Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy bíró kritizálta a bíróságok működését – kirúgták - 2012

2016.07.16

Az elbocsátott bíró az Alkotmánybírósághoz fordult. Részletek a 2014-ben született AB határozatból (ügyszám: IV/02868/2012):

 

[1]  Az indítványozó alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.

 

[2] Az indítványozó a Csongrád Megyei Bíróság bírájaként 2011. április 9-én, 11-én és 12-én egy internetes hírportálon három írást tett közzé.

 

[3] Az indítványozó írásaiban egyrészt saját polgári peres ügyei kapcsán, – amelyekben, mint felperes szerepelt – kritizálta a perben eljáró bírók ítélkezési tevékenységét, másrészt általánosságban is bírálta a bírói kart. Az indítványozó fenti megnyilvánulásai során kifejtette, hogy:

1. A bírósági szervezetrendszer mély válságban van, amely már a jogállamiságot is veszélyezteti;

2. A felsőbb bírói beosztásokba szakmailag felkészületlen, befolyásolható; a pozíció ellátására alkalmatlan személyek kerültek;

3. A felsőbb bíróságokat határozataik meghozatalakor esetenként politikai vagy egyéb érdekek vezérlik;

4. A bírói kar egy része még a Kádár-korszakban szocializálódott („kádárista bírók”), egy másik része idomult hozzájuk, döntéseik meghozatalakor ezek a bírák hajlamosak a felsőbb hatalmak érdekeit kiszolgálni;

5. Az ítélkező bírókat sokszor informálisan, baráti beszélgetéseken orientálják a kívánatos döntés irányába;

6. A fentiekre tekintettel a bírói kar megtisztítása érdekében el kellene távolítani a kádárista bírókat, épp ezért támogatja a 62 éves bírói nyugdíjkorhatár bevezetését.

 

[4] Még ugyanebben a hónapban az indítványozó lényegében azonos tartalmú írásokat publikált egy országos napilapban, szerepelt a Magyar Televízió és a Magyar Rádió műsoraiban, ahol a publikációi kapcsán fejtette ki véleményét a bírói karról, a bírósági szervezetrendszerről.

 

[5] A fentiekre reagálva az Országos Bírói Etika Tanács 2011. május 11-én kelt I/2011. OBET számú állásfoglalásában megállapította, hogy: „Az a bírói magatartás, mely szerint a bíró a sajtóban megjelentetett cikkekben és nyilatkozatokban általánosítva azt állítja, hogy a felsőbíróságok másodfokú-, és felülvizsgálati tanácsait vezető és a tanácsokba beosztott idősebb bírák nem függetlenül, hanem politikai-, és/vagy igazgatási vezetői ráhatásra, saját egzisztenciális érdekeik által vezérelve ítélkeznek, majd állításait az általa indított, és számára kedvezőtlenül lezárult polgári per adatait saját szemszögéből értelmezve próbálja alátámasztani, etikátlan.”.

 

[9] A köztársasági elnök az indítványozót IV-4/01607-3/2012. számú határozatával 2012. május 24-ei hatállyal – a fegyelmi vétségre tekintettel – felmentette a bírói tisztségből.

 

[11] Az Alkotmánybíróságra 2013. május 15-én érkeztetett indítvány-kiegészítésében az indítványozó már a fegyelmi eljárásban hozott összes határozat alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

 

[12] Az indítványozó álláspontja szerint a szolgálati bíróságok a vele szemben lefolytatott fegyelmi eljárás során megsértették az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését (jogállamiság), a C) cikk (1) bekezdését (hatalommegosztás), T) cikkét (jogalkotás alapvető szabályai), VI. cikk (1) bekezdését (magánélet, jó hírnév védelme), IX. cikk (1) és (4) bekezdését (véleménynyilvánítás szabadsága), XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését (tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való jog), 25. cikk (1) bekezdését (a bíróság igazságszolgáltatási tevékenységet lát el), 28. cikkét (bírói jogértelmezés), ezért határozataik alaptörvény-ellenesek. Hivatkozott továbbá az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: EJEE) 6. cikk (1) bekezdésének (tisztességes eljáráshoz való jog) és 10. cikkének (véleménynyilvánításhoz való jog) sérelmére is. [13] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az alapjogsérelmeket két nagy csoportra osztotta, egyrészt a fegyelmi eljárás szabályait, illetve azok alkalmazását tartotta alaptörvényellenesnek, másrészt „érdemi” alaptörvény-ellenesség megállapítását kérte a bírói döntésekben megjelenő bírói mérlegelés, jogszabály-értelmezés tekintetében az alábbiak szerint:

