Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2021.12.29

Dupla banki bukta

dupla---kep-01.png

 

 

Fővárosi Ítélőtábla - 16.Gf.40.068/2021/8-II.

 

 

 

A döntés lényege:

 

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és megállapítja, hogy a felek között 2008. augusztus 14. napján létrejött közjegyző neve közjegyző által a K24013-0/256/2008/5. ügyszámú közjegyzői okiratba foglalt lakossági jelzálog kölcsönszerződés érvénytelen.

Az elsőfokú ítéletet a hatályossá, illetőleg érvényessé nyilvánítás iránti keresetet elutasító részében – a teljes perköltségre kiterjedően – hatályon kívül helyezi, és e körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja.

 

 

Egy türelmi idős szerződésről van szó. melynél 60 hónapig nem kellett  kölcsön összeget (tőkét) törleszteni.

 

Most jön az első bukta:

 

[18]               Az elsőfokú bíróság a Hpt. 213. § (1) bekezdés e) pontja szerinti érvénytelenséget nem állapította meg, a Fővárosi Ítélőtábla jogi álláspontja ettől eltér.

 

Az elsőfokú bíróság arra helytállóan utalt, a szokásos banki gyakorlattól nem tért el az alperes a szerződéskötés során, és helytálló volt az 1/2016. PJE-re való hivatkozása is, de csak a türelmi időszakra vonatkozóan. A kölcsönszerződés IV.1. és az Üzletszabályzat 2.6.7. pontja szerinti képletre utalással történő meghatározás a deviza alapú szerződések gyakorlatában elfogadott volt, a szerződéskötés időpontja és a kölcsönösszeg folyósításának időpontja általában eltért, az első törlesztőrészlet összege is tájékoztató jelleggel került megjelölésre, a szerződéskori árfolyam a folyósításkori árfolyamtól eltérhetett, a törlesztőrészlet kiszámíthatósága biztosítva volt a türelmi időszakra.

 

 

[19]               Nem értett egyet azonban a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bírósággal abban, hogy a türelmi időszak lejártát követő további szerződéses időszakra vonatkozóan is meghatározható volt a törlesztőrészletek összege. Az alperes a 2019. június 24-i beadványában foglaltak szerint, a korábbi beadványában, valamint a 36. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt előadásával ellentétben azt nyilatkozta, hogy alperes „hitelnyilvántartó főkönyvi rendszere” a türelmi időt követően az annuitásos törlesztőrészletet az e beadványban részletezett képlettel számolta ki, ez a képlet azonban a dokumentumokban nem volt fellelhető a szerződéshez csatolt mellékletek között. Nem tartalmazta azt a szerződés és az Üzletszabályzat sem. A 6/2013. PJE indokolás III.1. pontja értelmében az adós tartozásának egyértelmű meghatározására alkalmas módszer, ha az összeg a szerződés rendelkezései alapján kiszámítható, a szerződéskötés időpontjában a változó ügyleti kamat mértéke nem határozható meg előre, így az 1/2016. PJE határozat 3. pontjának indokolására is figyelemmel az értesítő levél jelenti ennek meghatározását, de ez csupán tájékoztató jellegű, teljesítést elősegítendő. Utal a Fővárosi Ítélőtábla arra, hogy a Hpt. 213. § (1) bekezdés e) pontja a kölcsönszerződés teljes futamidejére vonatkozóan vizsgálandó, tekintettel arra, hogy az Üzletszabályzat 2.6.7. pontjában meghatározott képlet csupán az ügyleti kamat kiszámítására vonatkozik, a türelmi időszakot követő teljes hátralévő futamidőre nem. Az alperes által a 38. sorszámú beadványban megjelölt képlet pedig a felperesek számára nem volt ismert. Tekintettel arra, hogy a törlesztőrészleteknek a türelmi időszakot követő tartamára havonta fizetendő összege nem volt megjelölve, illetve annak számszerűsítése a szerződés során a felperesek részére átadott dokumentumok alapján nem minősül kiszámíthatónak, a szerződés a Hpt. 213. § (1) bekezdés e) pontjában foglaltakra figyelemmel semmis.

 

Semmis ugyanakkor a szerződés az árfolyamkockázat viselésével kapcsolatos tájékoztatás nem megfelelő volta folytán is.

