Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Három bíró devizahiteles normakontrollja az Alkotmánybíróságon

2015.03.23

Mindhárom beadvány a Fővárosi Törvényszék Gazdasági kollégiumától származik, egymással teljesen azonosak (kivéve a folyamatban lévő perek tárgya).

 

http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/e259181415d94b7ac1257e0d005dde8d/$FILE/III_773_0_2015_inditvany.002.pdf/III_773_0_2015_inditvany.pdf

 

harom-biro---kep.png

 

Indítvány:

 

A bíróság „kezdeményezi az Alkotmánybíróságnál a Kúria 212014. számú PJE határozata rendelkező részének 1. pontja, indokolásának III/l. pontja megsemmisítését, valamint a jogegységi határozat alaptörvény ellenes rendelkezésének és indokolásának a jelen ügyben történő alkalmazása kizárását, mert az Alaptörvény C) cikkének (1) bekezdésébe, továbbá 25. cikkének első mondatába ütközik”.

 

A bíróság a per tárgyalását az Alkotmánybíróság eljárásának befejezéséig felfüggeszti.

 

 

 

Előzményből részletek:

 

Felperes a kockázatfeltáró nyilatkozatban foglaltakat tudomásul vette, és a devizahitel szerződést az abban foglaltak ismeretében, a piac által indukált esetleges kockázatok felelős mérlegelésével köti meg.

Felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperessel kötött szerződés a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 200. § (2) bekezdésének első fordulatába ütközés miatt, ezen belül a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 213. §-a (1) bekezdésének 2 a) és e) pontját sértően semmis. Hivatkozott továbbá arra, hogy az alperes kockázatfeltáró nyilatkozata semmis, amely a teljes szerződés semmisségét eredményezi. A kereset jogalapját e vonatkozásban a Kúria 2/2014. PJE polgári jogegységi határozatára (a továbbiakban: PJE) rendelkező részének 1. pontjára (indokolása III/1. pontjára) alapította. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése alapján kérte a felek közötti szerződés ítélethozatalig terjedő hatályossá nyilvánítását.

 

 

A hivatkozott jogszabályzásból részletek.

 

Amennyiben a fogyasztó nem kapott megfelelő tájékoztatást a szerződéses kockázatokról, ez - az Európai Unió Bírósága által a C-26/13. számú ügyben kifejtendő állásponttól is függően - felvetheti azt a kérdést, hogy a téves, nem a valóságnak megfelelő tájékoztatás folytán a szerződés egyes feltételei megfelelnek-e az átláthatóság elvének; ha nem, ez akár tisztességtelenséget is eredményezhet. A téves vagy nem megfelelő tartalmú tájékoztatás, illetve a félrevezető tájékoztatás - bizonyítottság esetén - annak megállapításához is vezethet, hogy az adós a szerződés megkötésekor tévedésben volt vagy a pénzügyi intézmény őt szándékosan megtévesztette. A Ptk. 210. S (l) bekezdése értelmében, aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, a szerződési nyilatkozatát megtámadhatja, ha tévedését a másik fél okozta, vagy felismerhette, a (4) bekezdés szerint pedig, akit a másik fél megtévesztéssel vagy jogellenes fenyegetéssel vett rá a szerződés megkötésére a szerződési nyilatkozatot megtámadhatja. A tévedés, a megtévesztés megtámadási okok, melyek alapján a szerződés a tévedés, megtévesztés felismerésétől számított egy éves, anyagi jogi, elévülési jellegű határidőn belül támadható meg [Ptk. 236. § (2) bek. a) pont], ugyanakkor a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogásként határidő nélkül lehet rá hivatkozni [Ptk. 236. § (3) bek.].  Az eredményes igényérvényesítéshez, amely az egész szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményével jár, azt szükséges - többek között - bizonyítani, hogy a pénzügyi intézmény okozta az adós tévedését, megtévesztette őt.

 

A deviza alapú kölcsönszerződéseknél nem kellett az adós részére a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 40-42. §-a szerinti tájékoztatást nyújtani. E törvény 2007. december l-jén lépett hatályba, így a korábban kötött szerződésekre akkor sem lenne visszamenőleges hatálya, ha egyébként ezen törvény rendelkezései a deviza alapú kölcsönszerződésekre kiterjednének.

