Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A lengyel devizahitelesek keményen küzdenek

2019.08.29

c-260-18---lengyel---hvg---kep.png

 

Elsőként a HVG cikkéből néhány részlet:

 

Ha a luxemburgi bíróság az adósok javára dönt, akkor abba beleremeghet az egész bankszektor Lengyelországban – állapítja meg a brüsszeli Politico. Hatalmas összegről van szó: 60 milliárd zlotyról, vagyis körülbelül 4500 milliárd forintról, ami alapjaiban megrázhatja a lengyel gazdasági csodát, mely a kormánypárt PiS tartós uralmának alapja.

 

2007-ben a pénzügyi válság miatt 2,2 volt az árfolyam, de 2012-ben, amikor a devizahitelezést a legtöbb bank beszüntette Lengyelországban, már 3,3 zlotyba került egy svájci frank. Ma pedig 4,2 az árfolyam.

Amikor a PiS hatalomra került, azt javasolta a devizahiteleseknek, hogy forduljanak a bírósághoz. Csakhogy Lengyelországban a bíróságok hol így döntöttek, hol pedig úgy.

https://m.hvg.hu/gazdasag/20190829_devizahitel_per_eu_lengyelorszag

 

 

Nézzük csak!

  1. Hazánkban is több ezer milliárd forinttal csapták be a bankok a családokat, vállalkozásokat.
  2. Nálunk a CHF árfolyama 2007-ben 150 körül volt, most 300 felett van, vagyis 12 év alatt megduplázódott.
  3. A jobboldali kormánypártok nálunk is azt javasolják, pereljen aki akar – semmit sem kívánnak tenni a becsapott és megtévesztett adósok érdekében. Cinikusan hagyják kifosztani a családokat.
  4. A „pofont” nem az ország kapja, hanem a csaló, tisztességtelen bankok – ez sem tekinthető „pofonnak”, hanem a jogtalanul elvett pénz visszafizetésének és az okozott kár megtérítésének.
  5. A bíróságok nálunk is „hol így döntenek, hol úgy” – az utóbbi hónapokban érzékelhető kedvező elmozdulás, (annak ellenére, hogy a Kúria mindent elkövet, hogy a bankoknak kedvező ítéletek szülessenek). Lásd beszámolok a sikeres perekről:

http://hitelsikerek.hu/

 

 

Most pedig a Főtanácsnok indítványából részletek:

 

 

8.        Az alapeljárás felei fogyasztóként 2008. november 14‑én jelzáloghitel‑szerződést kötöttek 480 hónapos időtartamra. A szerződés értelmében a bank a hitelfelvevőknek a szerződésben meghatározott összegű lengyel złotyban (PLN) biztosított hitelt, azonban a hitelt devizához, a jelen ügyben svájci frankhoz kötötték.

 

10.      A jelzáloghitelre vonatkozó szabályzat 7. bekezdésének 4. pontja lényegében előírta, hogy a hitel kifizetésére a hitel folyósításának időpontjában hatályos táblázat alapján kötelező devizavételi árfolyamnál (CHF) nem alacsonyabb árfolyamon, PLN‑ben kerül sor. A hitel alapján visszafizetendő, devizában (CHF) meghatározott összeg a hitel folyósításakor alkalmazott árfolyamnak megfelelően lett kiszámolva.

 

11.      Ezenfelül a jelzáloghitelre vonatkozó szabályzat 9. bekezdésének 2. pontja értelmében a törlesztendő hitel törlesztőrészletei CHF‑ban lettek meghatározva, és azokat a törlesztőrészlet esedékességének napján a PLN számláról a banknál a törlesztőrészlet esedékességének napját megelőző munkanap végén irányadó eladási árfolyam alapján emelik le.

 

12.      A hitelkamatot változó kamatláb alkalmazásával LIBOR 3M (CHF) referencia‑kamatláb, valamint a bank által rögzített árrés alkalmazásával határozták meg.

 

18.      A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint a szóban forgó szerződésben foglalt feltételek, mivel azok tisztességtelenek, nem jelentenek kötelezettséget a hitelfelvevőkre nézve. Ezenfelül rámutat arra, hogy e feltételek elhagyását követően lehetetlen meghatározni az árfolyamot, tehát lehetetlen a szerződést teljesíteni.

 

25.      A nemzeti bíróság ezért attól az időponttól kezdve, hogy rendelkezik az összes szükséges jogi és tényállási elemmel(8), hivatalból köteles megvizsgálni, hogy a szerződési feltétel tisztességtelen‑e, és amennyiben az tisztességtelen, köteles az ilyen egyenlőtlenséget megszüntetve beavatkozni, hogy biztosítsa a 93/13 irányelvben előirányzott védelem hatékony érvényesülését.

 

26.      A felek közötti egyenlőtlenség ugyanis a szerződő feleken kívüli, pozitív beavatkozást igényel(9), amelyet az a közérdek indokol, amelyen az irányelv által a fogyasztóknak biztosított védelem alapul(10).

 

27.      A 93/13 irányelv hosszabb távú, az irányelv 6. és 7. cikkének együttes alkalmazásából következő célja, hogy megszüntesse a tisztességtelen feltételeknek a fogyasztókkal kötött szerződésekben történő alkalmazását azon visszatartó erő révén, amely a szolgáltatók tekintetében jelentkezik „az ilyen tisztességtelen feltételeknek […] puszta és egyszerű alkalmazhatatlansága következtében”(11).

