Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Banki panasz - 2110

2015.05.03

2110---kep-00.png

 

 

 

Néhány részlet a 46 oldalas banki (Sopron Bank Burgenland) alkotmányjogi panaszból:

 

Különösen sérelmezzük, hogy az Elszámolási Törvény 52. §-a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközik, mivel a korábbi jogi helyzettől és joggyakorlattól eltérően az Elszámolási Törvény alkalmazni rendeli a Törvényt a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződéseken túl a tisztán deviza fogyasztói kölcsönszerződésekre is. Ez kifejezetten sérelmes az indítványozóra, amely többségében tisztán deviza hiteleket nyújtott ügyfeleinek.

A Törvény visszamenőleges hatállyal semmisnek tekinti a fogyasztói kölcsönszerződésekben alkalmazott árfolyamrést, továbbá előírja, hogy a fogyasztói kölcsönszerződésekben a szerződés részét képező egyoldalú kamatemelésre, költségemelésre, díjemelésre vonatkozó szerződéses kikötés tisztességtelenségét kell vélelmezni. A vélelem megtámadására a Törvény ugyan lehetőséget biztosít, de olyan eljárási feltételek mellett, amelyek nem teszik lehetővé a korrekt, körültekintő, alapos eljárás lefolytatását.

 

A T.  Alkotmánybíróság kialakította és következetesen alkalmazta az az alapelvet, hogy a jogbiztonság sérelme önmagában véve nem alapjogi sérelem, azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jogbiztonság általános értelemben vett sérelmének két konkrét esetében anélkül is vizsgálja a jogbiztonság sérelmét, hogy emellett valamely konkrét alapjog sérelme bekövetkezne. A két eset a következő: (1) a visszaható hatályú jogalkotás; és (2) a felkészülési idő hiánya.

 

Az indítványozó álláspontja szerint a közvetlen jogsérelme annak következtében állt be, hogy a Törvény a hatálya alá tartozó, tíz évet meghaladó periódusban kötött fogyasztói kölcsönszerződések árfolyamrésre vonatkozó rendelkezéseit semmisnek és az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó rendelkezéseit pedig vélelmezetten tisztességtelennek minősítette. A tisztességtelenségi véleImet elvileg ugyan meg lehet támadni, de olyan sajátos, külön eljárási szabályok szerint, amelyek a sikeres megtámadásra nem adnak valóságos esélyt, és sértik az indítványozó tisztességes eljáráshoz való jogát.

 

A tisztességtelenségre vonatkozó törvényi vélelem megdöntése hiányában és az árfolyamrés semmisségével kapcsolatos jogkövetkezményként a pénzügyi intézmény köteles a fogyasztóval elszámolni. Az elszámolás további részleteit az Elszámolási Törvény és az abban foglalt felhatalmazás alapján meghozandó rendeletek állapítják (majd) meg. Az eddigi becslések szerint a bankrendszernek szektorszinten 900 és 1000 milliárd forint közötti visszafizetési kötelezettsége származik a Törvény és az Elszámolási Törvény alkalmazásából. Így elmondható, hogy az indítványozónak közvetlen és rendkívül jelentős mértékű vagyoni hátránya származik a Törvény hatályosulása kapcsán.

 

Megjegyezzük továbbá, hogy a Törvény valamennyi fogyasztói kölcsönszerződés esetében felfüggeszti a követelések behajtása iránt folyamatban levő végrehajtási eljárásokat. A Törvény ezzel a rendelkezésével is jelentős mértékű, összegszerűségében nem számszerűsíthető közvetlen vagyoni jellegű hátrányt okozott az indítványozónak.

 

Előadjuk, hogy az indítványozó által a Törvény rendelkezései alapján deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekre vonatkozó ÁSZF kikötések érvényességének megállapítása iránt indított perben a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gfv.4O.558/2014/17. számon jogerős másodfokú ítélettel döntött. Ezt követően a Törvény 15. s-a alapján lefolyatott felülvizsgálati eljárásban a Kúria Gfv.VII.30.360/2014/17. számon ítéletet hozott.

