Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2022.01.04

Az Európai Unió Bírósága az Erste árfolyamkockázat ismertetéséről

 

c-670---kep-01.png

 

Ez az előzetes döntéshozatali eljárás villámgyorsan végig ment az Európai Unió bíróságán (EUB, Curia). A Ráckevei Járásbíróság 2020. november 9.-én hozott határozatot, mely az EUB-hez 2020. december 8.-án érkezett. A Curia 2021. december 6.-án hozott végzést.

C-670/20. sz. ügy

 

A döntés:

A … Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5i 93/13/EGK tanácsi irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a devizában nyilvántartott kölcsönszerződésbe foglalt, a kölcsönfelvevőt árfolyamkockázatnak kitevő kikötések átláthatóságára vonatkozó követelmény csak akkor teljesül, ha az eladó vagy szolgáltató pontos és elegendő tájékoztatást nyújtott a kölcsönfelvevőnek az árfolyamkockázatról, amely alapján a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó fel tudja mérni az ilyen kikötéseknek a pénzügyi kötelezettségeire e szerződés teljes időtartama alatt gyakorolt – esetlegesen jelentős – kedvezőtlen gazdasági következményeit. E tekintetben az a körülmény, hogy a fogyasztó kijelenti, hogy teljes mértékben tudatában van az említett szerződés megkötéséből eredő lehetséges kockázatoknak, önmagában nincs hatással annak értékelésére, hogy az eladó vagy szolgáltató eleget tette az említett átláthatósági követelménynek.

 

 

Az indítvány, mint már oly sok esetben, a 1993. április 5.-i 93/13/EGK tanácsi irányelv értelmezésére vonatkozott.

Részletek:

 

3        A 93/13 irányelv 4. cikke így rendelkezik:

„(1)      A 7. cikk sérelme nélkül, egy szerződési feltétel tisztességtelen jellegét azon áruk vagy szolgáltatások természetének a figyelembevételével kell megítélni, amelyekre vonatkozóan a szerződést kötötték, és hivatkozással a szerződés megkötésének időpontjában az akkor fennálló összes körülményre, amely a szerződés megkötését kísérte, valamint a szerződés minden egyéb feltételére vagy egy olyan másik szerződés feltételeire, amelytől e szerződés függ. [Helyesen: A 7. cikk sérelme nélkül valamely szerződési feltétel tisztességtelen voltát a szerződés tárgyát képező áruk vagy szolgáltatások természetének figyelembevételével kell megítélni, tekintettel – a szerződéskötés időpontjára vonatkoztatva – a szerződéskötést kísérő valamennyi körülményre, valamint e szerződés vagy más olyan szerződés összes többi feltételére, amelytől e szerződés függ.]

(2)      A feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az ár vagy díjazás megfelelésére az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek.”

5        2007. január 9‑én az alapeljárás felperesei fogyasztói minőségben közjegyzői okiratba foglalt szerződéssel kölcsönszerződést kötöttek a bankkal családi ház felújítására. E szerződés értelmében a kölcsön összegét svájci frankban (CHF) határozták meg, de a folyósítást és a visszafizetést forintban (HUF) kellett teljesíteni.

6        Következésképpen a bank a visszafizetés minden egyes esedékességekor úgy határozta meg a fizetendő törlesztőrészlet összegét, hogy a svájci frankban kikötött törlesztést forintra váltotta át.

 

Mint mi már tudjuk évek óta, nem volt semmilyen „forintra váltás”. Jelen ügyben ennek nincs jelentősége.

 

7        A szóban forgó kölcsönszerződés megkötésekor a bank tájékoztatót adott az alapeljárás felperesei részére a devizában történő finanszírozás általános kockázatairól. Ez a tájékoztató az árfolyamkockázat vonatkozásában az alábbi tájékoztatást tartalmazta:

„Felhívjuk a figyelmét arra, hogy a devizában történő finanszírozás választásával Ön élvezheti a választott deviza piacának előnyeit, ugyanakkor viseli annak kockázatait is. A kölcsönszerződés megkötésével Ön tudomásul veszi, hogy a Bank a folyósított kölcsönösszeget, a választott devizanemben tartja nyilván, és Ön arra vállal kötelezettséget, hogy a kölcsönt az Ön által választott külföldi devizában fizeti vissza. Tekintettel arra, hogy a forint és az Ön által szerződés szerint választott idegen deviza átváltási aránya – árfolyam – a napi piaci mozgások hatására változhat, felhívjuk figyelmét, hogy egy esetleges kedvezőtlen árfolyamváltozás/emelkedés Önnek előre nem látható, és előre ki nem számítható többletköltséget okozhat.

