Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


kecskeméti devizahiteles ügyvéd az AB-on támadja az 1/2016 PJE-t

2016.10.01

kecskeneti-ugyved---kep.png

https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1812357155642331&id=1720290178182363

 

 

Tisztelt Alkotmánybíróság!

 

 

Alulírott ...., ügyvéd az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 26.§ (2) bekezdése alapján az alábbi alkotmányjogi panasz indítványt terjesztem elő:

 


Kérem a tisztelt Alkotmánybíróságot, hogy állapítsa meg a Kúria 2016.06.06. napján kelt 1/2016 számú PJE határozatának alaptörvény ellenességét és semmisítse meg azt, mivel sérti az Alaptörvény B) cikk (1), C) cikk (1), M) cikk (2), Q) cikk (2) bekezdését, az Alaptörvény 25. cikkének (3) bekezdését, valamint annak 28. cikkének rendelkezéseit.

 


Kérelmem indokolásaként az alábbiakat adom elő:

 


1. A megsemmisíteni kért döntés megnevezése:


A Kúria 1/2016 számú PJE határozata.
A határidő-számításhoz szükséges adatok közlése:
A Kúria az 1/2016 PJE számú jogegységi határozatát 2016. június hó 06. napján hozta meg. Az alkotmányjogi panaszt az alaptörvény-ellenes jogszabály hatálybalépésétől számított száznyolcvan napon belül lehet írásban benyújtani. (Abtv. 30. § (1) bek.). Az alkotmányjogi panasz benyújtására nyitva álló határidő még nem telt le.

 

2. Az Alaptörvényben biztosított jogok megnevezése:

 


B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.
C) cikk (1) A magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik.
M) cikk (2) Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.
Q) cikk (2) Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját.
R) cikk (1) Az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja.
(2) Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek.
T) cikk (1) Általánosan kötelező magatartási szabályt az Alaptörvény és az Alaptörvényben megjelölt, jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv által megalkotott, a hivatalos lapban kihirdetett jogszabály állapíthat meg. Sarkalatos törvény eltérően is megállapíthatja az önkormányzati rendelet és a különleges jogrendben alkotott jogszabályok kihirdetésének szabályait.
(2) Jogszabály a törvény, a kormányrendelet, a miniszterelnöki rendelet, a miniszteri rendelet, a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete, az önálló szabályozó szerv vezetőjének rendelete és az önkormányzati rendelet. Jogszabály továbbá a Honvédelmi Tanács rendkívüli állapot idején és a köztársasági elnök szükségállapot idején kiadott rendelete.
(3) Jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel.

XV. cikk
(1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes.
(2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.
XXVIII. cikk
(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.
24. cikk (1) Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve.
(2) Az Alkotmánybíróság
a) az Alaptörvénnyel való összhang szempontjából megvizsgálja az elfogadott, de ki nem hirdetett törvényeket;
b) bírói kezdeményezésre soron kívül, de legkésőbb kilencven napon belül felülvizsgálja az egyedi ügyben alkalmazandó jogszabálynak az Alaptörvénnyel való összhangját;
c) alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja az egyedi ügyben alkalmazott jogszabálynak az Alaptörvénnyel való összhangját;
d) alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját;
f) vizsgálja a jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközését;
g) az Alaptörvényben, illetve sarkalatos törvényben meghatározott további feladat- és hatásköröket gyakorol.
(3) Az Alkotmánybíróság
a) a (2) bekezdés b), c) és e) pontjában foglalt hatáskörében megsemmisíti az Alaptörvénnyel ellentétes jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést;
b) a (2) bekezdés d) pontjában foglalt hatáskörében megsemmisíti az Alaptörvénnyel ellentétes bírói döntést;
c) a (2) bekezdés f) pontjában foglalt hatáskörében megsemmisítheti a nemzetközi szerződésbe ütköző jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést;
illetve sarkalatos törvényben meghatározott jogkövetkezményt állapít meg.
25. cikk
(3) A Kúria a (2) bekezdésben meghatározottak mellett biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz.
26. cikk
(1) A bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak. A bírákat tisztségükből csak sarkalatos törvényben meghatározott okból és eljárás keretében lehet elmozdítani. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet.
28. cikk
A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.

 

3. A Kúria döntése az alábbi okokból Alaptörvény ellenes:

[1] A Kúria 1/2016 PJE számú jogegységi határozatának a Kúria által az indokolásban megfogalmazott célja lényegében az 1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 2001.01.01-2010.06.11. napjáig hatályban lévő 213.§(1) bekezdésével kapcsolatos a jogalkalmazásban esetlegesen előforduló, eltérő jogértelmezések lényegében véglegesnek tűnő rendezése volt. 

