Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Békéscsabaiak levele Darákhoz

2016.06.18

 

      Tisztelt Dr. Darák Péter Elnök Úr!

 

 Alulírottak Gábriel János (5623 Békéscsaba…), és Molnár Tibor (5671 Békéscsaba….)  a Magyar Nemzeti Egység Egyesület (Levelezési cím: 5623 Békéscsaba Jegenye u. 16. sz.) alapító tagjai, egyesületünk nevében várjuk válaszát az alábbiakra.

 

 A Kúria  honlapján a „Kúriáról” oldalról idézve „ A Kúria alkotmányos helye, feladatai és hatásköre; Az Alaptörvény 25. cikke szerint a Kúria Magyarország legfőbb bírósági szerve. A Kúria biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, jogegységi határozatai a bíróságokra kötelezőek.”

 

A Kúriának Tisztelt Elnök Úrtól Nemzettársuknak 2016. év május hónap 23. napján keltezett, 2016. El. I. H. 543. szám alatt megküldött válaszleveléből „Egyrészt a jogegységi határozatok elenyésző részét fedik le a felmerülő problémáknak, és minden esetben mértéktartó módon ad iránymutatást a Kúria. Az első-vagy másodfokon eljáró bírónak megvan a lehetősége arra, hogy a jogegységi határozatban foglaltaktól eltérő tényállás esetén a jogegységi határozat rendelkező részétől – megfelelő indokolással – eltérjen. Azt, hogy adott ügyben helye van-e egy jogegységi határozat alkalmazásának, csak az ügy részleteit ismerő bíró jogosult eldönteni.”

 

Tisztelt Elnök Úr, a csalárd banki hitelezésekkel kapcsolatban megszületett Polgári Jogegységi Határozatok 6/2013, 2/2014, 1/2016, melyek tartalmában is számos ellentmondás tapasztalható, a Hpt. fogyasztóvédelmi törvényhelyeit teljes mértékben hatálytalanítják, az ellentmondásosság részleteire jelen levelünkben nem térünk ki. 

 

A Magyar Nemzeti Egység (MNE) Egyesület tagjaiként rendszeres résztvevői vagyunk több, ezzel kapcsolatos előadásnak, érdemi lépéseket tevő civil szervezetekkel tartjuk a kapcsolatot, tagjaink érintettek, folyamatos levelezésben a bankokkal, bírósági perek és végrehajtási eljárások résztvevői.

 

Tapasztalataink szerint az első- és másodfokon eljáró bírók a rendkívül kevés számban gyakorlatilag végigvitt perre tekintettel, valamint a kötelezőségre figyelemmel, nem mernek eltérni a PJE Határozatoktól.

 

Számunkra érthetetlen, hogy a Kúria olyan jogegységi értelmezéseket hoz, melyek a csalárd banki pénzkölcsön nyújtási perekben nagy gyakorlattal rendelkező Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának a 6/2013 PJE Határozathoz külön állásfoglalását teljesen figyelmen kívül hagyja.

 

Lényegi idézetek:

  1. „A deviza alapú kölcsönöket forintkölcsönnek tartjuk. Azt nem vitatjuk, hogy az alapvetően a prudens működést szolgáló banki háttértranzakciók szükségesek voltak ahhoz, hogy a deviza alapú hitelezés lehetővé váljon, ezek azonban a portfólió szintjén valósultak meg: vagyis a devizaforrások közvetlenül nem kapcsolhatók az egyes kölcsönügyletekhez, a deviza alapú kölcsönszerződések alapján a bank és az adós között tényleges devizamozgás nem volt.”
  2.  „… annak a kérdésnek a megítélésénél, hogy a deviza alapú kölcsön forint- vagy devizakölcsön-e, a szerződés tartalma irányadó. A szerződés tartalmát a hatályos Ptk. 523. § (1) bekezdése rögzíti, eszerint kölcsönszerződés alapján a hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.”
  3. „A konstrukció lényege tehát nem a kirovó és lerovó pénznem különbözősége (Ptk. 231. § (1), (2) bekezdés), hanem az, hogy a felek megállapodása szerint az adós az általa igényelt és a bank által biztosítani kívánt forintösszegtől eltérő összeget fizet meg a teljesítéskor…”
  4. A magánjogi viszonyokra irányadó Ptk. 207. § (1) bekezdése szerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett.