E finanszírozás előnye, hogy amint a finanszírozás devizanemének a forinttal szemben esik az árfolyama, úgy csökken a finanszírozás forint »ellenértéke«: vagyis a tőkeösszeg és kamatai visszafizetését szolgáló törlesztő részleteket fedező deviza megvásárlása kevesebbe kerül önnek, ahhoz kevesebb forint szükséges – tehát ebben az esetben a teher csekélyebb, és ez azt a helyzetet is eredményezheti, hogy Önnek kevesebbet kell visszafizetnie, mint amennyi a kölcsön‑/hitelszerződés megkötésekor kiszámított forint ellenérték alapján elvárt volt.

Fordított esetben, ha a finanszírozás devizanemének a forinttal szemben nő az árfolyama, úgy növekedik a finanszírozás »ellenértéke«: a tőkeösszeg és kamatainak (törlesztő részleteinek) megfizetéséhez ebben az esetben magasabb forint összeg szükséges – tehát ebben az esetben a felvett devizahitel visszafizetéséhez több forintot kell – a megfelelő devizanemre átváltva felhasználnia.

A kölcsönszerződésen Ön az aláírásával igazolja, hogy ennek a finanszírozásnak a kockázatairól világos tájékoztatást kapott, a kockázati összetevőket ismeri, és a hitelt ennek ismeretében is fel kívánja venni.”

8        A kérdést előterjesztő bíróság szerint a kérdéses tájékoztató a szóban forgó kölcsönszerződés megkötésekor jellemző kiegyenlített árfolyamviszonyokhoz igazodott. Ez a tájékoztató kétségtelenül utal az árfolyamcsökkenés és az árfolyam‑emelkedés lehetőségére, és az ebből származó előnyökre és hátrányokra, de arról nem tartalmaz információt, hogy a makrogazdasági és nemzetközi pénzpiaci viszonyok megváltozása jelentős, korlátlan mértékű törlesztőrészlet‑növekedést eredményezhet, és arról sem, hogy a forint és a svájci frank árfolyamának jelentős változására ezen árfolyam múltbeli stabil jellegétől függetlenül lehetőség van.

11      A bank kérelmére 2015. július 10‑én az alapeljárás felperesei ellen megindult a végrehajtási eljárás.

12      Utóbbiak 2016. szeptember 30‑án indítottak keresetet, amelyben arra hivatkozva kérték a kérdést előterjesztő bíróságtól a végrehajtás megszüntetését, hogy a szóban forgó kölcsönszerződés érvénytelen. E kereset alátámasztása érdekében az alapeljárás felperesei arra hivatkoznak, hogy a bank nem nyújtott számukra elegendő tájékoztatást a devizában nyilvántartott kölcsönszerződés megkötéséhez kapcsolódó valós kockázatokról. A bank elmulasztotta felhívni a figyelmüket különösen arra, hogy:

–        az árfolyamváltozás kedvező és kedvezőtlen hatásai csak addig egyenlítődnek ki, amíg a forint és a svájci frank változatlan, stabil árfolyamsávban mozog;

–        a makrogazdasági és nemzetközi pénzpiaci viszonyok tartós és jelentős megváltozása jelentős, korlátlan mértékű törlesztőrészlet‑növekedést eredményezhet, továbbá

–        a forint és a svájci frank árfolyamának tartós megemelkedésére bármikor reális lehetőség van, az elmúlt időszak stabil árfolyamviszonyaiból nem következik semmiféle biztosíték annak jövőbeni stabilitását illetően.

13      A bank arra hivatkozik, hogy … A bank a Kúria (Magyarország) ítélkezési gyakorlatára is hivatkozik, amely szerint „önmagában az, hogy az alperes tájékoztatást adott az árfolyamkockázatról, kifejezi azt, hogy ezzel a kockázattal a felpereseknek reálisan számolni kellett”.

Tehát ebben az ügyben vizsgálja a Curia a Kúria gyakorlatát is.

17      A Bíróság az eljárási szabályzatának 99. cikke értelmében az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat, többek között akkor, ha az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés azonos egy olyan kérdéssel, amelyről a Bíróság már határozatot hozott, vagy az ilyen kérdésre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból.

18      A jelen ügyben ezt a rendelkezést kell alkalmazni.

 

Nos, ezért volt ilyen gyors most a Curia ebben az ügyben.

