Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az AB és a tapasztalatlan bankok

2016.03.18

„Vegye figyelembe az Alkotmánybíróság 34/2014 (XI. 14.) AB határozatában foglaltakat.” – írta mások mellett Dr. Bitskey Botond az Alkotmánybíróság főtitkára a válaszlevelében, melyben az alkotmányjogi panaszunk hiányosságaira hívta fel a figyelmünket.

 

Az alábbi rövid részlet, a 26 oldalas panasz kiegészítésünkből származik.

 

 

Az Alkotmánybíróság a 34/2014. (XI. 14.) AB határozatának elején közli:

Ami a deviza alapú kölcsönszerződéseket illeti, általánosságban megállapítható, hogy azok hosszú időtartamra szóló (tartós), nagy kockázatú jogviszonyok. Piaci bevezetésüket megelőzően ezek tartalmával, rendes vagy rendellenes lebonyolódásával kapcsolatosan sem az ilyen pénzügyi terméket értékesítő bankok és más pénzügyi intézmények (pénzügyi szolgáltatók), sem az ezeket igénybe vevő adósok nem rendelkeztek kellő tapasztalattal.   [44]

 

Ez semmiképpen sem fogadható el tényként, csupán véleményként. Olyan véleményként, mely úgy született, hogy az Alkotmánybíróság nem volt a szükséges ismeretek birtokában.

 

Az 1980-as években a devizahitelezés Ausztráliában tett tönkre családokat:

„Allan Cullen, az Ausztrál Bankszövetség korábbi elnöke szerint „… megkülönböztetett figyelmet kell szentelni a hitelfelvételre és a hitelfelvevő pozíciójára az elejétől a végéig.” Az egész könyve ennek a szellemében íródott. Ez egyértelmű beismerése annak, hogy ez a termék extrém kockázatokat hordozott magában a kezdetektől fogva és teljesen kezelhetetlen egy egyszerű hitelfelvevő számára. Ismételten félrevezették Önöket. Fontos megjegyezni, hogy ezt a megjegyzést Cullen egy CBA banki előadáson ejtette meg, 5 banki alkalmazott előtt 1985 április 30-án.”

„A Kincstári csoporttól Paul Hamilton (CBA vállalatvezető) részére 1985 október 4.-én küldött beadványa a következőt tartalmazza: „A Kincstári csoport szerint a CBA-nak tilos biztatnia a kölcsönfelvevőket, hogy nyitott devizapozíciókat vegyenek fel azon esetekben, ha jövedelmük nem külföldi devizában keletkezik. Ellenkező esetben ez az egész egy spekulációs játszma: „Sehol sem értik meg, ennek a veszélynek a nagyságrendjét, a külföldi fizetőeszköz alacsony kamata a hosszú távú gondolkodás hiányában már bizonyítottan sok ügyfelünket tönkretette. Ahogyan ezt látni fogjuk, ez az utolsó mondat a bank számára nagyon terhelő, így érthető, hogy Taylor miért hagyta ki a beadványából ezt a bank számára vállalhatatlan mondatot. A CBA beadványa – ahogyan az látható – szándékosan nem fedi a valós képet, így erősen megtévesztő és mint egy következmény, Önök ismételten félre lettek vezetve.”

„John McLennan teljesen egyértelműen bemutatja, hogy a deviza alapú kölcsön egy hibás termék a teljesen átlagos és felkészületlen fogyasztó kezében. A hitel engedélyezése és annak későbbi kezelése olyan komplex feladat, hogy termékként csak a bank volt képes kezelni, az adós teljesen a bank kiszolgáltatottjává vált. A kölcsönfelvevőnek egyáltalán nem volt beleszólása a termék kezelésébe. Ez azt jelzi, hogy az adósok ezen, a bank által jól ismert termék áldozatai voltak és hogy a bank minden rendelkezésére álló eszközt felhasznál annak érdekében, hogy akár megtévesztéssel is, de a valós tények ne lehessenek felderíthetők.”

