Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.05.13

A spanyol C-125/18 EDE tanulságai

 

c-125-18---kep-01.png

 

2020. március 3.-án az Európai Unió Bíróságának nagytanácsa spanyol jelzáloghitel ügyben hozott ítéletet.

 

Ez a Marc Gómez del Moral Guasch kontra Bankia SA, C-125/18. számú ügy.

 

Első ránézésre mondhatjuk, hogy nálunk ez már lefutott, hiszen a tisztességtelen kamatemelést a magyar törvényhozás már rendezte.

 

Azonban a megállapítások általános jellegűek!

 

Gondoljátok csak át, hogy a havi törlesztő részletetek mitől nőhet meg? Ugyebár egyrészt akkor, ha emelkedik a kamat(láb), másrészt akkor ha emelkedik a deviza árfolyama.

 

Azok az uniós fogyasztóvédelmi rendelkezések, melyek lényegesek a kamatláb változás esetében, lényegesek a deviza árfolyam emelkedés esetében is.

 

 

Elsőként nézzük az ítéletet:

 

 

Rendelkező rész

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy ezen irányelv hatálya alá tartozik a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató között létrejött jelzálog-fedezetű kölcsönszerződés azon feltétele, amely előírja, hogy a kölcsönre alkalmazandó kamatláb a nemzeti szabályozásban előírt azon hivatalos referenciamutatók egyikén alapul, amelyeket a hitelintézetek a jelzálog-fedezetű kölcsönszerződésekre alkalmazhatnak, ha ez a nemzeti szabályozás nem írja elő sem e mutatónak a felek választásától független, kötelező alkalmazását, sem annak automatikus, azaz ugyanezen felek között e tekintetben fennálló, eltérő megállapodás hiányában történő alkalmazását.

 

A 93/13 irányelvet, és különösen a 4. cikkének (2) bekezdését és 8. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a tagállami bíróság köteles megvizsgálni a szerződés elsődleges tárgyára vonatkozó szerződési feltétel világos és érthető jellegét, méghozzá függetlenül attól, hogy ezen irányelv 4. cikkének (2) bekezdését átültették-e ezen tagállam jogrendjébe.

 

A 93/13 irányelvet, és különösen a 4. cikkének (2) bekezdését és 5. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a jelzálog-fedezetű kölcsönszerződés keretében változó kamatlábat meghatározó szerződési feltétel átláthatóságára vonatkozó követelmény tiszteletben tartása érdekében e feltételnek nemcsak alaki és nyelvtani szempontból kell érthetőnek lennie, hanem azt is lehetővé kell tennie, hogy a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó megértse e kamatláb számítási módjának konkrét működését, és így pontos és érthető kritériumok alapján értékelje az ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt, potenciálisan jelentős gazdasági következményeit. A nemzeti bíróság által e tekintetben elvégzendő értékelés szempontjából különösen releváns tényezőnek minősül egyrészt az a körülmény, hogy az e kamatláb kiszámítására vonatkozó fő elemek – az említett kamatláb számítási módjának közzététele folytán – könnyen hozzáférhetőek minden olyan személy számára, aki jelzálog-fedezetű kölcsönszerződés megkötését tervezi, másrészt pedig az ugyanezen kamatláb kiszámításának alapjául szolgáló mutató múltbeli alakulására vonatkozó információk rendelkezésre bocsátása.

 

A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes, ha a kölcsön változó kamatainak kiszámításához referenciamutatót meghatározó tisztességtelen szerződési feltétel semmissége esetén a nemzeti bíróság e mutatót – a szerződés felei közötti ellentétes megállapodás hiányában alkalmazandó – jogszabályon alapuló mutatóval helyettesíti, amennyiben az érintett jelzálog-fedezetű kölcsönszerződés az említett tisztességtelen feltétel elhagyása esetén nem maradhat fenn, és ha a teljes szerződés semmisségének megállapítása a fogyasztót különösen hátrányos következményeknek tenné ki.

