Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Három devizahiteles panaszt tárgyal hétfőn az Alkotmánybíróság

2015.02.13

2015. február 16.-án egy bank által benyújtott és két adós által benyújtott alkotmányjogi panaszt vizsgál az Alkotmánybíróság.

 

harom-devizahiteles-panaszt-targyal---kep.png

 

Miért adott be a bank panaszt az Alkotmánybíróságra?

Az 1681. számú panaszt a teljes Alkotmánybíróság fogja tárgyalni hétfőn. A panaszt benyújtó bank szerint az árfolyamrés tisztességtelenségével kapcsolatos törvény és az erről rendelkező kúriai döntés alkotmányellenes.

 

teljes---kep.png

 

Az ma már mindenki számára ismert, hogy a szerződés kötést követően a bankok vételi árfolyammal számoltak, míg a törlesztések alkalmával eladási árfolyammal. A számolás eredményeképpen az adósok összességében több százmilliárd forintot fizettek a bankoknak, a bankoknak ezáltal ugyanennyi bevétele keletkezett.

 

A Kúria döntése teljesen érthetően van megfogalmazva:

"A folyósításkor a pénzügyi intézmény által meghatározott vételi, a törlesztésekkor pedig az eladási árfolyamok (különnemű árfolyamok) alkalmazása tisztességtelen, mert ezekkel szemben nem áll a fogyasztónak közvetlenül nyújtott szolgáltatás, így az számára indokolatlan költséget jelent.”

 

Indokolatlan az a költség, mellyel szemben nem nyújtanak szolgáltatást. Ha a fodrász nem vágja le és nem mossa meg a hajam, akkor az el nem végzett munkáért (szolgáltatás), nem kérhet pénzt (díj, költség). Tisztességtelen az a kocsi szerviz, mely a számlán feltünteti azt, hogy kicserélte a motorban az olajt, azonban ez nem történt meg. Valóban, ez érthető, világos.

 

A bank alkotmányjogi panasza szerint az, hogy a törvény arra kötelezi a bankokat, hogy a nem létező szolgáltatásért felszámolt díjat vissza kell az adósoknak fizetniük, visszamenőleges jogalkotás: „Az Indítványozó jogsérelmet szenved, mivel a jogalkotó - amint azt a későbbiekben kifejtjük - visszamenőleges hatállyal olyan szabályozást alkotott, amely rá nézve hátrányos következményekkel jár.” A bank idéz a panaszában egy 1993-as AB döntést: "jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé".

 

A bank úgy ítéli meg, hogy a Kúria döntése, a 2/2014 számú Polgári Jogegységi határozat, nem a feladatát végzi el, nem a bíróságok egységes jogértelmezését segíti elő, hanem jogot alkot:

 

”Azzal, hogy az árfolyamrést megállapító szerződési kikötéseket tisztességtelennek nyilvánítja, illetve megállapítja, hogy mely, Ptk.-nak megfelelő rendelkezések lépnek a helyébe, jogot alkot, amellyel az Indítványozónak jogsérelmet okoz, hiszen a szerződéseinek tartalmát közvetlenül, visszamenőleges hatállyal érinti.”  „Nem pusztán jogértelmezésre irányuló jogegységi határozatról van szó, hanem valójában jogalkotó aktusról.”

 

Az előzményekről annyit mindenképpen tudni kell, hogy a bíróságok az árfolyamrés tekintetében évekig homlokegyenest ellenkező döntéseket hoztak. Gyakran mondták ki, hogy az árfolyamrés nem okoz költséget az adósnak, gyakran állították, hogy valóban végeznek a bankok pénzváltást, még azt is állították, hogy az árfolyamrés mértéke nem a bankoktól függ. Hogyan lehet, hogy bíróságok százai ilyen döntéseket hoztak? Ennek egyszerű magyarázata van. Ahogy csak lehet, a bíróságokat félrevezetik a perekben a bankok. Szándékosan, előre megtervezve, jól felépítve vezetik félre a bírókat, a politikusokat és a médián keresztül a közvéleményt.

 

A bank indoklása szerint az árfolyamrés által szerzett pénz „szerzett jog”. A korábbi AB döntések alapján a „szerzett jog” csak kivételes esetekben csorbítható, és a bank nem lát olyan okot, mely indokolná a „szerzett jog” csorbítását. „Szerzett jogok azért sérülnek, mert a kölcsönszerződések feleinek jogai olyan vagyon értékű jogok, melyeket az adott jogszabályi környezetben bízva anyagi befektetéssel szereztek meg.”

 

A panaszt benyújtó bank megindokolja azt is, hogy miért nem tisztességtelen az árfolyamrés alkalmazása: „A deviza alapú hitelszerződéseknél ugyanis a hitel fedezetét a pénzügyi szolgáltató devizában kell, hogy biztosítsa, az eszköz-forrás deviza egyezőség miatt (nem lehet FX nyitott pozíció). A hitel pénzügyi fedezetét a pénzügyi szolgáltató egy devizában bonyolított ügylettel teremti meg, saját maga tehát devizát vált át az ügyfél javára azért, hogy a fogyasztónak devizában nyújtott hitel ellenértékeként a fogyasztó számára forint összeget tegyen elérhetővé. A fogyasztó forintban teljesített törlesztését pedig devizára váltja azért, hogy a deviza finanszírozási ügyletből eredő tartozását devizában ki tudja egyenlíteni.”