A fenti fordítás részletek Ian Fisher (elnök, deviza kölcsönt felvevők szövetsége) leveléből származnak, abból a levélből, melyet David Hawker képviselőnek írt, aki a pénzintézetekkel foglalkozó állandó bizottságot vezette Canberrában.

 

 

Az 1990-es években a devizahitelezés Angliában tett tönkre családokat:

„Simon Conn, a Conti Financial Services-től ezt mondta: „Ez egy nagy kockázatú piac. Amikor korábban a kamatlábak elkezdtek emelkedni, és az emberek fx-hitelekbe ugrottak bele, nagyon sok ember elveszítette ingét-gatyáját is.” 

Katie Tucker, aki a John Charcol jelzálog bróker cégnél dolgozik, hozzátette: „Ez a legkockázatosabb jelzáloghitelek egyike, mivel nem csak a kamatváltozásokkal kell foglalkozni, hanem arról is el kell gondolkodni, azt is számításba kell venni, hogyan változnak az árfolyamok a jövőben.

Azt mondta, hogy aki fx-hitelt akar felvenni, az csakis többdevizás (multidevizás) alapon tegye. Ugyanis ezeknél a hiteleknél szükség esetén a különböző devizák egymás között szabadon átválthatók. 

Cormac Naughten, aki az ECU Csoport devizahitel szekciójának privát ügyfelekért felelős csoportjának vezetője, azt mondta: „Nagyon sok mono-devizás adós szenvedett komoly veszteségeket azután, hogy a font kilépett az ún. „átváltási mechanizmusból” 1992-ben. Például a yen-hitelesek tőketartozása 1992 és 1995 között majdnem megduplázódott”.”

Forrás:  http://www.telegraph.co.uk/finance/personalfinance/borrowing/mortgages/2812102/Home-in-on-a-cheaper-mortgage.html   2007. július 14.

 

 

A fentieken túlmenően azért is érthetetlen a bankok tapasztalatlanságára hivatkozni, mivel szerződéskötéskor a hatályos magyar törvényeket sem tartották be:

 

213. § (1) Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza

a) a szerződés tárgyát,

b) az éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíjmutatót, a hiteldíjmutató számítása során figyelembe nem vett egyéb - esetleges - költségek meghatározását és összegét, vagy ha az ilyen költségek pontosan nem határozhatók meg, az ezekre vonatkozó becslést,

c) a szerződéssel kapcsolatos összes költséget, ideértve a kamatokat, járulékokat, valamint ezek éves, százalékban kifejezett értékét,

d) azon feltételeknek, illetőleg körülményeknek a részletes meghatározását, amelyek esetében a hiteldíj megváltoztatható, vagy ha ez nem lehetséges, az erről szóló tájékoztatást,

e) a törlesztő részletek számát, összegét, a törlesztési időpontokat,

f) a szükséges biztosítékok meghatározását, valamint

g) a szerződéshez kapcsolódóan a fogyasztótól megkövetelt biztosítások megjelölését.

(2) A fogyasztási kölcsönszerződésre vonatkozó szabályoktól a fogyasztó hátrányára eltérő szerződési kikötés semmis.

(3) A szerződés semmisségére csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.

1996. évi CXII. Hitelintézeti törvény

 

 

Ezek a fogyasztóvédelmi szabályok teljesen világosan fogalmaznak! Több százezer kölcsönszerződés azonban nem tartalmazza a kölcsönszerződés tárgyát, a törlesztő részletek összegét, a kölcsönszerződéssel kapcsolatos összes költséget stb.

 

 

Azért, hogy a banki ügyfelek megfelelően tájékozódva legyenek 2001 március 1.-én 2001/193/EK számon ajánlást adott ki az Európai Bizottság. Az ajánlás alapja az európai fogyasztóvédelmi szervezetek és a lakáshiteleket kínáló európai hitelintézeti szövetségek között létrejött megállapodás.  A devizahitelt nyújtó bankok túlnyomó többsége európai, multinacionális pénzintézet hazai leányvállalata. Semmiképpen sem beszélhetünk tapasztalat hiányáról.