 

[17] Az indítványozó fegyelmi ügyében a szolgálati bíróságok több esetben hivatkoztak a Szolgálati Bíróságok Ügyrendjére (a továbbiakban: SZBÜ). Az SZBÜ megalkotására azonban nem volt sem alkotmányos, sem jogszabályi felhatalmazásuk, elfogadásakor – az indítványozó állítása szerint – azt nem is hozták nyilvánosságra, azt kérésére sem küldték meg neki. (Az SZBÜ-t csak a fegyelmi eljárás ideje alatt, 2012. február 9-én tették közzé az interneten.) Az indítványozó álláspontja szerint az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdése egyértelművé teszi, hogy a bírót tisztségéből csak sarkalatos törvényben meghatározott okból és eljárás keretei között lehet elmozdítani [korábban az Alkotmány 48. § (3) bekezdése hasonlóképp rendelkezett]. Az indítványozó álláspontja szerint az, hogy nem (sarkalatos) törvény alapján, hanem egy nem nyilvános, quasi norma alapján jártak el fegyelmi ügyében, szintén sérti a tisztességes eljáráshoz való jogát. Egyúttal kérte az SZBÜ, megalkotására visszamenőleges hatályú, megsemmisítését.

 

[18] Ugyancsak a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét látja abban, hogy a törvényi előírás [régi Bjt. 75. § (1) bekezdése] ellenére a vizsgálóbiztos nem hallgatta meg az eljárás során, illetve nem biztosították számára az észrevételezési jogot, mivel a fegyelmi jogkör gyakorlójának beadványait részére nem küldték meg.

 

[19] A tisztességes eljáráshoz való jog súlyos sérelmének tartja azt is, hogy a fegyelmi eljárás megindításáról szóló döntést a tanács tagjai – az eljárás megindítására vonatkozó határidő utolsó napján – nem tanácsülésen, hanem rövid úton (távbeszélőn) hozták meg, majd az írásba foglalt határozatot öt nappal később írták alá. Álláspontja szerint az eljárásjogi alapelvek szerint tanácsülésről csak akkor beszélhetünk, ha azon az eljáró tanács összes tagja jelen van. Úgy véli, azért került sor erre a megoldásra, mivel a fegyelmi eljárás megindítására nyitva álló határidő elmulasztása esetén a fegyelmi eljárást meg kellett volna szüntetni.

 

[21] A másodfokú eljárásban olyan bírók vettek részt, akik az elsőfokú eljárásban az indítványozó elfogultsági kérelmét bírálták el, holott a Bjt. egyértelműen kimondja, hogy a másodfokú eljárásban nem vehet részt az a bíró, aki az elsőfokú eljárásban részt vett [régi Bjt. 72. § (6) bekezdése, új Bjt. 116. § (3) bekezdése]. Ez egyértelműen sérti a pártatlan bírósághoz való jogát.

 

[25] Az indítványozó azt is vitatta, hogy a bíróság helyesen értelmezte a kijelentései tartalmát. Álláspontja szerint publikációiban, egyéb sajtó-nyilatkozataiban általánosságban beszélt a bírói karon belüli visszásságokról, célja nem a bíróság tekintélyének rombolása, hanem épp erősítése volt. Véleménye szerint, csak egy olyan megtisztulási folyamat iránti igényt fogalmazott meg, amelynek véghezvitele esetén egy ténylegesen demokratikus, jogállami és megbecsülésre érdemes bírósági szervezet állna a polgárok rendelkezésére. Úgy véli, hogy csak véleménynyilvánítási szabadságával élt, amikor kritikát fogalmazott meg a magyar bíróságok működésével kapcsolatban. Álláspontja alátámasztására idézte az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) vonatkozó gyakorlatát, melyből azt a konklúziót vonta le, hogy a szolgálati bíróságok a véleménynyilvánításhoz való jogát jogellenesen korlátozták.

 

[26] Véleménye szerint a megnyilvánulásaiban használt jelzők (kádárista, szocialista) nem a politikai hovatartozást jelzik, hanem egyfajta szocializációra, gondolkodásmódra utalnak. A szolgálati bíróság tehát helytelenül állapította meg, hogy a kijelentéseiből kikövetkeztethető lenne az indítványozó politika hovatartozása, vagy az, hogy politikai tevékenységet folyatott volna.

