Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az Alkotmánybíróság döntött a bankok újabb beadványáról - IV/1720

2015.07.08

Az indítványozók mindegyike deviza alapú hitel- és kölcsön nyújtásával foglalkozó pénzügyi intézmény, érintettségük aktuális, mivel a támadott törvény miatt a 2004. május 1. és a Tv. hatálybalépésének napja között kötött fogyasztói kölcsönszerződések tekintetében átszámítási és elszámolási kötelezettségük áll fenn a semmissé nyilvánított szerződési kikötésekre tekintettel.

 

ab-1720-hatarozat---kep.png

 

 

Érvelése szerint a hatósági engedély alapján üzletszerűen végzett kölcsönnyújtási tevékenység alkotmányjogi értelemben vett tulajdonjognak minősül, amelynek korlátozása csak közérdekből és arányosan történhet. A kölcsönszerződések megkötésekor hatályos jogszabályi környezet megengedte a pénzügyi intézmények számára a kölcsönszerződések egyoldalú módosítását, illetve az árfolyamrés alkalmazását, így a hatósági engedély alapján gyakorolt, alkotmányjogi értelemben vett, védendő tulajdonnak minősülő kölcsönnyújtási tevékenység az egyoldalú szerződésmódosítás jogát és az árfolyamrés alkalmazását kifejezetten magában foglalja.

 

…utólagosan tisztességtelennek minősített kikötések révén az elmúlt években a pénzügyi intézmények részben tényleges tulajdonjogot szereztek a befolyt pénzösszegek felett, részben pedig jogot szereztek ezen összegek követelésére (tulajdonjogi váromány)

 

Érvelése szerint azáltal, hogy a jogalkotó visszamenőleges hatállyal módosít olyan szerződéseket, amelyeket a felek annak idején egyező akarattal, az akkori kötelező jogszabályi környezetnek megfelelő tartalommal kötöttek meg, továbbá hogy a szerződéseknek az elszámolásra vonatkozó rendelkezéseit is módosítani rendeli, korlátozza a szerződési szabadságot.

 

A pénzügyi intézmények ugyanis az árfolyamrésre vonatkozó kikötések miatt, illetve az egyoldalú szerződésmódosítás kapcsán a megdönthetetlen vélelem miatt mindenképpen abba a helyzetbe kerülnek, hogy – bár a szerződések megkötésekori jogszabályi környezet szerint egyértelműen a jogszabályoknak megfelelően jártak el – törvényben rögzített ténnyé válik az, hogy tisztességtelen szerződéses kikötéseket alkalmaztak.

 

Érvelése szerint a jogalkotó különbséget tesz egyes kölcsönszerződések szerződő felei között azon az alapon, hogy a kölcsönszerződések mikor köttettek, azonban a szerződéskötés időpontja alapján nem állapítható meg érdemi különbség a szerződések között az ilyen okként a jogalkotó által megjelölt jogszabályi környezet tekintetében. Ezzel a jogalkotó azonos, homogén csoportba tartozó jogalanyok között tesz különbséget anélkül azonban, hogy ezen megkülönböztetésnek ésszerű indokát adná.

 

Nézete szerint a Kúria a PJE határozat megalkotásával hatáskörén kívül járt el, mert nem jogszabályt értelmezett, hanem jogszabályt alkotott, a Tv.-t pedig az érdekeltekkel való minden egyeztetés nélkül, rendkívül rövid idő alatt, az Európai Unió által előírt előzetes egyeztetési eljárások lefolytatása nélkül fogadták el, minek következtében a Tv. és a PJE határozat is közjogilag érvénytelennek tekinthető. Hivatkozik az indítványozó arra, hogy a Tv. lényegét alkotó és mennyiségileg is jelentős részét kitevő rendelkezések sértik az alapjogait, a nem támadott rendelkezései pedig önmagukban értelmezhetetlenek és végrehajthatatlanok, ezért a Tv., az Elszámolási Tv. egésze, valamint a PJE határozat 2. és 3. pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását, és visszamenőleges hatályú megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.

 

Az indítványozó álláspontja szerint a PJE határozat teljesen új gazdaságpolitikai és jogpolitikai koncepciót alapul véve, annak kodifikálásával új szabályokat állapít meg, vagyis jogalkotást végez, így a jogalkotói hatáskör elvonásával sérti t jogállamiság szerves részét képező hatalmi ágak elválasztásának elvét.

