Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kásler Árpád alkotmányjogi panasza

2015.07.16

ab-panasz-kasler---kep.png

 

 

Részletek a panaszból:

 

Számunkra megfizethetetlen havi törlesztőrészleteket írt elő a hitelező, ezért bírósághoz fordultam. Több évnyi pereskedés után 2011. december hó.8. napján az 5.P.20360/2010/31, számmal jegyzett ítéletben a Békés Megyei Bíróság ÍTÉLETET hirdetett, melyben tisztességtelen szerződési feltételnek állapította meg a kezelési költség devizában való meghatározását, valamint a deviza vételi és eladási ára között felszámított árrés használatát.

 

Ezt követően a Szegedi Táblabíróság ítélete is meg született a PfJ.20.052/2012/7. számú ítéletben, így került az ügy Kúriára, onnan a Luxembourgi Bíróságra,majd végül a Kúria is döntött a Gfv.VII. 30.160/2014/5. számú ítéletében. Mindezen folyamatok nem gátolták meg a hitelezőt, hogy 2012.06.27. napján közjegyző előtt a 11031/Ü/121812012. ügyszámú közokiratban foglaltan felmondja a kölcsönszerződésünket, majd azt követően megindították a végrehajtási eljárást ellenünk.

 

Az elszámolási törvényt követően a hitelező által megküldött hiteltörténet kimutatásból kiderül, hogy amíg fizetni tudtunk kb. 2011. áprilisáig összesen 26.187,14 CHF-nek megfelelő forintot fizettünk meg, melyből a bank által megküldött és a bank által kiszámított tisztességtelenül felszámított összeg mértéke 12.428,30 CHF, ez a teljes addigi befizetéseink közel ötven százaléka, melynek kötelező előírásával maga a hitelező juttatott fizetésképtelen helyzetbe, mely fizetésképtelenségi helyzetet használta fel arra, hogy lejárttá tegye a teljes, általa valósnak vélt tartozást, most már forintosított állapotban.

 

Összesen 14 400 000, azaz (tizennégymillió négyszázezer) Ft kölcsönt vettünk fel és jelenleg végrehajtás útján 31.917.722 azaz (harmincegymillió kilencszáztizenhétezer hétszáz huszonkét) forintot követel egy összegben, holott a szerződés felmondásának időszakában, a bank birtokában volt (jogcím nélkül) az én tulajdonomat képező egy évnél is több havi törlesztőt kifutó pénzösszeg, vagyis túlfizetésben voltam, amikor hátralék miatt felmondták a szerződést és végrehajtást rendeltek el ellenünk, tönkretéve a teljes anyagi helyzetünket, rejtőzködő életmódra kényszerítve, még egy gépjármű sincs a nevünkön mert elvinné a végrehajtó, nincs bejelentett állásom, mert amíg volt többször fizetésletiltást kezdeményezett a végrehajtó, úgy, hogy mindvégig túlfizetésben voltam, de az idők végezetéig nem tudtam kielégíteni a pénzintézet mindkét követelését melyet velem szemben támasztott párhuzamosan, egy tisztességeset és egy tisztességtelent.

 

Hiába fordultam a Gyulai Járásbírósághoz, immáron bírósági ítéletekkel a kezemben, a végrehajtóhoz és a végrehajtást elrendelő közjegyzőhöz, nem szüntették meg ellenem a végrehajtási eljárást.

 

Valóban, a Ptk. 231. § (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy a más pénznemben meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben lévő árfolyam ( ár ) alapulvételével kell átszámítani.

 

A Ptk.231 § (1) Pénztartozást - ellenkező kikötés hiányában - a teljesítés helyén érvényben levő pénznemben kell megfizetni. (2) Más pénznemben vagy aranyban meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani.

 

Azonban ezzel a Kúria kimondta azt, hogy a banki szolgáltatás nem a hitelfolyósítás címén az adós bankszámlájára utalt forintösszeg folyósítása volt, hanem a szerződésből fakadó pénztartozás megadása, amelynek a szolgáltatási jegyzékben nincs száma, azaz törvényesen bejegyzett banki szolgáltatásnak nem tekinthető.

 

A gazdasági tevékenységekről elkészült bizonylatoknak tartalmazniuk kell azt, hogy mennyi az igénybe vevő által fizetendő ellenérték. A pénzkölcsön nyújtás esetén a teljesítésről nem készül számla, mivel áfa-mentes tevékenységről van szó, és ilyen esetben a törvény nem kötelezi a szolgáltatót számla készítésére .. Ez azonban nem jogosíthatja fel a szolgáltatót arra, hogy olyan bizonylatot készítsen, amelyet ő maga nem rögzít a könyvviteli nyilvántartásában. Azonban a bankok nem rögzítették a hitelfolyósítást a könyvvitelükben a teljesítést tanúsító okirat alapján, s ezt kihasználva, devizát vettek nyilvántartásba. Ezen alapul az árfolyam kockázat adósra hárítása; és nem a saját teljesítésükön.