[2] A fent hivatkozott jogszabály pontos szövege szerint:
„213. §(1) Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza
a) a szerződés tárgyát,
b) az éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíjmutatót, a hiteldíjmutató számítása során figyelembe nem vett egyéb - esetleges - költségek meghatározását és összegét, vagy ha az ilyen költségek pontosan nem határozhatók meg, az ezekre vonatkozó becslést, 
c) a szerződéssel kapcsolatos összes költséget, ideértve a kamatokat, járulékokat, valamint ezek éves, százalékban kifejezett értékét,
d) azon feltételeknek, illetőleg körülményeknek a részletes meghatározását, amelyek esetében a hiteldíj megváltoztatható,
e) a törlesztő részletek számát, összegét, a törlesztési időpontokat.
f) a szükséges biztosítékok meghatározását, valamint 
g) a szerződéshez kapcsolódóan a fogyasztótól megkövetelt biztosítások megjelölését. ”

 

[3] Álláspontom szerint a Kúria támadott jogegységi határozata annak indokolásával együtt megsérti az Alaptörvény B) cikk (1), C) cikk (1), M) cikk (2), Q) cikk (2) bekezdését, az Alaptörvény 25. cikkének (3) bekezdését, valamint annak 28. cikkét az alábbiak szerint:
Az Alkotmánybíróság a 11/2015. (V. 14.) AB határozatban a hatalommegosztás elve és a bírói hatalmi ág önálló jogszabály-értelmező tevékenységének vizsgálata során - a korábbi alkotmánybírósági gyakorlatot megerősítve - a következő megállapításokat tette: "[a]z Alkotmánybíróság a hatalommegosztás elvével számos határozatában foglalkozott. Az egyes állami szervek hatáskörének világos elválasztásával összefüggésben azt mondta ki, hogy »[a] hatalmi ágak elválasztásának elve nem pusztán annyit jelent, hogy az egyik hatalmi ág nem vonhatja el a másik jogosítványait, hanem azt is jelenti: a demokratikus jogállamban korlátlan és korlátozhatatlan hatalom nincs, s ennek érdekében bizonyos hatalmi ágak szükségképpen korlátozzák más hatalmi ágak jogosítványait« [28/1995. (V. 19.) AB határozat, ABH 1995, 142, 143.]. A bírói hatalmi ágat, amely elválik a törvényhozó és a végrehajtó hatalomtól, az állami hatalom azon megnyilvánulásaként írta le az Alkotmánybíróság, amely »az erre rendelt szervezet útján a vitássá tett vagy megsértett jogról - törvényben szabályozott eljárás során - kötelező erővel dönt« [53/1991. (X. 23.) AB határozat]. »A hatalommegosztás elvéből következik a bíróságnak az Alkotmány 45. § (1) bekezdésében meghatározott igazságszolgáltatási monopóliuma, amely végső soron az egyedi ügyekben, a 46. § (1) bekezdésében rögzített ítélkezési tevékenység kizárólagosságában ölt testet« [62/2006. (XI. 23.) AB határozat, ABH 2006, 713.]." {11/2015. (V. 14.) AB határozat, Indokolás [24]}
"A bírói hatalmi ág önálló jogszabály-értelmező tevékenységének jelentőségét hangsúlyozta az Alkotmánybíróság a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatban is, a hatalommegosztás szempontjából. E döntés többek között rámutatott:
»[a] jogalkalmazás egységességének biztosítása érdekében többféle alkotmányos megoldás lehetséges az igazságszolgáltatás rendszerén belül. Önmagában azzal a ténnyel nem sérül a jogalkotói hatalom, benne a törvényhozói hatalmi ág alkotmányos jogköre, hogy a bírói hatalom a jogszabályoknak egységesen alkalmazandó tartalmat ad. A »’bírói jogalkotás’«, amíg az kizárólag a jogszabályok értelmezésén alapul (amíg a bírói-ítélkezési hatalom nem veszi át alapvetően és közvetlenül a jogalkotás funkcióját), nem kerül ellentétbe a hatalommegosztás elvével. (ABH 2004, 551, 571.)«" {11/2015. (V. 14.) AB határozat, Indokolás [27]}

 

 

[4] A Hpt. 213.§(1) bekezdését a 2000. évi CXXIV. tv. 129.§, valamint e bekezdéshez a „lakossági” szót a 2004. évi XXII. tv. 6.§-a léptette hatályba. 
A törvényi indokolás szerint: 
"A közelmúltban a pénzügyi piacokon több olyan esemény történt, ami a befektetők, betétesek és ügyfelek érdekeinek sérelmét okozta. A problémák vizsgálata arra az eredményre vezetett, hogy a pénzügyi rendszer biztonságos működése, az ügyfelek érdekeinek védelme több ponton megköveteli a hatályos jogszabályok felülvizsgálatát, pontosítását, illetve a felügyeleti hatáskör erősítését. " „
Megállapítható tehát, hogy e jogszabálynak a jogalkotó általi célja az ügyfelek, a fogyasztók fokozott védelme, azzal, hogy a szolgáltatókat, a minél pontosabb és a fogyasztók által minél jobban átláthatóbb szerződések elkészítésére ösztönözze. Annak a követelményrendszernek az érvényre juttatására tehát, hogy egy hitelintézetnek egy fogyasztóval kötött szerződése milyen kötelező elemeket kell tartalmaznia a jogalkotó semmisség szankcióját vélte helyesnek alkalmazni. 

 

[5] Mind a jogalkotó szándékából, mind pedig a jogszabály nyelvtani szövegéből az az egyértelmű következtetés vonható le, hogy amennyiben a jogszabályban taglalt követelményeknek egy szerződés nem felel meg, akkor az nem az egyes szerződéses kikötések semmisségét jelenti, hanem a teljes szerződést semmisnek kell minősíteni.