 

A jegybank középárfolyamának alkalmazási kötelezettsége miatt részben visszamenőlegesen bolygat meg már lezárt jogviszonyokat a szabályozás, ami a jogbiztonság követelményét sérti anélkül, hogy ezzel szemben valamilyen alkotmányos elv érvényre juttatása állna

 

A pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseivel összefüggő, valamint egyéb magánjogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2015. évi II. törvény az Elszámolási Tv.-t akként módosította, hogy nem minősül egyoldalú kamatemelésnek, a referencia-kamatláb változásából eredő kamatváltozás. Emiatt a rendelkezés miatt azokban az eljárásokban, melyek már jogerősen lezárultak a rendkívüli jogorvoslat, a perújítás előterjesztésének lehetősége lenne indokolt.

 

Az indítványozó támadta, hogy a fogyasztó túlfizetését visszaható hatállyal átminősítette fogyasztói előtörlesztéssé. Ennek megfelelően a korábbi kedvező árfolyamból származó nyereség az adósoknál jelenik meg.

 

Az elszámolási törvény a korábban a pénzügyi intézménnyel szemben pernyertes fogyasztók ügyében hozott ítéletére is kiterjed, olyan esetekben, ahol a fogyasztó sikerrel támadta a kölcsönszerződés árfolyamrését, vagy egyoldalú szerződésmódosítást megállapító kikötését. Mindezek miatt az indítványozó álláspontja az, hogy a jogerő áttörésének elengedhetetlen feltételeit, az áttörést lehetővé tevő eljárási kereteket, szabályokat a jogalkotó nem határozta meg pontosan, ami a jogállami jogbiztonság követelményével ellentétes

 

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panaszoknak a PJE határozat 2. és 3. pontját támadó része nem felel meg az indítványokra előírt törvényi követelményeknek, ezért az ennek vizsgálatára irányuló indítványokat az Alkotmánybíróság visszautasította.

 

Nem állapítható meg a közvetlen érintettség, tekintettel a támadott jogegységi határozat jogi jellegére, azaz arra, hogy az csak a bíróságokra kötelező, az indítványozó jogait érintő közvetlen hatályosulás így nem állapítható meg.

 

Az Alkotmánybíróság a Tv. 17. §-ával és 19. §-ával összefüggésben megállapította, hogy az indítvány erre vonatkozó része a törvényben írt feltételeknek nem felel meg. A panasz nem tartalmazza „az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, illetve az „indítványban foglalt kérelem részletes indokolását”. Az indítványozó a megjelölt törvényi rendelkezések alaptörvény-ellenességét ugyanis pusztán állította, azonban nem fejtette ki, hogy véleménye szerint konkrétan mely támadott norma mely alaptörvényi rendelkezéssel ellentétes, s a vélt alapjogi sérelem pontosan miben áll.  Az Alkotmánybíróság a kérelmet visszautasította.

 

A jogszabályok nemzetközi szerződésekkel való összhangját az Alkotmánybíróság csak meghatározott indítványozói kör kezdeményezésére vizsgálja. A jelen ügyben a panaszosok nem tartoznak ebbe az indítványozói körbe, így a beadványok e tekintetben nem jogosulttól származnak. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az indítványok ezen részét visszautasította.

 

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy alkotmányjogi panaszban a jogállamiság követelményének sérelmére önmagában – Alaptörvényben biztosított jog megjelölése nélkül – nem lehet hivatkozni. Mivel ebben a határozatban az indítványozók a jogbiztonság követelményének a sérelmét önmagában, és nem valamely, az Alaptörvényben biztosított joggal összefüggésben kérték vizsgálni, az Alkotmánybíróság a panaszokat ebben a részükben visszautasította. A jogállamiság részét képező jogbiztonság – és az abból fakadó normavilágosság – követelménye önmagában nem minősül a polgárok Alkotmányban biztosított jogának, ezek alapján konkrét alapjogsérelem nem állapítható meg.

Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint tehát alkotmányjogi panaszban a jogállamiságra való hivatkozásnak csak kivételes esetekben – a visszaható hatályú jogalkotásra és a felkészülési idő hiányára alapított indítványok esetében – van helye.

 

Mindazok az indítványi elemek, melyek nem Alaptörvényben biztosított jog sérelmét állítják, hanem valamely államcél vagy egyéb alaptörvényi rendelkezés megsértésének megállapítására irányulnak, alkotmányjogi panasz keretében nem bírálhatók el. Ilyennek minősülnek

  • a hatalommegosztás elvének [C) cikk],
  • a vállalkozás szabadságának [M) cikk],
  • a jogszabályok és az Alaptörvény összhangját előíró követelménynek [T) cikk],
  • valamint a bírói függetlenség (26. cikk) megsértésének megállapítására irányuló indítványi elemek

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság ezeket érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.