 

21      … az átláthatóság követelményére vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlat szerint a fogyasztó számára alapvető jelentőséggel bír, hogy a szerződéskötést megelőzően tájékoztatást kapjon a szerződési feltételekről és a szerződéskötés következményeiről. Többek között ezen ismeret alapján dönti el a fogyasztó, hogy az eladó vagy szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételeket elfogadva szerződéses kapcsolatra lép‑e vele

22      Ebből következik, hogy a szerződési feltételek átláthatóságának a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdéséből és 5. cikkéből eredő követelménye nem korlátozható kizárólag a feltételek alaki és nyelvtani szempontból érthető jellegére. Mivel az ezen irányelv által létrehozott védelmi rendszer azon az elven alapul, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van többek között a tájékozottsági szintje tekintetében, a szerződési feltételek világos és érthető megfogalmazásának, következésképpen az átláthatóságnak az említett irányelvben előírt e követelményét kiterjesztő módon kell értelmezni…

23      Következésképpen az említett követelményt úgy kell értelmezni, hogy az nemcsak azt írja elő, hogy az érintett szerződési feltétel alaki és nyelvtani szempontból érthető legyen a fogyasztó számára, hanem azt is lehetővé kell tennie, hogy a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó megértse e szerződési feltétel konkrét működését, és így pontos és érthető kritériumok alapján felmérje az ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt, potenciálisan jelentős gazdasági következményeit…

26      A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy az alapeljárás felperesei a kölcsöneik felvétele előtt kaptak olyan tájékoztatót, amely tartalmazza az árfolyamkockázatra vonatkozó általános információkat. Arra is rámutat, hogy ez a dokumentum, amelyet az alapeljárás felperesei aláírtak, felhívta a figyelmüket arra, hogy a forint és a svájci frank árfolyamának esetleges változásai ténylegesen előre nem látható, és előre ki nem számítható többletköltséget okozhatnak a kölcsönfelvevő számára. Semmilyen konkrét tájékoztatást nem adtak azonban az alapeljárás felpereseinek az esetlegesen korlátlan mértékű törlesztőrészlet‑növekedést illetően, amelyet a jelentős árfolyam‑ingadozás okozhat. Az alapeljárás felpereseinek e tekintetben nyújtott tájékoztatások ugyanis azon a feltevésen alapultak, hogy az említett árfolyam stabil marad.

Mint tudjuk, szerződéskötéskor pontosan számolható egy kedvezőtlen árfolyamváltozás okozta, adóst terhelő többletköltség. Az egy más kérdés, hogy egy ilyen kedvezőtlen árfolyamváltozásnak mi az esélye a futamidő alatt? Azonban ez az ügy nem erről szól.

 

31      Így a Bíróság kimondta, hogy egy devizában nyilvántartott kölcsönszerződés keretében, amely a fogyasztót árfolyamkockázatnak teszi ki, nem felel meg az átláthatóság követelményének az, ha az e fogyasztóval közölt információk – még ha jelentős mennyiségűek is – azon a feltételezésen alapulnak, hogy a kölcsön pénzneme és a fizetés pénzneme közötti átváltási arány e szerződés teljes időtartama alatt stabil marad. Ez különösen akkor van így, ha az eladó vagy szolgáltató nem tájékoztatta a fogyasztót az árfolyamváltozásra esetlegesen kiható gazdasági háttérről, így a fogyasztó számára nem tették lehetővé, hogy konkrétan megértse azt, hogy a devizában nyilvántartott kölcsön felvétele esetlegesen súlyos következményekkel járhat a pénzügyi helyzetére (2021. június 10‑i BNP Paribas Personal Finance ítélet, C‑609/19, EU:C:2021:469, 53. pont; 2021. június 10‑i BNP Paribas Personal Finance ítélet, C‑776/19–C‑782/19, EU:C:2021:470, 74. pont).

34      A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a devizában nyilvántartott kölcsönszerződésbe foglalt, a kölcsönfelvevőt árfolyamkockázatnak kitevő kikötések átláthatóságára vonatkozó követelmény csak akkor teljesül, ha az eladó vagy szolgáltató pontos és elegendő tájékoztatást nyújtott a kölcsönfelvevőnek az árfolyamkockázatról, amely alapján a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó fel tudja mérni az ilyen kikötéseknek a pénzügyi kötelezettségeire e szerződés teljes időtartama alatt gyakorolt – esetlegesen jelentős – kedvezőtlen gazdasági következményeit. E tekintetben az a körülmény, hogy a fogyasztó kijelenti, hogy teljes mértékben tudatában van az említett szerződés megkötéséből eredő lehetséges kockázatoknak, önmagában nincs hatással annak értékelésére, hogy az eladó vagy szolgáltató eleget tett‑e az említett átláthatósági követelménynek.

 

2021. december 6

 

https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=251319&pageIndex=0&doclang=HU&mode=req&dir=&occ=first&part=1&cid=582554

Az előterjeszető bíróságnak a Curia döntése alapján kell lefolytatnia a pert.

