Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


az 1584-es AB panasz - forintosítás

2015.06.15

 

1584-ab-panasz-kep.png

 

Részletek a 13 oldalas alkotmányjogi panaszból:

 

 

Anyagi és megélhetési problémáink nem voltak, mérnökként és jogászként tisztességes jövedelemből gazdálkodhattunk, az akkori társadalmi és jövedelmi viszonyok között mégsem állt lehetőségünkben jelentősebb összeget megtakarítani, hogy önerőből alapozzuk meg a közös életet. A hitelezési környezet ekkoriban nagyon kedvező volt, a futamidővel számolva alacsony kamatok mellett a hitelek részletei mérsékelt terhet jelentettek még egy fiatal, pályakezdő pár számára is.

 

A lakásvásárláshoz, építéshez hozzáférhető támogatások köre ekkoriban széles volt, a kedvező hitelezési környezetet erősítette a szabályozási környezet is: 2000-től kezdve került sor a Magyar Állam lakáspolitikájának bevezetésre, az állam folyamatos jogalkotási hullámba kezdett. Új, majd később használt lakásépítéshez (- vásárláshoz) nyújtott állami támogatásokkal (szocpol, "félszocpol"), fiataloknak nyújtott otthonteremtési támogatással, megelőlegező kölcsön nyújtásával, állami kezességvállalással (köztisztviselőknek, közalkalmazottaknak, illetve 35. életévüket be nem töltött házastársaknak, élettársaknak, valamint gyermeket nevelő egyedülálló személyeknek), állami kamattámogatással ösztönözte a lakásvásárlást és építést.

 

A hitelezési környezetben jelentős szeletet tudhattak magukénak a kereskedelmi bankok, akik olyan reklámokat, és hirdetéseket tettek közzé, amelyek a lakáshitelek értékesítését emocionális alapon közelítették meg: az otthonteremtésre, a családalapításra és a biztonságra helyezték a hangsúlyt. A közzétett reklámok a fiataloknak azt sugallták, hogy az önállóság eléréséhez, az otthon megteremtéséhez a lakáshitelen át vezet az út.

 

A banki lakáshitelek igénylése és az ügyintézés egyre egyszerűsödött, és ezt kommunikálták a reklámok is: a lakáshitel bárki számára elérhető, megbízható termék és a törlesztőrészletek fizetése sem jelenthet gondot. A devizahiteleket nyújtó bankok közzétett reklámjai azt sugallták a lakáshitel igénybevétele hétköznapi, átlagos jogügylet. A hitelnyújtás feltételei enyhültek, az adósbírálat papírformává vált.

 

 "A hitelt igényelheti minden 18. életévét betöltött cselekvőképes devizabelföldi természetes személy, aki legalább minimálbért, vagy minimál nyugdíjat tud igazolni és megfelelő ingatlanfedezetet tud felajánlani. (...) A hitel maximum összege fedezet alapon 50 millió forint, illetve annak megfelelő CHF vagy EUR összeg. A hitel összege azonban nem lehet több, mint a fedezetül felajánlott ingatlan(ok) hitelbiztosítéki értékének CHF és EUR kölcsön esetén 85 %-a; de maximum a vételár 100%-a. Jövedelem alapon nincs értékhatárhoz kötve, azt a fedezetül szolgáló ingatlanok hitelbiztosítéki értéke és az Adós háztartásának fizetőképessége határozza meg. A hitel összege azonban nem lehet több, mint a fedezetül 2 felajánlott ingatlanok hitelbiztosítéki értékének HUF, CHF és EUR magas finanszírozású kölcsön esetén 105 %-a, de maximum a vételár 100%-a. "

[Részlet az Erste Bank Hungary Nyrt. 2008. március 25-től hatályos termékismertetőjéből).

 

A kölcsönkérelemben a banktól a lakás vételárának megfelelő forintösszeget igényelünk, mivel önerővel nem rendelkeztünk 100 %-os finanszírozásra. A kölcsönkérelem adatai alapján a pénzügyi intézmény a kért összeget deviza alapú kölcsön nyújtásával biztosította, és a kölcsönszerződést ennek megfelelően készítette el.