 

[43] Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az indítványozónak a fegyelmi eljárás tisztességes voltát megkérdőjelező felvetései [törvényes bíróhoz való jog sérelme, a nem törvényen alapuló és nem nyilvános eljárási szabályok alkalmazása, észrevételezési jogának korlátozása, a fegyelmi tanács rövid úton (távbeszélőn) hozott döntése, a vizsgálóbiztos tevékenysége] összességében ésszerű kételyt keltettek a fegyelmi eljárás tisztességes voltával kapcsolatban.

 

[44] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt 2013. június 24-én befogadta.

 

[56] A Nemzeti hitvallás deklarálja, hogy: „népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi”. Ennek értelmében a demokratikus jogállammal szembeni elvárás, hogy polgárai számára biztosítsa a tisztességes eljárást, amelynek során az eljáró szerveknek részrehajlás nélkül, azaz pártatlanul és ésszerű határidőn belül kell dönteniük. Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése a hatósági ügyintézés során biztosítja, hogy a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül hozzák meg döntésüket. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése pedig a bírósági eljárásokkal szemben fogalmazza meg követelményként a pártatlanságot, a tisztességes és nyilvános eljárást, valamint a jogviták ésszerű határidőn belüli elbírálását.

 

[61] A szolgálati bíróság döntéseinek vizsgálata során az Alkotmánybíróság – az Abtv. 27. §-ával kapcsolatban kialakított gyakorlatának megfelelően – tartózkodott a bíróság által megállapított tényállás, a bizonyítékok bírói értékelésének és mérlegelésének felülvizsgálatától. Az Alkotmánybíróság vizsgálódásának középpontjában a szolgálati bíróság eljárása állt, melynek során azt kellett megítélnie, hogy az eljárás összhangban volt-e az Alaptörvénnyel.

 

[70] Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a bíróság döntéseinek meghozatalakor az eljáró tanács tagjainak személyes jelenléte kötelező, és együttes jelenlétük még a zártcélú távközlő hálózat alkalmazása esetében sem mellőzhető.

 

[71] Az Alkotmánybíróság továbbá rámutat, hogy a magyar jogrendszer ismeri az egyes eljárási cselekmények „rövid úton” történő foganatosítását. Ennek alkalmazására jellemzően akkor kerül sor, amikor az eljárási határidők rövidsége azt megkívánja (pl. választási eljárásban határozat rövid úton történő közlése), vagy eleve az eljárás gyorsítása a cél (pl. polgári perben idézés rövid úton). Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a fegyelmi eljárás megindíthatóságának kérdése azonban nem tekinthető ilyen eljárási cselekménynek.

 

[72] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az, hogy az indítványozó fegyelmi ügyében eljáró szolgálati bíróság tanácsa úgy hozta meg a fegyelmi eljárás megindításáról szóló döntését, hogy a tanácsülés megtartására a törvényes határidőn belül ténylegesen nem került sor, megsértette a tisztességes eljáráshoz való jog alkotmányos követelményét.

 

[85] Egyértelműen megállapítható tehát, hogy sem a fegyelmi eljárás kezdeményezésekor, sem az elsőfokú szolgálati bíróság 2012. január 23-án kelt SZF1/46/2011. számú, sem a másodfokú szolgálati bíróság 2012. március 29-én kelt Szf.F.II.1/2012/9. számú határozatának meghozatalakor nem volt olyan törvényi rendelkezés, amely felhatalmazta volna a szolgálati bíróságot az SZBÜ megalkotásra. Az is tény, hogy a fegyelmi eljárás során alkalmazott SZBÜ kihirdetésére elfogadásakor nem került sor, azt más módon sem hozták nyilvánosságra, sőt azt az indítványozónak kifejezett kérése ellenére sem küldték meg.

 

[87] Az SZBÜ a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény és az azt felváltó 2011. évi CXXX. törvény alapján nem tekinthető sem jogszabálynak, sem közjogi szervezetszabályozó eszköznek (az állami igazgatás egyéb jogi eszközének), így abból jogok és kötelezettségek nem alkotmanybirosag.hu 17 fakadhattak, normatív kötőerővel nem bírt. Ennek ellenére a gyakorlatban normaként hatályosult, azt a szolgálati bíróságok ítélkezésük során alkalmazták. Tekintettel arra, hogy az Alaptörvény és az Abtv. alapján az Alkotmánybíróság hatásköre csak a jogszabályok és a közjogi szervezetszabályozó eszközök alkotmányossági felülvizsgálatára terjed ki, az Alkotmánybíróság a törvényi felhatalmazás nélkül kibocsátott SZBÜ alaptörvény-ellenességét nem állapíthatta meg.