 

 

Mindig érdemes megnézni az ügyben készített főtanácsnoki indítványt is. Ezt Maciej Szpunar főtanácsnok 2019. szeptember 10.-én készítette el. Részletek:

 

 

1.        Napjainkban ingatlan megvásárlására ritkán kerül sor hitel igénybevétele nélkül. A jelzáloghitel havi törlesztőrészleteinek fizetése már az idők kezdete óta mindennapos cselekményt jelent.(2) A hitelfelvételhez az átlagos fogyasztónak főszabály szerint különböző információforrások állnak rendelkezésére, így a bankoktól, valamint fogyasztóvédelmi szervezetektől származó brosúrák vagy gyakorlati útmutatók, amelyek célja a potenciális vásárlók tájékoztatása bizonyos elemekről, így az eladósodottság maximális mértékéről, a rögzített vagy változó kamatlábakról és a referenciamutatókról.

 

2.        Márpedig a jelzáloghitelekre vonatkozó információk technikai jellege miatt az átlagos fogyasztó gyakran nem képes megérteni bizonyos fogalmakat, így például a (rögzített vagy változó) „kamatláb”, a „referenciamutató” vagy a „teljes hiteldíjmutató” (THM) fogalmát, és különösen az e fogalmak közötti különbséget. Ugyanez a helyzet nem csupán a változó kamatlábak, hanem az ezen kamatlábak kiszámításának alapjául szolgáló hivatalos jelzáloghitel referenciamutatók és THM‑ek működését vagy kiszámítását illetően is. Ebben az összefüggésben az eladótól vagy szolgáltatótól megkövetelt tájékoztatás szintje kulcsfontosságú annak érdekében, hogy lehetővé tegye a fogyasztó számára az általa felvett kölcsön tényleges költségének megértését.

 

26.      2001. július 19‑én Marc Gómez del Moral Guasch 132 222,66 euró összegű, lakóingatlan megvásárlásának finanszírozására irányuló jelzáloghitel‑szerződést kötött a Caja de Ahorros y Monte de Piedad de Madriddal, amelyből később Bankia lett.

 

27.      E hitelszerződés 3a. feltétele – az említett hitelre alkalmazandó változó kamatláb (a takarékpénztárakra vonatkozó IRPH) kiszámításának szabályaira vonatkozó – első részének szövege a következő:

„3a. feltétel. Változó kamatláb.

Első. A kikötött kamatlábat a szerződés aláírásának időpontjától számítva félévente kell meghatározni, az első félévben pedig a harmadik pénzügyi feltételben foglalt kamatlábat kell alkalmazni. A következő félévekre az alkalmazandó kamatláb a takarékpénztáraktól piaci áron történő ingatlanvásárlás céljából több mint három éves futamidőre felvett jelzáloghitelekre vonatkozó, a felülvizsgálat idején hatályos átlagos kamatláb, amelyet a Banco de España a változó kamatozású, ingatlan vásárlása céljára szolgáló jelzáloghitelek tekintetében a Boletín Oficial del Estadóban hivatalosan és rendszeresen közzétesz, negyed százalékpontra kerekítve, 0,25 százalékponttal növelve [sic]”.

 

28.      A kiegészítő jelleggel – a fenti referencia‑kamatlábbal azonos kritérium alapján – alkalmazott kamatláb a CECA‑mutató.

 

29.      2017. április 18‑án M. Gómez del Moral Guasch keresetet indított a Juzgado de Primera Instancia n° 38 de Barcelona (barcelonai 38. sz. elsőfokú bíróság) előtt, amelyben kérte, hogy e bíróság tisztességtelen jellege miatt állapítsa meg a szóban forgó feltétel semmisségét, azzal az indokkal, hogy a jelzáloghitelek többsége rendszerint az euriborral(13) indexált, amely általában előnyösebb.