 

 

Az előterjesztésben az az újszerűség, hogy hivatkoznak benne a Bankszövetség 2006. januári tájékoztatójára!

(Rövid részlet jelen írás végén(

 

 

 

A Ráckevei Járásbíróság (Magyarország) által 2020. december 8-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – EP és társai kontra ERSTE Bank Hungary Zrt.

(C-670/20. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: magyar

A kérdést előterjesztő bíróság

Ráckevei Járásbíróság

Az alapeljárás felei

Felperesek: EP, TA, FV és TB

Alperes: ERSTE Bank Hungary Zrt.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv 4. cikke (2) bekezdésének a C-186/16, Andriciuc és társai ítéletben rögzített értelmezésére tekintettel világosnak és egyértelműnek minősül-e az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó olyan szerződéses rendelkezés, amely anélkül, hogy kifejezetten rendelkezne az árfolyamkockázatnak a kizárólagosan és teljes mértékben az adósra történő telepítéséről, csupán az adós olyan tartalmú nyilatkozatát tartalmazza, miszerint „tisztában van az ügylet esetleges kockázataival, így különösen azzal, hogy az adott deviza magyar forinttal szembeni alakulása a kölcsön forintban történő visszafizetésének terheit egyaránt növelheti és csökkentheti?

A fenti szerződéses rendelkezés megfelel-e a C-186/16, Andriciuc és társai ítéletben rögzített azon követelménynek, hogy a fogyasztó ez alapján értékelni tudja az árfolyamkockázat viselésének a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt – esetlegesen jelentős – gazdasági következményeit is, figyelembe véve, hogy a szerződéskötéskor a fogyasztóval aláíratott, Tájékoztató külföldi devizában történő finanszírozás általános kockázatairól címet viselő dokumentum azonos módon utal az árfolyamváltozás kedvező és kedvezőtlen hatásaira, ezzel azt a stabil árfolyamszint mellett jellemző – a Magyar Bankszövetség által is kommunikált – tendenciát sugallja, miszerint ezen kedvező és kedvezőtlen pénzügyi hatások hosszú távon kiegyenlítődnek ?

A fenti szerződéses rendelkezés megfelel-e a C-l86/16, Andriciuc és társai ítéletben rögzített azon követelménynek, hogy a fogyasztó ez alapján értékelni tudja az árfolyamkockázat viselésének a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt – esetlegesen jelentős – gazdasági következményeit is, ha sem a szerződésben, sem a szerződéskötéskor aláíratott árfolyamkockázati tájékoztatóban sem kifejezetten, sem hallgatólagosan nem szerepel, hogy a törlesztőrészlet emelkedés akár jelentős, sőt tulajdonképpen bármekkora lehet?

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv 4. cikke (2) bekezdésének a C-186/16, Andriciuc és társai ítéletben rögzített értelmezésére tekintettel világosnak és egyértelműnek minősül-e az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó olyan szerződéses rendelkezés, amelyben kifejezetten nem szerepel, hogy az árfolyamkockázatot kizárólag és teljes mértékben a fogyasztó viseli, úgy, hogy a szerződés rendelkezéseiből nem derül ki kifejezetten, hogy a törlesztőrészlet emelkedése akár jelentős, sőt tulajdonképpen bármekkora lehet?

Önmagában a fogyasztó erre vonatkozó, szerződéses szabványzáradékban rögzített, általános megfogalmazású nyilatkozata elegendő-e annak megállapítására, hogy az árfolyamkockázatról való tájékoztatás megfelelt a C-186/16, Andriciuc és társai ítéletben foglaltaknak, miszerint a tájékoztatásnak olyannak kell lennie, hogy az alapján az átlagos fogyasztó értékelni tudja az árfolyamkockázat áthárításának a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt – esetlegesen jelentős – gazdasági következményeit is, amikor ezt a következtetést a szerződés és a tájékoztatás semmilyen más rendelkezése nem támasztja alá?

A C-l86/16, Andriciuc és társai ítéletben rögzítettekre tekintettel megfelel-e a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv 4. cikke (2) bekezdésének az a kúriai jogértelmezés, amely szerint „önmagában az, hogy az alperes tájékoztatást adott az árfolyamkockázatról, kifejezi azt, hogy ezzel a kockázattal a felperesnek reálisan számolnia kellett”?

 

https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=239107&pageIndex=0&doclang=HU&mode=req&dir=&occ=first&part=1&cid=582554

 

 

c-670---kep-02.png

c-670---kep-03.png

Aki még nem ismeri, annak elküldöm, írjon: hitelesmozgalom@gmail.com