 

Amennyiben egy pillanatra elfogadjuk azt az állítást, hogy a pénzintézetek „nem tudták” hogy az általuk nyújtott bankkölcsön milyen tulajdonságokkal bír,  amennyiben egy pillanatra elfogadjuk azt hogy a bankok „félre értelmezték” a jogszabályokat, akkor is érthetetlen, hogy miért nem fogadták el a GVH 2005-ös ellenőrzésének a tapasztalatait, a 2006-os Kormánybizottság ajánlásait, a PSZÁF 2006-os ajánlásait, a nemzetközi pénzügyi szervezetek 2008-as figyelmeztetéseit és ezek alapján miért nem ajánlottak önkéntesen  az Ügyfeleiknek, az Adósaiknak szerződésmódosításokat?

 

A tények ismeretében semmi oka arra az Alkotmánybíróságnak, hogy jóhiszeműséget tételezzen fel a bankok részéről.

 

A devizahitelezés iránt érdeklődők számára köztudomású tény, hogy a pénzintézetek gátlás nélkül folyamatosan vezetik félre a bíróságokat valótlan állításokkal, csúsztatásokkal. Rövid idézet a már említett Fővárosi Törvényszék másodfokú ítéletéből:

 

„A másodfokú bíróság szükségesnek véli - a fellebbezési ellenkérelemben felhozottak okán - rámutatni arra, hogy az árfolyamrés nem azonosítható az árfolyamváltozás fogalmával, így az árfolyamrésre nem irányadók az alperesek által hivatkozott bírósági ítéletekben kifejtett azon elvek, miszerint az árfolyamváltozás a hiteldíj mutatóban nem szerepel, nem feltüntetendő, előre nem becsülhető.”

 

 

Az alperes OTP ebben e a másodfokú perben próbálta megzavarni a Fővárosi Törvényszéket azzal, „összekeverte” az árfolyamrést és az árfolyamváltozást. Mint látható ebben a perben nem sikerült, azonban számos olyan per volt, melyben sikeresen tévesztették meg a bankok a bíróságokat. A pénzintézetek előszeretettel keverik össze a perekben a hitelt a kölcsönnel; a rendelkezésre tartást a rendelkezésre bocsátással; a fogyasztói szerződést a fogyasztási szerződéssel (a lista nem teljes).

 

ab-panasz----16.03.17.---beadva---kep-2.png

 

„Vegye figyelembe az Alkotmánybíróság 34/2014 (XI. 14.) AB határozatában foglaltakat.” – írta mások mellett Dr. Bitskey Botond az Alkotmánybíróság főtitkára a válaszlevelében, melyben az alkotmányjogi panaszunk hiányosságaira hívta fel a figyelmünket.

 

A fenti rövid részlet, a 26 oldalas panasz kiegészítésünkből származik.

 

Bízunk benne, hogy a Dr. Bitskey Botond  főtitkár úr elfogadja a kiegészítésünket és a panaszunk valamint a kiegészítése hamarosan elérhető lesz az AB honlapján.

 

Amennyiben Dr. Bitskey Botond  főtitkár úr tovább engedi panaszunkat, akkor majd az AB eldönti, hogy kíván-e érdemben foglalkozni a felvetéseinkkel, a kérdéseinkkel.

 

 

ITT ISMERHETŐ MEG TELJES EGÉSZÉBEN AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGNAK AZ A 2014 ÉVI HATÁROZATA, MELYNEK A TANULMÁNYOZÁSÁT A FIGYELMÜNKBE AJÁNLOTTÁK:

 

http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/67436C6B4C143CD3C1257D4D004746AB?OpenDocument

 

UGYANITT OLVASHATÓ A PITEE, AZ IGAZSÁGÜGYI MINISZTÉRIUM, A BANKSZÖVETSÉG, AZ OTP (stb)  ÁLLÁSFOGLALÁSA IS...