 

 

[6] Általánosságban le kell szögezni, hogy a jogegységi határozatok célja az Alaptörvény 25. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben a jogalkalmazás egységének biztosítása. 
A jogegységi határozatnak sem a célja, sem pedig a hatása, tehát álláspontom szerint nem lehet:
- jogalkotás,
- a jogalkotó vélt, vagy valós mulasztásának jogegységi határozattal történő korrigálása,
- nem lehet a határozatban taglalt törvény jogalkotói szándékával ellentétes,
- úgyszintén nem lehet annak egyértelmű nyelvtani szövegével ellentétes,
- nem hághat át Európai Uniós irányelv(ke)et.

A fenti állításaim túlnyomó részét az AB 2/2016 (II.8) számú határozata (46-48.pont) is megerősíti. 
A Kúria jelen panaszban támadott 1/2016. PJE számú jogegységi határozatában a fent felsorolt problémák mindegyike jelen van, amely által a jogegységi határozat többszörösen alaptörvényt sért.

 

A továbbiakban ezen alkotmányos sérelmeket kívánom tételesen bemutatni.

 

I.

 

[7] A jogegységi határozat 1. pontja arról rendelkezik, hogy:
„A deviza alapú fogyasztási és lakossági kölcsönszerződés abban az esetben is megfelel a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 213. § (1) bekezdés a) pontja által előírt követelménynek, ha az írásba foglalt szerződés – ideértve az annak a szerződéskötéskor részévé vált általános szerződési feltételeket is – a kölcsön összegét forintban (lerovó pénznem) határozza meg, feltéve, hogy az így meghatározott kölcsönösszeg devizában (kirovó pénznem) kifejezett egyenértéke pontosan kiszámítható az átszámítás szerződésben rögzített későbbi időpontjában, ennek hiányában a folyósításkor, az akkor irányadó árfolyam figyelembe vételével. „
A Hpt. 213.§(1) bekezdés a.) pontja szerint: 
„213. §(1) Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza
a) a szerződés tárgyát,” 

 

[8] A határozat 1. pontjával kapcsolatban az első probléma általánosságban az, hogy a „szerződés tárgya” egy absztrakt fogalom. Azt ugyanis alapvetően a felek egybehangzó akarata, consensusa határozza meg. A „szerződés tárgya” tartalmazza ugyanis mindazon lényeges elemeket és kritériumokat, különös tekintettel a szolgálatatásra és ellenszolgáltatásra, amelyeket a Hpt. 213.§ hatályakor érvényes - lex generalis -, az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 205.§-a felsorol. 
A Ptk. 205.§(2) bekezdése a kötelező jogszabályi elemeken túl a felekre is bízza azt, hogy például adott esetben mit tekintenek a szerződés lényeges elemeinek. 
A felek tehát szabadon dönthetik el, hogy miben állapodnak meg, amiben pedig részletesen nem állapodtak meg, arra az adott szerződésre jellemző jogszabályok az irányadóak. 

 

[9] Mindez azért bír jelentőséggel, mert a jogegységi határozat természeténél fogva – jogalkalmazás egységesítése – már meglévő és leendő jogviták rendezésére tesz a bíróságok számára kötelező iránymutatást. 
Ennélfogva - álláspontom szerint - jogegységi határozat általános jelleggel nem állapíthatja meg azt, hogy a felek szerződése mikor tartalmazza megfelelően annak tárgyát, hiszen azt a per során az adott szerződés, a szerződéskötéskori körülmények vizsgálatával, a felek nyilatkozatai alapján tudja majd az eljáró bíróság gondos mérlegelést követően eldönteni. 
/Például: tudott-e a fogyasztó arról, hogy az általa nyújtandó ellenszolgáltatás majd csak később rögzül?/ 
Elvi éllel szem előtt tartva azt, hogy egy pénzügyi intézménnyel kötött fogyasztói kölcsönszerződésnél a kölcsön összegén, és a futamidőn túl a többi feltételt mind a szolgáltató szabja meg, ideértve a szerződés megszövegezését is.

E tekintetben álláspontom szerint a jogegységi határozat tehát olyan alapvető mérlegelési jogkört von el a bíróságtól, amely jóval túlterjeszkedik azon, ami a jogegységi határozat intézményének „feladatköre” lenne.

 

[10] A második, ettől sokkal konkrétabb probléma a határozat 1. pontjával kapcsolatban az, hogy lényegében azt mondja ki, hogy semmilyen jogszabályba, jogelvbe nem ütközik az, hogy egy kölcsönszerződés tárgyának a meghatározásakor a felek úgy kössenek szerződést, hogy lényegében egyik fél sem tudja a szerződés megkötésekor, hogy pontosan mit kell majd szolgáltatnia a másik fél felé.
Azt gondolom, hogy bár a szerződéses szabadság megengedi azt, hogy egy lényeges elemet tekintve a felek úgy döntsenek, hogy az majd egy szerződéskötéskori időponttól elválóan egy adott feltétel vagy időpont bekövetkeztekor rögzül, azonban ez a fajta szerződéses szabadság nem ütközhet Európai Uniós irányelvbe, jogszabályba, és nem irányulhat jogszabály megkerülésére sem.