Álláspontunk szerint nem lehet elvárni egy pl. 2004-ben megkötött szerződéstől, hogy (az alábbiakban kimunkáltak szerint) egy évekkel később a magyar jogrendszerbe iktatott, majd 2012-ben értelmezett és 2014-ben újraértelmezett szabályozásnak megfeleljen.

 

Maga a Kúria is elismerte 2/2012. PK Véleményében, hogy 2009. augusztus l-je előtt nem volt olyan részletes szabályozás, sem árazás i elv, amiből aztán a Kúria kimunkálta azt a 7-es tesztrendszert, amit a Törvény egy az egyben átvett Törvényi Feltételekként, anélkül, hogy bármilyen teret adna a jogalkalmazó bíróságnak a tisztességtelenség bírói jogértelmezéshez.

 

A tisztességesség polgári jogi fogalmából nem következik az, hogy a Törvény a 2/2012. PK Véleményben kidolgozott, majd tovább finomított rendelkezéseket a 2004. május I-ét követően megkötött szerződéseken alkotmányosan megalapozott módon számon kérhetné.

 

Az Alkotmánybíróság 8/2014. (III. 20.) AB határozata szerint az állam kivételesen - a clausula rebus sic stantibus elve alapján - jogszabállyal a szerződések tartaImát általában csak ugyanolyan feltételek fennállása esetén változtathatja meg alkotmányosan, mint amilyen feltételek fennállását a bírósági úton való szerződésmódosítás is megköveteli. Az AB határozat indokolása (90. pont) az alábbiakat rögzíti:

"Az állam azonban jogszabállyal a fennálló szerződések tartalmát általában csak ugyanolyan feltételek fennállása esetén módosíthatja, változtathatja meg alkotmányosan, mint amilyen feltételek fennállását a bírósági úton való szerződésmódosítás megkövetel. Vagyis a tartós jogviszonyokj ogszabállyal történő alakítására a clausula rebus sic stantibus tételének alkalmazásával kerülhet sor. Eszerint a jogalkotó - akárcsak a bíróság - akkor jogosult a fennálló és tartós szerződési jogviszonyokat módosítani, ha a szerződéskötést követően beállott valamely körülmény folytán a szerződés változatlan tartalommal történő fenntartása valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti, a körülményváltozás nem volt ésszerűen előrelátható, továbbá, ha az túlmegy a normális változás kockázatán. A jogszabályi beavatkozásnak pedig további feltétele, hogy a lényeges körülményváltozás társadalmi méretű legyen, vagyis a szerződések nagy tömegét érintse. A törvényhozó feladata meghatározni és egyúttal felelőssége eldönteni, hogy melyek azok a területek, amelyeken a beavatkozás már jogalkotási követelmény. Azt pedig, hogy a beavatkozás feltételei alkotmányosan fennállnak-e, köteles bizonyítani. Vita esetén viszont az Alkotmánybíróság jogosult a beavatkozás alkotmányosságát eldönteni. ugyanúgy. ahogy a konkrét. egyes szerződésekben a Ptk. 241. f-a alapján esetenként a bíróság jár el és a feltételek fennállása esetén módosítja a szerződések tartalmát. "

 

A Törvény tehát bizonyos esetekben már akár 10 évvel korábban létrejött és esetlegesen már le is zárt szerződéses jogviszonyok tekintetében nyilvánít semmissé olyan kikötéseket, amelyek a felek kölcsönös megállapodásán alapulnak.

 

Amennyiben tehát a Törvényi Feltételeknek nem felelnek meg a Bank által alkalmazott Kikötések, akkor azok tisztességtelenek, és ezért semmisek. Álláspontunk szerint azonban a Törvényi Feltételek alkalmazása a Bank által kötött fogyasztói kölcsönszerződések esetében kimeríti a visszamenőleges jogalkotás tilalmába ütköző alaptörvény-ellenes szabályozás fogalmát az alábbi indokok alapján.

