Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


AB panaszból részletek - 1/2016 PJE

2016.10.19

 

ab-16.10.19.---kep---00.png

 

 /29/ A jelen alkotmányjogi panaszban vizsgált 1/2016 PJE hatással van a folyamatban lévő több tízezer devizahiteles perre, oly módon, hogy a PJE megállapításait, utasításait a bíróságoknak kötelezően figyelembe kell vennie. Az 1/2016. számú polgári jogegységi határozat (a deviza alapú fogyasztási és lakossági kölcsönszerződések tárgyának és törlesztő részleteinek meghatározásával kapcsolatos elvi kérdésekről) főbb megállapításai pontokba szedve:

 

  1. Megfelel a törvényi előírásoknak a kölcsönszerződés akkor is, ha a kölcsön összege forintban van meghatározva, feltéve, hogy a devizában meghatározott kölcsönösszeg
  • kiszámítható a szerződésben rögzített későbbi időpontban
  • kiszámítható a folyósításkori árfolyammal
  1. Megfelel a törvényi előírásoknak a kölcsönszerződés akkor is, ha nem tartalmazza a törlesztő részletek számát és összegét, azonban a szerződés rögzíti azt, hogy miként kell ezeket kiszámítani (adat és számítási mód).
  2. A szerződésnek nem érvényességi kelléke, hogy tartalmazza tételesen a törlesztő részlet összegét, elmaradhat ennek a megadása forintban is és devizában is.
  3. A szerződéskötést követően átadott folyósítási értesítő, törlesztési terv (stb., egyoldalú banki jognyilatkozatok) csupán utólagos tájékoztatásnak minősülnek, így ezeket nem kell figyelembe venni, amikor a bíróság vizsgálja a szerződés létrejöttét vagy érvényességét.
  4. A szerződéskötést követően átadott folyósítási értesítő, törlesztési terv (stb., egyoldalú banki jognyilatkozatok) tartalma ellentétes lehet a szerződésben foglaltakkal.
  5. A fogyasztó szándéka az volt, hogy forintban jusson kölcsönhöz és a tartozását is forintban fizesse vissza, a kamatfizetési kötelezettség eközben forintkölcsönökénél alacsonyabb legyen (utalás a 6/2013 PJE-re)
  6. A deviza alapú kölcsön konstrukció alapját a Ptk 231.§-a jelenti.
  7. Megfelel a Ptk. előírásának az, ha a kölcsön összegét devizában határozzák meg. Forintban kell fizetni folyósításkor is és törlesztéskor is. A forintösszeget devizaárfolyammal devizaösszegből számolják ki.
  8. Megfelel a Ptk. előírásának az, ha a kölcsön összegét forintban határozzák meg a kölcsönszerződésben és a szerződésből egyértelmű, hogy a kölcsön devizában kerül megállapításra (valamilyen későbbi időpontban árfolyammal számolva).
  9. (Ptk. 523. § (1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.)
  10. A szerződésnek nem érvényességi kelléke, hogy megadja az átszámítási időpontot.
  11. Az irányadó átszámítási árfolyamot törvény rendezte, így ennek hiánya a szerződésben nem okoz érvénytelenséget.
  12. Megdönthetetlen törvényi vélelem, hogy az egyoldalú kamat-, költség és díjemelés tisztességtelen (feltéve hogy a bank nem nyert az állam ellen ez  ügyben indított perben).
  13. A jogalkotó utólag kiküszöbölte és orvosolta az árfolyamrés és a kamat (és költség stb.) emelés hatását, így ezek a továbbiakban már jogszabályba ütközőnek nem minősülhetnek a bíróságokon.
  14. A deviza alapú kölcsönöket törvénnyel forintra váltották.
  15. Amennyiben a kölcsönösszeget a szerződéskötés napján mindkét pénznemben megadták, az egyik összeg csak tájékoztató jellegű, az dönt, hogy a bank a hiteligényt forintban vagy devizában rögzítette-e.
  16. A szerződésnek nem érvényességi kelléke, hogy megadja az átszámítási időpontot.
  17. Ha a szerződésben nincs meghatározva egy vagy több költség, akkor az nem jelenti a szerződés érvénytelenségét. A következmény az, hogy e költség, költségeket a bank nem számolhatja fel.