Különösen igaz ez akkor, ha egy szolgáltató által előre megfogalmazott „blanketta” fogyasztói szerződésről beszélünk. Ráadásul az ilyen jellegű jogi szempontból különleges tartalommal bíró szerződéses megállapodás mindenképpen kétoldalú módon kell, hogy rögzüljön a felek között, úgy hogy a fogyasztó konkrétan -ne csak nyelvtani szempontból- meg is értse azt, hogy a másik fél milyen megállapodást kíván vele kötni.

 

[11] Kölcsönszerződések esetében azonban a felek szabad megállapodási lehetőségén túl, a jogszabályi keretek között kötelezően figyelembe kell venni a Ptk. 523.§-át amely „meghatározott” összegről beszél. 
A kölcsön összegét a szerződésben tehát a feleknek meg kell határozniuk. Ebből a szempontból teljesen irreleváns a Kúriának a Ptk. 231.§-ra alapított „kirovó-lerovó” elmélete, ugyanis a kölcsön összegének rögzülnie kell a szerződésben akkor is ha azt „kirovó” vagy „lerovó” összegként nevezzük el.

Álláspontom szerint a Kúria a jogegységi határozat 1. pontjában kiterjesztő jogértelmezést alkalmaz a Ptk.523.§ fogalmait illetően, még pedig az általa kialakítandó joggyakorlat során egyre „merészebb” módon.

A Kúria eddigi jogalkalmazása szerint tehát a „meghatározott” szó annyit jelent, mint „kiszámítható”, azonban a jelenlegi jogegységi határozat már ezt a definíciót is kiterjeszti azzal, hogy most már „a később kiszámíthatóvá válik” kifejezés is megfelel annak a fogalomnak ami a Kúria szerint a Ptk. 523.§ szerinti „szerződés tárgya”.


A jogegységi határozat hatálybalépése után tehát a törvény szövege az alábbiak szerint néz ki:
„(1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott, meghatározás hiányában pedig a pénzintézet által egyoldalúan közölt, a folyósítási időpontban kiszámíthatóvá váló pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni. „
Azt gondolom, hogy nem szorul további szemléltetésre az, hogy a Kúria messzemenően átírta a törvény szövegét, jogot alkotva ezzel. 
Ilyen szintű törvényi átfogalmazásra még az sem adhatna okot, ha időközben a kölcsönadásra vonatkozó viszonyok esetlegesen megváltoztak volna, hiszen az ilyen változások jogszabályok általi lekövetése szintén a jogalkotó feladata.

 

További súlyos alkotmányjogi sérelem álláspontom szerint az is, hogy a törvény ilyen szintű „átírásának” a célja valójában a szerződések érvénytelenség hatálya alól való kivétele, ami a fogyasztói kör egy részére vetítve - deviza „alapú” kölcsön szerződéssel rendelkező fogyasztók - diszkriminatívan különös hátrányt okoz. 
Álláspontom szerint a Kúriának szintén nem feladata és hatásköre sincs rá, hogy a jogegységi határozat intézményét arra használja fel, hogy szerződések szövegéhez igazítson jogszabályokat, azért, hogy egyes érdekkörök valós vagy vélt sérelmeit orvosolja. Ilyen felhatalmazása még a jogalkotónak sincs, ez mind a jogbiztonság, mind pedig az alapvető emberi jogok sérelméhez vezetne.

 

 

[12] A jogegységi határozat 1. pontja a fentieken túl az Európai Unió 93/13 EGK irányelvének 3. cikkének (3) bekezdését is megsérti, amely szerint tisztességtelennek kell tekinteni: 
1. Azok a feltételeket, amelyek tárgya vagy hatása az, hogy:

l) előírják, hogy az áruk vagy szolgáltatások árának meghatározása a szállítás időpontjában történik, vagy engedélyezik az áru eladójának vagy a szolgáltatás nyújtójának, hogy egyoldalúan megemelje az árakat, mindkét esetben anélkül, hogy ennek megfelelő jogot biztosítanának a fogyasztó számára a szerződés felmondására abban az esetben, ha a megemelt ár lényegesen magasabb annál, mint amiben a szerződés megkötésekor megállapodtak;

Ez alól kivételként szerepelnek: 
Az „olyan tranzakciók, amelyek olyan átruházható értékpapírokra, pénzügyi eszközökre és más termékekre vagy szolgáltatásokra vonatkoznak, amelyek ára értéktőzsdei, árindex, vagy pénzpiaci árfolyam-ingadozásokhoz kapcsolódik, amelyek alakulására az eladó vagy szolgáltató nem képes befolyást gyakorolni;”
Értelemszerűen a kereskedelmi bankok, hitelintézetek egyrészről tevékenységük során tőzsdei befektetési, pénzváltási, tőkecsere (swap), és még számtalan olyan jellegű tevékenységet - ide sorolhatóak a „deviza alapú szerződések” megkötései is - végeznek, amelyek nem is kis mértékben befolyásolják egyes devizák árfolyamának az alakulását, így tehát a fenti kivételbe az adott szerződéses kikötések nem tartoznak bele. 
Természetesen az, hogy egy adott pénzintézet mivel foglalkozik és annak mire milyen hatása van szakkérdés és nem feltétlenül a T. Alkotmánybíróság döntési körébe tartozó kérdés, ezért a „kivételek” körében a fenti előadásom csak arra az esetre szól amennyiben a T. Alkotmánybíróság erre a kérdéskörre is ki kívánna térni.

