Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


C-627/2015 EDE - a felek megegyeztek peren kívül

2017.12.10

c-627---kep-01.png

 

Az egyik romániai devizahiteles EDE eljárás megszünt – a pereskedő felek korábban megegyeztek.

 

Elolvastam a Főtanácsnok indítványát.

 

http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=194437&pageIndex=0&doclang=HU&mode=req&dir=&occ=first&part=1&cid=66015

 

 

 

Alaposan meglepődtem, ugyanis (nem ismerve, bizakodó sejtés alapján)  épp fordítva gondoltam a megegyezés hátterét. Úgy látszik, a fogyasztó félt a per elvesztésétől:

 

 

50.      Nyilvánvaló, hogy egyes esetekben a fogyasztó az eljárás során esetleg rájön, hogy valószínűleg egészben vagy részben elveszíti a pert. Ilyen körülmények között az eljárás „erőltetett” folytatása – amely abból ered, hogy a nemzeti bíróság nem hajlandó figyelembe venni a felek szándékát – azzal a veszéllyel járna, hogy „fordított” hatása lesz: amennyiben a fogyasztó végül elveszíti a pert, a banknak jogában áll, hogy eredeti ajánlatát visszavonja, és esetleg megfizettesse perköltségeit a fogyasztóval (ideértve az eljárás „erőltetett” folytatása miatt felmerült extra költségeket is).

51.      Tulajdonképpen jelen ügyben könnyen lehet, hogy éppen ez a helyzet. Valójában az ügyiratban szereplő bizonyítékok alapján semmiképpen nem egyértelmű, hogy a felperesek szerint tisztességtelen két különböző szerződési feltétel valóban sérti a 93/13 irányelv rendelkezéseit. Ami azokat a feltételeket illeti, amelyek szerint a kölcsönt ugyanabban a pénznemben kell visszafizetni, mint amelyben felvették, és amely miatt így a fogyasztóknak kell viselniük a „külföldi pénznem árfolyamkockázatát”, számos bizonyíték arra utal, hogy e feltételek esetleg mentesülhetnének a tisztességtelen jelleg értékelése alól, mivel a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében „a szerződés elsődleges tárgyára” vonatkoznak.(29) Emellett azon kikötést illetően, miszerint a bank bizonyos feltételek mellett jogosult átváltani a kölcsönt a helyi pénznembe, e feltétel potenciálisan tisztességtelen jellege – annak ellenére, hogy nagy valószínűséggel nem tartozik a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésének hatálya alá(30) – korántsem nyilvánvaló.(31)

 

A tanulság számomra, hogy nem lehet csak úgy bele a Nagyvilágba azt állítani, hogy "tisztességtelen"


 

2.        D. és L. Gavrilescu eljárást indított a Volksbank ellen a Judecătoria Câmpulung (câmpulungi elsőfokú bíróság, Románia) előtt, egyebek mellett a kölcsön külföldi pénznemben való törlesztésére vonatkozó feltétel állítólagosan tisztességtelen jellegére hivatkozva. Véleményük szerint e feltételek miatt nekik kellett viselniük a devizaárfolyam esetleges fluktuációjából eredő kockázatokat.

3.        Ezen eljárással összefüggésben a Judecătoria Câmpulung (câmpulungi elsőfokú bíróság) úgy határozott, hogy a 93/13/EGK irányelv(2) értelmezésére vonatkozóan bizonyos kérdéseket a Bíróság elé terjeszt. Ezt követően azonban D. és L. Gavrilescu peren kívül megegyezett a Volksbankkal, és az alkalmazandó nemzeti szabályoknak megfelelően a kérdést előterjesztő bíróság előtti keresetüket visszavonták
 


 

Több oldalról is alá kell támasztani, különféle dokumentumokkal, anyagokkal hogy miért "tisztességtelen". Azzal hogy "állítólag" meg hogy "köztudomású" meg hogy "nyilvánvalóan csalás" el lehet menni a …. sóhivatalba.


 

Szükséges a kamatparitás és a törlesztési karakterisztika, no meg a forint felülértékeltsége és mindez lehetőleg bankszektorból származó dokumentumokból. Nekünk, magyar devizahiteleseknek ez mind meg van!!!!!


 

Tudjuk bizonyítani, hogy tudták a bankok..... becsapták a bankok….

 

 

Jó lenne megismerni jobban a részleteket, mert egy bank nem szokott "csak úgy" peren kívül megegyezni az adósával, főként ha azt érzi, hogy az adós vesztésre áll!!

 

 "fogyasztó az eljárás során esetleg rájön, hogy valószínűleg egészben vagy részben elveszíti a pert"

 

A bankok ezt a helyzetet kíméletlenül ki szokták használni! Mint tudjuk, ha vesztenek pl. a Kúrián, akkor írtanak a Kúriával egy új Jogegységi Határozatot...

 

 

Az alapállás ismert:

 

 

12.      A kölcsönszerződés értelmében főszabály szerint valamennyi kifizetést a kölcsön pénznemében kellett teljesíteni. A kérdést előterjesztő bíróság szerint a kölcsönszerződés értelmében az árfolyam‑különbözet teljes egészében az adóst terhelte.