 

A bankok a szerződésben kölcsönösszegként rögzített, de az adós rendelkezésére soha nem bocsátott devizaösszeget vették nyilvántartásba, mint amit kamatokkal megfizetni követelnek, miközben forintot bocsátottak az adós rendelkezésére. A folyósított forintösszegen felüli árfolyam különbözetet a bankok nem kellett hogy pénzkölcsön nyújtással ellentételezzék, azaz nincs szolgáltatás az árfolyam különbözet mögött.

 

523. § (1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni. (2) Ha a hitelező pénzintézet, - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - az adós kamat fizetésére köteles (bankkölcsön).

 

Álláspontom szerint a bankok visszaéltek az erőfölényükkel, amikor olyan módon nyújtottak pénzkölcsönt, hogy nem a hatályos törvényi előírások szerint követeltek az adóstól, és nem az általuk szolgáltatott forintösszeget követelték annak kamatával, hanem a jogellenesen nyilvántartásba vett devizaösszeget és annak kamatát.

 

Amennyiben a hitelfolyósítás jogcímen jóváírt forintösszeg a számviteli törvény előírása szerint mint hitelfolyósítás rögzítve lett volna az adós hitel nyilvántartási számlájára, nem lett volna lehetőség a szerződés szerinti devizaösszeg rögzítésére, s nem lehetett volna az árfolyamkockázat adós általi viseléséről szóló szerződéses rendelkezés alapul vételével kiterhelni az adósra az árfolyam különbözetet, mert nem lett volna mire. A devizaösszeg szerződés alapján történő nyilvántartásba vétele azonban olyan összeg követelését jelenti, amely összeget a bank nem bocsátott az adós rendelkezésére, és nem is készült olyan számviteli bizonylat, számla, amely bizonyítaná, hogy pénzkölcsön nyújtási szolgáltatás keretében az adós rendelkezésére bocsátotta volna a bank a devizát.

 

(A törvény) azért ellentétes az Alaptörvény M) cikk (1) és (2) bekezdésével, mert lehetővé teszi továbbra is a pénzintézetek számára, hogy nem értékteremtő munkából, vagyis a törvényben előírt módon el nem végzett pénzkölcsön nyújtásból származtasson olyan bevételeket illetve rójon ki terheket (árfolyam címen) mely mögött a bíróság által is kimondottan, még jogi értelemben sem volt deviza. A vállalkozás szabadsága, semmiképpen sem jelentheti ez esetben azt, hogy mindent szabad, hiszen a pénzkölcsön nyújtás feltételeit és az ezzel járó nyilvántartást, könyvelést stb. a Ptk., a Htp. és a Számviteli törvény kötelező jelleggel előírja, de mindezeket megszegtek a pénzintézetek és a fent panaszolt törvény mindezt nem orvosolja, ellenkezőleg az Alaptörvénnyel ellentmondásban, szentesíti a törvénytelenséget és nem védi, hanem csorbítja a fogyasztók jogait.

 

A Kúria is kimondta, a Kásler-OTP perben, hogy a felek egymásnak pénztartozást adtak meg és ennek alátámasztására a Ptk. 231. §-ára hivatkoztak.

A pénztartozás megadása az nem a cégbíróságon bejegyzett banki szolgáltatás, pénztartozás megadásából nem keletkezhet viszont tartozás, az nem pénzkölcsön nyújtási tevékenység, a Ptk. 231.§ nem rendelkezik ügyleti kamat felszámításáról, viszont a pénzintézetek felszámítottak ügyleti kamatot még a soha rendelkezésre nem bocsátott deviza árfolyamára is, valamint a késedelmi kamatra is rászorozták ezt az árfolyamot, melyet az egyik legmagasabb napi árfolyamon törvényben rögzítettek.

 

Kérem a tisztelt Alkotmánybíróságot, hogy a fent megnevezett rendelkezéseket megsemmisíteni szíveskedjenek és kötelezzék a törvényhozókat olyan jogszabály meghozatalára, amely kimondja, hogy a pénzintézetek csak a hitelfolyósítási bizonylaton, mint egyetlen teljesítést igazoló bizonylaton feltüntetett összeget követelhetik az Adósoktól annak ügyleti kamataival, kötelezi a pénzintézeteket arra, hogy az eddig felszámolt árfolyam különbözeteket valós teljesítés hiányában, ugyanúgy mint az árrés felszámításának esetében jóváírják, illetve az adósok birtokába adják, továbbá kerüljenek törlésre a CHF-ben bejegyzett Földhivatali jelzálog bejegyzések.

