Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Devizahitelesek beadványa a Kúria elnökéhez

2019.07.13

kossuth-teri...-kep.png

„Ismét politikusok és civilek követelik a Kúriától, hogy az intézmény vizsgálja felül korábbi állásfoglalását és az Európai Unió Bírósága iránymutatásának értelmezését. Ezúttal Szakács László, az MSZP elnökhelyettese, Varju László, a DK alelnöke, valamint Ölveczky István ügyvéd…”

Devizások: ahová süllyedt a Kúria gondolkodása, az mindennek az alja

 

https://merce.hu/2019/07/11/devizasok-ahova-sullyedt-a-kuria-gondolkodasa-az-mindennek-az-alja/?fbclid=IwAR0ucvHkFQDZ4jvbG3lSiQFFCb0hlb7ETzwPBtDTQLGUT7ASeMjCTW9G7bE

 

 

„Az esemény végén a két politikus egy, a testület elnökének, Darák Péternek címzett beadványt vitt be a Kúria épületébe. Elmondták, hogy beadványukban civil szakértők értelmezik, hogy hogyan kellene megfelelően értelmezni és alkalmazni az Európai Unió Bíróságának korábbi, a devizahitelekről szóló döntését.

 

MSZP-DK: A Kúria vizsgálja felül a korábbi állásfoglalását

 

https://www.hirado.hu/belfold/cikk/2019/07/11/mszp-dk-a-kuria-vizsgalja-felul-a-korabbi-allasfoglalasat/

 

 

----------- a sajtótájékoztató ----------

 

 

 

 

----------- a kísérő levél ----------

 

 

Dr. Darák Péter úr

a Kúria elnöke

részére

 

Budapest

Pf. 35.

1363

 

Tárgy: Az un. devizahitelesek Kossuth téri Civil Konzultációs testületének állásfoglalása a  Kúria Konzultációs Testületének 2019. június 19-i állásfoglalásáról

 

 

Tisztelt Elnök úr!

 

Közismert, hogy az un. devizahitel szerződésekkel kapcsolatos, sok-sok éven keresztül zajló jogi csűrés-csavarás olyan mértékű jogbizonytalanságot takar és jelent évek óta, amelyből egyértelmű minden józanul és felelősen gondolkodó embernek, hogy jogellenes, semmilyen garanciát nem biztosító végrehajtások zajlottak éveken keresztül és zajlanak most is tömegesen Magyarországon.  Ez pedig katasztrófális a lakosság testi, lelki, szellemi állapota tekintetében egyaránt.

 

Az MNB szerint 900 000 azoknak a végrehajtásoknak a száma, amit pénzügyi intézmények indítottak. Több mint 100 000 azoknak a végrehajtásoknak a száma, ami ingatlanok végrehajtására irányul. Lehet sorolni a riasztóbbnál riasztóbb adatokat napestig.

 

Minden lehetősége meg van a Kúriának arra, hogy amíg a jogbiztonság teljes mértékben helyre nem áll, addig a jelentős jogbizonytalanságra hivatkozva egységesítse a bírói joggyakorlatot és kimondja, hogy

  1. minden un. devizahitellel kapcsolatos végrehajtási eljárást, (így nyilvánvalóan minden árverési, kilakoltatási cselekményt) felfüggesztenek a bíróságok;
  2. minden un. devizahiteles szerződéssel kapcsolatos peres eljárást felfüggesztenek a bíróságok;
  3. egyidejűleg azonnal javasolja a Kormánynak és a Parlamentnek, hogy jogalkotással rendezze immár véglegesen és az EU fogyasztóvédelmi irányelveinek megfelelő, a tisztességtelen hitelezéssel szemben kellő visszatartó erőt biztosító módon az un. devizahiteles ügyet, a nemzetközi pénzvilágban évtizedek óta közismert rablóhitelezési ügyet.

 

Alappal követeljük az Elnök úrtól ezeket, hiszen az esküje is kötelezi Önt és ezt követeli meg a társadalommal szembeni kiemelt felelőssége is.

Mintahogyan a Kúra bíráit és minden magyar bírót kötelezi az esküje és a társadalommal szembeni kiemelt felelőssége.

Levelünkhöz mellékeljük az un. devizahitelesek Kossuth téri Civil Konzultációs Testületének az állásfoglalását is a Kúria Konzultációs Testületének 2019. június 19-i üléséről kiadott állásfoglalásáról és kérjük, hogy az abban foglalt javaslatok mielőbbi megvalósulása érdekében haladéktalanul tegye meg a Kúria azokat az intézkedéseket, amelyeket a fenti 1) – 3) pontban kérünk.         

                                     

   Köszönettel és tisztelettel

                                                                           

                                                                     

                  dr. Ravasz László

 az Adóskamara civil érdekvédő ernyőszerveződés képviselője

 és az un. devizahiteles állampolgárok Kossuth téri Konzultációs Testülete

 

 

 

----------- az állásfoglalás ----------

 

 

A Kossuth téri Civil Konzultációs Testület állásfoglalása

a Kúria no name Konzultációs Testületének 2019. június 19-i ülésén elfogadott, az  un. devizahitellel kapcsolatos állásfoglalásáról

 

 

Budapesten megalakult a Kossuth téri Civil Konzultációs Testület, amely ezúton tájékoztatja a Kúriát és a nyilvánosságot a civilek álláspontjáról, amit kialakítottak a Kúria un. Konzultációs Testületének  2019. június 19-i ülésén elfogadott,  az  un. devizahitellel kapcsolatos állásfogla-lásáról.

 

A/ Bevezetés

 

A Kúria „új-keletű”, a jogalkalmazás egységesítését szolgáló eszköze az ún. Konzultációs Testület által megalkotott és a Kúria honlapján publikált „javaslatok”, „vélemények”, „állásfoglalások”.

 

Ilyen állásfoglalást tett közzé a Kúria az ún. devizahiteles érvénytelenségi perek jogalkalmazási gyakorlatát vizsgáló, a jelenlegi ismereteink szerint no name Konzultációs Testület 2019. június 19-i üléséről.

 

Tekintettel arra, hogy az un. devizahitellel közvetlenül érintett lakosok (felnőttek, gyerekek) száma 2004 és 2019 között mintegy 4 millió volt, azaz a lakosság közel 40 % - a, ezért  a teljeskörű, jogszerű, igazságos megoldása vitathatatlanul súlyos emberiességi, jogállami és nemzetgazdasági kérdés.

 

Lehet persze azt állítani, hogy ma már nincsen Magyarországon un. deviza hitel, de felesleges. Ugyanis a valóság ezt egyértelműen cáfolja!

A „megmentő” intézkedések sorozata, majd végül a forintosítás a problémát nem oldotta meg, csak elfedi.

Sőt! Még ennél is borzalmasabb, hogy bár Magyarország 2004. május 1. óta az Európai Unió tagállama, azonban nyomokban sem lelhető fel az Európai Uniós követelményeknek megfelelő, kötelező pénzügyi fogyasztóvédelem.

 

Ezek után pedig még az is tény, hogy különféle jogállamban elképzelhetetlen módokon akadályozza, nehezíti az állam minden  - legfelsőbb és az alattuk lévő - szerve a pénzügyi fogyasztók pénzügyi szolgáltatókkal szembeni jogérvényesítését, és sajnálatosan ide kell érteni az un. devizahiteles szerződésekkel kapcsolatos ügyekkel foglalkozó

  • magyar bíróságokat,
  • kormányhivatalokat,
  • közjegyzőket,
  • végrehajtókat

is, akikkel szemben sokmillió ember bizalma lenullázódott (tisztelet a sajnálatosan nagyon kevés kivételnek!) Ennek társadalmi hatása pedig vitathatatlanul rendkívül káros nemcsak jelenleg, de hosszú távon is.