 

E körbe a deviza alapú kölcsönök tipikus esetben nem tartoznak, kivéve, ha a deviza alapú hitel egyben befektetési hitel. Befektetési hitel kivételével, a deviza alapú kölcsön nyújtása során a pénzügyi intézmény pénzt biztosít az adós számára nevesített vagy nem nevesített célra, ezzel szemben befektetési szolgáltatási tevékenység esetén a befektetési szolgáltató az ügyfél pénzével végez pénzügyi eszközre vonatkozó különböző műveleteket.

 

 

Az Alkotmánybíróságon támadott pontok:

 

A 2/2014. PJE határozat rendelkező részének 1. pontja értelmében: "A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés azon rendelkezése, amely szerint az árfolyamkockázatot - a kedvezőbb kamatmérték ellenében - korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés, amelynek a tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható. E rendelkezés tisztességtelensége csak akkor vizsgálható és állapítható meg, ha az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó (a továbbiakban: fogyasztó) számára annak tartalma a szerződéskötéskor - figyelemmel a szerződés szövegére, valamint a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra is - nem volt világos, nem volt érthető. Ha a pénzügyi intézménytől kapott nem megfelelő tájékoztatás vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés részlegesen, vagy teljesen érvénytelen."

 

Ezen pont indokolását annak III/l. pontja tartalmazza:

 

"A jogegységi tanács az 1. és 2. kérdésekre határozata rendelkező részének 1. pontjában összevontan adta meg válaszát, mivel azok összefüggnek. A Ptk. 209. S (1) bekezdése értelmében: "tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg." E rendelkezésből következően egyedileg megtárgyalt szerződési feltétel nem minősülhet tisztességtelennek.

 

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (továbbiakban: Irányelv) 4. cikkének (2) bekezdését átültető Ptk. 209. S (5) bekezdése értelmében a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó törvényi rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre, ha azok egyébként világosak és érthetőek.

 

Az Európai Unió Bírósága a C-26/13. számú ügyben hozott ítéletében akként foglalt állást, hogy a "szerződés elsődleges tárgyát" vagyis a "főszolgáltatást" megállapító szerződési feltételeknek azok tekintendők, amelyek a szerződést jellemző szolgáltatást határozzák meg. A 6/2013. pJE határozat 1. pontja szerint a deviza alapú kölcsönszerződések jellegadó sajátossága többek között az, hogy e szerződéstípusnál az adós az adott időszakban irányadó forint kölcsönnél kedvezőbb kamatmérték mellett devizában adósodott el, amiből következően ő viseli az árfolyamváltozás hatásait. Önmagában azonban az, hogy az árfolyamkockázat viselésének szabályai a főszolgáltatás körébe tartoznak, nem zárják ki ezen szerződési rendelkezések tisztességtelenségének vizsgálatát, abban az esetben, ha e rendelkezések nem világosak, nem érthetőek - figyelemmel a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásokra is.

 

Vizsgálni szükséges tehát, hogy az adott konstrukció egyik lényegi eleme, az árfolyamkockázat fogyasztók általi viselése világos, érthető szerződési feltétel volt-e.

 

A Ptk. 205. §-ának (3) bekezdése értelmében a felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, és tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről. Ezt az általános együttműködési és tájékoztatási kötelezettséget fogyasztónak minősülő ügyféllel kötendő devizahitel nyújtására irányuló szerződés esetén - ide nem értve a pénzügyi lízingszerződést - a jelenleg már nem hatályos 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 203. s-a akként konkretizálja, hogy a pénzügyi intézménynek fel kell tárnia a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot, amelynek tudomásulvételét az ügyfél aláírásával igazolja.

 

E rendelkezéseken túlmenően alapvető jelentősége van az Európai Unió Bírósága által a C-26/13. számú ügyben hozott ítéletben kifejtett azon követelménynek, hogy a fogyasztó számára ténylegesen lehetőséget kell biztosítani a szerződés összes feltételének megismerésére (67. pont), és a szerződéskötés következményeinek megismerhetőségére (70. pont).