 

/31/ Tény, hogy a THM képletben az alábbi forintösszegek szerepelnek a deviza alapú kölcsönök esetében:

                A kölcsön összege.

                A kölcsön felvételekor jelentkező költségek.

                A két fenti összeg különbsége a H érték.

                A havi törlesztő részletek összege, az A érték(ek).

/32/ Tény, ha nincsenek a fenti tételek forintban meghatározva, akkor a THM értékét a bank nem tudja kiszámolni a kölcsönszerződés megkötésekor.

 

 

/33/ Tény, hogy mind a kölcsön összege, mind a törlesztő részlet független a forint árfolyamától, tehát minden egyes kölcsönszerződésbe be tudta volna ezeket az elengedhetetlen adatokat írni a bank, ha eleget kívánt volna tenni a Hpt. előírásainak.

 

Elsőként árfolyamrés nélkül számolunk az MNB honlapján lévő THM kalkulátorral:

 

 

 

ab-16.10.19.---kep---01.png

 

ab-16.10.19.---kep---02.png

 

ab-16.10.19.---kep---03.png

 

 

 

 

Mind 150 forintos árfolyamnál, mind a lényegesen magasabb 250 forintos árfolyamnál megegyező a havi törlesztő részlet, mely 98.993 Ft. A törlesztő részlet egyezőségéből adódóan a THM is egyezik, 5,11%.

 

Most számoljuk ki, mi akkor a helyzet, ha van árfolyamrés: 2%-kal alacsonyabb a vételi árfolyam, mint a közép árfolyam és 2%-kal magasabb az eladási árfolyam mint a közép árfolyam.

 

 

 

 

ab-16.10.19.---kep---04.png

 

ab-16.10.19.---kep---05.png

 

ab-16.10.19.---kep---06.png

 

Mindkét esetben a törlesztő részlet 103.034 Ft és természetesen egyezik a THM is, mely 5,62%.

 

Számítással bizonyított tény, hogy a szerződéskötéskor a bankok meg tudták volna adni a törlesztő részlet összegét forintban, ha eleget kívántak volna tenni a törvény előírásának:

213. § (1) Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza

e) a törlesztő részletek számát, összegét, a törlesztési időpontokat,

 

 

A 6/2013 számú PJE így fogalmaz:

Nem szükséges ugyanis, hogy maga a kölcsönadott, folyósított összeg, illetve a törlesztések összege tételesen szerepeljenek a szerződésben, hanem az is elégséges, ha azok kiszámítható módon vannak meghatározva. Amennyiben a kölcsönadott deviza összeg, a folyósított forint összeg, illetve a visszafizetendő forintban meghatározott törlesztőrészletek egyértelműen kiszámíthatók a szerződés rendelkezései alapján, a deviza alapú kölcsönszerződés nem ütközik a Ptk. 523. § (1) bekezdésébe.

 

A „folyósított forintösszeg” és a „forintban visszafizetendő törlesztő részlet” mint kiszámoltuk és bebizonyítottuk, minden esetben független az árfolyamtól, teljesen mindegy, hogy a szerződéskötés és a kölcsön folyósítása között miként változik a deviza árfolyama.

Semmiképpen sem beszélhetünk arról, hogy elég, ha ezek „egyértelműen kiszámíthatóak”. A Ptk. 213.§ elég egyértelmű követelést támaszt a bankokkal szemben: a felsorolt adatokat bele kell írni a szerződésbe!

 

Idézet a  6/2013 számú PJE-ből:

Nem maga a szerződéses konstrukció, hanem a konkrét megkötött fogyasztási (2005. január 1-jétől a fogyasztási-, lakossági) kölcsönszerződés ütközik jogszabályba, ha nem felel meg a Hpt. 213. § (1) bekezdés a)-g) pontjai szerinti feltételeknek.

A Hpt. 213. § (1) bekezdése értelmében az a)-g) pontoknak nem megfelelő tartalmú szerződés semmis. E felsorolásban vannak olyan pontok, amelyek az egész szerződés érvénytelenségét eredményezhetik, például, ha a szerződés tárgya, a THM mértéke, illetve a törlesztőrészletek nagysága nincs a szerződésben rögzítve.