 

A szigorú oklistához és árazási elvekhez kötött egyoldalú szerződésmódosításokat az akkori pénzügyi felügyelet fokozottan ellenőrizte, az indítványozó a bankszektor többi szereplőjével együtt okkal feltételezte, hogy a jogalkotó megteremtette az egyoldalú szerződésmódosítás törvényes, átlátható és tisztességes feltételrendszerét, melyet utólag nem fog visszaható hatállyal megváltoztatni.

 

A Kúria is rámutatott 2/2012. PK Véleményében, hogy azt az ok-listát, amit a Törvény évekkel (akár egy évtizeddel) a szerződések megkötése után megkövetel a Kikötésekben, maga a Régi Hpt., illetve a Hpt. sem tartalmazza. Sem a Régi Hpt., sem a Hpt.

 

A Törvény megalkotását megelőzően, és (a Törvény hatálya alá nem tartozó fogyasztói szerződések esetében ma is) a közérdekű kereset intézménye szolgált és szolgál az ÁSZF-ek érvénytelenségének valamennyi félre kiterjedő hatályú megállapítására. A Ptk 6:105. § (2) bekezdése szerint a közérdekű kereset esetében: " (a)z érvénytelenség megállapítása nem érinti azokat a szerződéseket, amelyeket a megtámadásig már teljesítettek. " A Régi Ptk. 209/B. § (2) bekezdése szerint pedig a közérdekű keresettel indított eljárásban a bíróság a tisztességtelenséget csak az ÁSZF alkalmazása esetére, a jövőre nézve nyilvánítja érvénytelenné. A közérdekű kereset folytán az érintett ÁSZF-ek tehát mindig csak a jövőre nézve, és sohasem visszamenőleges hatállyal váltak érvénytelenné. Ezzel szemben a Törvény időbeli hatálya miatt a felállított vélelem nem csak a jövőbeli viszonyokat érinti, hanem visszamenőlegesen okozza a Kikötések érvénytelenségét, a lezárt jogviszonyokat is megbolygatva. A fentiek alapján nem cáfolható és kétségtelen tény, hogy visszamenőleges hatálya van a jogszabálynak. Ezzel kapcsolatosan egyetlen kérdés merülhet csak fel, nevezetesen, hogy a visszamenőleges hatályú jogalkotás alkotmányos-e vagy sem.

 

A 2/2012 PK véleményt megelőzően azonban egyetlen kollégiumi véleményre, elvi bírósági döntésre vagy bírósági határozatra sem hivatkoztak az eljárt bíróságok annak alátámasztásául, hogy a Törvényben alkalmazott hetes feltételrendszert 2012-t megelőzően is ismerte volna a bírói gyakorlat. A felperes legjobb igyekezete ellenére sem tudta azonosítani a Törvényszék által hivatkozott, hosszú éveken át tartó bírói gyakorlatot, amelyre a Ptk. módosításai, a Hpt. szabályai és a Kúria jogértelmezései épülnének. A 2012-t megelőző bírói gyakorlatban még említés szintjén sem jelennek meg a 2/2012. PK véleményben kidolgozott feltételek, sem konkrét elnevezésükkel, sem pedig anélkül.

 

A Törvény új anyagi jogi és eljárási szabályokat alkotott, méghozzá visszamenőleges hatállyal.