 

Meggyőződésünk, hogy mindezek nemcsak indokolttá, de jogossá is teszik a Kossuth téri Civil Konzultációs Testület megalakulását és azt, hogy a kifejtett álláspontjukat igenis vegye figyelembe minden állami szerv, ideértve az un. devizahiteles szerződésekkel kapcsolatos ügyekkel foglalkozó magyar bíróságokat, kormányhivatalokat, közjegyzőket, végrehajtókat is. Hiszen a Kossuth téri Civil Konzultációs Testület állásfoglalása úgy alakult ki, hogy az un. devizahitelezéssel kapcsolatban hosszú évek óta jogszerűen tevékenykedő számos jogvédő szervezet, szerveződés, mozgalom, ügyvéd nyilvános szakmai álláspontját foglalja össze.

Különösen azért is, mert nyilvánosan megjelent információk alapján bebizonyosodott például az, hogy a Bankszövetség oktatta a bírákat, és az is, hogy olyan ügyvédi irodák tagjait foglalkoztatta a Kúria tanácsadóként, amely irodák kifejezetten „bankközeliek”.

 

 

A karcos hangvételen pedig ne sértődjön meg senki, mert az elmúlt sok éves tapasztalat után ez indokolt a megkárosított civilek részéről. Ugyanis egyáltalán nem cél a sértegetés, de a felháborodást, a tehetetlen dühöt igenis kifejezésre kell juttatniuk az embereknek.

 

 

B/ Mielőtt részletesen kivesézzük a Kúria Konzultációs Testületének állásfoglalását kiemeljük azt, hogy a Kúria Konzultációs Testületének az állásfoglalása a „testület” többségi döntése alapján

 

 …..„kizárólag arra az esetre vonatkozik, amikor az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő szerződési kikötések – tájékoztatás hiánya vagy nem megfelelő volta miatti - tisztességtelenségének megállapítása folytán a devizaalapú kölcsönszerződés teljes egészében érvénytelen lesz, vagyis amikor az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 237. §- ában meghatározott további jogkövetkezmények alkalmazásának van helye.”

 

Tehát csakis azokra a devizaalapú kölcsönszerződéssel kapcsolatos esetekre vonatkozik a Kúria Konzultációs Testületének az állásfoglalása, amikor

  • a fogyasztó perben áll (vagy fog állni) a bíróságon felperesként vagy alperesként,
  • a perben a fogyasztó az ún. devizahiteles szerződése teljes érvénytelenségének a meg-állapítását kéri, mégpedig azért, mert az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő szerződési kikötések tisztességtelenek a tájékoztatás hiánya vagy nem megfelelő volta miatt,
  • a bíróságon jogerős döntés (Kúriai felülvizsgálat esetén a Kúria döntése) megszületik és a döntés megállapítja, hogy
  • az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő szerződési kikötések tisztességtelenek a tájékoztatás hiánya vagy nem megfelelő volta miatt,
  • és emiatt a devizaalapú kölcsönszerződés teljes egészében érvénytelen.

 

A tisztánlátás kedvéért tehát hangsúlyozzuk, hogy

  • akik nem állnak perben,
  • vagy nem fognak perben állni a jövőben sem felperesként, sem alperesként, azokra nem vonatkozik a Kúria Konzultációs Testületének az állásfoglalása!

 

 

C/ A Kossuth téri Civil Konzultációs Testület álláspontja a Kúria no name Konzultációs Testületének 2019. június 19-i ülésén elfogadott, az  un. devizahitellel kapcsolatos állásfoglalásáról

 

I/ A Kúria Konzultáció Testületének alkotmányellenessége

 

 

A Kúria Konzultációs Testületének a működtetése alapvetően a legnagyobb törvénytelenség, alkotmányellenes.

Csak három szempontot megemlítve:

  • A Testület - melynek a tagjai név szerint nem ismertek nyilvánosan - milyen jogalkotói felhatalmazással merészkedik hivatali formát ölteni? Semmilyen szabály nem engedi és nem engedheti meg, hogy Kis-Kúriát játsszon.
  • A Testület korlátozza a bíróságok függetlenségét, szabad mérlegesési jogát, na persze nem kimondottan, de vajon hány bíró mer majd a Kúriai Konzultációs Testületének "többségi véleménnyel" meghozott állásfoglalásával szemben dönteni?
  • A Testület nem ismerve a fogyasztói képviseleti megfontolásokat előre kíván dönteni, prejudikálva, befolyásolni az ítéleteket, kialakítani a "töretlen bírói gyakorlatot".

 

II/ A témaválasztás simlissége (erre sajnálatosan nincs jobb szó)

 

  1. Hogyan merészel bárki - hangsúlyozzuk BÁRKI !!! - beavatkozni a hatályos Európai Unió irányelv és a hatályos magyar Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: rPtk.) szabályaiba?!

 

Vegyük át gyorsan a tisztességtelen szerződési feltételekkel kapcsolatos szabályokat.

 

Az árfolyam módosítás tisztességtelen - az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő szerződési kikötések tisztességtelenek a tájékoztatás hiánya vagy nem megfelelő volta miatt -, tehát kiesik az árfolyamváltozás a szerződésből, marad az eredeti árfolyam.

 

  • A TANÁCS 1993. április 5-i 93/13/EGK IRÁNYELVE a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről

6. ciikk (1) A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.

 

  • A Ptk. szóról szóra átvette a Tanács irányelvét:

 rPtk. 209/A. § (2) Fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételként a

szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan,

előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés semmis.

A semmisségre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.

 

rPtk. 239. § (2) Fogyasztói szerződés részbeni érvénytelenség esetén csak akkor dől meg, ha a szerződés az érvénytelen rész nélkül nem teljesíthető.

 

Akinek nehéz a felfogása, annak néhány Európai Bírósági (a továbbiakban: EuB) határozat segíthet a megértésben.

 

  • Itt van például a C-618/10. számú Eub határozat.

 

A tisztességtelen feltételt a bíróság csak megsemmisítheti, bírósági módosítása, tisztességessé változtatása tilos, még akkor is, ha a nemzeti jogszabály megengedné!

C-618/10. EuB ítélet

73   A fentiekre tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, mint amelyet az 1/2007. sz. törvényerejű rendelet 83. cikke ír elő, amely a nemzeti bíróság számára lehetővé teszi, hogy az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó közötti szerződésben foglalt feltétel tisztességtelen jellegének a megállapítása esetén az említett szerződést e feltétel tartalmának a módosítása útján kiegészítse.

 

A magyarázat sem hagy kétséget a felől, hogy a bíróság nem babrálhat a szerződésbe:

„65  Az említett 6. cikk (1) bekezdésének a szövegéből következik tehát, hogy a nemzeti bíróságok csak arra kötelesek, hogy a tisztességtelen feltétel alkalmazásától eltekintsenek annak érdekében, hogy az ne váltson ki kötelező joghatásokat a fogyasztó vonatkozásában, de nem jogosultak arra, hogy a feltétel tartalmát módosítsák. A szerződésnek ugyanis főszabály szerint úgy kell fennmaradnia, hogy csak a tisztességtelen feltételek elhagyása jelentsen módosulást, ha a belső jogszabályok értelmében a szerződés jogilag ilyen módon fennmaradhat.”