 

Az elszámolással és a forintosítással kapcsolatban a törvény indoklása hangsúlyozza, hogy célja megszüntetni a lakossági jelzálog-hitelszerződésekben a hitel adósokat egyoldalúan terhelő devizaárfolyam kockázatot. A tartozás összegét az elszámolásban a pénzügyi intézmény a nyilvántartása alapján határozta meg.

 

Ennek eredményeként a tartozás 2015. április 15-én fennálló összege 32.828.542 Ft, amely 2008. július 16-án 19.400.000 Ft volt.

 

A forintosításnak a Tv. 10. §-ában meghatározott jogi technikája, eljárásrendje, feltétele sérti az emberi méltósághoz, valamint a tisztességes eljáráshoz való jogot, mert a Tv. 10. §-a alatt meghatározott átváltási kötelezettség teljesítésével az árfolyamváltozás a deviza alapú kölcsön - és hitelszerződés tekintetében általánosan és korlátozás nélkül a már így is kiszolgáltatott helyzetben lévő adósra hárul, továbbá e szerződéses rendelkezés érvénytelenségének megállapítása iránt az adós orvoslatért nem folyamodhat bírósághoz.

 

 

Sem a 6/2013 PJE, sem a 2/2014. PJE nem értelmezte az árfolyam kockázat adósra hárítására vonatkozó szerződéses kikötést tisztességesnek és érvényesnek, ahogy tisztességtelennek és érvénytelennek sem. A jogegységi határozatok nyelvtani megfogalmazásukban is hipotetikusak. A jogegységi határozatok meghúzták a joggyakorlat számára az értelmezés kereteit, és ezeken belül vizsgálható az árfolyamváltozás adós általi megfizetésének szerződéses rendelkezése.

 

 

Az adós helyzetét kritikus mértékben elnehezítő szerződéses rendelkezés következményei:

1. A törlesztőrészlet nagysága a havi jövedelemhez képest kimagaslóan megugrott, törlesztőrészlet levonása után az adós háztartásának szabad jövedelme sok esetben már a törvényi létminimumot sem éri el.

 

2. Az árfolyamváltozással újraszámolt tőketartozás akkora értéket mutat, hogy az adós még a szerződéskötés időpontjában érvényes igen kedvező hitelfelvételi feltételek mellett sem lenne fizetőképes ennek az összegnek a megfizetésére, még akkor sem, ha a vagyoni-jövedelmi viszonyaiban bekövetkezett változásait is figyelembe vesszük.

 

3. A szerződéskötés időpontjában a felvett kölcsön és a lakás piaci értéke ekvivalens volt egymással (100%-os finanszírozás). Azóta a fedezetként bevitt - és általában a jelzálogkölcsönnel megterhelt - ingatlan( ok) piaci értéke jelentős mértékben nem változott, a piaci érték és a lakáshitel tartozás egymás melletti elmozdulása azt eredményezte, hogy az esetleges kényszer-értékesítés az adós tartozását nem szünteti meg, legfeljebb matematikailag kisebb összeggel marad adós.

 

4. A lakáshitellel érintett ingatlannal kapcsolatos tulajdonosi jogosítványok már a keletkezésükkor is meglehetősen csorbák, az elidegenítési terhelési tilalom, a magas jelzálog az adóst csak "de iure" (telekkönyvi bejegyzés erejéig) teszik tulajdonossá. "De facto" impotens jogok illetik meg, melyekért cserébe a szerződéskötés pillanatában a piaci értéknek megfelelő tartozást kezelt. A tartozás a jogaIkotás idejére már irreális mértéket öltött, melyhez mérten a vagyona relatíve elértéktelenedett, mindeközben a jóhiszem és a tisztesség elvének megfelelően a tartozásait rendezte/rendezi.

 

5. A devizában nyilvántartott, de valóságos devizakereskedelemmel nem járó kölcsönök esetében a pénzügyi intézmény & valóságban ténylegesen nem realizálódó "devizakockázatra" szerződéses kikötést alkalmaz, noha az az "elméletben zajló pénzmozgás" reális veszteséggel nem járhat egyik szerződéses félnél sem.