 

Ezen, tisztességtelen módon elvett összegek követelése miatt felmondott szerződések tízezrei kapcsán pedig kérem, hogy a jogalkotót arra kötelezze, hogy mondja ki a banki felmondások jogellenes voltát, minden ezt követő jogi eljárás visszarendezésével, és kötelezze a törvényhozó testületet olyan jogszabály kidolgozására, ami az adósok egyéni sérelmeit feltárja az országot ért gazdasági ellehetetlenüléssel egyidejűleg, mert a milliós nagyságrendű szerződés állománya fogyasztói társadalom egészét ellehetetlenítette, és fokozatosan a fizetésképtelenségbe sodorja.

 

Kerüljön kimondásra és törlésre a jogellenesen felszámolt összegek mértékéig felszámított késedelmi kamatok összege.

 

 

 

Részletek a kiegészítésből:

 

Az Alkotmánybíróság előtt van a 2014. évi XL. törvény egyes rendelkezéseivel kapcsolatos panasz indítványom is. Megpanaszoltam benne, hogy a túlfizetésem ellenére hátralékos adóssá tett a bank, mert a tisztességtelenül felszámított összegekkel fizetésképtelenné tett. Ezt követően felmondta a szerződésemet. Amennyiben ennek a panaszomnak Önök helyt adnak, a közokiratba foglalt banki felmondás hatályát vesztheti…

 

A levélben arról tájékoztatnak, hogy a beadványom nem foglal magába kellő indokolást arra vonatkozóan, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezések miért ellentétesek az Alaptörvény indítványban megjelölt rendelkezéseivel.

 

Az Alkotmánybíróság a 8/2014. (III.20.) AB határozatában a kormány ezen kérdésére a következő rendelkezést hozta:

 

"1. Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdése második mondatából az államnak az a kötelezettsége következik, amely - az Alaptörvényben szereplő alkotmányos értékek figyelembevételével - a fogyasztók érdekeit védő, az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben fellépő intézményrendszer létrehozására és fenntartására, továbbá a fogyasztók jogait biztosító jogszabályok megalkotására vonatkozik.

 

2. Konkrét bírói döntés alaptörvény-ellenességének megállapítására az Alaptörvény alapján, megfelelő indítványra, az Alkotmánybíróság jogosult. Bírósági ítéletnek azokat a konkrét jellemzőit, amelyek közvetlenül az M) cikk (2) bekezdéséből eredő alaptörvény-ellenességet okoznának, alkotmányértelmezési hatáskörben nem lehet megállapítani.

 

3. Az M) cikk (2)bekezdéséből közvetlenül következhet valamely jogszabály alkotmányellenessége. Valamely jogszabály vagy rendelkezésének Alaptörvénnyel való összhangja megítélésénél a vizsgált rendelkezés szabályozási környezetét is figyelembe kell venni".

 

Az indítványból idézném a kormány álláspontját a devizaalapú hitelekről:

 

" Megfelelő alkotmánybírósági gyakorlat hiányában különösen kérdéses, hogy alkalmazható-e az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdése közvetlenül olyan esetben, amikor a fogyasztók széles tömege kerül súlyos helyzetbe valamilyen szerződéstípus miatt, és a bíróságok következetlenek annak megítélésében, hogy e szerződéstípus megfelel-e a jogszabályi feltételeknek. Tipikusan áll fenn ez a kérdés a devizaalapú hitelszerződések vonatkozásában, amelyek esetében a hitel intézetek a devizában történő hitelnyújtás legnagyobb kockázatának, az árfolyamváltozásnak minden veszélyét a hitelfelvevőkre hárították. Ezen túlmenően két tipikus, szintén csak a hitelfelvevőkre hátrányos feltétel is felveti az erőfölénnyel visszaélés lehetőségét és a fogyasztók jogos sérelmét: az egyoldalú kamatemelés, valamint az árfolyamrés alkalmazása.

 

Előbbi esetben a devizahitel szerződések a szerződő felek egyenjogúságának elvét sértve, kellő pontossággal meg nem határozott esetekben biztosítják a jogot a hitelező számára az egyoldalú kamatemelésre.