Az adós hiteligénylési kérelmében egyértelművé tette ilyen szerződések esetén, hogy forinthitelre van szüksége, ezt igényli. A másik fél (a bank) az eset körülményeire tekintettel nem érthette ezt másként, hiszen tudatában volt, hogy a kölcsönösszegre az adósoknak forintért megvásárolható lakás vagy tartós fogyasztási cikk (gépkocsi) adásvétele érdekében volt szüksége.

A Ptk. 207. § (2) bekezdése azt is kimondja, hogy amennyiben az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződés tartalma az (1) bekezdésben foglalt szabály alkalmazásával nem állapítható meg egyértelműen, a feltétel meghatározójával szerződő fél, illetve a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. A  fogyasztó számára pedig egyértelműen a felvett összeg forint hitelkénti elfogadása a kedvezőbb.

  1. „ … E felfogás szerint az irreverzibilitás nem teszi lehetővé az eredeti állapot helyreállítását.

A Fővárosi Ítélőtábla szaktanácsai ezzel nem értenek egyet. A kölcsönszerződést ugyanis nem lehet pl. a bérlethez mint használati kötelemhez hasonlítani, melynél a dolog használata valóban nem tehető meg nem történtté, hiszen pl. egy ingatlanhasználat avulással járhat. A pénz használata ehhez képest annyiban speciális, hogy a kapott pénzösszeget mindig vissza lehet szolgáltatni (értékcsökkenés nélkül).”

  1. „Az Európai Unió Bíróságának gyakorlatára tekintettel nem lehet szem elől téveszteni azt sem, hogy a fogyasztói szerződés érvénytelenségére csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni. Ez pedig felveti annak szükségességét, hogy a fogyasztó érdekének megfelelő, a fogyasztó fokozottabb védelmét biztosító jogkövetkezményt alkalmazzuk.”

 

 

A Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának állásfoglalásával azonos Czugler Péter Áron:  A Kúria jogegységi határozata a devizaalapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos perekben felmerülő egyes elvi kérdésekről* szóló elemzése.

 

Értelmezett jogszabályhelyek: 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről (régi Ptk.) 200. § (1) bekezdés, 202. §, 207. § (6) bekezdés, 209. §, 209/A–B. §, 210. §, 227. § (2) bekezdés, 231. §, 237. §, 239/A. §, 241. § és 522–523. § • 1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról (Hpt.) 203. és 213. § • 2007. évi CXXXVIII. törvény a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól (Bszt.) 40–42. §.

 

„Végül megjegyzendő, hogy devizajogilag pontatlan az a megállapítás, hogy a devizaalapú kölcsön devizakölcsön. A devizakorlátozások megszüntetéséről, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2001. évi XCIII törvény 2. § (1) bekezdés 3. pontja szerint deviza a „külföldi pénzre szóló követelés”. Ezzel szemben devizaalapú kölcsön esetén mindkét fél forintban teljesít, illetve csak forintban való teljesítést követelhet, ami így nem tekinthető devizaműveletnek. A devizajog oldaláról vizsgálva tehát a devizaalapú kölcsön forintkölcsön.”

 

A deviza alapú hitel vagy kölcsön fogalmát a törvénykezés a Hpt. 200/A. §-sal vezette be „(1) Ha pénzügyi intézmény a fogyasztóval devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott és forintban törlesztett (a továbbiakban: deviza alapú) lakáscélú hitel- vagy kölcsönszerződést vagy pénzügyi lízingszerződést kötött, …

(5) E § rendelkezéseit nem kell alkalmazni arra az esetre, ha a törlesztőrészlet fizetésére devizában kerül sor.”  Beiktatta: 2010. évi XCVI. törvény 1. §. Hatályos: 2010. XI. 27-től.

 

A fogyasztási szerződésekre bevezetés a  Hpt. 210. §-sal „(5a) A fogyasztóval kötött deviza alapú hitel-, vagy kölcsön szerződések esetében a pénzügyi intézmény kizárólag azokat a költségeket és díjakat számíthatja fel devizában, amelyek az adott szerződés teljesítésének és fenntartásának érdekében a deviza forrás megszerzésével közvetlenül kapcsolatban állnak, ide értve a kamat jellegű kezelési költséget és a deviza alapú hitel- vagy kölcsöntartozás mindenkori összegéhez igazodó hitelfedezeti biztosítási szolgáltatással kapcsolatos költséget, amennyiben a hitelintézetet terhelő biztosítási díj is deviza alapú.” Megállapította: 2011. évi CXLVII. törvény 23. §. Hatályos:2011. XI. 15-től.