 

A fogyasztó alatt nem a konkrét fogyasztó értendő, hanem az "általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó" (74. pont). Azt pedig, hogy az ekként értelmezett fogyasztó képes volt-e értékelni az árfolyam változás rá nézve esetlegesen hátrányos gazdasági következményeit is az Európai Unió Bírósága által a különnemű árfolyamok alkalmazása kapcsán kifejtettek analóg alkalmazásával kell megítélni. E szerint ezt "a releváns ténybeli elemek összességére tekintettel" kell megállapítani, vagyis ebből a szempontból nem csak a szerződés tartalmának, szövegének van jelentősége, hanem a szerződéskötés során "közzétett reklámnak és tájékoztatásnak" is (74. pont). Az irányelv 4. cikk (1) bekezdése, valamint az azt átültető Ptk. 209. S (2) bekezdése szerint is egy szerződési feltétel tisztességtelenségének megítélésekor a szerződés megkötésére vezető minden körülményt - így a kapott tájékoztatást is - figyelembe kell venni.

 

Abban az esetben, ha a szerződés szövegéből és a pénzügyi intézmény által nyújtott tájékoztatásból egyértelműen felismerhető volt az "átlagos fogyasztó" mércéjén keresztül megítélt konkrét fogyasztó számára, hogy az árfolyamkockázat korlátozás nélkül kizárólag őt terheli, és hogy az árfolyam rá nézve kedvezőtlen változásának nincs felső határa, a vizsgált kikötés tisztességtelenségét a Ptk. 209. S (5) bekezdésében foglaltakra tekintettel nem lehet megállapítani.

 

Amennyiben tehát a fogyasztó a jogszabály által előírt tájékoztatást megkapta, a kockázat feltáró nyilatkozatot aláírta, akkor azt - az ellenkező bizonyításáig - úgy kell értékelni, hogy az árfolyamkockázat korlátozás nélkül őt terhelő volta számára világos és érthető volt, illetve annak kellett lennie.

 

A pénzügyi intézménynek kell bizonyítania, hogy a fogyasztó tájékoztatása ilyen módon megtörtént. Amennyiben azonban az árfolyamkockázat korlátlan viselésének szerződési rendelkezése a fogyasztó számára a pénzügyi intézménynek felróható okból nem volt világosan felismerhető, illetve érthető, fennállnak a szerződés tisztességtelensége megállapításának a feltételei.

 

Előfordulhatott ugyanis, hogy a szerződés egyértelmű megfogalmazása, a megfelelő tartalmú kockázatfeltáró nyilatkozat ellenére a szerződéskötés során a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatás alapján a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az általa viselendő árfolyamkockázat nem valós, annak nincs reális valószínűsége, vagy az bizonyos mértékben korlátozott (van egy maximuma). Ez a helyzet akkor, ha a fogyasztó az árfolyamváltozás várható alakulásáról, maximális mértékéről a pénzügyi intézménytől, annak képviselőjétől konkrét, hitelt érdemlőnek tűnő, később azonban tévesnek, valótlannak bizonyult tájékoztatást kapott.

 

Ebben az esetben a szerződés a nem megfelelő (téves, félreérthető, nem egyértelmű) tájékoztatással érintett rendelkezése tisztességtelen, amely a szerződés részleges vagy teljes érvénytelenségét eredményezi. A nem megfelelő tájékoztatás tényét és azt, hogy ennek következtében a szerződés árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése számára nem volt világos és érthető, a fogyasztónak kell bizonyítania."

 

 

A Bíróság az indítványában hivatkozik:

 

C) cikk (1) A magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik

 

25. cikk (2) A bíróság dönt

a) büntetőügyben, magánjogi jogvitában, törvényben meghatározott egyéb ügyben;

b) a közigazgatási határozatok törvényességéről;

c) az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközéséről és megsemmisítéséről;

d) a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának megállapításáról.

(3) A Kúria a (2) bekezdésben meghatározottak mellett biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz.

 

28. cikk - kizárólag az első mondat: A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.

 

 

A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban Bszi.) releváns rendelkezéseiben foglaltan:

24. § (l) bekezdésének c) pontja: A Kúria a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz.

25. § A Kúria az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésében meghatározott feladatának ellátása körében jogegységi határozatokat hoz, joggyakorlat-elemzést folytat jogerősen befejezett ügyekben, valamint elvi bírósági határozatokat és elvi bírósági döntéseket tesz közzé.

32. § (1) Jogegységi eljárásnak van helye, ha

a) a joggyakorlat továbbfejlesztése vagy az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében elvi kérdésben jogegységi határozat meghozatala, korábban meghozott jogegységi határozat megváltoztatása vagy hatályon kívül helyezése szükséges, vagy

b) a Kúria valamely ítélkező tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Kúria másik ítélkező tanácsának elvi bírósági határozatként közzétett határozatától vagy közzétett elvi bírósági döntéstől.