 

 

 

Jön tehát a második bukta:

 

[22]               Az elsőfokú bíróság vizsgálta az árfolyamkockázatot a fogyasztóra terhelő szerződéses rendelkezés tisztességtelenségét, illetve a tájékoztatás megtörténtét és megfelelőségét is, azonban tévedett, amikor úgy foglalt állást, hogy a kereset ebben a körben megalapozatlan. Az Európai Unió Bírósága a C-26/13. számú ítéletének 39. pontjában kifejtette, a 93/13/EGK Irányelv által létrehozott védelmi rendszer azon az elven alapszik, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy a szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van, mind tárgyalási lehetőségei, mind pedig információs szintje tekintetében, amely helyzet az eladó vagy a szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételek elfogadásához vezet, anélkül, hogy a fogyasztó befolyásolni tudná ezek tartalmát. A 40. pont szerint e hátrányos helyzetre tekintettel az Irányelv olyan rendszer létrehozatalára kötelezi a tagállamokat, amely biztosítja, hogy minden egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel vizsgálható legyen, az esetlegesen tisztességtelen jellege, megítélése szempontjából. Az Európai Unió Bírósága C-186/16. számú ítélete rendelkező része 2. pontja szerint a szerződési feltétel világos és érthető megfogalmazásának követelménye azt jelenti, hogy a hitelszerződések esetén a pénzügyi intézményeknek elegendő tájékoztatást kell nyújtaniuk a kölcsönfelvevők számára ahhoz, hogy ez utóbbiak tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak. Ez a követelmény magában foglalja, hogy annak a feltételnek, mely szerint a kölcsönt ugyanabban a külföldi pénznemben kell visszafizetni, mint amilyenben folyósították, nem csak alaki és nyelvtani szempontból, hanem konkrét tartalom vonatkozásában is érthetőnek kell lennie a fogyasztó számára, abban az értelemben, az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó ne csupán azt legyen képes felismerni, hogy annak a devizának az árfolyama, amelyben a kölcsönszerződést megkötötték, emelkedhet, csökkenhet, hanem értékelni kell tudnia, hogy egy ilyen feltételnek esetlegesen jelentős hatásai lehetnek a pénzügyi kötelezettségeire. Az Európai Unió Bírósága C-51/17. ítélete 73. pontjában írtak szerint a szerződési feltételeket világosan, érthetően kell megfogalmazni, ez nem korlátozható kizárólag alaki és nyelvtani szempontból való érthetőségre. A 74-75. pontok értelmében a pénzügyi intézményeknek elegendő tájékoztatást kell nyújtaniuk a kölcsönfelvevők számára ahhoz, hogy ez utóbbiak tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak, és e tájékoztatásnak ki kell terjednie a kölcsönfelvevő lakóhelye szerinti tagállam fizetőeszköze esetleges súlyos leértékelődésének és a külföldi kamatlábak emelkedésének a lehetőségére, a törlesztőrészletekre gyakorolt hatására is.

 