 

A vitatott hitel- és pénzkölcsönnyújtási szerződések ezt megelőző időszakban kerültek megkötésre.

 

A Kúria PJE Határozataitól eltérően a lakáscélú deviza alapú hitel és pénzkölcsönnyújtás törvényileg 2010. év november hónap 27. napjától hatályos, a fogyasztói szerződésekre 2011. év november hónap 15. napjától hatályos, devizajogilag forint hitel- és kölcsönszerződésként értelmezendő.

 

Tisztelt Elnök Úr, az adósok számára kedvezőbb Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának álláspontja is a pénzkölcsönnyújtás Ptk. 523. § (1) bekezdés szerinti értelmezését veszi elsődlegesnek.

 

Téves a Kúria Polgári Kollégiumának és Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának a pénzkölcsön nyújtás Ptk. szerinti értelmezése, álláspontunk szerint a Ptk. 528. § (3) bekezdés kógens jogszabályként, „A bankhitel- és bankkölcsönszerződés részletes szabályait külön jogszabály tartalmazza.” , ez  Hpt.

 

 

A pénzkölcsönnyújtásra vonatkozóan a Hpt. elsődlegességét a Legfelsőbb Bíróság Gfv.IX.30.221/2011/6 számú részítélete is gyakorlatban megerősítette: „Ebből következően nem a Ptk. szabályai az elsődlegesek a hitel/kölcsön és  pénzügyi lízing szerződés érvényességének tekintetében, hanem a Ptk-val azonos szintű  jogforrásnak, a Hpt-nek  mint  lex  speciálisnak a rendelkezései. A  Ptk. rendelkezései mögöttes jogszabályi rendelkezéseknek minősülnek e körben és csak a Hpt. speciális rendelkezései  hiányában irányadóak.”

A Hpt. 3. § „(1) Pénzügyi szolgáltatás a következő tevékenységek üzletszerű végzése forintban, illetőleg devizában, valutában:

b) hitel és pénzkölcsön nyújtása;”

Hpt. 2. sz. melléklet I. fejezet 10.1. pont „Hitelnyújtás: a hitelező és az adós között írásban létesített hitelszerződés alapján meghatározott hitelkeret rendelkezésre tartása az adós részére, jutalék ellenében és a hitelező kötelezettségvállalása meghatározott szerződési feltételek megléte esetén a kölcsönszerződés megkötésére, vagy egyéb hitelművelet végzésére.

10.2. Pénzkölcsönnyújtás

a) a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban - kamat ellenében vagy anélkül - köteles visszafizetni;”

 

A Ptk. pénzkölcsönnyújtási értelmezése, nyelvtanilag mellérendelő mondat, mely alapján a tagmondatok önállóan értelmezendők, ennek megfelelően a Kúria és a bankok helyes álláspontra helyezkednek, de a kogens 528. § (3) bekezdés a Hpt. elsődlegességét kötelezi.

Hpt. 2. sz. melléklet I. fejezet 10.2. pont a) alpont törvényhely nyelvtanilag tárgyi alárendelő összetett mondat.                                                                                         

 

Főmondatban: utalószó: pénzösszeg (tárgy)                                                       

Kijelölő jelzői mellékmondatban: kötőszó: amelyet

 

A tárgyi alárendelő összetett mondat főmondata tartalmazza utalószóként a pénzösszeg fogalmat, melyet mérőszámmal és pénznemmel kell meghatározni, a kötőszó az utalt szót kijelöli, hogy ugyanazt a pénzösszeget kell visszafizetni, amelyet rendelkezésre bocsátottak, a törvény nem pénzösszegeket nevez meg hitel- és kölcsönszerződés alapján.

Rendelkezésre bocsátással az adós rendelkezik a nevére szóló folyószámla szerződéssel megnyitott folyószámlájára utalt összeggel, a folyósítás révén ez az induló tőketartozás, amelyet szerződés szerint meghatározott időpontok szerint részletekben vissza kell fizetnie, ellenszolgáltatásként kamat megfizetésével.

