Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


AEGON alkotmányjogi panasza - árfolyamrés

2014.12.15

- részletek -

 

 

aegon-ab-es-arfolyamres---kep-01.png

 

 

 

A Törvény szerint az árfolyamrésre vonatkozó, jelen alkotmányjogi panasszal felülvizsgálni kért rendelkezéseit rendes bírósági eljárásban nem lehetett felülbíráltatni, a Törvénynek ezen rendelkezése közvetlen alkalmazhatósággal hatályosult a pénzügyi intézmények, így Társaságunk vonatkozásában is.

 

aegon-ab-es-arfolyamres---kep-03.png

 

Az árfolyamrés intézményét a deviza alapú kölcsönszerződések bevezetésekor kezdték alkalmazni a pénzintézetek, ami logikus lépésnek tekinthető, és azt jelenti, hogy a kölcsönösszeg kifizetésénél a bankok vételi árfolyamot, az adósi teljesítés elszámolásánál eladási árfolyamot alkalmaztak. Az adósok maguk választották a devizában nyilvántartott kölcsöntípust, s ezáltal tudomásul vették, hogy az elszámolás alapja deviza lesz és a szerződésben elismerték a hitelező nyilvántartásának irányadó jellegét. Mivel az adósok nem svájci frank összeg, hanem forint összeg folyósítását kérelmezték (erre volt szükségük), ezért úgy kell tekinteni - mivel a szerződésben erről kifejezetten megállapodtak -, mintha CHF-et adtak volna el a pénzintézeteknek és annak fejében igényeltek volna magyar forintot: ehhez a művelethez logikailag a banki vételi árfolyam alkalmazása társítható.

 

A teljesítés esetében pedig úgy kell tekinteni, hogy az adós az általa befizetett forint összeg fejében devizát vásárolt a devizában nyilvántartott, esedékes törlesztéséhez. Ehhez a művelethez logikailag is a banki eladási árfolyam alkalmazása társítható.

 

Ez jogszabályba nem ütközőző művelet volt, sőt, az elszámolási feltételek is világosak, egyértelműek voltak, melyek a felek közös akaratnyilvánításán nyugodtak.

 

A felek tehát a szerződésben meghatározott (folyósításhoz és törlesztéshez köthető) vételi-eladási devizaárfolyamon történő elszámolásban állapodtak meg. A deviza vételi-eladási árfolyam közötti különbségből adódó többletteher nem a korábban hatályos 41/1997. (111.5.) Korm. r. 8. 9 (1) bekezdésében használt fogalomrendszernek megfelelő költségelem, nem a "pénzügyi intézménynek fizetett költség", hanem az árfolyameltérésből adódó többletteher volt az adós oldalán, amelyhez kapcsolódó jogszabályi kikötés - a régi Hpt 213 §-a szerinti – előzetes kockázatfeltárás tartozott.

 

Egyértelmű, hogy egy (több) évtizedes futamidőre szabott, tartós jogviszonyban az egyik, illetve a másik szerződő fél teljesítésének, illetve szerződéses kötelezettségeinek összevetése (s azok között esetleges aránytalanságok megállapítása) csak az egész futamidőt tekintve mutathat reális képet. Néhány év történései, adatai és trendjei alapján értékelve ezek megítélése nem reális, hiszen feltételezéseken alapul - a jelenlegi állapot évtizedes változatlanságának feltételezésén. a kölcsönszerződés - annak megkötésekor - nem ütközött a társadalom értékítéletével. A felek szerződéskötésének időpontjában - és azt megelőzően, sőt azt követően is - sok tízezer ember kötött hasonló szerződést, márpedig azért, mert az alacsony kamatozás miatt jelentős előnyöket is kínált a vállalt kockázat fejében. Megjegyezzük, hogy a jogügyletekben való részvétel során a jogalanyoknak maguknak kell a saját érdekeiket szem előtt tartani és a lehetőségeiket, tartós kötelezettségvállalásaikat gondosan mérlegelni.