 

 

[13] A 7-12. pontban kifejtettek alapján álláspontom szerint a támadott jogegységi határozat 1. pontja sérti az Alaptörvény C) cikk 1) bekezdésében foglalt hatalom megosztás elvét és Alaptörvény 25. cikkének (3) bekezdését, mivel a Kúria hatáskörén túlterjeszkedve jogot alkot. Sérti az M) cikk (2) bekezdését és Alaptörvény 28. cikkét azzal, hogy a fogyasztók egy körét diszkriminálva, azokat a jogviták során indokolatlanul és a jogszabályok nyelvtani szövegétől és értelmétől teljesen eltérő módon történő értelmezésére kötelezi a bíróságokat. Sérti továbbá a Q) cikk 2) bekezdését is, hiszen a határozat 1. pontjának megállapítása ellentétes a 93/13 EGK irányelv 3. cikkének (3) bekezdésében sorolt melléklet l) pontjával is. 
A nemzetközi joggal való harmonizáció ugyan elsődlegesen a jogalkotó kötelessége, azonban a jogalkalmazásban a jogszabályi hierarchia okán mindenekelőtt a nemzetközi jog alkalmazandó akár akkor is, ha az a nemzeti joggal ellentétes tartalmú lenne. A törvények, ezáltal a nemzetközi jog mindenek előtt való betartása a Kúriára is vonatkozik. Ebből következőleg egy jogegységi határozat tartalma nem lehet az Uniós szabályokkal ellentétes.


Egyebekben "A generálklauzulák jogrendünk integráns részét képezik, ugyanúgy, mint a részletező, kazuisztikus normák (801/B/2002. AB határozat, ABH 2008, 1899, 1904.). A 847/B/1996. AB határozatában az Alkotmánybíróság megállapította: 
„jogalkotóknak a normavilágosság követelményeinek megfelelő jogszabályszöveget kell kibocsátaniuk. A jogalkotó feladata az, hogy a jogi szabályozás körébe vont életviszonyokat megfelelő rendelkezésekkel szabályozza. Az már egyfelől az életviszonyok, másfelől a szabályozás jellegétől függ, hogy a rendelkezés ad-e mérlegelési vagy értelmezési jogkört a jogalkalmazó szerveknek vagy sem. Esetenként a jogi szabályozás zárt, tételes felsorolást tartalmaz, amelyet a jogalkalmazó szervek nem bővíthetnek. Előfordulhat azonban, hogy a szabályozni kívánt társadalmi viszonyok annyira sokrétűek és változatosak, hogy az említett szabályozási mód alkalmazása szóba sem jöhet. Ilyenkor a jogszabály vagy tartalmi ismérvek alapján határozza meg a személyek, tárgyak, szolgáltatások ama körét, amelyre valamely rendelkezés irányadó, vagy példálózó felsorolást foglal magában.” (ABH 1996, 644, 645.) "

 


II.

[14] Az 1/2016 PJE számú jogegységi határozat 2. pontjára továbbmenve az, az alábbiakról rendelkezik: 
„2. A deviza alapú fogyasztási és lakossági kölcsönszerződés abban az esetben is megfelel a Hpt. 213. § (1) bekezdés e) pontja által előírtaknak, ha az írásba foglalt szerződés – ideértve az annak a szerződéskötéskor részévé vált általános szerződési feltételeket is – kiszámítható módon tartalmazza a törlesztő részletek számát, összegét és a törlesztési időpontokat. A törlesztő részletek összege kiszámíthatónak tekintendő, ha a szerződés rögzíti legalább azokat az adatokat és azt a számítási módot, amelyek alapján a törlesztő részletek összege az átszámítás szerződésben rögzített későbbi időpontjában, ennek hiányában az egyes törlesztő részletek esedékességekor pontosan meghatározható. „
A 2. pontban idézett Hpt. 213.§(1) bekezdés e.) pontjának szövege:
„213. §(1) Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza
e) a törlesztő részletek számát, összegét, a törlesztési időpontokat.”

 

[15] A jogegységi határozat ezen pontjával lényegében ugyanazok az alkotmányos problémáim merülnek fel, mint a Hpt. 213.§(1) bekezdés a.) pontjával kapcsolatosan.
A jelen beadvány 10-11. pontban tett érveléseket e helyütt nem megismételve, gyakorlatilag a Hpt. 213.§(1) bek. e.) pontját is a Kúria szintén teljesen hasonló módon, hatáskörét túllépve, a jogalkotás talajára tévedve teljesen megváltoztatja, azzal, hogy az e.) pont fogalmi és nyelvtani értelmezése jóval egyértelműbb az a.) pontban foglalt „szerződés tárgya” fogalomnál.
A Hpt. kötelezően a semmisség szankcióját alkalmazva azt írja elő a pénzügyi intézmény számára, hogy a törlesztő részletek összegét jelölje meg a szerződésben. A törlesztő részlet összege a józan ész és az általános nyelvtani értelmezés szerint egy szám. 
„Összeg jelentése: Több összeadott, együvé tett részekből álló mennyiség. (Summa) Mennyiség jelentése: Szám, vagy mérték, mely bizonyos sokaságnak megfelel, vagyis meghatározza, hány, vagy mekkora rokonnemű egységekből áll valami. - Magyar értelmező szótár” 
A jogegységi határozat 2. pontja szerint azonban az „összeg” szó jelentése egyenértékű a „kiszámítható összeg” kifejezéssel ami, továbbmenve szintén szinonimája a „később kiszámíthatóvá váló összeg” szóösszetétellel. 