 

A luxembourgi bíróság pontosan tudja, hogy nem a bankok kedvében kell járni és a jogszabályokat hajlítani a pénzpolitikához:

„69  Márpedig e kontextusban meg kell állapítani, hogy – amint arra a főtanácsnok az indítványának a 86–88. pontjában szintén rámutatott – ha a nemzeti bíróság jogosult lenne arra, hogy az ilyen szerződésekben foglalt tisztességtelen feltételek tartalmát módosítsa, e lehetőség sérthetné a 93/13 irányelv 7. cikke által elérni kívánt hosszú távú célt.

 

Tetszi érteni! A bírói beavatkozás sérti az elérni kívánt célt!

E lehetőség ugyanis hozzájárulna annak a visszatartó erőnek a megszüntetéséhez, amely az eladók vagy szolgáltatók tekintetében jelentkezik az ilyen tisztességtelen feltételeknek a fogyasztók vonatkozásában való puszta és egyszerű alkalmazhatatlansága következtében (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Pohotovost’ ügyben hozott végzés 41. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), mivel az eladók vagy szolgáltatók továbbra is alkalmazni próbálnák az említett feltételeket annak tudatában, hogy még ha azok érvénytelenségét meg is állapítanák, a szerződést a nemzeti bíróság a szükséges mértékben továbbra is kiegészíthetné oly módon, hogy az említett eladók vagy szolgáltatók érdekei biztosítottak legyenek.

 

A magyar bíróságok pontosan ezt az Unióban tiltott gyakorlatot követik, arra figyelnek, hogy a hitelezők érdekei biztosítottak legyenek.

                           

  • A C-453/10. EuB ítélet szerint a szerződést a tisztességtelen feltétel kihagyásával kell teljesíteni:

„30 Ilyen összefüggésben a szerződési feltételek tisztességtelen jellegét megállapító nemzeti bíróságok feladata a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében egyrészt valamennyi, a nemzeti jog értelmében ebből eredő következményt meghatározni abból a célból, hogy a szóban forgó feltételek ne jelentsenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve (lásd a fent hivatkozott Asturcom Telecomunicaciones ügyben hozott ítélet 58. és 59. pontját, valamint a C 76/10. sz. Pohotovost’ ügyben 2010. november 16 án hozott végzés [az EBHT ban még nem tették közzé] 62. pontját), és másrészt értékelni azt, hogy az érintett szerződés ezen tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető e (lásd a fent hivatkozott Pohotovost’ ügyben hozott végzés 61. pontját).”

                                 

  • A legfrissebb C-118/17. EuB ítélet sem fogalmaz másképpen, minthogy ami tisztességtelen, azt törölni kell a szerződésből:

44  A jelen ügyben, jóllehet a Dunai Zs. által benyújtott kereset az eredetileg a bankkal kötött kölcsönszerződésben foglalt, árfolyamrésre vonatkozó feltételen alapult, a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a fent hivatkozott nemzeti jogszabályok, amelyek az ilyen jellegű szerződési feltételeket tisztességtelennek nyilvánították, lehetővé teszik e azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben Dunai Zs. az ilyen tisztességtelen feltétel hiányában lett volna, többek között azzal, hogy biztosítják az eladó vagy szolgáltató jogalap nélküli – Dunai Zs. kárára az említett tisztességtelen feltétel alapján való – gazdagodásának visszatérítéséhez való jogot (lásd ebben az értelemben: 2018. május 31 i Sziber ítélet, C 483/16, EU:C:2018:367, 53. pont).

 

  • Aztán van itt még valami, ami nagyon fontos: amikor a DH törvények szerinti semmisség jogkövetkezményét kellett megállapítani (a bank oldalán, a fogyasztó érdekével szemben), akkor eszébe jutott valakinek a teljes semmisség, vagy a forintosítás? A DH1-2 törvény is tudta még, hogy a szerződés állapotától függetlenül csak egy féleképpen lehet elszámolni: amit a hitelező tisztességtelenül felszámolt, azt vissza kell fizetnie. Akkor most mi okozott fejtörést a Kúria Konzultációs Testületénél többségi véleményként?

 

  1. Az érvényessé nyilvánítás, mint egyetlen alkalmazható érvénytelenségi jogkövetkezmény

 

A Kúria Konzultációs Testülete ezt írja az állásfoglalásában:

A 93/13/EGK irányelv 6. cikkének (1) bekezdésére tekintettel a tisztességtelen feltétel nem jelenthet kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és a szerződés – fő szabályként – változatlan feltételekkel köti a feleket.

A 93/13/EGK irányelv 7. cikkének (1) bekezdésére figyelemmel a tagállamoknak „a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében” gondoskodniuk kell arról, hogy „megfelelő és hatékony eszközök” álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék a fogyasztókkal kötött szerződésekben a tisztességtelen feltételek alkalmazását. Az uniós jog nem határozza meg konkrétan, hogy melyek legyenek ezek az eszközök, e körben a tagállamok jogszabályai az irányadók.

A magyar jog ezt az érvénytelenség eszközével éri el. A régi Ptk. 209/A. § (2) bekezdése szerint fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés semmis; a semmisségre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.

 

A Kossuth téri Civil Konzultációs Testület szerint érdekes módon a magyar un. deviza-hiteles fogyasztó hiába tiltakozik a DH törvényekben meghatározott tisztességtelen feltételek mellőzésénél arra a bíróságon, hogy nem áll érdekében a bírói, törvényi beavatkozás, mégis rákényszerítik a bíróságok tisztességtelenség jogkövetkezményének tűrését.

 

  1. Az érvénytelenség megállapításának további jogkövetkezményei

 

  1. A Kúria Konzultációs Testülete ezt írja az állásfoglalásában:

          Az érvénytelenség megállapításának további jogkövetkezményeit a régi Ptk. 237. §-a    

        szabályozza.

 

A Kossuth téri Civil Konzultációs Testület szerint már megint trükközés történik!

A Kúriai Konzultációs Testület úgy tesz, mint aki nem ismeri a jogot.

Hát akkor vegyük át!

A rPtk. 237.§ a szerződés semmisségét, gyengébbek kedvéért a teljes semmisség jogkövetkezményét szabályozza.

Az irányelv és a Ptk. is RÉSZLEGES semmisségnek minősíti a tisztességtelen kikötést, mégpedig a rPtk. 239.§. No, ennek az (1) bekezdése az amire hivatkozik a bank, hogy devizaárfolyam emelés nélkül már nem is igazán devizakölcsön, így már nem áll érdekében a szerződést fenntartani.

rPtk. 239. § (1) A szerződés részbeni érvénytelensége esetén az egész szerződés csak akkor dől meg, ha a felek azt az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg. Jogszabály ettől eltérően rendelkezhet.

  1. A Kúria Konzultációs Testülete ezt írja az állásfoglalásában:

E rendelkezéseket a Legfelsőbb Bíróság általános jelleggel értelmezte az 1/2010. (VI. 28.) PK véleményben és a 2/2010. (VI. 28.) PK véleményben. Az 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 5. pontja értelmében, ha az érvénytelenség oka kiküszöbölhető, a bíróság az érvénytelen szerződést a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé nyilváníthatja. A szerződés érvényessé nyilvánítása egyenrangú lehetőség az eredeti állapot helyreállításával; ha mindkettő alkalmazható lenne, akkor a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy az érvénytelenség melyik jogkövetkezményét alkalmazza. A 6/2013. PJE határozat 4. pontja is megerősítette, hogy ha a bíróság a szerződés érvénytelenségét állapítja meg – a jogkövetkezmények alkalmazására irányuló kereset (viszontkereset) esetén, feltéve, hogy az érvénytelenség oka kiküszöbölhető – a bíróságnak elsősorban a szerződés érvényessé nyilvánítására kell törekednie.