 

Ha alkotmányjogi panasz vagy bírói kezdeményezés alapján az alkalmazott jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés Alaptörvénnyel való összhangjáról az Alkotmánybíróság már döntött, ugyanazon jogszabályra, illetve jogszabályi rendelkezésre és ugyanazon Alaptörvényben biztosított jogra, valamint azonos alkotmányjogi összefüggésre hivatkozással – ha a körülmények alapvetően nem változtak meg – nincs helye az alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panasznak, valamint bírói kezdeményezés alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló vizsgálatának.  Az indítványok ezen vonatkozásai ítélt dolognak minősülnek, ezért azokat visszautasította.

 

Egyik indítvány konkrét jogszabályi utalás nélkül hivatkozik arra, hogy a jogalkotó kizárólag a pénzügyi intézmények által megkötött szerződésekre alkotta meg a tisztességtelenség új fogalmát, így a gazdasági élet más szektoraival (telekommunikáció, földgáz-, áramszolgáltatók, stb.) történő összevetésben a tisztességesség körülményeit két különböző fogalom alapján kell megítélni. Tekintettel arra, hogy az indítványnak ez az eleme – konkrét jogszabályi hivatkozás hiánya folytán – nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pontjában foglaltaknak, azt az Alkotmánybíróság visszautasította.

 

További indítványozó – részletesebb indokolás nélkül – a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmába ütközőnek tartja az Elszámolási törvény azon rendelkezését, amely szerint a törvény szerinti túlfizetéseket előtörlesztésként kell figyelembe venni, amely szabály az indítványozó szerint megváltoztatja az irányadó polgári jogi szabályokat. Az indítványnak indokolást kell tartalmaznia arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. Tekintettel arra, hogy a hivatkozott indítványi rész ennek a követelménynek nem tesz eleget, az Alkotmánybíróság azt visszautasította.

 

(Korábban azt vizsgálta, hogy alaptörvény-konform-e, hogy a tisztességtelenség vélelmének a megdöntésére kizárólag a Tv. 6. §-a szerinti per megindításával van lehetőség) kifejtette, hogy: „[a] jogalkotó a Tv. által felállított vélelem megdöntésére egy, az általános eljárási szabályoktól részben eltérő, különös eljárási szabályrendszert alkotott, melynek célja a peres eljárások gyors lebonyolításának elősegítése. Önmagában az a tény, hogy e törvényi vélelem megdöntése kizárólag ebben a speciális eljárásban lehetséges, nem sérti a jogbiztonság alaptörvényi követelményét. A speciális eljárás megindításának lehetőségéről a Tv. 6. §-a rendelkezik. A speciális eljárási szabályok megalkotásának ugyanis az volt az indoka, hogy ugyanazon szerződéses kikötéseket ugyanazon elvek alapján, nem bizonytalan kimenetelű egyedi perek ezreiben, hanem pénzintézetenként egyetlen, a pénzügyi intézmény ügyfeleit illetően erga omnes hatályú ítélettel záruló eljárásban vizsgáljon a bíróság. A perekben születő ítéletek erga omnes hatálya a Tv. 6. §-ából derül ki. Ennek oka az is, hogy az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződési kikötések tisztességtelenségével kapcsolatos jogviták olyan, közgazdasági és szociális, össztársadalmi szintű problémákat érintenek, melyek esetlegesen több ezer egyedi bírósági eljárás keretében – ahogyan ezt a PJE határozatban a Kúria is hangsúlyozta – nem voltak hatékonyan kezelhetők. A PJE határozat bíróságokra nézve kötelező jellege folytán a folyamatban levő bírósági eljárásokban a szerződési kikötések tisztességtelenségének a megítélése egyértelművé vált. A PJE határozat nyomán továbbá mindazok, akiknek a szerződése – bírósági határozat nélkül – az elévülési időn belül szűnt meg, szintén pert indíthattak volna az egyoldalú szerződésmódosítás tisztességtelensége megállapítása iránt. A Tv. nem tesz mást, mint – a tömeges perindítást elkerülendő – jogszabállyal rendezi az érintett kikötések sorsát”.

 

Később az Abh1. úgy fogalmaz, hogy „[n]em a konkrét esetekben kikristályosodó elvek után válik tehát egy kikötés tisztességtelenné, hanem azért állapítja meg a jogalkalmazó, majd a jogalkotó annak tisztességtelenségét, mert már korábban sem felelt meg a generálklauzula általános tartalmának. Az érvénytelenség megállapítása mindig szükségszerűen visszahat a szerződéskötés időpontjára. Az érvénytelenség immanens tartalmi eleme ugyanis az, hogy a szerződés vagy annak egy része már a szerződés megkötésének időpontjában valamilyen jogi hibában szenved. Az érvénytelenség tehát egy olyan speciális polgári jogi szankció, mely nem válhat el a szerződés létrejöttének időpontjától, annak keletkezéséig szükségszerűen visszahat. Ennek megfelelően a polgári jog dogmatikájával lenne ugyanis ellentétes az, ha a Tv. a már bekövetkezett súlyos hátrányokat figyelmen kívül hagyva az érvénytelenség jogkövetkezményét csupán a jövőre nézve vonná le. Emiatt tehát a vizsgált jogszabály nem a közjogi értelemben vett visszaható hatályú jogalkotás sérelmét valósítja meg, hanem az érvénytelenség jogintézményének lényegéből fakadó szükségszerű következményeket alkalmazza”