 

Nagyon kíváncsian várjuk az AB álláspontját ezzel kapcsolatban is, mivel a „nyitott deviza pozíció” zárása nem a banki Ügyfélnek, nem az adósnak nyújtott szolgáltatás, hanem a banki működés eleme. Ráadásul, ha a bank nem hoz létre nyitott deviza pozíciót, akkor azt nem kell „egy devizában bonyolított ügylettel” fedezni.

 

A bank a panaszában határozottan megismétli azt, amiről mindenki tudja, hogy nem igaz: „A lényeg az, hogy a pénzügyi szolgáltató a devizaalapú hiteleknél szükségszerűen devizát ad el és devizát vásárol,és ennek során terheli az árfolyam különbözet.”

 

Valóban van azonban olyan eset is (azonban nem általános), amikor az árfolyamrés teljes mértékben jogos, indokolt és tisztességes: „Az ügyfél számára az árfolyam konverzió akkor merült fel, amikor - az ügyfél kérésére – a devizában nyújtott hitelt HUF devizanemű számlára helyezte ki az Indítványozó Bank, és/vagy az ügyfél a devizában felmerülő törlesztő részleteket HUF devizanemű számláról kívánta megfizetni. Az Indítványozó minden ügyfele számára lehetővé tette, hogy a hitel folyósítása és/vagy törlesztése az ügylet devizanemének megfelelő számlára/számláról történjen.”

 

Óriási hibája a Kúria döntésének és az megszületett törvényeknek, hogy nem vizsgálták meg alaposan az igazi, a valódi deviza bankkölcsönök jellemzőit. Ez a feladat most teljesen elképesztő módon az Alkotmánybíróságra vár.

 

Helytálló tehát  a bank álláspontja: „az árfolyamrés semmiképp sem tekinthető általában és minden további nélkül tisztességtelennek”.

 

Miért nagyon fontos, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzon az Alkotmánybíróság? Azért mert ennek a kérdésnek a vizsgálata a későbbiek szerint már nem lehetséges! Amit törvény szabályoz, az bíróságon nem perelhető. Amiről kimondta az Alkotmánybíróság, hogy rendben van, azt még egyszer nem lehet panaszolni az Alkotmánybíróságon. A későbbiekben már „ítélt dolognak” számít és a panaszt az AB automatikusan elutasítja.

 

Teljesen helytálló a banknak a következő megállapítása is: „A jelen esetben, az árfolyamrés - azaz a folyósításkor alkalmazott vételi és a törlesztéskor alkalmazott eladási árfolyam közötti különbség - kapcsán nem mutatható ki olyan, a szerződéskötést követően beállott, ésszerűen előre nem látható, a normális változás kockázatán túlmenő olyan körülményváltozás, amely szerződéses jogosítványok jogszabályi megváltoztatását indokolná.”

 

Ez azért nagyon-nagyon lényeges, mert pont maga az Alkotmánybíróság mondta ki a devizahitelekkel kapcsolatban, hogy: „a jogalkotó - akárcsak a bíróság - akkor jogosult a fennálló és tartós szerződési jogviszonyokat módosítani, ha a szerződéskötést követően beállott valamely körülmény folytán a szerződés változatlan tartalommal történő fenntartása valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti, a körülményváltozás nem volt ésszerűen előrelátható, továbbá, ha az túlmegy a normális változás kockázatán. A jogszabályi beavatkozásnak pedig további feltétele, hogy a lényeges körülményváltozás társadalmi méretű legyen, vagyis a szerződések nagy tömegét érintse."

 

Könnyű belátni, hogy ha az árfolyamrés a szerződéskötés pillanatában már tisztességtelen volt, akkor semmilyen „körülményváltozásról” nem beszélhetünk.

 

Sokan, nagyon sokan tudják már a választ arra a kérdésre, hogy miért hozott ilyen tarthatatlan döntést a Kúria és miért hoztak rendkívül gyorsan, az adósok érdekképviseleteit teljes mértékben kihagyva a törvényalkotás folyamatából, „devizahiteleseket mentő” törvényeket? Minden olyan kölcsönszerződés, mely nem tartalmaz minden költséget semmis, érvénytelen. Az árfolyamrés okozta költséget azonban a bankok nem tüntették fel szándékosan a kölcsönszerződésekben (így „olcsóbbnak” tűnt a devizakölcsön, mint amilyen valójában)… Azért, hogy ne legyenek a kölcsönszerződések semmisek, az árfolyamrést általánosságban tisztességtelennek minősítették, aztán törvényalkotással kiszedték minden kölcsönszerződésből.

 

Ami történt, az teljesen világos, érthető és átlátható. A kérdés az, hogy az Alkotmánybíróság számára elfogadható-e ez?