 

Utóbbi esetben pedig a hitelintézet a hiteltörlesztéshez szükséges devizát a hitel folyósításakor vételi árfolyamon számítja fel az ügyfélnek, a hitel törlesztésekor azonban már eladási árfolyamon számolja el. A devizaalapú forinthitel esetén a kölcsönszerződés alapján a bank az ügyfél részére azonban devizát nem bocsát rendelkezésére, sem effektíve, sem átvitt, jelképes értelemben. Devizához ezen ügylet keretei között az adós semmilyen módon és mértékben nem juthat, a hitelező kizárólag forintot bocsát a rendelkezésére, így az árfolyam-különbözet mögött valójában nincs banki szolgáltatás. "

 

 

A kölcsönszerződésekbe foglalt szerződéses rendelkezés, miszerint az árfolyamkockázatot az adós viseli, abban az esetben alkalmazható, amennyiben a deviza rendelkezésre bocsátása megtörténik., hiszen pénzkölcsön nyújtásról van szó, mely kölcsönnyújtási folyamatokat idevonatkozó törvényhelyek és jogszabályok szerint kell a feleknek lebonyolítani. Azonban a devizaalapú hitelek esetében a kormány indítványában megállapítja, " az árfolyam különbözet mögött nem volt banki szolgáltatás". A panasz beadványomban én is megírtam az Alkotmánybíróságnak, hogy úgy számolta fel a bank terhemre az árfolyamkockázatot, hogy banki szolgáltatás nem volt mögötte.

 

Jogellenes módon, több hatályos törvényi rendelkezés egyidejű megsértésével devizát könyveltek fel a hitel nyilvántartási számlára, miközben a Ptk. 523. §-át és a számviteli törvény 165. §-át megsértették . Ez a cselekménysor álláspontom szerint a büntető törvénykönyvben van definiálva, s emiatt az Alkotmánybíróság jogköre nem elegendő a probléma teljes körű rendezésére. A jogszabályok megsértése során a bankok tévedésbe ejtették az adósokat, mert devizaalapú kölcsönszerződésként nevezték el ezeket a szerződéseket, így az adósok joggal hihették azt, hogy jelen volt a jogügyletben a deviza. Erre alapozva történt meg a kereskedelmi árrés felszámításáról rendelkező szerződési feltétel alapján a kereskedelmi árrés felszámítása, és szintén a szerződés devizaalapú elnevezésére hivatkozással került bele a szerződések mindegyikébe az árfolyamkockázat adósra hárításáról rendelkező szerződéses feltétel. Az árrés és a deviza árfolyam különbözetének felszámítása során rendkívül nagy összegű károkozás történt, miközben bizonyítást nyert, hogy még jogi értelemben sem vett részt deviza ezen jogügyletekben.

 

A törvényhozó testület a piaci árfolyamon történő forintosítás elrendelésével bebetonozta a devizaalapú hitelezés során a bankok erőfölénnyel történő visszaélését és a deviza jogellenes nyilvántartásba vételét, hiszen a folyósított forinttól lényegesen magasabb forintérték követelésére biztosított lehetőséget, immár törvénybe foglaltan. A  törvényhozó testület ezáltal nem. a hitelfelvevők alaptörvényben biztosított jogait védi, hanem. a bankokat felmentette az eddig elkövetett minden jogsértő, és alaptörvénybe ütköző magatartás alól, amely a szerződés megtévesztő elnevezésén alapult, és a deviza jogellenes nyilvántartásba vételével vette kezdetét.

 

A forintosításról szóló törvény panaszolt rendelkezései a törvényhozó testület által biztosítják a bankok számára a magyar lakossággal szemben éveken át alkalmazott erőfölénnyel való visszaélés folytatását, hiszen olyan összegű fennálló forinttartozásra lettek átváltva a devizatartozások, amelyek 35-70 %-kal magasabbak a jogszabályok által megengedettnél,és a már felmondott szerződések esetén rendkívül sok esetben hátraléka sem lenne az adósnak, vagy pedig megközelítőleg sem lenne ennyi a végrehajtás útján követelhető hátralék.

 

 

ISMERD MEG A TELJES BEADVÁNYT !    – a fentiek csupán részletek

 

A panasz teljes szövege:

 

http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/be54ae3fc688f72fc1257e73005869f1/$FILE/IV_1293_0_2015_inditvany.002.pdf/IV_1293_0_2015_inditvany.pdf

 

 

 

A kiegészítés teljes szövege:

 

 

http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/be54ae3fc688f72fc1257e73005869f1/$FILE/IV_1293_2_2015_ind_kieg.002.pdf/IV_1293_2_2015_ind_kieg.pdf

 

 

Az ügyszám lapja

 

http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/BE54AE3FC688F72FC1257E73005869F1?OpenDocument