 

A bankok ettől eltérően idegen pénznemben számítással meghatározott összegeket követelnek, a tényleges pénzügyi folyamatok figyelmen kívül hagyásával, könyvelési szabályokat megszegve.

Hpt. 2. sz. melléklet III. fejezet „7. Kamat: az adós által a kölcsönnyújtónak (betételhelyezőnek) az elfogadott betét vagy az igénybe vett kölcsön használatáért, kockázatáért fizetendő, a betét- vagy kölcsönösszeg százalékában meghatározott, időarányosan térítendő (elszámolandó) pénzösszeg vagy egyéb hozadék. …

10.1. Kockázat, illetőleg kockázatvállalás: a) a kölcsön nyújtása, ideértve az adósságra kibocsátott, a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír megvásárlását is;”

 

Fenti törvényhelyek alapján téves a Kúria PJE Határozatainak azon álláspontja, hogy az adóst korlátlan kockázatvállalás terheli, a kockázatot a banknak, mint szakértőnek kell felmérnie és a kamat mértékében érvényesítheti, ezáltal az adós számára átláthatóan.

 

Tisztelt Elnök Úr, a Kúria PJE Határozatai teljesen figyelmen kívül hagyták a  Jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvényt:

„2. § (1) A jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie.

(2) Jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.

(4) A jogszabályok megalkotásakor biztosítani kell, hogy a jogszabály

a) megfeleljen az Alaptörvényből eredő tartalmi és formai követelményeknek,   b) illeszkedjen a jogrendszer egységébe,                                                  

c) megfeleljen a nemzetközi jogból és az európai uniós jogból eredő kötelezettségeknek és                                                                              

d) megfeleljen a jogalkotás szakmai követelményeinek. …

9. § (1) Nem hatályos jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés nem módosítható vagy helyezhető hatályon kívül.”

Mindezekből az következik, hogy a banki hitel- és pénzkölcsönnyújtásra az érvénytelenség jogkövetkezményeként alkalmazhatók, elsődlegesen a Hpt. 213. § (1) bek. ,,a-f" pontjai, hiszen ezen rendelkezések 2001. 01. 01. napján léptek hatályba (2000. évi CXXIV tv. 129.§) és 2010. 06. 11. napján vesztették hatályukat (2009. évi CLXII tv. 31.§ (5) bek. ,,a" pontja), a vitatott szerződéseink ezen időközben kerültek megkötésre.

 

A 2014. évi XXXVIII., a 2014. évi XL. és a 2014. évi LXXVII. törvények nem helyezhetik hatályon kívül a szerződés teljes érvénytelenségét kimondó törvényeket, a 2010. év június hónap 11. napján történt hatálytalanításra tekintettel, ezért az adott időpontban megkötött szerződések érvénytelenségét a megkötésének időpontjában hatályos törvények alapján lehet kizárólag megítélni.

 

Ptk. 205. § (2) bekezdés 2. szakasza „Nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez.”

Ptk. 226. § „(2) Jogszabály a hatályba lépése előtt megkötött szerződések tartalmát csak kivételesen változtathatja meg.”

A Hpt. fogyasztóvédelmi megnevezett törvényhelyekre a Ptk. 226. § (2) bekezdés szerinti kivételesség sem áll fenn.

 

Tisztelt Elnök Úr, a fenti törvények nem tartalmazzák a számviteli törvény, a tőkepiaci törvény, fogyasztóvédelmi törvény, a tisztességtelen piaci magatartásról szóló törvényhelyek jogszabályi ütközéseit. 

 

    A bevezetőben Nemzettársunktól idézett levél végszavával, Tisztelt Elnök Úr kérjük, és Önön keresztül a Tisztelt Kúriát hogy tegyék a dolgukat és hagyják a bírókat esküjükhöz híven, a jogot alkalmazva  dönteni!..".csak a jog, kérjük szépen,.....csak a jog!, várva válaszát egyesületi tagjaink és a több millió sorstársunk.

 

 

Békéscsaba, 2016. június 16.

Tisztelettel:

                              Gábriel János            Molnár Tibor

           Magyar Nemzeti Egység Egyesület alapító tagjai

                                                 magyar-nemzeti-egyseg---bekescsaba---logo.png