40. § (4) A jogegységi határozat és a határozathozatalt mellőző végzés indokolása tartalmazza, hogy a jogegységi indítványt ki terjesztette elő, az indítvány mire irányult, és mely bírósági határozatokat érint. Ismerteti az elbírálandó elvi kérdésben kialakult eltérő álláspontokat, szükség esetén az indítvánnyal érintett bírósági határozatokban megállapított tényállás lényegét, helyt adó határozat esetében számot ad a rendelkező részben adott iránymutatás indokairól, a határozathozatalt mellőző végzés indokolása esetében annak okáról.

 

 

A bíróság Alkotmánybírósághoz fordulásának indokai:

 

A bíróság álláspontja szerint a PJE rendelkező részének 1. pontja és az e ponthoz tartozó indokolás sérti az Alaptörvény C) cikkének (1) bekezdésében foglalt hatalommegosztás alkotmányos elvét, valamint a 25. cikk (1) bekezdésének első mondatát, mert tartalma szerint nem az igazságszolgáltatási tevékenység keretébe tartozó, a joggyakorlat továbbfejlesztése, a jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében hozott jogértelmezés, iránymutatás, hanem jogalkotás, az elbírálandó elvi kérdésre vonatkozó norma tartalmának módosítása jogértelmezés útján.

 

Az Alkotmánybíróság 1990 óta számos határozatában kifejtette a hatalmi ágak megosztásának elvére vonatkozó megállapításait. A 31/1990. (XII. 18.) AB határozatban az Alkotmánybíróság 10 elvi jelentőséggel mutatott rá, hogy a hatalmi ágak megosztásának elve a magyar államszervezet legfontosabb szervezeti és működési alapelve.

 

Az 50/2003. (XI. 5.) AB határozat indokolásának értelmében: " ... az Alkotmány 2. S (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság követelménye ... az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint magában foglalja a tartalmi értelemben vett alkotmányosság egyik legfőbb kritériumát, a hatalommegosztás elvét. Ebből az elvből következik, hogy nincsen az Országgyűlésnek alárendelt hatalmi ág, s egyik hatalmi ág sem vonhatja el a másik jogosítványait. A hatalommegosztás elvéből ugyanakkor az is következik, hogy alkotmányos demokráciában nincs korlátlan és korlátozhatatlan hatalom, s az egyes hatalmi ágak hatalmi ellensúlyt képeznek a többi hatalmi ággal szemben."

 

 

A bíróságnak az a problémája, hogy a kölcsönszerződés semmis lehet:

 

A 2/2014. PJE a 6/2013. PJE fenti megállapításaihoz képest - hivatkozva az Európai Unió Bíróságának a C-26/13. számú ügyben tett megállapításaira - többlettartalomként rögzítette az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatás tisztességtelensége vizsgálatának és megállapíthatóságának feltételeit, utóbbi esetben pedig azt, hogy a szerződés részlegesen, vagy teljesen érvénytelen.

 

A PJE indítvánnyal támadott rendelkező része és indokolása a főszolgáltatás körébe tartozó általános szerződési feltételt (egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételt) érintően tartalmaz megállapításokat.

 

A PJE értelmében a fogyasztóval szerződő pénzügyi intézmény által adott tájékoztatás, amennyiben a pénzügyi intézménynek felróható okból nem világos vagy nem érthető a fogyasztó számára, a szerződés részleges vagy teljes semmisségét eredményezheti. A fenti megállapítás szempontjából alapvető jelentősége van annak, hogy mi az alapja a tájékoztatás elégtelenségének. Az uniós - és ezáltal a magyar nemzeti - szabályozás értelmében az általános szerződési feltétel (egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel) tisztességtelen voltának megállapításakor vizsgálni kell a szerződéskötéskor fennálló minden olyan körülményt, amely a szerződés megkötésére vezetett. A szerződési feltétel nem világos, nem érthető voltának tehát magából a feltételből, annak szövegéből és esetlegesen a szerződéskötéshez vezető körülményekből kell kiderülnie.