 

Másodfokú Ítélet vonatkozásában megjegyezzük, hogy álláspontunk szerint a Fővárosi Ítélőtábla alapvetően félreértelmezi a bankok általi egyoldalú módosítás célját. Az Ítélőtábla helytelenül jut arra a következtetésre, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége önmagában megbontaná a felek közötti érdekegyensúlyt. Épp ellenkezőleg, egyoldalú kamatemelésre a szerződés érdekegyensúlyának a fenntartása céljából kerül sor. Álláspontunk szerint a Törvény az egyoldalú módosítások feltételeit előíró rendelkezések tisztességtelenné nyilvánításával éppen a felek közötti érdekegyensúly fenntartásának egyik eszközét nyilvánítja semmissé. A felperes a válság hatására jutott drágábban a devizaforrásaihoz és éppen emiatt vált indokolttá az egyoldalú szerződésmódosítás. A válság nem csak a fogyasztókat, hanem a felperest is sújtotta és erre az esetre - a megnövekedett forrásköltségek megosztására - adott szerződéses felhatalmazást az ÁSZF. Az akkor jogszabályoknak és a tisztességesség akkori fogalmának megfelelő módon.

 

A Törvény a korábban hatályos jogszabályi előírásokkal kifejezetten ellentétesen írja elő az átláthatóság elve címén, hogy a fogyasztónak pontosan előre kellett volna látnia, hogy milyen feltételek teljesülés esetén és milyen mértékben kerülhet sor további terhek rá történő áthárítására (Törvény 4. § (1) bek. e) pontja). Ezzel szemben ennek vizsgálata korábban a PSZÁF feladata volt, amely nem talált hiányosságot az indítványozónál. A Törvény tehát a korábbi hatósági ellenőrzést ignorálja és helyébe visszamenőleges hatállyal bevezet egy olyan átlátható sági követelményt, amely azelőtt nem volt jogpolitikai cél, sem előírás.

 

A Hpt. 210. § (4) - (5) bekezdésében rögzített szabályok - a PK vélemény magyarázatával összhangban - a fogyasztók fokozott védelmének érvényre juttatását szolgálja azzal, hogy kötelezővé tette a pénzügyi intézmények számára az árazási elvek írásban való rögzítését, egyidejűleg biztosította, hogy a pénzügyi intézmények felügyeletét ellátó szervezet az árazási elvek megfelelőségét és alkalmazásuk gyakorlatát az általa lefolytatott átfogó, téma- vagy célvizsgálat során ellenőrizze. A Hpt. ezen szabályának gazdaságpolitikai indokai vannak, hiszen az árazási gyakorlat megértése és alkalmazása olyan bonyolult közgazdasági és pénzügytani szakismereteket feltételező feladat, amelyet speciálisan az árazás i szabályok betartásának ellenőrzésére rendelt, megfelelő szakapparátussal rendelkező hatóság tud elvégezni.

Logikátlan és önellentmondó a Törvényben az ÁSZF-eken azokat a Törvényi Feltételeket számon kérni, amelyeket a korábbi jogszabályok alapján kifejezetten az árazási elveknek és nem a szerződésnek kellett tartalmaznia. Ez önmagában is sérti a jogállamiság és jogbiztonság követelményeit és a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát jelenti az éles koncepció-váltás. Hiszen a korábban hatályban volt Hpt. szerint nem a fogyasztók részére kellett a teljes átláthatóságot igazolni, hanem a bankfelügyeletnek.

 

A tisztességes eljárás alapjogának az Alaptörvénybe a régi Alkotmányból átvett megfogalmazása annyiban pontosabb a korábbi Alkotmányétól, hogy kifejezetten tartalmazza a "tisztességes" kifejezést (a korábbi szövegben "igazságos" kitétel szerepelt). A fentiekből nyilvánvaló, hogy ennek az alapjognak a nemzetközi egyezményekbe való ilyen mértékű beágyazottsága komoly további eljárás indítási lehetőséget jelent mind a strasbourgi bíróság, mind a luxemburgi EUB előtt.

 

A tisztességes eljárás alapjogának számos aspektusa van: ezek közül néhányat kiemelünk. A tisztességes eljárás alapjogának kardinális tartalmi követelménye az érdemi elbírálás lehetővé tétele.