 

 

 

Ebben a romániai szerződésben voltak olyan szerződési pontok, melyekről hazai kölcsönök esetében még csak nem is hallottam:

 

 

13.      Az általános feltételek 4.2. pontja értelmében az adós elfogadta, hogy abban az esetben, ha a kölcsön futamideje alatt a kölcsön pénznemének árfolyama 10%‑ot meghaladó mértékben emelkedik a szerződés aláírásának napján irányadó árfolyamhoz képest, a devizakockázatnak való kitettség további növekedésének elkerülése érdekében, a bank jogosult, ugyanakkor nem köteles a szerződés alapján az adósnak nyújtott kölcsönt – egyoldalúan – román lejre átváltani, és e célból az átváltás napján a bank által alkalmazott svájci frank/román lej árfolyamot alkalmazni. Következésképpen ezt követően a kölcsön összegét annak az átváltás elvégzését követően lejben kifejezett értéke képezi. Ezzel összefüggésben az adós vállalja azt is, hogy viseli az átváltásból eredő összes esetleges költséget.

14.      Az általános feltételek 4.3. pontjával összhangban a kölcsön futamideje alatt az adós kérhette a banktól a román lejre történő ilyen átváltást, a bank azonban nem volt köteles eleget tenni ennek a kérésnek.

 

 

A devizahitelezésben leginkább érintett magyar kormány nem tett észrevételt:

 

19.      A Volksbank, a lengyel és a román kormány, valamint a Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. A Volksbank, a román kormány, valamint a Bizottság a 2017. június 8‑án megtartott tárgyaláson szóbeli észrevételeket is tett.

 

 

A román bíróság mindenképpen szerette volna, ha vizsgálja az Európai Unió Bírósága a devizahiteles ügyet, benne a számunkra oly fontos árfolyamkockázat kérdését.

 

4.        A kérdést előterjesztő bíróság a kereset visszavonása ellenére tájékoztatta a Bíróságot arról, hogy egyrészt a kérdéseit fenn kívánja tartani, és másrészt a Bíróság EUMSZ 267. cikk szerinti hatáskörét illetően további két kérdést szeretne a Bíróság elé terjeszteni.

 

 

A vizsgálatra a döntés szerint nincs lehetőség

 

 

27.      A jelen eljárás szempontjából az a feltétel a legfontosabb, miszerint az előterjesztett kérdéseknek a Bíróság részéről történő eldöntése szükséges kell, hogy legyen ahhoz, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az alapeljárásban ítéletet tudjon hozni. Ez a feltétel azt jelenti, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előtt kell, hogy legyen egy folyamatban lévő valódi jogvita, és hogy a Bíróság által adott válasznak relevánsnak kell lennie e jogvita eldöntéséhez. A Bíróság ugyanis következetesen azon az állásponton volt, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 267. cikk szövegéből is, és rendszeréből is kitűnik, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás előfeltétele a nemzeti bíróság előtt ténylegesen folyamatban lévő jogvita, amelynek keretében a nemzeti bíróságnak az előzetes döntést tekintetbe vevő határozatot kell hoznia.(6)

 

33.      Valójában számos jogrendszerben – az Európai Unió Bírósága előtti eljárásokban is(10) – a keresettől való elállás jogát az alperes egyoldalúan gyakorolhatja, és azt az alperes nem ellenezheti. Ha a bíróság számára kötelező (vagy pusztán lehetséges) lenne, hogy az eljárást folytassa, amikor már nincs előtte folyamatban lévő vita, az nem szolgálna hasznos célt: nincs olyan igény, amelyről a bíráknak dönteniük kellene. Ez valójában csupán növelné a bírósági ügyhátralékot (amely számos jogrendszerre jellemző probléma) és a közkiadásokat.

 

 

69.      Következésképpen azt javaslom, hogy a Bíróság a Judecătoria Câmpulung (câmpulungi elsőfokú bíróság, Románia) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő válaszokat adja:

–        Az EUMSZ 267. cikkel nem ellentétes az olyan nemzeti eljárási szabály, amely lehetővé teszi a keresettől való elállást, miután a Bíróság elé előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztettek, akkor sem, ha ez megfosztja a nemzeti bíróságot annak a lehetőségétől, hogy a szerződési feltételek állítólagos tisztességtelen jellegéről határozzon;

–        az EUMSZ 267. cikkel nem ellentétes az olyan nemzeti eljárásjogi rendelkezés, amely lehetővé teszi, hogy valamely fellebbviteli bíróság jogorvoslati eljárás keretében felülvizsgáljon egy ügy felfüggesztéséről szóló végzést, akkor sem, ha az alacsonyabb fokú bíróság úgy határozott, hogy előzetes döntéshozatalra kérdéseket terjeszt a Bíróság elé.