 

A PJE-ben foglalt ezen értelmezés a bíróság álláspontja szerint többlettartalommal ruházza fel a tisztességtelen szerződési feltétel (a tisztességtelenség vizsgálatának) törvényi meghatározását, ezáltal túllépi a jogértelmezés kereteit. Az indokolásban rögzített tényállás esetén ugyanis a(z írásban rögzített) szerződési feltétel tartalma világos és érthető (következésképpen a szerződési feltétel szövege megfelel a jogszabályoknak, nem tisztességtelen), azonban a pénzügyi intézmény által adott további (az indokolásból feltételezhetően szóbeli, vagy írásbeli, azonban sem a szerződési feltétel, sem a kockázatfeltáró nyilatkozat részét nem képező) tájékoztatás alapján megállapítható a tisztességtelenség, jogkövetkezményeként pedig a semmisség. Ezt támasztja alá, hogy a rendelkező rész "figyelemmel a szerződés szövegére, valamint a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra is" közbevetéséből kitűnően a tisztességtelenség megállapításához nem elegendő a szerződés szövegének vizsgálata, konjunktív feltétel a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatás elégtelensége. A pénzügyi intézmény által adott tájékoztatásról utóbb, a szerződés megkötését követően derül ki, hogy nem megfelelő. A PJE támadott részei tartalmuk szerint nem a törvényi rendelkezéseket interpretálják, hanem új normát határoznak meg, lényegében a Ptk. 210. §-ának tartalmával egészítik ki a Ptk. 209/A. §-ának (2) bekezdését azzal a különbséggel, hogy míg a tévedés, megtévesztés esetén a szerződési nyilatkozat - határidőhöz kötötten - megtámadható, a PJE a tényállás jogkövetkezményeként a semmisséget határozza meg.

 

Mivel a Hpt. fenti rendelkezése nem a tájékoztatás szerződéses rendelkezésben történő külön rögzítését, hanem kizárólag annak az ügyfél által aláírt egyoldalú nyilatkozatba foglalását írta elő a pénzügyi intézmények számára, a PJE a törvényi szabályozásban nem rögzített többletkövetelményt támaszt a pénzügyi intézménnyel szemben, ezáltal módosítva a jogszabályi tartalmat.

 

A bíróság a jogegységi határozat megállapításaihoz kötve van, az abban foglaltakat az egyedi ügy során alkalmaznia kell.

 

A PJE által előírt többletkövetelmény alkalmazása esetén a bíróságnak meg kell állapítania a szerződés semmisségét, amennyiben az általános szerződési feltételek (egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételek) között nem található az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezés, mely kötelezettséget a Hpt. nem írta elő, ezért a PJE egy, a jogszabály által elő sem írt kötelezettségnek nem megfelelő tartalmú (vagy nem is rögzített) szerződéses rendelkezés tartalmához fűzi a semmisséget, mint jogkövetkezményt.

 

A hatalmi ágak elválasztásának elvéből, és az ezt részleteiben meghatározó alaptörvényi rendelkezésekből következően a Kúria jogszabály (jogi norma) alkotására nem jogosult, a bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el, ezért a 212014. PJE 1. pontja és annak indokolása, amely tartalma alapján polgári jogalkotás, a bíróság álláspontja szerint az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseibe ütközik.

 

 

Hamarosan dönt az AB:

 

Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban: Alaptörvény) 24. cikk (2) bekezdésének b) pontjában foglaltan az Alkotmánybíróság bírói kezdeményezésre soron kívül, de legkésőbb kilencven napon belül felülvizsgálja az egyedi ügyben alkalmazandó jogszabálynak az Alaptörvénnyel való összhangját.

 

 

 

 

 

III/00787/2015. számú AB ügy

a Kúria 2/2014. számú PJE határozata rendelkező részének 1. pontja, indokolásának III/1. pontja ellen benyújtott egyedi normakontroll (devizahitel)

Első irat érkezett: 2015.03.12

 

III/00774/2015. számú AB ügy

a Kúria 2/2014. számú PJE határozata rendelkező részének 1. pontja, indokolásának III/1. pontja ellen benyújtott egyedi normakontroll (devizahitel)

Első irat érkezett: 2015.03.11

 

III/00773/2015. számú AB ügy

a Kúria 2/2014. számú PJE határozata rendelkező részének 1. pontja, indokolásának III/1. pontja ellen benyújtott egyedi normakontroll (devizahitel)

Első irat érkezett: 2015.03.11