 

6. Mára már nyilvánvalóvá vált, hogy az adósnak már a szerződéskötéskor is aszimmetrikus helyzete kritikussá vált, létfenntartása és mindennapi megélhetése veszélybe került, és adóssá válása méltatlan életkörülményeket, és terheket ró rá. A számtalan per és az állam beavatkozási igénye is azt jelzi, hogy az adós felismerte, hogy hibázott és tévedésbe ejtették, hiszen - ahogy az Alkotmánybíróság a 34/2014. (XI. 14.) határozatában jellemezte, "piaci bevezetésüket megelőzően ezek tartalmával, rendes vagy rendellenes lebonyolódásával kapcsolatosan sem az ilyen pénzügyi terméket értékesítő bankok és más pénzügyi intézmények (pénzügyi szolgáltatók), sem az ezeket igénybe vevő adósok nem rendelkeztek kellő tapasztalattal." A Kúria döntései és az azt megelőző bírósági eljárások tükrözik, hogy az adós tévedését felismerve orvoslatért folyamodik az államhoz. A jogalkotó a Tv. 10. §-ával mégis elvitatta az adóstól a jogvédelmet, mert a kiszolgáltatott helyzetén nem javít, hanem nehezít, mert ex lege az adósra hárítja a devizaárfolyam változás különbözetét.

 

 

A jogalkotó  érzékeli az adós kiszolgáltatott helyzetét, és ez jogalkotásra ösztönzi, mégis emberi méltóságot, és a személyi biztonsághoz való alapvető jogot sértő megoldást talál, mert az adós már eleve veszélyeztetett és kiszolgáltatott helyzetével nem számolva az eredeti tartozásokat megterheli az árfolyamváltozások miatti többlettel. Ezzel azonban nem az érdekegyensúlyra törekszik, és nem is egyensúlyt teremt a felek között, hanem a jogalkotás eredményeként a törvény erejénél fogva megnöveli az eredeti tartozásokat, és legalizál egy nemcsak jogilag vitatott, bíróság által jogosnak nem ítélt összeget.

 

A Tv. 10. §-ában meghatározott eljárási mód összességében azt jelenti, hogy a jogalkotó a fogyasztói kölcsönszerződésnek az árfolyamváltozással kapcsolatos rendelkezéséről foglal állást, mert a szerződéskötéstől a jogszabály által meghatározott időpont között eltelt időre az árfolyamváltozás tekintetében ex lege érvényes sé teszi a szerződéseket, és a banki számítási módszereket veszi figyelembe. Ezzel pedig azt a Kúria által el nem bírált törvényi vélelmet állítja fel a deviza alapú kölcsönszerződések további rendelkezéséről - a deviza árfolyam változásnak korlátlanul az adósra hárítása mögött rejlő tájékozottság kérdése -, hogy valamennyi, Magyarországon, 2004. május l. napja és a törvény hatálybalépése között kötött fogyasztói kölcsönszerződésben a 11 pénzügyi intézmény minden tőle elvárhatót megtett annak érdekében, hogy az adós a szerződés szövegéből, a kapott tájékoztatásból- ideértve a sajtót, a médiát is, a reklámokat és hirdetéseket - megértse, hogy a deviza alapú konstrukció milyen pénzügyi műveletet jelent, és mi annak a kockázata. A másik oldalról pedig vélelmezi, hogy a fogyasztó (adós) tájékozott volt a deviza alap tekintetében, tájékozott volt abban a kérdésben, hogy az mit jelent, és a devizakockázat valódiságát és annak következményeit felismerte.

 

 

Az államnak minden állampolgár számára biztosítani kell, hogy ügyében kötelezettségeit független bíróság bírálja el, és megilleti a perbeli fél pozíciója is, azaz joga van arra, hogy nyilatkozatokat tegyen és védelmében bizonyítékokat tárjon fel. Ezért Alaptörvényben biztosított jog, hogy bíróság állapítsa azt meg, hogy az adós valóban tartozik-e az árfolyamváltozás miatt a pénzügyi intézménynek vagy sem, ahogy azt is, hogy a pénzügyi intézmény jogosult-e az árfolyam változások miatt többletre.

 

 

Kelt: Sopron, 2015. május 30.

 

http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/78fd4fe3cf7c16a1c1257e5b005838d3/$FILE/IV_1584_0_2015_inditvany.002.pdf/IV_1584_0_2015_inditvany.pdf