 

31.      A bíróság tehát nem jogosult beavatkozni az olyan feltétel tartalmába, amelynek tisztességtelen jellegét állapítja meg. A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését ugyanis úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti jogszabály, amely a nemzeti bíróság számára lehetővé teszi, hogy az említett szerződést e feltétel tartalmának a módosítása útján kiegészítse.(16)

 

32.      Az ilyen beavatkozás ugyanis sérthetné az irányelv által elérni kívánt hosszú távú célt, vagyis hogy – már a 27. pontban említett módon – visszatartsa a szolgáltatót attól, hogy tisztességtelen feltételeket illesszen be a szerződésbe.(17) A szolgáltatókat ugyanis az ilyen feltételek alkalmazására késztetheti az, hogy még ha e feltételek tisztességtelen jellege megállapítást is nyer, a szerződést a nemzeti bíróság szükség szerint módosíthatja.

 

34.      Konkrétan, a Bíróság a tisztességtelen feltételnek diszpozitív jellegű nemzeti rendelkezéssel történő helyettesítését két feltétel teljesülése esetén tette lehetővé: először is, hogy a tisztességtelennek minősített feltétel alkalmazásának elhagyása a nemzeti jog alapján a szerződés egészének érvénytelenítését vonja maga után, másodszor pedig, hogy az említett szerződés érvénytelenítése miatt a fogyasztót különösen káros következmények érhetik(19).

 

41.      Amennyiben az „árfolyamkülönbözeti” feltétel tisztességtelen, ezért nem alkalmazható, a szerződés típusa megváltozik oly módon, hogy a CHF‑hoz kötött és a CHF árfolyamán alapuló szerződésből PLN‑hoz kötött, azonban továbbra is az alacsonyabb CHF árfolyamon alapuló szerződéssé alakul át.

 

44.      Az iratanyagból és a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdésből az tűnik ki, hogy az árfolyamkülönbözettel kapcsolatos feltételek képezik a megtámadás és a jogellenességi kifogás tárgyát.

 

52.      Az irányelvnek nem az a célja, hogy egészében megszüntesse az olyan szerződést, amelynek egyes feltételeit tisztességtelennek minősítették, sem az, hogy az ilyen szerződést minden áron fenntartsa, még kevésbé pedig az, hogy azért tartsa fenn e szerződést, mert az a két fél egyikének kedvez.

 

53.      Az irányelv célja ugyanis az, hogy helyreállítsa a felek közötti egyensúlyt,(29) és hogy a jövőben a szolgáltatóra nézve visszatartó erőt fejtsen ki.

 

63.      Ebből az következik, hogy a nemzeti bíróságnak a fogyasztó azon érdekeit kell figyelembe vennie, amelyek a határozathozatalkor állnak fenn, és nem azokat, amelyek alapján a fogyasztó a szerződés megkötése mellett döntött.

 

67.      Észszerűen feltételezhető, hogy a Kásler ítéletben előírt feltételek közül a második feltétel nem teljesül, amennyiben a fogyasztó – akit a bíróság olyan helyzetbe hozott, hogy választania kell, hogy a tisztességtelen feltételek megszüntetésének következményeként a szerződés egésze megszűnjék vagy a szerződés fenntartása céljából a szerződés eltérő rendelkezéssel egészüljön ki – kinyilvánítja, hogy a szerződés egészének megszüntetését részesíti előnyben. A bíróság tehát nem tekintheti a fogyasztó számára különösen károsnak a szerződés egészének megszüntetését, amennyiben erre irányuló szándékát a fogyasztó tudatosan és ismételten kinyilvánította.

 

83.      A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése kifejezetten előírja, hogy a tisztességtelen feltételek nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata ettől nem enged eltérést(38).

 

87.      A bíróság a fogyasztó kifejezett szándékának hiányában ezért nem tarthatja fenn a tisztességtelen feltétel hatályát még akkor sem, ha úgy ítéli meg, hogy ez a megoldás a fogyasztóra nézve kedvezőbb lenne.

 

GIOVANNI PITRUZZELLA

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2019. május 14.(1)

C‑260/18. sz. ügy

Kamil Dziubak,

Justyna Dziubak

kontra

Raiffeisen Bank International AG z siedziba w Wiedniu, prowadzacy działalność w Polsce w formie oddziału pod nazwą Raiffeisen Bank International AG Oddział w Polsce, jelenleg Raiffeisen Bank Polska 

 

 

 

 

Várhatóan még az idén dönt az Európai Unió Bírósága, a Curia.

 

Az ügy dokumentumai (Kérelem és az Indítvány):

 

 

http://curia.europa.eu/juris/documents.jsf?oqp=&for=&mat=or&lgrec=hu&jge=&td=%3BALL&jur=C%2CT%2CF&num=c-260%252F18&page=1&dates=&pcs=Oor&lg=&pro=&nat=or&cit=none%252CC%252CCJ%252CR%252C2008E%252C%252C%252C%252C%252C%252C%252C%252C%252C%252Ctrue%252Cfalse%252Cfalse&language=hu&avg=&cid=10447795

 

Köszönöm Bukovinszki Róbertnek a figyelemfelhívást és Ózdi Erikának a háttér munkát !!!