 

Elfogadhatatlan, és cinikus a jogalkotó Törvényhez fűzött indokolása, miszerint úgy kívánja a jogalkotó a Törvény tárgyi hatálya alá bevont fogyasztói kölcsönszerződések esetében a törvényi beavatkozás miatt kialakuló érdek és értékegyensúlyt helyreállítani, hogy biztosítja a törvény személyi hatálya alá tartozó pénzügyi intézmények részére a jogorvoslati utat a törvényi vélelem megdöntése iránti eljárással. Egy évek óta fennálló szerződéses konstrukcióba, amelyet eredetileg mindkét fél a szerződéskötési szabadság és a magánautonómia, valamint az ésszerűség (avagy a gazdasági racionalitás) talaján kötött, most egy tollvonással beavatkozik a jogalkotó, és a vélelmezetten tisztességtelen, a választási plakátok szerint elszámoltatott bankoknak csupán 30 napos határidőt enged, hogy bizonyítsák az igazukat.

 

Álláspontunk szerint a jogalkotó által megállapított jogorvoslati határidők kivételesen rövidek, amely idő alatt az ügy megalapozott elbírálására a bíróságnak nincs lehetősége, ezért azok nem minősülhetnek hatékony felülvizsgálatnak.

 

Kiemelkedő jelentősége van a tisztességes eljárással kapcsolatos alkotmánybírósági és nemzetközi gyakorlatban a fegyverek egyenlősége követelményének. Ez a követelmény a tisztességes eljáráshoz való alapjog egyik igen fontos eleme. A fegyverek egyenlőségének elve - az AB 3242/2012. (IX.28.) AB határozata szerint - az Alaptörvényben nem nevesített, de elismert, a büntetőeljárás egészében irányadó alkotmányos alapelv. Ez az elv "a büntetőeljárásban azt biztosítja, hogy a vádnak és a védelemnek egyenlő esélye és alkalma legyen arra, hogy a tény- és jogkérdésekben véleményt formálhasson és állást foglalhasson." Az elv relevanciája azonban nem büntető eljárásjog specifikus: a jogrendszer egészére kiterjed.

 

Mindegyik félnek megfelelő lehetőséget kell kapnia arra, hogy ügyében olyan feltételek között járjanak el, amelyek nem hozzák őt az ellenfelével szemben hátrányos helyzetbe.

 

A jelen pertípusban a Törvény kizárja a fegyveregyenlőséget azzal, hogy vélelmet állít fel a felperes terhére, az ellenbizonyítás a felperes terhe, amelynek rövid határidőben, korlátozott bizonyítással tehetne elvileg eleget. A Törvény által felállított vélelem a visszamenőleges jogalkotás tilalmába is ütközik, hiszen a Törvény hiányában alkalmazandó jogszabályok nem állítottak fel ilyen egyoldalú tisztességtelenségi vélelmet. A korábbi polgári jogunkkal szemben az eljárt bíróságok nem alkalmazták a részleges érvénytelenséget, tehát a Törvényben írt 7 feltételnek egyszerre, minden pontjában eleget tevő ÁSZF-et tartalmazó okiratot vártak.

 

A korábban már teljesített fogyasztói szerződések tekintetében mind alkotmányjogi, mind polgári jogi értelemben egyértelműen a Bank tulajdonjogának végleges elvonására kerülne sor a Törvény alapján. Hangsúlyozzuk, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlatában az alkotmányjogi tulajdon fogalma szélesebb a polgári jogi tulajdon fogalmánál.

 

A Törvény és az Elszámolási Törvény korlátozza a felperes alkotmány jogilag védett tulajdonjogát, amikor a jogalkotás úgy veszi el a Bank vagyonát, hogy arra kötelezi egy alaptörvény-ellenes jogszabállyal, hogy az ügyfeleinek teljesítsen visszatérítést. Álláspontunk szerint az alkotmányjogi tulajdonvédelmet indokolt biztosítani a szerződésen alapuló követelések védelmében is.