 

A törvényhozó nem működhet egyfajta árhatóságként, és nem avatkozhat be - paternalista módon - a piacgazdasági viszonyokkal és a polgári jogviszonyok terén érvényesítendő szerződéses szabadsággal és rendelkezési elvvel szemben - a felek jogviszonyába, különösen nem a főszolgáltatás és ellenszolgáltatás meghatározása körében.

 

Hazánkban a vállalkozás szabad, az állam biztosítja a verseny feltételeit, továbbá mindenkinek joga van a tulajdonhoz. A vállalkozás szabadsága, a tisztességes gazdasági verseny feltételeinek biztosítása, továbbá a tulajdon alapvető jogként való szabályozása - a piacgazdaság konkrét deklarálása nélkül is - azt jelenti, hogy Magyarország gazdasága piacgazdaság.

 

Talán nem állunk távol a valóságtól akkor, ha az árfolyamréssel kapcsolatos alkotmányossági megközelítést onnan indítjuk, hogy a témával, valamint átfogóan a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos törvényhozási vonulatot a jog uralmától, a tételes, bár nyilvánvalóan hézagos jogi szabályozottságtól kiindulva, úgy értékeljük, hogy a társadalmi - pénzügyi - gazdasági változások, válságjelenségek és annak tömegméretű társadalmi hatása miatt a megoldást a törvényhozó és a legfelsőbb törvényalkalmazói fórumok eltolták a természet jogi megközelítés felé.

 

Bizonyosan leszögezhetjük, hogy a deviza alapú szerződéstípus intézménye és azon belül is egy szűk szegmens, az árfolyamrés intézménye nem tartozik "az ember emberi méltóságára, a legalapvetőbb emberi jogokra, valamint az emberi együttélés alapvető igazságaira vonatkozó szabályok" közé, így erre a pozitív jog primátusának kellett volna érvényesülnie, pozitív jogi szabályozás hiányában pedig a felek magánjogi szerződéses szabadságának alapvető alkotmányos védelmének.

 

Alkotmányos alapelveket sértett tehát a törvényhozó akkor, amikor természet jogi alapon - mindenfajta tételes jogi, korábbi tilalom hiányának ellenére - állapította meg a Törvény 3. s-ában az árfolyamrés semmisségét.

 

Kétségtelen - valamennyi érintett fél által elismert - tény, hogy a deviza alapú hitelezésnek olyan kockázati elemei voltak, amelyekkel kapcsolatos változásokat volumenében, sok területén, nem lehetett előre jelezni. Az árfolyamrés azonban, amely mint különbség, gyakorlatilag csak a kifolyósításkor jelentkezik, nem tartozik ebbe a kategóriába. A felek ugyanis ebben tételesen, előre megállapodtak, ez egészen bizonyosan nem ment túl a normális változás kockázatán és ha a Kúria 6/2013-as Polgári Jogegységi döntésének azon alapelvét nézzük, hogy "a szerződési terheknek a szerződés megkötését követő - előre nem látható - egyoldalú eltolódása az érvénytelenség körében nem értékelhető, tekintettel arra, hogy az érvénytelenségi oknak a szerződés megkötésekor kell fennállnia” az Alkotmánybíróság fentiekben kifejtett döntésébe ütközik az, hogy a törvényhozó ezt a tételt a Törvény erejénél fogva semmissé nyilvánította.

 

Rendkívüli jelentőségűnek tartjuk azt is, hogy az Alkotmánybíróság a X/1769/2013. számú Határozatában kimondta azt is, hogy: "A törvényi úton történő szerződésmódosításnak is, amennyire lehet, mindegyik fél méltányos érdekeit figyelembe kell vennie, vagyis az ilyen szerződésmódosításnak is érdekegyensúlyra kell törekednie a megváltozott körülmények mellett." Álláspontunk szerint a Törvény támadott paragrafusa semmilyen módon nem vette figyelembe a bankszektor méltányos érdekeit, s ezek közül is leginkább azt, hogy a devizahitelek folyósításához és állandó nyilvántartásához a bankszektornak valós devizabeszerzést kellett foganatosítania. Az Aegon Magyarország Hitel Zrt. a hitelek finanszírozására szolgáló devizát nem a pénzintézetek közötti határidős swap-ügyletek keretében szerezte be, hanem tényleges devizaforrás állt rendelkezésére az anyacégével kötött refinanszírozási hitelszerződés alapján.