 

30.      E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy az IRPH‑val történő indexálás, amelyet a változó kamatozású jelzáloghitelek esetén alkalmaznak, és amely a Spanyolországban nyújtott hitelek körülbelül 10%‑át teszi ki, valóban kedvezőtlenebb a fogyasztó számára, mint az euriborral történő indexálás, amelyet a jelzáloghitelek 90%‑a esetében alkalmaznak. A kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy az IRPH alkalmazása a fogyasztó számára az euriborhoz képest jelzáloghitelenként körülbelül 18 000 és 21 000 euró közötti többletköltséggel jár, és felteszi a kérdést, hogy az alapeljárás felperese a szóban forgó szerződés megkötésekor milyen szintű tájékoztatásban részesült.

 

 

Itt az első lényeges kérdés:

„felperes a szóban forgó szerződés megkötésekor milyen szintű tájékoztatásban részesült?”

 

 

34.      A kérdést előterjesztő bíróság arról tesz fel kérdést, hogy adott esetben milyen adatokat kell közölnie az eladónak vagy szolgáltatónak, amikor az IRPH‑hoz hasonló, jogszabályon alapuló – összetett és az átlagos fogyasztó számára kevéssé átlátható számítási képlet jellemezte – mutatóval indexált változó kamatozású jelzáloghitel‑szerződéseket köt a fogyasztókkal, továbbá a vitatott feltétel tisztességtelen jellege megállapításának következményeire vonatkozóan. E tekintetben megjegyzi, hogy a spanyol jogalkotó nem ültette át a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében rögzített kivételt, annak érdekében, hogy a ezen irányelvben előirányzottnál magasabb szintű fogyasztóvédelmet biztosítson, és azt kívánja megtudni, hogy e rendelkezés alkalmazása megfelel‑e az említett irányelv rendelkezéseinek.

 

101. A második kérdés második és harmadik része arra vonatkozik, hogy az eladónak vagy szolgáltatónak milyen információkat kell közölnie ahhoz, hogy eleget tegyen a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése és 5. cikke szerinti átláthatóság követelményének egy a takarékpénztárakra vonatkozó IRPH‑hoz hasonló, jogszabályon alapuló – számítását tekintve összetett és az átlagos fogyasztó számára kevéssé átlátható matematikai képletű – mutatón alapuló változó kamatlábat meghatározó szerződési feltétel tekintetében. A kérdést előterjesztő bíróság azt is kérdezi, hogy a tájékoztatás elmulasztását tisztességtelennek kell‑e tekinteni.

 

 

 

A második lényeges kérdés:

„a tájékoztatás elmulasztását tisztességtelennek kell‑e tekinteni?”

 

 

103. Noha a spanyol kormány egyetért azzal, hogy a bank által a fogyasztó részére szolgáltatott információknak valóban tartalmazniuk kell nem csupán a választott referenciamutatót alkotó elemekre, hanem az e mutató múltbeli alakulására vonatkozó megfelelő magyarázatot is, e kormány szerint a fogyasztónak a referenciamutató konkrét működéséről, vagyis kiszámítási módjáról való tájékoztatására vonatkozó követelmény nem lenne hasznos, mivel az alkalmazandó matematikai képlet az információkat kevésbé érthetővé, és így kevésbé átláthatóvá tenné a fogyasztó számára. E kormány továbbá azt állítja, hogy a jövőbeli alakulásra vonatkozó vélemény nem kérhető, mivel egyrészről a bank nem rendelkezik ezzel az információval, és másrészről a feltétel tisztességtelen jellegét a szerződéskötés időpontjában kell értékelni. Márpedig ebben az időpontban a jövőbeli alakulás nem bír jelentőséggel. Végül e kormány hangsúlyozza, hogy nem írható elő, hogy a fogyasztóknak szóló hirdetésekben a takarékpénztárakra vonatkozó IRPH‑nak az euriborhoz képest történő alakulását magyarázó grafikonokat szerepeltessenek.