 

Az alkotmányjogi értelemben vett tulajdonvédelem csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett korlátozható. Az indítványozó határozott álláspontja szerint e feltételeknek a magyar jogalkotó nem felelt meg. Megjegyezzük, hogy véleményünk szerint "társadalmi méretű probléma ", "a szerződések nagy száma" nem elégséges indok az alkotmányossági aggályok kizárására. Az ítéletek hivatkoztak a gazdasági válságra is, mint amely a törvényi beavatkozást indokló különleges körülmény.

 

Ezzel szemben a bankok egyoldalú kamat-, díj- és költségemeléseit lehetővé tevő szerződéses megállapodások éppen a gazdasági válsághoz hasonló helyzetben a bankok számára kívánták lehető tenné, hogy a megnövekedett terheiket részben az ügyfeleikre hárítsák. Ez volt a szerződésben kialkudott ára az olcsó deviza alapú hiteleknek. Nem a bankok bűne a hiteladósok tömegeinek ellehetetlenülése. Felelősség terheli a felelőtlenül eladósodó adósokat. A mindenkori gazdasági kormányzatot. Ne felejtsük el, hogy konvergencia-várakozások között futottak fel a deviza alapú hitelek: 2008. végéig mindenki arra számított, hogy Magyarország csatlakozik az euró övezethez és addig a forint erősödik. Végül nem ez történt. Ennek minden anyagi terhét a bankokra hárítani nem lehet alkotmány jogilag igazolható, szükséges és arányos jogkorlátozás.

 

A jogegységi határozat rangjára, a bíróságokat kötelező jogforrási szintjére emelt kritériumok összességükben olyan új jog politikai célt szolgálnak, amely a Ptk. 209.-209/D. §-ain, az ezeket háttérjogszabályként a fogyasztói kölcsönszerződések vonatkozásában tartalommal kitöltő Hpt. és az említett kormányrendelet tételes szabályain messze túlmegy. Amíg e jogszabályok az okok körülmények meghatározásának kontextusában állítanak a Ptk. alapján tisztességességi követelményt, a PJE III.2. pontja, és az erre alapozó Törvény 4. § (1) bekezdése a kölcsönvevő fogyasztó számára annak biztosítását kívánja meg, hogy a fogyasztó "megfelelően" fel tudja mérni kötelezettségvállalása mechanizmusát, és annak lehetséges mértékét, terheinek lehetséges alakulását. Azt, hogy mi tekintendő ,,megfelelőnek", a bírósági gyakorlat el tudná esetről esetre dönteni. A PJE azonban erre nem ad lehetőséget, hanem a hét kritérium megfogalmazásával jogalkotást végezve tételesen meghatározza a "megfelelőség" tartalmát. A hét kritérium azt a követelményt fogalmazza meg, hogy a fogyasztónak fel kell tudnia mérni, hogy a kikötés alapján a lehetséges szerződésmódosítás milyen hatással van a kamatok, költségek, díjak mértéke alakulásának mértékére. Ilyen követelményt sem a Ptk., sem a Hpt., sem a 27512010. (XII.l5.) Korm. rendelet nem tartalmaz - jó jogpolitikai és gazdaságpolitikai okkal, ugyanis a hatások és a mértékek, a kötelezettségvállalási mechanizmus megértése és alkalmazása olyan bonyolult közgazdasági és pénzügytani szakismereteket feltételező feladat, amelyet speciálisan az említett jogszabályok betartásának közigazgatási ellenőrzése rendelt hatóság (korábban PSZÁF, ma MNB) végez. Nem a fogyasztótól lehet tehát elvárni a hatás és a mérték felmérését, hanem az őt védő szak-hatóságtól, amely ezt a feladatot az említett jogszabályok alapján egyébként ma is végzi. A fogyasztó beemelése a hatás és mérték pontos megítélésébe korábban érthetően nem alkalmazott gazdaságpolitikai és jogpolitikai szempont, mert irreális követelmény teljesítését: csak a megfelelően felkészült, szakapparátussal rendelkező szakhatóságtól elvárható tevékenységet, elemzést tételez fel.