 

A 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2. törvény) 37. § (1) bekezdés szerint a fél a bíróságtól az érvénytelenség jogkövetkezményeként a szerződés érvényessé vagy határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánításának az alkalmazását kérheti. E törvényi rendelkezésből következően – összhangban a kölcsönszerződés használati kötelem jellegével – az eredeti állapot helyreállítása, mint érvénytelenségi jogkövetkezmény alkalmazása kizárt.

 

A Kossuth téri Civil Konzultációs Testület szerint a Kúriai Konzultációs Testület ismét tájékozatlan.

Vegyük át együtt az anyagot. Nem magyarázzuk, csak az eredményt tudatjuk: ha a fogyasztó az eredeti állapot helyreállításában érdekelt, akkor a DH tövények korlátozzák az irányelvben meghatározott jogaiban.

 

A C-118/17. EuB végzés szerint ugyanis:

1) A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5 i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy:

  • ...
  • azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely olyan körülmények között, mint amilyenek az alapügyben szerepelnek, az eljáró bíróság számára nem teszi lehetővé, hogy helyt adjon a kölcsönszerződés valamely, árfolyamkockázattal kapcsolatos rendelkezésének tisztességtelen jellege miatti megsemmisítésére irányuló kérelemnek, ha az eljáró bíróság megállapítja, hogy e szerződési feltétel tisztességtelen, és hogy a szerződés az említett szerződési feltétel hiányában nem teljesíthető.

 

  1. A Kúria Konzultációs Testülete ezt írja az állásfoglalásában:

Az érvényessé nyilvánítás elsődlegesen alkalmazandó jellege pedig kizárja a határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánítás lehetőségét is. Az érvényessé nyilvánításnak nincs akadálya, ha a szerződés érvénytelenségének kizárólag az az oka, hogy az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő szerződéses rendelkezés(ek) tisztességtelen(ek), hiszen ebben az esetben az érvénytelenség oka kiküszöbölhető azáltal, hogy a fogyasztót mentesítjük a tisztességtelen kikötésből fakadó árfolyamkockázat viselése alól. Az érvénytelenség jogkövetkezményeiről szóló 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 5. pontja szerint ugyanis „[a]z érvénytelenségi ok kiküszöbölése voltaképpen a szerződés tartalmának a módosításával az érvénytelenségi ok miatt keletkezett érdeksérelem kiküszöbölését jelenti.” Mindezekből következően az egyedüli alkalmazható érvénytelenségi jogkövetkezmény ilyen esetben a szerződés érvényessé nyilvánítása.

A Kossuth téri Civil Konzultációs Testület szerint mindenképpen jegyezzük meg ezeket a sorokat, mert ez és csak ez felel meg az irányelvnek és a Ptk. szabályainak.  Csak éppenséggel nem úgy, ahogy a Kúria Konzultációs testülete gondolja az érvényessé nyilvánítást!

 

  1. A Kúria Konzultációs Testülete ezt írja az állásfoglalásában:

Az 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 8. pontja szerint az érvénytelenség jogkövetkezményei levonásánál a bíróságnak gondoskodnia kell az eredetileg egyenértékű szolgáltatások értékegyensúlyának a fenntartásáról, meg kell akadályoznia bármelyik fél jogalap nélküli gazdagodását. A PK vélemény indokolása szerint „A bíróságnak arra kell törekednie, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek rendezése során egyik fél se kerüljön a másikkal szemben aránytalanul kedvezőbb, illetve méltánytalanul súlyosabb vagyoni helyzetbe, más szóval meg kell akadályozni bármelyik fél jogalap nélküli gazdagodását…. érvényesülnie kell annak az elvnek, hogy az eredetileg fennállt értékegyensúly fennmaradjon, hogy egyik fél részéről se következhessen be jogalap nélküli gazdagodás. Ezt az elvet kell érvényesíteni az érvényessé nyilvánítás, illetve a hatályossá nyilvánítás során is az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének a pénzbeli megtérítésekor. A bíróságnak a jogviszony rendezése során tehát arra kell törekednie, hogy a már teljesített szolgáltatással egyenértékű ellenszolgáltatást rendeljen el. Az elszámolás során a bíróságnak figyelemmel kell lennie arra, hogy egyik fél se kerüljön kedvezőbb helyzetbe annál, mintha eleve érvényes szerződést kötött volna”.

 

A Kossuth téri Civil Konzultációs Testület szerint ez már a bankvédelmi mantra!

 

1. Ebben a magyarázatban hol van a visszatartó erő, hol van a tisztességtelen szankciója? És hol van az a kőbevésett szabály, hogy a bíró nem avatkozhat be a szerződésbe, csak a tisztességtelen részt veheti ki.

2. Hogyan lehet, hogy ez a Testület nem veszi észre, az 1/2010. PK vélemények semmi, de semmi köze nincs a fogyasztóvédelemhez?!

 

4/ Az érvényessé nyilvánítás tartalma

 

  1. A Kúria Konzultációs Testülete ezt írja az állásfoglalásában:

Az érvénytelen kölcsönszerződés érvényessé nyilvánítása során két – dogmatikailag egyaránt alátámasztható – megoldás alkalmazása ajánlható a bíróságok számára.

I. A szerződést a bíróság akként nyilvánítja érvényessé, hogy a kirovó pénznemmé a forint válik, és ügyleti kamat az irányadó forintkamat szerződéskötéskori értékének kamatfelárral növelt mértékével egyenlő.

 

A Kossuth téri Civil Konzultációs Testület szerint jogtalan a Kúria Konzultációs Testületének a bátorsága, hogy belenyúl a szerződésbe!     

Nem nyúlhat bele! Marad az eredeti árfolyam! Senkinek nem lehet kétsége, hogy a szerződés objektíve teljesíthető.

rPtk. 239. § (2) Fogyasztói szerződés részbeni érvénytelenség esetén csak akkor dől meg, ha a szerződés az érvénytelen rész nélkül nem teljesíthető.

 

  1. A Kúria Konzultációs Testülete ezt írja az állásfoglalásában:
  1. Tekintettel arra, hogy az árfolyamkockázat azáltal terheli a fogyasztót, hogy a forintban folyósított és forintban törlesztendő kölcsönt a felek megállapodása alapján devizában tartják nyilván, a fogyasztó árfolyamkockázat alóli mentesülésének következménye a devizában való nyilvántartás megszűnése, ami által a szerződés már nem minősül devizaalapúnak, és így kikerül a forintosítási törvények hatálya alól is.

A Kossuth téri Civil Konzultációs Testület szerint úgy néz ki, hogy a Kúria Konzultációs Testületét zavarná, ha egy jogértelmezést helyesen tudna megoldani.

A szerződés azért esik ki a forintosítás alól, mert érvénytelen. Az érvénytelen szerződést módosítása is érvénytelen. A törvény sem tudja módosítani az érvénytelen szerződést.

Másrészt éppen a semmisséggel éppen az a kikötés esett ki, amit a törvény "a fogyasztók megsegítésére” szerződésmódosítással akar megoldani.

 

Vegyük akkor át ezt az anyagot is!

A DH3.tv 2015.02.01-től forintosít, azaz szünteti meg az árfolyamkockázatot.

Az érvénytelenséggel már szerződéskötéskor megszűnik a kockázat.

Mit akar akkor a Testület a törvénnyel?