 

[89] A fentiek alapján az SZBÜ kiszámíthatatlanná tette a jogalkalmazást, mivel az a kihirdetés hiányában nem volt megismerhető, ugyanakkor a szolgálati bíróságok eljárásuk során alkalmazták.

 

[90] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy sérült az indítványozó tisztességes eljáráshoz való joga azáltal, hogy az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló fegyelmi eljárásban alkalmazták az SZBÜ-t.

 

[91] 3.4. Az indítványozó álláspontja szerint a fegyelmi ügyében másodfokon hozott érdemi döntés meghozatalában törvény által kizárt bírók vettek részt, ami sérti a tisztességes eljáráshoz való jogát. A Bjt. szerint ugyanis nem vehet részt az ügy másodfokú elbírálásában az, aki az első fokú eljárásban részt vett [régi Bjt. 72. §, Bjt. 116. § (3) bekezdés]. Az indítványozó e körben előadta, hogy a másodfokú szolgálati bíróság eljáró tanácsában olyan bírák kerültek kijelölésre, akik az elsőfokú szolgálati bíróság előtti eljárás során benyújtott elfogultsági kifogásait bírálták el korábban.

 

[92] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a polgári eljárásjog általános szabályaihoz kötődő bírói gyakorlat azt mutatja, hogy az ügy első fokú elintézése alatt nemcsak a megtámadott érdemi határozat meghozatalában való részvételt, hanem minden olyan eljárási cselekményt érteni kell, amely az érdemi döntés meghozatalához vezetett, vagy arra kihatással lehetett. Ezt támasztja alá a BH1991.154., amely kimondja, hogy: „Az állandó bírói gyakorlat szerint az ügy első fokú elintézése alatt nemcsak a megtámadott érdemi határozat meghozatalában való részvételt, hanem minden olyan eljárási cselekményt érteni kell, amely az érdemi döntés meghozatalához vezetett, vagy arra kihatással lehetett.”. (Ezen bírói gyakorlatot erősíti a BH1978.489., a BH1997.214., és a BH2002.461. is.) A Pp. által meghatározott – és a bírói gyakorlat által több szempontból behatárolt – kereteken túlmenően a hivatkozott törvényi szabály egyértelműen fogalmaz. A jelen esetre konkretizálva ez azt jelenti, hogy a Bjt. (mind a régi, mind a hatályos) kizárásra vonatkozó szabályai már magát az elsőfokú eljárásban való részvételt is tiltják, nem csak az ügy érdemi elintézésében való közreműködést. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a tárgyi ügyben a másodfokon eljáró bírói tanács tagjait is a szolgálati bíróság elnöke jelölte ki, – mivel ügyelosztási tervvel a szolgálati bíróság a kérdéses időpontban nem rendelkezett – így módja lett volna a kizárási okra figyelemmel lenni. Az Alkotmánybíróság visszautalva az indokolás fenti 3.1. pontjában foglaltakra megállapította, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog sérelme e körben is megvalósult.

 

[93] 3.5. Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy a Bjt. előírásai ellenére a vizsgálóbiztos nem hallgatta meg őt a fegyelmi eljárás előkészítése során. Mind a régi, mind a hatályos Bjt. úgy rendelkezik, hogy a vizsgálóbiztos köteles a tényállás megállapításához szükséges összes körülményt tisztázni, ennek érdekében meghallgatja az eljárás alá vont bírót, tanúkat hallgathat meg, szakértőt vehet igénybe és egyéb bizonyítást is lefolytathat (régi Bjt. 75. §, Bjt. 120. §). Mivel az előzetes vizsgálat során az indítványozó meghallgatására nem került sor, úgy vélte, hogy a vizsgálóbiztos törvénysértő magatartásával megsértette a tisztességes eljáráshoz való jogát.

 

[100] Az Alkotmánybíróságnak jelen ügyben azt a kérdést kellett tehát megválaszolnia, hogy megvalósul-e a fegyverek egyenlősége, ha a fegyelmi eljárás előkészítése során a felek egyikének rendelkezésére áll az eljárás összes irata, tekintettel arra, hogy azt a bíróság megküldte neki, míg a másik fél nem kapja meg azokat automatikusan, de lehetősége van azokba betekinteni, azokról másolatot készíteni, kapni.