 

A Hpt. 213. § (1) bekezdése a szerződés semmisségének a jogkövetkezményét írja elő olyan fogyasztói és lakossági kölcsönszerződésekre, amelyek nem tartalmazzák az a)-g) pontokban előírtakat.

 

Szükségesnek tartom kiemelni: az egész szerződés érvénytelen, ha hiányzik a szerződésből a szerződés tárgya!

 

Az 1/2016 PJE átírja a korábbi 6/2013 azon pontját, mely megegyezik a törvényi előírással!

 

A számítás azt is egyértelműen bizonyítja, hogy az árfolyamrés használata költséget jelent az adósnak:

·  magasabb a törlesztő részlet: 998.993 helyett 103.034 Ft.

·  összesítve a futamidő alatt: 612.245 Ft.

 

 

/34/ Tény, hogy az árfolyamrés miatt keletkező költséget is fel tudták volna tüntetni a bankok a kölcsönszerződésben, ha  eleget kívántak volna tenni a törvény előírásának:

213. § (1) Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza

c) a szerződéssel kapcsolatos összes költséget, ideértve a kamatokat, járulékokat, valamint ezek éves, százalékban kifejezett értékét,

 

 

/35/ Tény, hogy a kölcsönszerződések továbbra is semmisek, érvénytelenek abban az esetben, ha a bank nem tüntette fel a szerződésekben a törlesztő részletek összegét forintban, mivel ez az adat szükséges ahhoz, hogy a THM kiszámolható legyen.

213. § (1) Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza

b) az éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíjmutatót, a hiteldíjmutató számítása során figyelembe nem vett egyéb - esetleges - költségek meghatározását és összegét, vagy ha az ilyen költségek pontosan nem határozhatók meg, az ezekre vonatkozó becslést,

 

 

/36/ Tény, hogy a törvények nem arról rendelkeznek, hogy az adósnak „devizában kifejezett ellenértéket” kellene visszafizetniük a kölcsönszerződésük kapcsán.

A hitelintézeti törvény előírása:

213. § (1) Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza

a) a szerződés tárgyát,

 

A Polgári törvénykönyv megfogalmazása a szerződéskötések idején:

1. A hitel- és a kölcsönszerződés

522. § (1) Bankhitelszerződéssel a pénzintézet arra vállal kötelezettséget, hogy jutalék ellenében meghatározott hitelkeretet tart a másik szerződő fél rendelkezésére, és a keret terhére - a szerződésben meghatározott feltételek megléte esetén - kölcsönszerződést köt, vagy egyéb hitelműveletet végez.

(2) A bankhitelszerződés érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges.

523. § (1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.

(2) Ha a hitelező pénzintézet, - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - az adós kamat fizetésére köteles (bankkölcsön).

 

 

/37/ Tény, hogy a törvények nem rendelkeznek arról, hogy az adósnak tartozása keletkezne akkor, amikor kölcsönszerződést köt, vagy azt követően, amikor a kölcsönösszeget folyósítják számára. Az adósnak fizetési kötelezettsége keletkezik, fizetnie kell a kamatokat, a kölcsön díjait és vissza kell fizetni részletekben a bank által számára rendelkezésre bocsátott összeget. A szerződő felek nem pénztartozásról állapodtak meg, hanem bankkölcsön szerződésről. A kölcsönszerződésre a Hpt.523.§ vonatkozik és nem a Hpt. 231.§.

523. § (1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.

(2) Ha a hitelező pénzintézet, - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - az adós kamat fizetésére köteles (bankkölcsön).

 

 

/38/ Tény, hogy a törvény szerint a kölcsönszerződésben a kölcsön összegét meg kell határozni.

523. § (1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.

(2) Ha a hitelező pénzintézet, - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - az adós kamat fizetésére köteles (bankkölcsön).

 

 

/39/ Tény, hogy a Ptk. és a Hpt. különböző szavakat használ a kölcsönszerződéssel kapcsolatban. Fogyasztóvédelmi szempontból egyértelmű, hogy a: 

„meghatározott pénzösszeg”  =  „rendelkezésre bocsátott összeg”  =  „a kölcsön összege”  =  „a kölcsön tárgya”.