 

Az Alkotmánybíróság 3. öttagú bírósága két adós által benyújtott panaszt vizsgál most hétfőn, 2015. február 16.-án.

 

ot-tagu---kep.png

 

Az 1837. számú panasz csupán két oldal. A lényeget idézem:

 

„Az Országgyűlésnek nincs alkotmányos hatásköre arra, hogy beavatkozzon polgári jogi jogvitákba. Az Országgyűlés nem tekinthető bíróságnak, mert tagjai nem függetlenek a törvényhozó hatalmi ágtól, és döntései során nincsenek biztosítva az érintettek minimális eljárásjogi jogai. Magánjogi jogokat és kötelezettségeket csak bíróságok állapíthatnak meg tisztességes eljárás keretében.”

 

„A hatalmi ágak szétválasztásának egyik sarokköve az, hogy egy szerződésből eredő polgár jogi jogokat és kötelezettségeket csak és kizárólag törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálhatnak el. Ez az emberi jog 1950 óta része az európai jogi kultúrának. Magyarország 1992-ben kötelezettséget vállalt arra, hogy ezt az emberi jogot Magyarországon is mindenki számára garantálja. Az Alkotmánybíróság döntésén múlik, hogy Magyarország jogi kultúrája húszú időre visszasüllyed-e a posztszovjet diktatúrák színvonalára, vagy folytatja-e a felzárkózást az Európai Unió jogi kulturális szintjére.”

 

Ezt a panaszt az Alkotmánybíróság egyáltalán nem akarta befogadni. Két alkalommal is nagyon erőteljes hangvételű választ kellett írnia a panaszt benyújtó adósnak, végül sikerrel járt.

 

Az 1536. számú panasz szintén nagyon rövid. A lényeget idézem:

 

„Az Alaptörvény XXVIII) cikk (1) bekezdése védi a panaszosnak azt a jogát, hogy bírósági keresetét az igazságszolgáltatás "ésszerű határidőn belül" bírálja el. A Bankmentő Törvény 16. §-a beavatkozik a bírósági ügymenetbe, és kötelezi a bíróságot arra, hogy az per menetét felfüggessze. A törvényi rendelkezés miatt a bíróság nem tud eleget tenni alkotmányos kötelezettségének a per ésszerű határidőn belüli lezárását illetően. Emiatt a Bankmentő Törvény 16. §-a alaptörvény-ellenes.”

 

„Az Alaptörvény XXVIII) cikk (7) bekezdése védi a panaszosnak azt a jogát, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. Az eljárás felfüggesztése sérti a panaszosnak azt a jogos érdekét, hogy a keresetét a bíróság "ésszerű határidőn belül" bírálja el. A Bankmentő Törvény 16. §-a megfosztja a panaszost attól a jogától, hogy az eljárás felfüggesztése ellen jogorvoslattal élhessen. A Bankmentő Törvény 16. §-a emiatt is alaptörvény-ellenes.”

 

Az Alkotmánybíróság ebben az esetben is kiegészítést kért. Egy nagyon figyelemre méltó részlet a kiegészítésből:

 

„A fogyasztónak a per szünetelése alatt is teljesítenie kell a tisztességtelen feltételeket tartalmazó, valamint az érvénytelen szerződések alapján megemelt havi törlesztő részleteket. A törvény nem rendelkezik arról, hogy a felfüggesztés időtartama alatt a jogtalanul megemelt törlesztő részletet a fogyasztónak nem kell megfizetnie.

 

Mindemellett a pénzügyi intézménynek a felfüggesztés időtartama alatt is jogában áll a fogyasztóval kötött kölcsönszerződést felmondani olyan oknál fogva is, hogy az a tisztességtelenül megemelt törlesztő részletet nem fizeti meg.

 

A fogyasztónak tehát elemi érdeke fűződik ahhoz, hogy a tisztességtelen szerződési feltételeket tartalmazó, illetve az érvénytelen szerződések alapján rájuk terhelt kötelezettséget peres eljárás lefolytatásával a bíróság ésszerű határidőben meghozott ítélettel megszüntesse, a fogyasztói jogsérelmet orvosolja.”

 

Nagy figyelemmel és érdeklődve várjuk az Alkotmánybíróság munkáját.

 

 

Háttér:

 

Az 1681. számú panasz:

 

http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/cb87090bd63cd003c1257d6b0032088f/$FILE/IV_1681_0_2014_inditvany_anonim.pdf

 

 

Az 1837. számú panasz:

 

http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/52f3c225e646e76fc1257dd9005da3c5/$FILE/IV_1837_0_2014_inditvany.002.pdf/IV_1837_0_2014_inditvany.pdf

 

 

Az 1536. számú panasz és kiegészítése:

 

http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/2035646fc17128ccc1257d85005e0312/$FILE/IV_1536_0_2014_inditvany_anonim.pdf

 

http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/2035646fc17128ccc1257d85005e0312/$FILE/IV_1536_4_2014_ind_kieg_anonim.pdf