 

[101] Mind az indítványból, mind a másodfokú szolgálati bíróság Szf.F.II.1/2012/9. számú határozatából kitűnik, hogy az indítványozónak már az elsőfokú fegyelmi tárgyalás előtt rendelkezésére állt az összes olyan irat, amely az ügy eldöntése szempontjából releváns volt. A tárgyalás során az indítványozó tehát már birtokában volt az összes olyan dokumentumnak, amelyet a fegyelmi eljárás kezdeményezője osztott meg az elsőfokú szolgálati bírósággal. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a fegyelmi eljárás egészét tekintve nem állapítható meg a fegyverek egyenlőségének a sérelme. Az indítványozó már a fegyelmi tárgyalást megelőzően ismerte a fegyelmi eljárás kezdeményezőjének álláspontját, birtokában volt az azt tükröző dokumentumoknak, így semmi sem akadályozta abban, hogy hatékony védekezést terjesszen elő azzal szemben. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az indítványozó azon kérelmét, amely szerint a fegyelmi eljárás során sérült a fegyverek egyenlőségének elve.

 

[105] 3.9. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy a szolgálati bíróság eljárása sem egyes elemeit tekintve, sem egészében nem felelt meg a pártatlan és tisztességes eljáráshoz való jog követelményének. Az Alkotmánybíróság ma is irányadónak tekinti a 67/1995. (XII. 7.) AB határozatban megfogalmazottakat, amely szerint: „A pártatlan bírósághoz való alkotmányos alapjog az eljárás alá vont személy iránti előítéletmentesség és elfogulatlanság követelményét támasztja a bírósággal szemben. Ez egyrészt magával a bíróval, a bíró magatartásával, hozzáállásával szembeni elvárás, másrészt az eljárás szabályozásával kapcsolatos objektív követelmény: el kell kerülni minden olyan helyzetet, amely jogos kétséget kelt a bíró pártatlansága tekintetében.” (ABH 1995, 346, 347.)

 

[106] Ez utóbbi, azaz az eljárás tisztességességének objektív követelménye, mint alkotmányos elvárás – a fentebb kifejtettek szerint – a jelen ügyben nem valósult meg. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a pártatlanság látszatának hiánya [azaz a bírónak nemcsak pártatlannak kell lennie, hanem annak is kell látszania] a tárgyi ügy vonatkozásában elsősorban a szabályozási környezet hiányosságából eredeztethető.

 

[107] 4. A fentiekben foglaltakra tekintettel az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelme miatt a Kúria Mellett Működő Másodfokú Szolgálati Bíróság Szf.F.II.1/2012/9. számú határozatát – az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján a döntéssel felülvizsgált döntésekre is kiterjedő hatállyal – a rendelkező részben foglaltak szerint megsemmisítette.

 

ab-biro-meghurcolas---kep.png

 

A teljes AB határozat a Magyar Közlöny 2014 évi 95. számában a 10095. oldaltól:

http://www.kozlonyok.hu/nkonline/MKPDF/hiteles/MK14095.pdf

 

Az AB honlapján további részletek:

http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/0637F91DFDF10B47C1257ADA00524CD0?OpenDocument

 

Sajtóbeszámoló:

 

Alkotmányellenesen rúgták ki a bírót, aki szidta a bírósági rendszert

http://index.hu/belfold/2014/07/23/alkotmanyellenesen_rugtak_ki_a_birot_aki_szidta_a_birosagi_rendszert/

 

 

Véleménye miatt kapott fegyelmit Ravasz László - az összes fórumon átment az ügye, most az Alkotmánybíróság tisztázta.

Ravasz László Csongrád megyei bíró 2011 áprilisában a Magyar Hírlapban jelentett meg publikációt, amelyben azt állította, hogy a "bírósági szervezeti rendszer jelenleg olyan válságban van, amely már a jogállami működést is veszélyezteti". Szerinte a bíróságok iránti lakossági bizalom csökkent az elmúlt 15 évben, "hűbéri rendszer" alakult ki a bíróságokon, és nem a legalkalmasabbak kerülnek a felsőbb pozíciókba. A felsőbb szinteken az ügyeket gyakran "olyan bírák bírálják felül, akiknek a kompetenciáit az elsőfokú bírák vitatják".

http://nol.hu/belfold/alkotmanyellenesen-rugtak-ki-a-rendszert-szidalmazo-birot-1473023