 

106. Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság a 93/13 irányelv 5. cikke tekintetében már több alkalommal megállapította, hogy a fogyasztó számára alapvető jelentőséggel bír az, hogy a szerződéskötést megelőzően a szerződési feltételeket és a szerződéskötés következményeit megismerhesse. Többek között ezen ismeret alapján dönti el a fogyasztó, hogy az eladó vagy a szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételeket elfogadva szerződéses kapcsolatra lép‑e vele.(71) Emlékeztetni kell arra is, hogy a Bíróság Kásler és Káslerné Rábai ítélet(72) óta állandó ítélkezési gyakorlata szerint a szerződési feltételek átláthatóságának a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdéséből és 5. cikkéből fakadó követelménye nem korlátozható kizárólag a feltételek alaki és nyelvtani szempontból érthető jellegére. Éppen ellenkezőleg, az említett irányelv által létrehozott védelmi rendszer azon az elven alapszik, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van többek között az információs szintje tekintetében, ezért a szerződési feltételek világos és érthető megfogalmazásának, és következésképpen az átláthatóságnak az ugyanebben az irányelvben előírt e követelményét kiterjesztő módon kell érteni.(73)

 

107. Következésképpen a Bíróság szerint a szerződési feltétel világos és érthető megfogalmazására vonatkozó követelményt úgy kell érteni, hogy az azt is előírja, hogy a szerződés átláthatóan tüntesse fel azon mechanizmus konkrét működését is, amelyre az érintett feltétel utal, valamint adott esetben az e mechanizmus és a többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyt, oly módon, hogy e fogyasztó pontos és érthető szempontok alapján értékelhesse a számára ebből eredő gazdasági következményeket.(74)

 

108. A Bíróság azt is megállapította, hogy ezt a kérdést a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia tekintettel az összes releváns ténybeli elemre, amelyek között szerepel a kölcsönszerződés megkötése során a hitelező által közzétett reklám és tájékoztatás.(75) A Bíróság pontosította többek között, hogy a nemzeti bíróságnak a szerződéskötést övező körülmények összességének figyelembevételekor meg kell vizsgálnia, hogy a szóban forgó ügyben tájékoztatták‑e a fogyasztót a kötelezettségvállalását esetlegesen befolyásoló valamennyi olyan tényezőről, amely révén felmérheti különösen az általa felvett hitel teljes költségét. A Bíróság egyébiránt azonosította, hogy e vizsgálat során mely tényezőknek van meghatározó szerepük, különösen egyrészt annak, hogy a feltételek világosak és érthetőek‑e ahhoz, hogy azok révén az átlagos – azaz a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő – fogyasztó felmérje e költséget, másrészt annak a körülménynek, hogy a hitelszerződés nem tesz említést az e szerződés tárgyát képező áruk és szolgáltatások jellegénél fogva elengedhetetlennek tekintett információkról.(76)

 

 

Az első lényeges válasz:

„a nemzeti bíróságnak a szerződéskötést övező körülmények összességének figyelembevételekor meg kell vizsgálnia, hogy a szóban forgó ügyben tájékoztatták‑e a fogyasztót a kötelezettségvállalását esetlegesen befolyásoló valamennyi olyan tényezőről, amely révén felmérheti különösen az általa felvett hitel teljes költségét”

 

 

Értelmezésem szerint a „valamennyi tényezőt” a hazai devizahiteles perekben az adósnak és ügyvédjének kell letenni a bíró asztalára. A bíró pedig köteles ezeket megvizsgálni!

 

Nyilvánvalóan meg kell jelölni a szerződéssel kapcsolatban „a jellegénél fogva elengedhetetlennek tekintett információkat” is.