Törvényalkotói akarattal szemben, visszaélésszerűen, fogyasztóellenes alkalmazni? Az éppen irányelv ellenes lesz, ami tudvalevőleg tilos [C-118/17.EuB. határozat]

 

  1. A Kúria Konzultációs Testülete ezt írja az állásfoglalásában:

Ha tehát a tájékoztatás hiánya vagy nem megfelelő volta miatt az árfolyamkockázat fogyasztó általi viselésére vonatkozó szerződési rendelkezés tisztességtelen a szerződés érvényessé nyilvánítása esetén a feleknek a kirovó pénznemre vonatkozó megállapodása nem vehető figyelembe, vagyis a tartozás mértékét a lerovó pénznem alapulvételével lehet meghatározni. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a kölcsön összegét a ténylegesen a fogyasztó rendelkezésére bocsátott forintösszegben kell meghatározni, a fogyasztót a szerződés alapján terhelő, idegen pénznemben tételes összegben meghatározott költségek, díjak és jutalékok összegét pedig a szerződés megkötésekor érvényben lévő MNB hivatalos árfolyam alapulvételével forintba kell átszámolni, és a tartozásokat és teljesítéseket is forintban kell elszámolni. ” Így foglalt állást a Civilisztikai Kollégiumvezetők 2015. november 9-10. napján megtartott Országos Értekezlete is. (Emlékeztető A.II.1. pontjához fűzött indokolás 1.2. pontja (BH2016/1. Fórum rovat).

 

A Kossuth téri Civil Konzultációs Testület szerint a Kúria Konzultációs Testülete tagjai nem olvasnak híreket. Akkor vegyük át ezt a leckét is!

A C-51/17. EUB ítélet kimondta, hogy a tisztességtelenséget nem az MNB árfolyammal kell vizsgálni, hanem a szerződésbeli állapotban:

C-51/17. EUB ítélet 4) A 93/13 irányelv 4. cikkét akként kell értelmezni, hogy az megköveteli, hogy a szerződési feltételek világosságát és érthetőségét a szerződés megkötésekor fennálló, a szerződés megkötésével kapcsolatos összes körülményre, valamint a szerződés összes többi feltételére hivatkozva értékeljék, azon körülmény ellenére is, hogy e feltételek némelyikét a nemzeti jogalkotó utólag tisztességtelennek nyilvánította vagy ilyennek vélelmezte, és ennek alapján azok semmisségét állapította meg.”

Ettől a döntéstől kezdve tehát megszűnt az 1/2016. PJE létjogosultsága az MNB árfolyammal történő kiszámíthatóság vonatkozásában is.

 

  1. A Kúria Konzultációs Testülete ezt írja az állásfoglalásában:

2. Pusztán a tőkeösszeg forintosítása azonban nem felel meg az 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 8. pontjának, hiszen ez felboríthatja a szerződés eredeti értékegyensúlyát. Ahogy azt a Civilisztikai Kollégiumvezetők előbb hivatkozott értekezlete is rögzítette: a szerződés érvényessé nyilvánítása nem járhat azzal a következménnyel, hogy a felek közti szerződési egyensúly olyan mértékben és módon boruljon fel, hogy a jogviszonyban a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között feltűnő értékaránytalanság alakuljon ki. A kirovó pénznem megváltozása azonban – az ügyleti kamat mértékének változatlanul hagyása mellett – ezzel a következménnyel jár, hiszen az ügyleti kamat meghatározása mindig az adott pénznemre irányadó általános kamatszint alapulvételével történik. Az adott pénznemre irányadó referencia-kamat szintjétől való eltérés – az ún. kamatfelár – a felek megállapodásának tárgya, amely a feleknek az ügylettel kapcsolatos üzleti várakozásait, az ügylet kockázatával kapcsolatos várakozásait tükrözi. A kamatfelár fejezi ki tehát leginkább azt, hogy a kölcsönnyújtás ellenszolgáltatásaként mit tartottak a felek – az irányadó kamatszintekhez képest – értékarányos ellenszolgáltatásnak. A kirovó pénznem megváltozása esetén a szerződés érvényessé nyilvánítása során a bíróságot az a kötelezettség is terheli, hogy az ügyleti kamat mértékét az adott pénznemre irányadó kamatszint és kamatfelár alapulvételével módosítsa.

 

A Kossuth téri Civil Konzultációs Testület szerint nem kellene ennyit handabandázni.

Egyetlen jogszerűség nem lelhető fel benne. Nincs visszatartó erő, [C-618/10. EUB ítélet 65. pont], a szerződésbe nem nyúlhat bele, a szerződést árfolyam módosítás nélkül teljesíteni kell rPtk. 239.§ (2) bek.].

Az 1/2010. PK véleménynek semmi köze a fogyasztóvédelemhez. (Itt most nem bontjuk ki, hogy a nemzeti szabályokat az irányelv érvényesülésének ALÁRENDELVE kell alkalmazni. A PK vélemény meg nulla pontot kap a fogyasztóvédelemben.)

A bíróság pedig a szerződében nem tesz sem árfolyamot, sem kamatot, hanem távol tartja magát a szerződés banki érdekráncfelvarrásától!

 

És még egy leckepont a testületi tagoknak: a forintosított üzleti kamat alkalmazása nem érvényessé nyilvánítás, hanem hatályossá nyilvánítás.

 

  1. A Kúria Konzultációs Testülete ezt írja az állásfoglalásában:

Ha kirovó pénznemmé a forint válik, akkor ügyleti kamatként az irányadó forintkamat (pl. ha szerződésben a devizára irányadó pénzpiaci kamat figyelembevételét kötötték ki, akkor a forintra vonatkozó pénzpiaci kamat, a HUF BUBOR) szerződéskötéskori értékének kamatfelárral növelt mértékét kell figyelembe venni. Ha a szerződésben a felek a kamatfelár mértékét kifejezetten nem jelölték meg, annak mértékét akként kell a bíróságnak kiszámolnia, hogy a szerződéskötéskor meghatározott ügyleti kamatból ki kell vonni a szerződésben kirovó pénznemként kikötött devizanemre a szerződéskötéskor irányadó pénzpiaci kamat mértékét (pl.: CHF LIBOR-t). Az így képzett kamatfelárat kell hozzáadni a szerződéskötés napján a forintra irányadó pénzpiaci kamat (HUF BUBOR) mértékéhez. (Emlékeztető A.II.1. pont BH.2016/1. Fórum rovat)

 

3. E megoldással a fogyasztó nem feltétlenül kerül az eredeti megállapodáshoz képest hátrányosabb helyzetbe azáltal, hogy az árfolyamkockázat alóli mentesülés fejében az általa fizetendő kamat mértéke emelkedik. Ha azonban a számítás eredményeként a fogyasztó a szerződés érvényessé nyilvánítása esetén mégis hátrányosabb helyzetbe kerülne, mint a tisztességtelen feltétel alkalmazása esetén, vagyis ha többel tartozna, mint a DH törvények szerinti elszámolás alapján, akkor figyelemmel kell lenni a régi Ptk. 209/A. § (2) bekezdés második mondatára, amely szerint a semmisségre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni. Ez a rendelkezés ugyanis magára a fogyasztóra is vonatkozik. A forintkölcsönként való érvényessé nyilvánítás tehát csak azzal a jogkövetkezménnyel járhat, hogy a fogyasztó DH2 törvény 32. §-a szerinti marasztalási keresetét el kell utasítani, a pénzügyi intézmény azonban viszontkeresettel nem kérheti a fogyasztó marasztalását. Ez azt is jelenti, hogy a fogyasztó az árfolyamkockázat konkrét mértékű viselése folytán valójában nem szenvedett el semmilyen érdeksérelmet, mert a forintosításig – az ugyanilyen kamatfelár mellett felvett forintkölcsönhöz képest – nem több, hanem kevesebb fizetési kötelezettsége keletkezett.