 

A lehetséges hatások, konkrét mértékek és e teljesen új - a jogalkotó által soha meg nem célzott - jogpolitikai szempontoknak a hét kritériumban való konkretizálása tehát már nem jogértelmezést végez, hanem kétszeresen is: mind jogpolitikai szempontból, mind normatív tartalmát tekintve új normát alkot. Ilyen norma alkotása a Ptk., a Hpt. vagy más jogszabály módosítására tartozó jogalkotói feladat, ebből következően jogalkotói hatáskör, amelynek elvonása sérti a hatalmi ágak elválasztásának az Alaptörvény E) cikk (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság szerves részét képező elvét. A PJE egyben megsérti a e) cikk (1) bekezdését is, amely kifejezetten leszögezi, hogy a magyar állam működése a hatalommegosztás elvén alapszik.

 

A PJE tehát az Alaptörvény két legalapvetőbb rendelkezésének sérelmén keresztül tartalmának alkotmányellenségénél fogva a maga egészében súlyosan alkotmányellenes.

 

A Törvény és az Elszámolási Törvény a polgári jogban ismeretlen, zavaros fogalmakat használnak az általa szabályozott jogviszony tartalmának leírására. Véleményünk szerint követhetőbb az előadásunk, ha a polgári jogban használt - a 6/2013. Polgári jogegységi határozatban is szereplő- fogalmakkal írjuk le a vizsgált jogviszonyokat. Ennek megfelelően, a pénztartozás kapcsán meg kell különböztetni a kirovó pénznemet és a lerovó pénznemet: a lerovó pénznemből annyit kell adni, amennyi megfelel a kirovó pénzösszegnek.

 

A Törvény hatálya alá az Elszámolási Törvény 52. § (1) bekezdése alapján háromféle kölcsön-, illetve Iízingszerződés tartozik: (a) a forint, (b) a deviza és (c) a deviza alapú. Ezen szerződések között az általános szerződési feltételeknek az egyoldalú szerződésmódosítást szabályozó kikötései tisztességességével kapcsolatban semmilyen releváns különbség nincs. A perbeli általános szerződési feltételek változatlan formában részeivé váltak a deviza alapú kölcsönszerződések mellett a forint és a deviza szerződésekre is. Az indítványozó tehát nem egyszerűen azonos tartalmú szerződési feltételeket alkalmazott a Törvény hatálya alá tartozó, az alkalmazott kirovó és lerovó pénznemek szempontjából különböző kölcsönszerződéseire, hanem ugyanazokat a kikötéseket alkalmazta.

 

 

Fentieken túlmenően a Törvény, valamint az Elszámolási Törvény sérti az Alaptörvény Q cikkét, tekintettel arra, hogy több, Magyarország által kötött nemzetközi szerződéssel is ütközik, ideértve különösen az Európai Unió Alapjogi Chartáját, az Emberi Jogok Európai Egyezményét és az Ausztriával kötött beruházás-védelmi egyezményt.

 

 

2110---kep-01.png

 

 

http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/b865d2f019d3ce33c1257dc800367c33/$FILE/IV_2110_0_2014_ind%C3%ADtv%C3%A1ny.anonim.pdf

 

 

 

 

A Fővárosi Ítélőtábla (Kúriát is megjárt) támadott ítélete:

 

http://fovarosiitelotabla.birosag.hu/sites/default/files/field_attachment/40558-14.anonimizalt.pdf

 

2110---kep-02.png

 

EGY NAGYON HASONLÓ BANKI ALKOTMÁNYJOGI PANASZ ISMERTETÉSE:

 

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/birosag/a-banki-panasz---1720.html