 

[16] E helyütt szintén nem kívánjuk megismételni azt, hogy ebben az esetben is egy teljesen jogszabályt „átíró” rendelkezésről beszélünk. Szintén elvi éllel kívánjuk hangsúlyozni azt is, hogy a Kúriának akkor sincs ilyen jellegű jogalkotási hatásköre, ha adott esetben úgy ítéli meg, hogy egy konkrét szerződéstípus egész egyszerűen nem képes a törvény kógens szövegének eleget tenni. 
(Például: az árfolyamok elmozdulása, vagy az egyoldalú kamat, költségek változásai miatt a törlesztőrészletek előre kiszámíthatatlanok) 
Ez esetben joga van ezt a törvényhozó felé jelezni, a szolgáltatónak pedig addig is jogában áll olyan szerződéseket kreálni vagy a már meglévőeket úgy módosítani, amely megfelel az adott törvény követelményeinek. 
Nincs felhatalmazása azonban a Kúriának a törvény általa vélt vagy valós hiányosságait utólag a jogegységi intézmény felhasználásával korrigálni. Nem mellékesen élesen megsértve ezzel a jogalkotó akaratát és úgyszintén az adott fogyasztó kört is, hiszen a „később kiszámíthatóvá váló törlesztő” fogalma lényegében azt jelenti, hogy minden törlesztőrészlet esedékességekor a szolgáltató majd „megmondja”, hogy konkrétan mennyi is legyen a fogyasztó ellenszolgáltatása. A törvény célja és szövegezése is pontosan ennek az ellentéte.

 

[17] Álláspontom szerint a támadott jogegységi határozat 2. pontja úgyszintén sérti az Alaptörvény C) cikk 1) bekezdésében foglalt hatalom megosztás elvét és Alaptörvény 25. cikkének (3) bekezdését, mivel a Kúria hatáskörén túlterjeszkedve jogot alkot. Sérti az M) cikk (2) bekezdését és Alaptörvény 28. cikkét azzal, hogy a fogyasztók egy körét diszkriminálva, azokat a jogviták során indokolatlanul és a jogszabályok nyelvtani szövegétől és értelmétől teljesen eltérő módon történő értelmezésére kötelezi a bíróságokat.

 

III.

 

 

[18] Harmadlagosan pedig talán az teljes jogegységi határozat leginkább Alaptörvény sértő része a határozat indokolásának azon bekezdése, amely a Hpt. 213.§(1) bekezdésének c.) és ezzel közvetett módon a b.) , d.) pontját kívánja – mint azt a Kúria szóvivője is nyilatkozta - „véglegesen rendezni”.

A Hpt. 213.§(1) bekezdése c.) pontja pedig arról rendelkezik, hogy: 
„213. §(1) Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza
c) a szerződéssel kapcsolatos összes költséget, ideértve a kamatokat, járulékokat, valamint ezek éves, százalékban kifejezett értékét,”
Ezentúl, a Hpt. 210.§(2) bekezdése ezek szintén kötelező elemei a szerződésnek: 
„(2) A pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződésben egyértelműen meg kell határozni a kamatot, díjat és minden egyéb költséget vagy feltételt, ideértve a késedelmes teljesítés jogkövetkezményeit és a szerződést biztosító mellékkötelezettségek érvényesítésének módját, következményeit is.”
A támadott PJE szövege szerint: 
„Ha a költségek, a díjak vagy azok egy része a szerződésben nincs egyértelműen meghatározva, emiatt a szerződés érvénytelensége nem állapítható meg. Ebből csupán az következik, hogy a pénzügyi intézmény e költségeket és díjakat, illetve azok meghatározott részét a törlesztő részlet összegében jogszerűen nem számíthatja fel. „ 
A jogegységi határozat tehát egészen abszurd módon azt jelenti ki, hogy egy jogszabály szerinti „semmis fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés” „érvénytelensége nem állapítható meg” egy vagy több olyan okból amelyet a Hpt. 213.§(1) bekezdése felsorol.
Elképzelésem sincs arról, hogy a Kúria ezt a kirívóan súlyos alaptörvényi sérelmet hogy képzeli elkövetni, hiszen itt már nem csak arról van szó, hogy jogot alkot, és ez a jogértelmezés „eloldódott” a jogszabály tartalmától - mint az I. és II. fejezetekben - , hanem egészen konkrétan és egyértelműen frontálisan megy szembe mind a törvény értelmével, céljával, és szövegével is egyszerre!

 

Már a 6/2013 számú PJE határozatban is olvashatunk olyan elképesztően abszurd kijelentéseket a Kúriától, minthogy „A Hpt. 213. § (1) bek. rendelkezéséből ugyanis nem következik, hogy részleges érvénytelenség megállapítása kizárt lenne. „

Nem tudjuk a konkrét okát annak, hogy milyen belső indíttatások vezérlik a legfelsőbb bírói fórumot, amikor ilyen és ehhez hasonló mondatokat fogalmaznak meg egy bíróságok által kötelezően alkalmazandó jogegységi határozatban, azonban ha tetszik a Kúriának, ha nem, a törvény szövege szerint a nem megfelelő tartalmú szerződések teljesen semmisek. A teljes semmisség alkalmazásának levezetését és okait a jelen panasz 4-5. pontjában már előadtam. 