 

A Kossuth téri Civil Konzultációs Testület szerint eddig semmibe vették a fogyasztó tiltakozását a DH törvények alkalmazása tekintetében. Amikor kiderül, hogy a tisztességtelen feltételeket úgy akarják "megoldani", hogy attól a fogyasztó még rosszabbul is jár (MEKKORA SZÉZSNE EZ AZ UNIÓBAN!), akkor gyorsan visszanyúlnak az eddig mellőzött jogszabályhelyhez [rPtk. 209/A. (2) bek. második mondat]

 

  1. A Kúria Konzultációs Testülete ezt írja az állásfoglalásában:

II. A szerződést a bíróság akként nyilvánítja érvényessé, hogy a deviza-forint átváltási árfolyamot maximálja, a szerződésben rögzített kamatmérték forintosítási fordulónapig történő érintetlenül hagyásával.

  1. Ez a megoldás az uniós jogi rendelkezéseket, - 93/13. Irányelv 3. cikk (1) bek. és 6.

cikk (1) bek.-, valamint az EUB joggyakorlatában kifejtetteket veszik alapul, ugyanakkor figyelemmel van az érvénytelenség jogkövetkezményei alkalmazása hazai bírói gyakorlatában kialakult elvekre is.

 

A Kossuth téri Civil Konzultációs Testület szerint még mindig visszatérő kérdés, hogy a semmis szerződést hogyan lehet módosítani? Akár DH törvénnyel?

 

A másik kérdés: ha a fogyasztó nem kíván hivatkozni a DH törvényekre, azaz az abban foglalt tisztességtelenségre, akkor hogyan mehet szembe ezzel a bíró? Erre, hogy miért tilos, a választ a C-260/18.EUB előzetes döntéshozatali eljárás fogja megadnia.

 

                                           

  1. A Kúria Konzultációs Testülete ezt írja az állásfoglalásában:

A megoldás kiindulópontja, hogy az EUB joggyakorlata [C-453/10., C-415/11., C-26/13., C- 186/16., C-483/16., C-38/17., C-51/17., C-118/17.]. értelmében nem önmagában az árfolyamkockázat viselésével kapcsolatos tájékoztatás nem megfelelő volta eredményezi a vonatkozó szerződési rendelkezés tisztességtelenségét, hanem annak az a következménye, hatása, amely a fogyasztó hátrányára jelentős mértékben felborítja a felek közötti érdekegyensúlyt. Nem önmagában az egyenlőtlenség, hanem annak jelentős mértéke az, ami a 93/13. Irányelv 3. cikk (1) bek., valamint az EUB e rendelkezéshez kapcsolódó joggyakorlata szerint megalapozza a tisztességtelenség megállapítását. A „jelentős egyenlőtlenség” – amely a tisztességtelenség kategóriáján keresztül a semmiség jogkövetkezményével jár – lényegében analóg fogalom a magyar jogban megtámadási okként szabályozott feltűnő értékaránytalanság fogalmával, így az érvényessé nyilvánítás során analóg módon alkalmazhatóak a bírói gyakorlatban (PK 267. számú állásfoglalás) kialakult elvek, amelyek szerint nem teljes értékegyensúlyt kell létrehozni az érvényessé nyilvánítás során, hanem az aránytalanságnak csak azt a mértékét kell kiküszöbölni, amely már feltűnővé (jelentőssé) tette az értékaránytalanságot (egyenlőtlenséget).

 

A Kossuth téri Civil Konzultációs Testület szerint ismét leckét kell adni uniós jogból a Testületnek:

  1. A jelentős egyenlőtlenség nem pénzben mérhető!

A C-226/12. EUB ítélet tárgya a jelentős egyenlőtlenség fogalmának értelmezése a 93/13/EGK  Irányelv körében:

"A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről  szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy:

a „jelentős egyenlőtlenség” bekövetkezéséhez nem feltétlenül szükséges, hogy a valamely szerződési feltétellel a fogyasztóra hárított költségek ez utóbbi szempontjából a szóban forgó ügylet összegéhez képest gazdaságilag jelentősek legyenek, hanem ez az egyenlőtlenség eredhet önmagában abból, hogy kellően súlyos mértékben sérül a fogyasztónak mint szerződéses félnek az alkalmazandó nemzeti rendelkezések szerinti jogi helyzete, akár úgy, hogy szűkebbé válik azon jogok tartalma, amelyek e rendelkezések alapján a szerződésből fakadóan megilletik, akár úgy, hogy korlátozzák e jogok gyakorlását, akár úgy, hogy olyan további kötelezettséggel terhelik, amelyet a nemzeti szabályok nem írnak elő;

annak értékelése során, hogy esetlegesen fennáll-e jelentős egyenlőtlenség, a kérdést előterjesztő bíróságnak figyelembe kell vennie a szerződés tárgyát képező áru vagy szolgáltatás természetét, és alapul kell vennie a szerződés megkötésének valamennyi körülményét, valamint az összes többi szerződéses feltételt."

              

2. A jelentős mérték a tisztességtelenség megállapításhoz releváns, nem pedig a jogkövetkezmény alkalmazása terén. Egyszerűen csak kiesik a feltétel, nem köti a fogyasztót és kész. A Ptk is szigorúan kötelezi a feleket a megmaradt feltételek teljesítésére:

rPtk. 239. § (2) Fogyasztói szerződés részbeni érvénytelenség esetén csak akkor dől meg, ha a szerződés az érvénytelen rész nélkül nem teljesíthető.

 

  1. A Kúria Konzultációs Testülete ezt írja az állásfoglalásában:

2. Annak meghatározása, hogy a fogyasztó milyen mértékű árfolyamkockázat viselésére köteles (maximált árfolyam) bírói mérlegelés tárgya, hiszen a jelentős egyenlőtlenség mindig csak a konkrét szerződés tekintetében vizsgálható szükség esetén szakértő bevonásával. Az árfolyamváltozás azon mértékének a meghatározása, amely a felek jogaiban és kötelezettségeiben bekövetkezett egyenlőtlenséget az adott esetben már „jelentőssé” teszi, több szempont figyelembevételével állapítható meg. Elsődlegesen annak van jelentősége, hogy a devizaalapú szerződés alacsonyabb kamatmértéke által nyújtott előnyök meddig ellensúlyozták - az adott szerződési tartalom mellett - az árfolyamváltozásból eredő hátrányokat. Jelentősége van továbbá a felvételkori árfolyamnak, az alkalmazott kamatmértéknek. Figyelembe kell venni, hogy tisztességtelenség hiányában milyen helyzetben lenne a fogyasztó. Ennek kapcsán figyelembe vehető, hogy tájékoztatás hiányában, vagy nem megfelelő tájékoztatás mellett is az átlagos fogyasztónak tudnia kellett, miszerint az árfolyam akár reá nézve kedvezőtlen irányban is változhat, különösen, hacsak annak mértékéről nem kapott megfelelő tájékoztatást.

         

A Kossuth téri Civil Konzultációs Testület szerint a jelentős egyenlőtlenség vizsgálata nem a bankot védi, hanem a fogyasztót! Amúgy a jog nem ismer kicsi és nagy tisztességtelenséget. Ha a jelentős egyenlőtlenség tisztességtelenséghez vezet, akkor azt a tisztességtelenséget meg kell szüntetni, ki kell hagyni. Nem kicsit. Nem "risztelünk" a tisztességtelenségen!