 

Ugyan a törvényhozó a Törvény bevezetőjében azt írta, hogy célja a Kúria 2/2014. számú pJE határozatából származó egyes követelmények érvényre juttatása, egy nagyon fontos elem érvényesítését kihagyta a PJE határozatból.

 

Abban ugyanis a Kúria az árfolyamrés kapcsán azt fejtette ki, hogy az árfolyamrés azért tisztességtelen, mert a deviza alapú kölcsönszerződésekben szereplő különnemű árfolyamok mögött tényleges, a fogyasztó számára közvetlenül nyújtott pénzváltási szolgáltatás nincs.

 

Ezzel gyakorlatilag a Kúria megnyitotta az ellenbizonyítás lehetőségét a pénzügyi intézményeknek abban a vonatkozásban, hogy bizonyítsák, történt-e tényleges pénzváltás a devizahitel kifolyósításához. Ez Társaságunk esetében kritikus jelentőségű lett volna, hiszen a fennebb részletezettek alapján Társaságunk valódi deviza alapú refinanszírozási hiteleket vett fel a kölcsönök folyósításához - hiszen mi betétgyűjtésből és más, tipikusan banki műveletből nem juthatunk forrásokhoz – és ebből úgy tudtunk magyar forintot folyósítani, hogy a számláinkat vezető bankunk átváltotta az összeget az ügyfélnek. Tehát valódi pénzváltási szolgáltatás állt a hitelek kihelyezése mögött.

 

A törvényhozó azonban nem vette át a Kúria jogegységi döntésének ezen elemét, csak szelektív módon a tisztességtelenségi részt. Ezzel álláspontunk szerint tovább sérült a jogbiztonság alapelve, hiszen ha a törvényhozó deklarálta, hogy a Kúria 2/2014-es PJE-t kívánta átültetni a gyakorlatba, akkor nem tehette volna meg azt, hogy megcsonkított formában viszi végig a törvényhozási folyamatot.

 

Jogi véleményünk az, hogy a törvényhozó a Törvény 3. §-ával visszamenőlegesen minősítette jogellenesnek az árfolyamrés használatát, amely sérti a jogbiztonság alkotmányos követelményét.

 

Álláspontunk szerint a Törvény támadott rendelkezése sérti a tulajdonhoz való jogot is. Az árfolyamrésből származó bevétel ugyanis egy olyan dolognak tekinthető, mely tulajdonjog tárgya lehet és amelynek bevételezhetőségében a szerződő felek, a szerződési szabadságuk alapján, előre megállapodtak. Azzal mind a bankszektor oldalán álló tulajdonosi, részvényesi és betétes kör, mind pedig a kölcsönszerződéseket adósi oldalon aláíró személyek számolhattak. A Törvény támadott rendelkezése pedig mindenfajta ellentételezés nélkül elvonja a tulajdon ezen tárgyát a banki oldalról és mindenfajta ellentételezés nélkül átadja az adósi oldalnak.

 

A fentiek alapján kérjük az alkotmányjogi panaszunk mielőbbi érdemi elbírálását és a panaszban foglaltaknak megfelelően, a Törvény 3.§-ának a kihirdetésre visszamenőleges hatályú megsemmisítését!

 

 

aegon-ab-es-arfolyamres---kep-02.png

 

http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/98a25c3a140543c8c1257d9b005df33e/$FILE/IV_1915_0_2014_inditvany_anonim.pdf

 

 

A bankok élnek alkotmányos jogukkal és saját érdekükben alkotmányjogi panaszt nyújtanak be.

 

Érvelnek, állítanak, csúsztatnak - úgy ahogy megszoktuk.

 

TE MIT CSINÁLSZ SAJÁT ÉRDEKEDBEN ????