 

[19] Nem vonom el a Kúriától azt, hogy PJE szövegének megfogalmazásakor esetlegesen arra gondol, hogy bár a szerződést bíróság a jogszabály tartalmával egyezően érvénytelenné fogja nyilvánítani, azonban az érvénytelenség jogkövetkezményét alkalmazva a költségek, és egyéb nem fel sorolt tételek mellőzésével a szerződést érvényessé nyilvánítja majd. Tehát a szerződés nem teljesen csak a fel nem sorolt tételek nélkül marad érvényben. 
Ezzel viszont egyrészről az a probléma, hogy ezt akkor egy jogegységi határozatban így kellene pontosan megfogalmazni, mert enélkül a 18. pontban taglalt helyzet áll elő. Azzal, hogy az érvénytelenségnek akkor is van egy általános jogkövetkezménye, amennyiben a bíróság egyéb különálló jogkövetkezményt nem vonna le, ez pedig az, hogy „az ilyen ügyletre nem lehet jogot alapítani, vagyis a felek által célzott joghatások nem érhetők el. „ [1/2010 (VI.28) PK. Kúria]

Másrészről abban az esetben, ha a jogegységi határozat kötelező jelleggel írná elő azt, hogy érvénytelenség esetén a bíróságnak milyen jogszabály alkalmazásával, milyen konkrét jogkövetkezményt kell levonnia, az viszont már az önálló bírói mérlegelési jog a bírói függetlenség és a tisztességes eljáráshoz való jog megsértése is lenne, hiszen a bíróságnak akkor is kötelező lenne egy adott jogkövetkezmény alkalmazása ha például a felek mindegyike tiltakozna az ellen.
Az már csak tényleg tetézné mindezt, hogy ráadásul egy érvénytelen szerződést, csakis érvényessé tehetne. 

 

[20] Általánosságban elmondható az is, hogy a bíróságoknak - így sem a Kúriának, sem az Alkotmánybíróságnak - általában nem feladata annak mérlegelése, hogy például szerződések egy csoportjának érvénytelensége milyen általános következményekkel jár akár a fogyasztói , akár a szolgáltatói körre nézve. Ezt kellő információ hiányában nem is áll módjuk mérlegelni, de hatáskörük sincsen rá. Ez csak is a felekre és a jogalkotóra tartozik. A bíróságok feladata legfőképpen a törvény betartásában áll. Amennyiben ez a egyensúly megbomlik és a hatalmi ágak „átlépnek” a másik területére az álláspontom szerint súlyosan veszélyezteti a jogállamiságot.

 

[21] Összefoglalva: 
A Kúria 1/2016 PJE számú jogegységi határozata az I-III. Fejezetben taglaltak miatt alkotmánysértő.
Mivel 
• jogot alkot, 
• a jogszabályi szöveget a saját megítélése szerint korrigálja, átírja annak ismeretében, hogy a jogegységi döntések a bíróságokra nézve kötelezően alkalmazandóak
• a jogszabályi értelmezést törvény jogalkotói szándékával ellentétesen állapítja meg - a fogyasztó védelmet „kiüresíti” -, 
• a jogértelmezése a jogszabály egyértelmű nyelvtani szövegével is ellentétes, úgyszintén
• szembe megy az Európai Uniós irányelv(ek)vel. 
Ezzel megsérti a 3. pontban taglalt alaptörvényi szakaszokat, de különösen C) cikk 1) bekezdésében foglalt hatalommegosztás elvét azzal, hogy túlterjeszkedik az Alaptörvény 25. cikkének 3. bekezdésében foglalt jogegységesítés intézményén. 
Továbbá jogegységi határozata egy adott fogyasztói körrel kapcsolatosan hátrányos megkülönböztetést alkalmaz, diszkriminál, a „devizás” fogyasztók fogyasztóvédelmi jogait csorbítja. 
Valamint a jogegységi határozata meghozatala egyértelműen azon körülmény vonzata, mellyel legalizálni és mindenki számára elfogadottá kívánta tenni a dr. Wellmann György által a Bankszövetséghez megválaszolt tartalmában „bocsánatkérő” levelet, biztosítva a jogegységi határozattal a pénzintézetek helyét és kedvező helyzetét egy peres eljárás során. Ezzel ismételten megszegve az Alaptörvény M cikk (2) bekezdésben rögzítetteket.
Az 1/2016. PJE hatása különösen a tisztességes eljáráshoz való jog és a bírói függetlenség tükrében
A fentebb hivatkozottak mellett különösen hangsúlyos – és a bíróságok által takaróként használt indokolás – hogy a PJE a bíróságokra nézve kötelezően alkalmazandó, „kvázi erősebb, mint egy jogszabály”, így annak megfelelő döntést kell hozniuk. 
Ezzel a bíróságok saját függetlenségüket feladva, hódolnak be a Kúria által alkotott határozatoknak. 
Pedig: „Az egyéni bírói függetlenség egyik alapelve, hogy a bíró az ítélkező tevékenységével összefüggésben nem vonható felelősségre. Ez alól az egyetlen jogszabályi kivétel az, ha a bíró az ítélkezése során megszegi az ügyfélnek a tisztességes eljáráshoz való jogát, mivel ezzel fegyelmi vétséget követ el a bíró. [Bjt. 22.§. (1) bek., 36. § (1) bek., 105. § (5) bek., Pp. 2 .§] .. 
A tisztességes eljáráshoz való jog alapszabályait a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (a továbbiakban: Egyezségokmány) az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: EJEE), az Alaptörvény, az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) és a magyar Alkotmánybíróság döntései határozzák meg.
Az EJEE 6. cikk (1) pontja szerint „Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellen felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően.”

Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerint: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.”

Álláspontom szerint az, hogy a XXI. századi Magyarországon a devizás ügyfelekkel és ügyletekkel kapcsolatosan káosz alakult/alakulhatott ki, annak a következménye, hogy a jogot tanult és gyakorló jogászok, akik kezében a döntés van, nem mernek, vagy nem hajlandóak a hivatásuknak megfelelő, jogszabályokban is rögzített döntéseket hozni, tenni a „dolgukat”, hanem vagy kibújnak a döntési kötelezettségük alól – pl. érintettség hiányának megállapítása okán történő elutasítás, keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása az elszámolás kimunkálásának hiánya miatt, stb – mondvacsinált indokok alapján, vagy logikát nélkülöző döntéseket hoznak, amit a „jogászoknak nem nevezhető” ügyvédek minden eddigi, egyetemen és szakképzéseken tanult ismeretanyagát ássák el.

 

4. Annak bemutatása, hogy az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva:

A panaszosnak nincs lehetősége bírósági jogorvoslattal élni a Kúria által meghozott jogegységi határozattal szemben.

 

Panaszos érintettsége: 
Bár dr Wellmann György kúriai kollégiumvezető véleménye szerint „jogásznak nem nevezhető” ügyvédként számos ügyfelet képviselek deviza-perekben mind a járásbíróságokon, törvényszékeken, Kúria előtt. 

Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény alábbi szakaszai rögzítik kötelezettségemet ügyvédként, meghatalmazott jogi képviselőként, így
1. § Az ügyvéd a hivatásának gyakorlásával - törvényes eszközökkel és módon - elősegíti megbízója jogainak érvényesítését és kötelezettségeinek teljesítését. Közreműködik abban, hogy az ellenérdekű felek a jogvitáikat megegyezéssel intézzék el.
2. § Az ügyvéd Magyarország valamennyi bírósága és hatósága (a továbbiakban együtt: hatóság) előtt eljárhat, és minden ügyben elláthatja a megbízó jogi képviseletét. Az ügyvéd Magyarország területén kívül az érintett állam szabályai szerint folytathat ügyvédi tevékenységet, azonban tevékenységére e törvény rendelkezéseit is - a Magyar Ügyvédi Kamara szabályzatában meghatározottak szerint - megfelelően alkalmazni kell.
3. § (1) Az ügyvéd e tevékenységében szabad és független. Az ügyvéd nem vállalhat olyan kötelezettséget, amely a hivatásbeli függetlenségét veszélyezteti.
(2) Az ügyvédnek hivatását a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia, tevékenységében köteles mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani.
(3) Az ügyvéd nem működhet közre, ha az a hivatásával nem egyeztethető össze, így különösen ha a közreműködését olyan jogügylethez kérik, amely jogszabályba ütközik, vagy jogszabály megkerülésére irányul.

 

Hivatásomhoz hűen az alábbiakra esküdtem fel:
"Én, .... esküszöm, hogy Magyarországhoz és annak Alaptörvényéhez hű leszek, jogszabályait megtartom. Ügyvédi hivatásom gyakorlása során szakmai kötelességeimet lelkiismeretesen és a legjobb tudásom szerint, ügyfelem érdekében eljárva teljesítem és az ennek során tudomásomra jutott titkot megőrzöm. (Az eskütevő meggyőződése szerint.) Isten engem úgy segéljen!"

 

Fentiek – álláspontom szerint – köteleznek arra, hogy amennyiben a bíróságok által kötelezően alkalmazandó jogegységi határozatok mind jogszabályba, mint alaptörvénybe ütköznek, ügyfeleim és a jogrendszer védelme érdekében fellépjek, a szükséges eljárásokat kezdeményezzem.

Ha és amennyiben a Tisztelt Alkotmánybíróság érintettségemet nem találja alaposnak, így lehetőségem lesz az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulni – mint ahogy a PITEE is tette – a jogrend helyreállítása érdekében.

 

5. Nyilatkozat arról, hogy az ügyben van-e folyamatban felülvizsgálati eljárás a Kúria előtt, illetve arról, hogy kezdeményeztek-e perújítást (jogorvoslat a törvényesség érdekében) az ügyben: Nem.

 

6. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 52. § (5) bekezdésére és 57. § (1a) bekezdésére, valamint az Alkotmánybíróság ügyrendjéről szóló 1001/2013 (II. 27.) Tü. határozat 36. § (2) bekezdésére tekintettel az alábbi jognyilatkozatot teszem:

 

A személyes adataim nyilvánosságra hozatalához nem járulok hozzá.

 

Kecskemét, 2016. szeptember 19.

 

.......


számos „devizás” fogyasztó jogi képviselője"

 

 

 

ui: ez a panasz még nincs az AB honlapján, vagyis még a befogadásáról nem döntött az AB