 

i) A Kúria Konzultációs Testülete ezt írja az állásfoglalásában:

2.1.Az átlagos fogyasztó által előrelátható árfolyamkockázat meghatározása során az általa elérhető ismeretekre kell figyelemmel lenni, így euro-hitelek esetén ki lehet indulni az intervenciós sávokból, hiszen ezek léte a sajtóból jól ismert kellett legyen.

A forint euróhoz viszonyított középárfolyama és az ahhoz tartozó ingadozási sáv megszüntetéséről szóló 1009/2008. (II. 25.) Kormányhatározattal 2008. február 26-ai hatállyal hatályon kívül helyezett, a forint euróhoz viszonyított középárfolyamának megállapításáról szóló 1050/2003. (VI. 4.) Kormányhatározat szerint A Kormány - a Magyar Nemzeti Bankkal egyetértésben - 2003. június 4-én, azonnali hatállyal, a forint középárfolyamát 282,36 Ft/euróban állapítja meg, az árfolyam ±15%-os ingadozási sávjának változatlanul hagyása mellett. Ez azt jelenti, hogy a hivatalosan közzétett Kormányhatározat szerint az átlagos fogyasztó tudhatott arról, hogy az EUR/HUF árfolyam – 2003. június 4-e és 2008. február 26- a között – 240 és 324,71 EUR/HUF árfolyam között mozoghatott. Ezt a sávot – 2018. júliusáig – nem is hagyta el az árfolyam.

 

A Kossuth téri Civil Konzultációs Testület szerint a Kúria Konzultációs Testülete nem ismer határokat a bankmentésben. Egyszerűen nevetséges az, amit előad. Faragjuk a tisztességtelen- séget? Bizonyára pécsi bírák is adják a tanácsokat a Kúria Konzultációs Testülete no name tagjainak:

"– Az adósok próbálkozásait ki tudjuk „lőni”. Csak a „kegyelemdöfést” adjuk meg. „Meggyógyítjuk” a hitelszerződéseket, akkor is, ha ez az adósok érdekeivel nem találkozik. "

 

j) A Kúria Konzultációs Testülete ezt írja az állásfoglalásában:

2.2.       Bonyolultabb a helyzet a svájci frank és a japán jen alapú hitelek esetén, hiszen az MNB e valuták vonatkozásában nem határozott meg sem irányadó forint-középárfolyamot, sem intervenciós sávokat. Az infláció jelenségével viszont az átlagos fogyasztó is tisztában volt, tehát annyit mindenképpen fel kellett ismernie, hogy a devizaalapúságból következően, valamint a forint és a svájci frank inflációjának különbségéből adódóan az árfolyamok elcsúszhatnak. Egy átlagos fogyasztó azonban a svájci inflációs adatokat nem ismerhette.

 

A Kossuth téri Civil Konzultációs Testület szerint itt már nagyon meg kell erőltetni a bankszövetségi vénát, hogy emelni lehessen az árfolyamot, de fog az menni ……

Nincsenek is szavak arra, ahogyan a Kúria Konzultációs Testülete felminősíti az átlagos fogyasztót, hiszen szerintük az átlagos fogyasztó tisztában van az inflációs jelenséggel, tehát azt is fel kellett ismernie a devizaalapúságból következően, hogy a forint és a svájci frank inflációjának a különbségéből adódóan az árfolyamok elcsúszhatnak.

Igaz, az átlagos fogyasztó a svájci inflációs adatokat nem ismerhette a Kúria Konzultációs Testülete szerint, de azt felismerhette, hogy a forint és a svájci frank inflációja különbözik, és a különbségéből adódóan az árfolyamok elcsúszhatnak.

 

„Remek”!

Nyilván a Kúria Konzultációs Testületének valamennyi tagja is tisztában volt mindig is azzal, hogy „a forint és a svájci frank inflációja különbözik, és e különbségből adódóan, ennek következtében változik a HUF/CHF árfolyam, sőt az árfolyamok el is csúszhatnak”.

Mondjuk az azért kérdés, hogy szakszerűség tartalmi követelménye szerint mit is jelent az, hogy az árfolyamok elcsúszhatnak.

 

No meg az is kérdés, hogy vajon a Kúria Konzultációs Testülete szerint a bankoknak is fel kellett-e ismerniük, amit a fogyasztónak fel kellett ismernie? Meg aztán, ha fel kellett a bankoknak ismerniük, akkor vajon miért nem írták bele a kockázat feltáró nyilatkozatnak csúfolt irományba? Esetleg miért nem mutatta be ezt a hatást egyszerű szemléltető számszaki példákkal a kockázatfeltáró nyilatkozatnak nevezett irományban?

 

Még néhány hónap vagy néhány Konzultációs Testületi ülés, és kiderül, hogy a kőművesnek, az ápolóknak, a sebész orvosnak, a tanárnak ismernie kell egész precizen a kamatparitás elvét és gyakorlatát. De leginkább kiderül, hogy kötelező lett volna minden átlagos fogyasztónak elvégezni egy bankpénzügyeket oktató iskolát, mielőtt kölcsönért fordul a bankhoz. Akkor ugyanis majd azt is felismerheti a fogyasztó, hogy a szintetikusan előállított banküzemi deviza miatt fogvatartott adós lesz, hiszen az un. devizában nyilvántartott kölcsön esetén olyan kockázatot is kap, ami miatt teljesen nincstelenné válhat.

 

Sőt! Ő maga vonja felelősségre a pénzügyi intézményt az állam illetékes szervei helyett, hogy hogyan merészel neki, a fogyasztónak ilyen kölcsönkonstrukciónak nevezett rablóhitelt ajánlani, és egyáltalán a fogyasztók részére forgalomba hozni ezt a rablóhitelt.

 

Leginkább mindent fel kell ismernie az átlagos fogyasztónak, még azt is, amit szegény pénzügyi intézmény sem tud, vagy ha tud, akkor eltitkol.

Az azonban tény, hogy ilyen „szép” és „körültekintő” megfogalmazásához annak, hogy az átlagos fogyasztó mit ismerhet fel, igen alapos és kiérlelt pénzügyszakmai ismeretekkel kell rendelkezni, már-már szinte bankvezetői vénával, de legalábbis bankpénzügyekben elmélyült ismeretekkel rendelkező jogásznak kell lenni.

 

k) A Kúria Konzultációs Testülete ezt írja az állásfoglalásában:

A későbbi jogalkotás is adhat a bírói mérlegeléshez bizonyos támpontokat. A fogyasztó által viselt árfolyamkockázat felső határaként elvben figyelembe vehető a devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. évi LXXV. törvény 1. §-ának (2) bekezdésében meghatározott árfolyam (180 HUF/CHF, 250 HUF/EUR, 200 HUF/100 JPY) is, mint amelyet a magyar jogalkotó alkalmas határértéknek tekintett. Figyelembe vehető továbbá a lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló 2014/17/ЕU irányelv – a (30) preambulum bekezdésre tekintettel megállapított – 23. cikkének (4) és (6) bekezdésében meghatározott 20 %-os mértékű árfolyamkockázat, mint amelyet az uniós jogalkotó olyannak tekint, amelyet a fogyasztó tájékoztatás hiányában viselni köteles.

 

2.3. A bíróság által maximált árfolyam a forintosítás során is irányadó. A forintosítás fordulónapjától a forintosítási törvényekben meghatározott kamatszabályok az irányadóak. A fogyasztó tartozását, vagy a részére esetleg visszajáró összeget ennek megfelelően kell kiszámítani.