 

-----------------------------------------------------------------------

 

Az eredeti kérelem:

 

 

A Judecătoria Câmpulung (Románia) által 2015. november 23-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Dumitru Gavrilescu, Liana Gavrilescu kontra SC Volksbank România SA, SC Volksbank România SA – sucursala Câmpulung

(C-627/15. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: román

A kérdést előterjesztő bíróság

Judecătoria Câmpulung

Az alapeljárás felei

Felperesek: Dumitru Gavrilescu, Liana Gavrilescu

Alperesek: SC Volksbank România SA, SC Volksbank România SA – sucursala Câmpulung

 

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

 

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv1 4. cikkének (2) bekezdését akként kell-e értelmezni, hogy a „szerződés elsődleges tárgya” és „az ár[nak] vagy díjazás[nak] […] az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással [való megfelelése]” fogalma kiterjed az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött, külföldi pénznemben meghatározott kölcsönszerződésben foglalt olyan egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételre, amelynek értelmében a havi törlesztőrészletek megfizetése tekintetében az adós köteles kizárólagosan viselni az „árfolyamkockázatot”, azaz az árfolyam-ingadozásoknak a havi törlesztési kötelezettség növekedéséből álló esetleges, kedvezőtlen hatást, amelyet a kölcsönszerződés megkötését és a kölcsönszerződésen alapuló összegek megfizetését követően a román nemzeti pénznemtől eltérő valutában kell megfizetnie?

 

A 93/13 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének megfelelően úgy kell-e érteni, hogy a kölcsön visszafizetésekor a fogyasztó azon kötelezettsége, hogy viselnie kell az azon valuta átváltási árfolyamának növekedéséből eredő különbözetet, amelyben a kölcsönt nyújtották (CHF), olyan díjazásnak minősül, amelynek a nyújtott szolgáltatásnak való megfelelősége nem vizsgálható a tisztességtelen jelleg értékelése céljából?

 

Amennyiben az előző kérdésre adott válasz értelmében az ilyen szerződési feltétel nem mentesül a tisztességtelen jelleg értékelése alól, úgy lehet-e tekinteni, hogy az említett feltétel megfelel a jóhiszeműség, az egyensúly és az átláthatóság szóban forgó irányelvben előírt követelményének, ha lehetővé teszi a fogyasztó számára, hogy – egyértelmű és érthető kritériumok alapján – előrelássa az ilyen feltételből eredő, rá vonatkozó következményeket?

 

A 93/13 irányelv védelmének hatálya alá tartozik vagy mentesül-e a tisztességtelen jelleg értékelése alól az általános szerződési feltételek 4.2. pontjában szereplőhöz hasonló azon szerződési feltétel, amely szerint annak elkerülése céljából, hogy a bank az árfolyamkockázatnak való kitettségét továbbnövelje, a CHF-ben nyújtott kölcsön nemzeti valutára való átváltásának joga megilleti a bankot, ha az árfolyam-ingadozásból eredő növekedés meghaladja a szerződés aláírásának időpontjában fennálló értékének 10%-át, ehhez hasonló jog azonban nem illeti meg a fogyasztót?

 

____________

1 HL L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.

 

 

 

A meghozott döntés csak franciául (és románul érhető el):

 

 

http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=195581&pageIndex=0&doclang=FR&mode=req&dir=&occ=first&part=1&cid=1444164

 

 

 

ORDONNANCE DU PRÉSIDENT

DE LA DEUXIÈME CHAMBRE DE LA COUR

4 octobre 2017 (*)

« Radiation »

Dans l’affaire C-627/15,

ayant pour objet une demande de décision préjudicielle au titre de l’article 267 TFUE, introduite par la Judecătoria Câmpulung (tribunal de première instance de Câmpulung, Roumanie), par décision du 22 octobre 2015, parvenue à la Cour le 23 novembre 2015, dans la procédure

Dumitru Gavrilescu,

Liana Gavrilescu

contre

SC Banca Transilvania SA, anciennement SC Volksbank România SA,

SC Volksbank România SA – sucursala Câmpulung,

LE PRÉSIDENT DE LA

DEUXIÈME CHAMBRE DE LA COUR,

l’avocat général, M. N. Wahl, entendu,

rend la présente

Ordonnance

1        Par lettre du 14 septembre 2017, parvenue au greffe de la Cour le 26 septembre 2017, la Judecătoria Câmpulung (tribunal de première instance de Câmpulung, Roumanie) a exprimé son souhait de retirer sa demande de décision préjudicielle.

2        Dans ces conditions, il y a lieu, en application de l’article 100 du règlement de procédure de la Cour, d’ordonner la radiation de la présente affaire du registre de la Cour. 

3        La procédure revêtant, à l’égard des parties au principal, le caractère d’un incident soulevé devant la juridiction nationale, il appartient à celle-ci de statuer sur les dépens. Les frais exposés pour soumettre des observations à la Cour, autres que ceux desdites parties, ne peuvent faire l’objet d’un remboursement.

Par ces motifs, le président de la deuxième chambre de la Cour ordonne:

L’affaire C-627/15 est radiée du registre de la Cour.

Fait à Luxembourg, le 4 octobre 2017

Le greffier

 

Le président de la deuxième chambre

 

A. Calot Escobar

 

 M. Ilešič