 

Az Alkotmánybíróság korábban kimondta, hogy „[a] fogyasztói kölcsönszerződések általában a felek között hosszú időtartamra fennálló, a feleket kölcsönösen megillető és terhelő jogosultságokat és kötelezettségeket magukba foglaló egységes szerződéses jogviszonyok. Az eltérő jogirodalmi véleményekkel szemben alkotmányosan elfogadható álláspont az, hogy ezekben az esetekben az egyes követelések a szerződés fennállása alatt önállóan nem évülhetnek el. […] az elévülés csak a szerződéses jogviszonynak a szerződés szerinti megszűnésekor kezdődik el. Vagyis ameddig az adós tartozása a pénzügyi intézmény felé (és a pénzügyi intézmény követelése az adós irányában) fennáll, addig az egyes befizetések és követelések elévülése külön-külön nem kezdődhet el, azaz az adós által teljesített befizetésekkel kapcsolatos igények önállóan nem évülhetnek el. Annak érdekében tehát, hogy a teljesített részletek beszámítására ne külön-külön, részletenként kerüljön sor, a jogalkotó a Tv. 1. § (6) bekezdésébe foglalt értelmezési szabály bevezetése mellett döntött. A Tv. 1. § (7) bekezdése arról is rendelkezik, hogy ne évülhessenek el azok a követelések, melyek tekintetében az elévülés már megkezdődött és ennek időtartama az elszámolásra vonatkozó külön törvény megalkotásáig eltelne. Erre az esetre a Tv. az elévülés nyugvását rendeli el.”

 

Az árfolyamrést megállapító szerződési kikötések már eleve, a szerződések megkötésének időpontjában is tisztességtelenek – tehát semmisek – voltak, és az emiatt előálló egyensúlyhiányos helyzetet orvosolta a jogalkotó azzal, hogy kimondta, az adósnak nem kell a pénzügyi intézmény saját deviza vételi és eladási árfolyama közötti különbözetet megfizetnie, hanem minden esetben a pénzügyi intézmény saját középárfolyamán, vagy a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza középárfolyamán kell visszafizetnie a kölcsönösszeg érintett részletét a pénzügyi intézménynek. Ebben az értelemben tehát nem egy, a pénzügyi intézmény által »már megszerzett« pénzösszegen fennálló tulajdonjogról és annak a fogyasztó részére történő visszafizetéséről (azaz az indítványozó által állított tulajdoni sérelemről) van szó, hanem a semmiség jogkövetkezményének a levonásáról és az ennek a jogi helyzetnek megfelelő tényállapot helyreállításáról. A támadott jogszabályi rendelkezés kizárja, hogy egy, már eleve tisztességtelen szerződési kikötés – és az ebből eredő, a fogyasztót terhelő kifizetés – a tulajdonhoz való jog védelmét élvezze a pénzügyi intézmény oldalán.”

 

„A pénzügyi intézmény számára ugyanis rendelkezésre kell állnia valamilyen árfolyamnak, amelyen a devizát át kell számítania forintra, a törlesztett forintot pedig visszaszámítani devizára. Tekintettel arra, hogy ez a számítás nem két külön (vételi és eladási), hanem egyazon (saját vagy MNB) árfolyamon történik, ezért árfolyamrés ténylegesen nincs. Az indítványozó azon hivatkozása, hogy az MNB devizaárfolyam előírása hiányában lényegében forinthitelről volna szó, nem megalapozott. A feleknek ugyanis egymással mindenképpen forint-deviza alapon kell elszámolniuk. Önmagában az, hogy a forint és a deviza egymáshoz képesti árfolyama változott, nem az árfolyamrés összegében, nagyságában jelenik meg, hanem az az árfolyammozgás körébe tartozó kérdés. Ez azt jelenti, hogy a forint-deviza árfolyammozgásából adódó többletfizetési kötelezettség problémája élesen elválik az árfolyamrés problémájától. Tekintettel arra, hogy a törvényhozó az árfolyamrést eleve – mindenfajta bírósági eljárás nélkül – tisztességtelennek minősítette, abból az adósnak semmifajta fizetési kötelezettsége nem keletkezik és nem is keletkezhet.”

 

Budapest, 2015. június 30. 

 

A teljes 57 oldalas határozat:

http://www.alkotmanybirosag.hu/download.php?h=1182