A fenti rendelkezések, illetve irányadó európai és kúriai bírósági gyakorlat, valamint a perbeli 2008. június 17-i „Nyilatkozat deviza alapú hitelekhez” dokumentum összevetése alapján megállapítható, hogy a felperesek által aláírt nyilatkozat csupán arra vonatkozó tájékoztatást tartalmaz, hogy az árfolyamkockázatot a felperesek viselik, de a kockázatviselés, illetve az árfolyamváltozás kockázata lényegi tartalmát illetően nem ad tájékoztatást. A szerződés IV.2., IV.3. pontja is az árfolyamkockázat viselésére, nem annak lényegi sajátosságaira utal. Nem tekinthető konkrét figyelemfelhívó, figyelmeztető jellegűnek az a meghatározás, hogy az árfolyamkockázat „okozhat növekedést, de csökkenést egyaránt”, továbbá, hogy „nem lehet pontosan tudni előre”, hogy mennyi forint kell azonos összegű devizában meghatározott törlesztőrészlet megfizetéséhez. Mindez nem jelent megfelelő tájékoztatást, sem a C-51/17. számú ítéletben, sem a 2/2014. PJE határozatban foglalt kritériumoknak nem felel meg. Az a körülmény, hogy az árfolyamváltozás kockázata azt jelenti, hogy esetlegesen jelentősen nőnek a törlesztőrészletek, az adós gazdasági helyzete ebből eredően elnehezülhet, nem jelenik meg a nyilatkozatban és a szerződésben sem. Nem tűnik ki a szerződésből és a nyilatkozatból sem, hogy a kockázatviselésnek felső határa nincs, az korlátlan, és akár jelentősen is megemelkedhet a törlesztőrészlet és az árfolyamváltozás lehetősége valós. Az átlagos fogyasztó mércéjén keresztül megítélendő tájékoztatásból tehát nem volt megállapítható az árfolyamkockázat tartalma, így az sem, hogy az pontosan milyen, a felperesek pénzügyi terheit jelentős mértékben hátrányosan érintő következményekkel járhat. Az adott tájékoztatás nem megfelelő volta a Fővárosi Ítélőtábla gyakorlatában több ügyben megjelent (16.Gf.40.180/2020/8., 16.Gf.40.123/2020/15-II.). Az árfolyamkockázat viselésével kapcsolatos tisztességes tájékoztatással szemben felállított követelményrendszernek megfelelő tájékoztatás elmaradása, ezáltal a tájékoztatás nem megfelelő volta esetén a szerződés azon rendelkezése, mely szerint az árfolyamkockázatot a fogyasztó viseli, a Ptk. 209. § (1) bekezdés alapján tisztességtelen. Ez az egész szerződés érvénytelenségét eredményezi (Ptk. 239. § (2) bekezdés).

 

Összességében az elsőfokú bíróság téves álláspontra helyezkedett, amikor megállapította, hogy a perbeli szerződés a törlesztőrészletek összegét a teljes futamidő idejére kiszámítható módon tartalmazza, illetve, hogy az árfolyamkockázatról az alperes megfelelő tájékoztatást adott, és ennek folytán az árfolyamkockázatot felperesekre terhelő szerződéses rendelkezések tisztességesek. A kereset elutasítása folytán az érvénytelenség miatt alkalmazandó jogkövetkezmény nem képezte az elsőfokú bíróság vizsgálatának tárgyát (az árfolyamréssel kapcsolatos felperesi előadás sem, de a fentebb kifejtettek folytán ez már nem bír relevanciával).

 

 A bíróság további teendői:

 

[23]               Az elsőfokú bíróság ítéletét ezért a Fővárosi Ítélőtábla az rPp. 239. §-a folytán alkalmazandó rPp. 213. § (3) bekezdése és az rPp. 253. § (2) bekezdése alapján közbenső ítélettel részben megváltoztatta, megállapítva a perbeli kölcsönszerződés érvénytelenségét, és az elsőfokú ítéletet a hatályossá, illetőleg érvényessé nyilvánítás iránti keresetet elutasító részében, a teljes perköltségre kiterjedően a rPp. 252. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és e körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

 

[24]               A jogkövetkezmény alkalmazása körében a bizonyítási eljárást az elsőfokú bíróságnak az újabb eljárása során kell lefolytatnia.

 

Az újabb eljárás során el kell bírálni a feleknek az összegszerűség kapcsán tett hivatkozásait, nyilatkozatait.

 

A jogkövetkezmény alkalmazása során elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy az érvénytelenségi okok kiküszöbölhetők-e, lehet-e helye a szerződés érvényessé nyilvánításának, ha igen, milyen feltételekkel. Érvényessé nyilváníthatóság hiányában a kölcsönszerződés hatályossá nyilvánításáról szükséges döntést hozni.

 

Budapest, 2021. május 26.

 

dr. Rutkai Éva s.k.

a tanács elnöke

 
 

           dr. Molnár József s.k.                                                            dr. Kolozs Balázs s.k.

                   előadó bíró                                                                                  bíró

 

 

A teljes közbenső ítélet itt elérhető (írd be a határozatkeresőbe:  40.068 )

https://eakta.birosag.hu/anonimizalt-hatarozatok

 

 

Nemrég visszatértem a facéra, így aztán rátaláltam erre a valóban nem mindennapi ítéletre.  Köszönöm Andrásnak a figyelemfelhívást!!!

 

 

dupla---kep-02.png

 

A harcot folytatjuk 2022-ben is!

 

Mindenkinek nagyon sikeres, kedvező perekben gazdag új évet! Valamint mind ehhez jó egészséget és sok-sok türelmet!

 

BUÉK 2022!!!