 

 

110. Az előző pontokban felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy elvégezze a szükséges ellenőrzéseket annak érdekében, hogy a szerződéskötést övező körülmények összességére tekintettel, a kölcsönszerződés megkötése során a bank által közzétett reklámot és tájékoztatást is ideértve, meghatározza, hogy a közölt információk elegendőek voltak‑e ahhoz, hogy lehetővé tegyék egy átlagos fogyasztó számára az említett kölcsönre alkalmazandó változó kamatláb kiszámítási módjának megértését, és következésképpen az általa felvett kölcsön tényleges költségének értékelését,(77) vagy épp ellenkezőleg, figyelemmel különösen arra, hogy jelzáloghitelről volt szó, más, elengedhetetlennek tekintett információkat kellett volna közölni.

 

 

A második lényeges válasz:

„…bíróság feladata, hogy elvégezze a szükséges ellenőrzéseket … figyelemmel különösen arra, hogy … más, elengedhetetlennek tekintett információkat kellett volna közölni."

 

 

Vagyis a bíróságnak nem csak ezt kell vizsgálnia, hogy mi van a szerződésben, hanem azt is ami hiányzik belőle!

 

 

118. Véleményem szerint ebből következik, hogy az „– esetlegesen jelentős – gazdasági következménye[k]” kifejezés ezen ítélkezési gyakorlat kulcsfontosságú elemét képezi. E következmények képezik ugyanis az alapját a bankokat terhelő azon kötelezettségnek, amely szerint elegendő tájékoztatást kell nyújtaniuk a fogyasztók számára ahhoz, hogy ez utóbbiak tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak.(90) Ez azt jelenti, hogy a 93/13 irányelv által támasztott átláthatóság követelménye nem csupán a fogyasztó számára felmerülő – esetlegesen jelentős – gazdasági követelmények elkerülésére irányul, hanem arra is, hogy e következmények se véletlenszerűek, se előreláthatatlanok ne legyenek. Az átlagos fogyasztónak ugyanis képesnek kell lennie arra, hogy előre lássa az általa felvett kölcsön költségét anélkül, hogy az abból eredő gazdasági teher változása előreláthatatlan kockázatának lenne kitéve.

 

 

A harmadik lényeges válasz:

„elegendő tájékoztatást kell nyújtaniuk a fogyasztók számára ahhoz, hogy ez utóbbiak tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak”

 

 

A negyedik lényeges válasz:

„(a gazdasági) következmények se véletlenszerűek, se előreláthatatlanok ne legyenek. Az átlagos fogyasztónak ugyanis képesnek kell lennie arra, hogy előre lássa az általa felvett kölcsön költségét anélkül, hogy az abból eredő gazdasági teher változása előreláthatatlan kockázatának lenne kitéve."

 

 

Ez teljesen új szempont!

Én legalábbis még ilyen megfogalmazással nem találkoztam.

 

 

126. Mindazonáltal a nemzeti bíróság feladata, hogy a vitatott feltétel átláthatóságának ellenőrzése során a szerződéskötést övező körülmények összességének figyelembevételével ellenőrizze egyrészről, hogy a szerződés e kamatlábszámítási módszert átláthatóan tünteti‑e fel, oly módon, hogy a fogyasztó pontos és érthető szempontok alapján értékelhesse a számára ebből eredő gazdasági következményeket, és másrészről, hogy e szerződés eleget tesz‑e a nemzeti szabályozásban előírt valamennyi tájékoztatási kötelezettségnek.

 

 

 

A dokumentumok itt érhetőek el:

 

http://curia.europa.eu/juris/documents.jsf?oqp=&for=&mat=or&lgrec=hu&jge=&td=%3BALL&jur=C%2CT%2CF&num=C-125%252F18&page=1&dates=&pcs=Oor&lg=&pro=&nat=or&cit=none%252CC%252CCJ%252CR%252C2008E%252C%252C%252C%252C%252C%252C%252C%252C%252C%252Ctrue%252Cfalse%252Cfalse&language=hu&avg=&cid=750427