 

 

/40/ Tény, hogy a Ptk. tartalmazza azokat az elveket, melyeket mind fajta szerződésnek be kell tartania. Ezeket az elveket nem írta át a Hpt. mint speciális jogszabály.

205. § (1) A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre.

(2) A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez.

(3) A felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről.

(4) Ha a szerződéskötési kötelezettség esetében a szerződési nyilatkozatok eltérnek egymástól, a felek kötelesek álláspontjaik egyeztetését megkísérelni.

 

Ha a Hpt. előírja, hogy írásba kell a bankkölcsönszerződést foglalni, akkor „minden lényeges elemet” mindenképpen tartalmazni kell a felek által aláírt szerződésnek. Főként akkor, ha úgy fogalmaz, hogy „semmis az a ….”.

 

 

/43/ A három évvel ezelőtt született 6/2013 számú PJE megállapítja:

„A deviza alapú kölcsön mögött devizaforrás áll.”

Ez azt jelenti, hogy a bank beszerezte a devizát (forrás) és azt a meglévő devizát adja oda az adósnak. Ebben az esetben azonban a devizát át kell váltani forintra, mert deviza összeget nem lehet forint folyószámlára utalni. A helyes megfogalmazás a „váltás”, a „pénzváltás”. Azonban az 1/2016 PJE több helyen is „átszámolást” ír. Átszámolással nem lesz deviza összegből forint összeg!

Átszámolással azt tudjuk meg, hogy pl. 1000 CHF a mai nap forintban mennyit ér, azonban ahhoz hogy ténylegesen forintunk legyen, a CHF-et át kell váltani forintra.

 

 

/44/ A fenti példákból látható, hogy a Kúria már nem jog értelmezést végzett, hanem a fogyasztóvédelmi jogalkotói szándékot változtatja meg a fogyasztók kárára. 

 

A jogalkotó szándéka egyértelmű volt, keményen szabályozni kívánta a pénzintézeteket és védeni kívánta a fogyasztókat, ezért lett a „bírósághoz fordulhat”-ból „semmis az a szerződés”.

 

A Kúria az 1/2016 számú PJE határozata ezt a jogalkotói szándékot törli!

 

Ez egyértelműen a meglévő jog átírása. Erre nincs joga a Kúriának!

 

Sőt, visszamenőleges hatállyal még az Országgyűlés sem tudja törölni a fogyasztóvédelmi jogszabályt. Az eljáró bíróknak lehetővé kell tenni, hogy a hatályos törvények figyelembe vételével hozzanak döntést, mindenféle Kúriai ráhatás nélkül.

 

Amennyiben a bíróságok nem tudnak a törvény alapján dönteni, mert köti őket a PJE, akkor csorbul  az Alaptörvényben biztosított jog a tisztességes perhez és a jogállamisághoz. Az Alkotmánybíróságnak most kell lépnie, és nem megvárni azt, hogy bíróságok, illetve pervesztes adósok forduljanak egyesével éveken keresztül az Alkotmánybírósághoz.

 

Felmerül a kérdés, hogy foglalkozhat-e az Alkotmánybíróság a Kúria jogegységi határozataival? A kérdésre az Alkotmánybíróság a 42/2005 számú határozatával meghozta a választ.

 

 

 

Mint közismert, az elszámolás és a forintosítás nem oldotta meg a „devizahitelesek” problémáit. Az adósok túlnyomó többsége nagyobb adóssággal rendelkezik, mint amekkora összeget a bankok a rendelkezésére bocsátottak, még azok közül is sokan, akik folyamatosan és pontosan fizették az elmúlt években a törlesztő részleteket. Több mint százezer család hamarosan elveszíti otthonát egyedi kényszerértékesítés és a hitelcsomagok értékesítése miatt. A „súlyos szociális katasztrófahelyzet” nem szűnt meg!

 

A „megtévesztett és becsapott” fogyasztóknak nincs más lehetőségük, mint hogy bírósághoz forduljanak. A tisztességes bírói eljárást azonban alapvetően lehetetlenné teszi a most támadott jogegységi határozat.


Fentiek alapján kérjük panaszunk érdemi elbírálását.

 

 

 

A teljes AB panasz:

 

https://drive.google.com/open?id=0B-taFPpeqhOzY1dudmJHMmxaWFE