 

A Kossuth téri Civil Konzultációs Testület szerint az igyekezet a bankszövetségi véna megerőltetésére töretlen gyakorlata a Kúria Konzultációs testületének az ülésen tárgyalt kérdések tekintetében, hogy mindenképpen érvényesíthessenek a pénzügyi intézmények árfolyam növekedést is, kamatváltozást is, még akkor is, ha tisztességtelen feltételeket alkalmaztak mind az árfolyamkockázat feltárása, mind a kamat emelés tekintetében.

 

D) Összefoglalva

 

Miután alaposan kiveséztük a Kúria Konzultációs Testületének az állásfoglalását - bár lehet, hogy nem minden tökéletes az álláspontunkban -, de az mindenképpen helytálló összefoglalóan, hogy az a jogi csűrés-csavarás, ami folyik a Kúrián évek óta, az nemcsak az egész ország szégyene, de súlyos társadalmi katasztrófához is vezet. Ennek felelősségét pedig akkor is a Kúria viseli, ha no name Konzultációs Testületi állásfoglalásokkal akarja „egységesíteni a joggyakorlatot”. Egyébként pedig az elmúlt évek un. devizahiteles jogalko-tását, jogalkalmazását és a Kúria joggyakorlat egységesítési tevékenységét tekintve meggyő-ződésünk, hogy a mi állásfoglalásunk esetleges hibáit nem feltétlenül kell szégyellnünk.

 

E) A Kossuth téri Civil Konzultációs Testület megoldási javaslata

 

Egyetlen jogszerű megoldás létezik a nemzetközi pénzvilágban évtizedek óta ismert rablóhitel, az un. devizahitel okozta súlyos társadalmi problémák megszüntetésének, a jogtiprás befejezésének:

 

Európai Uniós bírósághoz méltó

az Európai Unió fogyasztóvédelmi irányelveinek megfelelő

 

Kúriai döntés, ami a jövőben is EU szintű, hatékony visszatartó erőt jelent a tisztességtelen szolgáltatói magatartástól.

Ez a jogszerű és igazságos megoldás pedig a következő:

 

  1. A megkapott Ft kölcsön összegéből le kell vonnia fogyasztó által bármilyen jogcímen a pénzügyi intézmény, a jogutódja, a követeléskezelő, vagy bármely más szervezet, személy részére a kölcsönnel kapcsolatban megfizetett Ft összeget, majd az így különbözetként megállapított Ft összeget
  • ha az a fogyasztó javára mutatkozó többlet befizetés, azt a kölcsönt folyósító pénzügyi intézmény, vagy a jogutódja – azok hiányában a magyar állam -köteles megfizetni a fogyasztó részére,
  • ha az a kölcsönt folyósító pénzügyi intézmény, vagy a jogutódja javára mutatkozó még fennálló tartozás, akkor azt a különbözetet kamat és költségmentesen fizetheti meg a fogyasztó a jelenlegi jövedelmi viszonyaira tekintettel.

 

  1. Amely fogyasztók bármilyen vagyonvesztést szenvedtek el az un. devizakölcsönnel összefüggésben, azok számára a kölcsönt folyósító pénzügyi intézmény, vagy jogutódja, annak hiányában a magyar állam
  1. köteles a fogyasztó vagyonvesztés időpontját megelőzően fennálló vagyoni helyzetét természetben helyreállítani,
  2. vagy amennyiben az nem lehetséges - és a fogyasztó elfogadja az összeget -, köteles megfizetni a fogyasztó vagyoni helyzetének a helyreállítását biztosító Ft összeget a fogyasztó számára.

 

  1. A fogyasztók un. devizahitelhez kapcsolódó nem vagyoni kártérítésével kapcsolatban a fogyasztók által indított per perköltségére költségmentességet biztosít az állam.

 

  1.  Az un. devizahitellel kapcsolatos negatív adatokat a KHR listából törölteti a kölcsönt folyósító pénzügyi intézmény, vagy jogutódja, azok hiányában az állam, mégpedig úgy, hogy a bejegyzés jogtalan volt, ezért annak nyoma sem maradhat a negatív KHR nyilvántartásban.

 

  1. Ugyanakkor számtalan egyéb fizetési problémát is okozott a rablóhitelezés, ezért az un. devizahiteles fogyasztók egyéb tartozásait is törölnie kell a negatív KHR listából, mégpedig úgy, hogy a bejegyzés jogtalan volt, ezért annak nyoma sem maradhat a negatív KHR nyilvántartásban. Ezeket a tartozásokat az állam fizesse meg a jogosultak részére, majd az állam érvényesítheti ezeket a megfizetett összegeket a pénzügyi intézményekkel szemben.

 

Annál is inkább jogos és igazságos a fenti megoldás, mert az állam intézményrendszere, azok vezetői megbocsájthatatlanul és tényszerűen mulasztottak, amikor az un. devizahiteles fogyasztókat nem védték meg a pénzügyi intézmények tisztességtelen magatartásától, annak súlyos következményeitől.

S ugyanígy mulasztanak a bíróságok is, ha a tisztességtelen feltételektől hemzsegő un. devizában nyilvántartott fogyasztói kölcsönszerződéseket jóerkölcsbe ütközés miatt nem küldik méltó helyre, a szemétkosárba.

Ugyanis csak így valósul meg a visszatartó erő, hogy ne követhessenek el a fogyasztókkal szemben tisztességtelenséget az erőfölénnyel bíró cégek, köztük a pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó cégek sem. Hány darab tisztességtelen feltételt kell tartalmazzon egy fogyasztói kölcsönszerződés, és mekkora anyagi és nem anyagi károkat kell okozzon a társadalom százezrei, de nyugodtan állíthatjuk, hogy milliói részére, hogy jóerkölcsbe ütközzön az tevékenysége?

 

Ugyanakkor az is tény, hogy senki nem tartott pisztolyt a pénzügyi intézmények felelős vezetőinek a fejéhez, hogy a nemzetközi pénzvilágban évtizedek óta közismert rablóhitelezést folytassanak Magyarországon.

 

Továbbá az is tény, hogy a közjegyzők - akik bizony „sajátos bírói funkciókat is ellátnak” - fejéhez sem tartott pisztolyt senki, hogy sárba tiporva a fogyasztóvédelmi magyar jogszabályokat, EU-s irányelveket és EU bírósági ítéleteket olyan jogügyletről szóló „fogyasztói kölcsönszerződésnek” csúfolt szerződéseket foglaljanak közokiratba, amelyek hemzsegnek a tisztességtelen szerződésektől. Nyilván nem is véletlenül nyilatkozta az OTP vezér, Csányi Sándor a TV nyilvánossága előtt már több mint 5 évvel ezelőtt, hogy ha a szerződéseik tisztességtelen feltételeket tartalmaznak, azért a közjegyzők is felelősek, hiszen ők készítették el a közjegyzői okiratokat, tehát nekik észlelni kellett volna a jogsértő feltételeket és figyelmeztetni kellett volna a pénzügyi intézményt is. Ha valamit, akkor azt bizonyosra vehetjük, hogy Csányi Sándor nem a levegőbe puffogtatta a szavakat, hanem azt az értő füleknek címezte és nyilván a bankja érdekében, nem az EU-s szintű pénzügyi fogyasztóvédelem maradéktalan megvalósítása érdekében.

 

Az azóta bekövetkezett tények sajnálatosan azt bizonyítják, hogy a magyar állam valamennyi intézménye alkalmatlanságáról tesz tanúbizonyságot az EU-s szintű pénzügyi fogyasztóvédelem magyarországi megvalósítása tekintetében. Sőt, az ellenkezőjét bizonyítják évek óta és ma is.

 

 

       

                                                         Kossuth téri Civil Konzultációs Testület