a projekt tervezésekor az alperes rendelkezett ... hozzájáruló nyilatkozatával, ugyanakkor az időközben bekövetkezett nagyfokú lakossági ellenállás miatt ...  szándékait megváltoztatta, és a későbbiekben már nem támogatta annak a projektnek a megvalósítását, amelynek eredményeként a tervezett repülőtér siklópályája miatt a gépforgalom zajhatása a városra terhelődött volna. Ahogyan a szakértő fogalmazott, egyfajta „hisztérikus állapot" alakult ki a beruházás körül, ebben a helyzetben az önkormányzat megváltozott álláspontja következményének alperesre terhelése indokolatlan.

 

A felperesek felülvizsgálati kérelmükben sérelmezték ... szakvéleménye megállapításait. A Kúria e hivatkozást a konkrétan megjelölt jogszabálysértéssel, a Pp. 206. § (1) bekezdésével összefüggésben vizsgálva megállapította, hogy a másodfokú bíróság által részletesen kifejtettek szerint a felperesek által a másodfokú eljárásban előadott kifogások nem érdemi jellegűek voltak, azok a szakvélemény megállapításainak gyengítésére nem voltak alkalmasak. A bíróság ezért indokoltan vette figyelembe e szakértői véleményt, melynek megállapításit okszerűen, logikusan mérlegelte a bizonyítékok között.

 

Alaptalanul sérelmezte az alperes a beruházásai általa állított értékének figyelmen kívül hagyását. Az elsőfokú bíróság elfogadta az alperesi költségek között a szabályozási terv költségét, az irányítótorony felújításának költségét és helyt adott az építményadó visszafizetése iránti alperesi követelésnek is. E tételeket az elsőfokú bíróság az elszámolás körében az alperes javára figyelembe vette. Ezen ítéleti rendelkezések első fokon jogerőre emelkedtek, ezekkel összefüggő fellebbezés hiányában e kérdésekre már a felülvizsgálati eljárásban nem lehet visszatérni. Az ezt meghaladóan érvényesített alperesi igények vonatkozásában pedig megállapítható, hogy olyan bizonyított beruházás nem történt, ami ellentételezés nélkül maradt. Az alperes beruházásaival kapcsolatosan a felülvizsgálati kérelemben írtakkal szemben csupán annyi állapítható meg, hogy az alperes könyvelője készített egy költségösszeírást, melyet az alperes valóban becsatolt az eljárás során, ugyanakkor ez a Pp. 206. § (1) bekezdését is figyelembe véve nem igazolja egyben az alperesi beruházások megtörténtét és annak összegszerűségét sem. Kiemelt jelentőségű perekben a bíróságnak a bizonyítási teherrel, a bizonyításra szoruló tényekkel kapcsolatosan nincs külön tájékoztatási kötelezettsége (Pp. 386/J. §), a lefolytatott bizonyítás eredményéből pedig az alperesi előadás szerinti beruházások elszámolhatósága nem következik.

 

Az ügy megítélése szempontjából nincs döntő jelentősége annak a kérdésnek, hogy az I. r. és a II. r. felperes - a szerződésben megtett szavatossági nyilatkozata ellenére -  eleget tett-e a tájékoztatási kötelezettségének. A Kúria egyetértett a másodfokú bírósággal abban, hogy a szerződés felbontását megalapozó ok ... megváltozott magatartása és az általa meghozott önkormányzati rendelet volt. A jogerős közbenső ítélet megállapításaira is figyelemmel érdektelen, hogy a hatósági engedélyezési eljárás eredményes lefolytatása esetén esetlegesen lehetett volna más, a projekt meghiúsulását előidéző tényezővel is számolni.

 

Téves az alperesnek az adásvételi szerződés 3.1.2. és 3.1.1. (vi) pontjának egymáshoz való viszonyára és e szerződéses kikötések értelmezésére vonatkozó jogi álláspontja, illetve az erre alapított jogszabálysértésre történő hivatkozása. A másodfokú bíróság a felek közötti szerződés vitatott pontjainak helyes értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperesek csak harmadik személyek alperesi tulajdonszerzését akadályozó igényei, jogai, követelései tekintetében tartalmaznak e kikötések jogszavatosság vállalására vonatkozó nyilatkozatot, ... saját területére irányadó rendeletalkotási jogosultsága pedig ebbe a körbe nem vonható. Helyes a jogerős ítélet szerződés 3.1.1. (vi) pontjában foglalt felperesi felelősséget kizáró klauzulával kapcsolatos álláspontja is. Nem a felelősség kizáró klauzula alapján állapította meg a bíróság, hogy nem áll fenn a felperesek kártérítési felelőssége. Erre tekintettel a Ptk. 205. § (3) bekezdése és a 342. § (1) bekezdése megsértésére vonatkozó alperesi hivatkozás is alaptalan.

 

A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. Mind a felperesek, mind az alperes felülvizsgálati kérelme alaptalannak bizonyult, ezért a Kúria a Pp. 81. § (1) bekezdése alapján úgy határozott, hogy mindegyik fél maga viseli a saját felülvizsgálati eljárási költségét. Az I.r. és II.r. felperes illetékmentességére tekintettel a Kúria a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről az 1990. évi XCIII. törvény 5. §-ára és 74. § (3) bekezdésére tekintettel a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján határozott.

 

 

Budapest, 2016. március 03.

 

Dr. Bartal Géza s.k. a tanács elnöke, Dr. Simonné Dr. Gombos Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Attila s.k. bíró

 

Tegnap még a Kúriánál kerestük:

 

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/birosag/kuria-es-a-jogszeru-elallas---ez-is-titkos-.html