Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Kúria utasítása ellentétes az európai szabályzással !

2015.01.29

Kinek kell bizonyítania egy perben, hogy a szerződéskötés során elégséges volt, illetve nem volt elégséges pl. az árfolyamkockázat ismertetése?

 

A perekben a bíróknak figyelembe kell venniük, ez kötelező, a Kúria jogegységi határozatát.

 

Nézzük elsőként a Kúria, hogyan rendelkezik erről?

„A fogyasztónak kell bizonyítania”, hogy a nem volt megfelelő tájékoztatás az árfolyamkockázatról, azt, hogy „hitelt érdemlőnek tűnő, később azonban tévesnek, valótlannak bizonyult tájékoztatást kapott.”

 

 

Nézzük, 2014 decemberében hogyan határozott az Európai Bíróság?

 

Az európai szabályzással ellentétes, ha a bizonyítási teher a fogyasztóra hárul. Szerződésben szereplő szabványzáradéknak nincs bizonyító ereje, azt a hitelezőnek meg kell erősítenie egy vagy több bizonyítékkal a bírósági eljárás során.

 

ell-02.png

 

 

Részletek a 2/2014 számú jogegységi határozatból:

 

1. A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés azon rendelkezése, amely szerint az árfolyamkockázatot – a kedvezőbb kamatmérték ellenében – korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés, amelynek a tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható.

 

E rendelkezés tisztességtelensége csak akkor vizsgálható és állapítható meg, ha az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó (a továbbiakban: fogyasztó) számára annak tartalma a szerződéskötéskor – figyelemmel a szerződés szövegére, valamint a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra is – nem volt világos, nem volt érthető.

 

Ha a pénzügyi intézménytől kapott nem megfelelő tájékoztatás vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés részlegesen, vagy teljesen érvénytelen.

 

Amennyiben tehát a fogyasztó a jogszabály által előírt tájékoztatást megkapta, a kockázat feltáró nyilatkozatot  aláírta, akkor azt – az ellenkező bizonyításáig - úgy kell értékelni, hogy az árfolyamkockázat korlátozás nélkül őt terhelő volta számára világos és érthető volt, illetve annak kellett lennie. A pénzügyi intézménynek kell bizonyítania, hogy a fogyasztó tájékoztatása ilyen módon megtörtént.

 

Amennyiben azonban az árfolyamkockázat korlátlan  viselésének szerződési rendelkezése a fogyasztó számára a pénzügyi intézménynek felróható okból nem volt világosan felismerhető, illetve érthető, fennállnak a szerződés tisztességtelensége megállapításának a feltételei.

 

Előfordulhatott ugyanis, hogy a szerződés egyértelmű megfogalmazása, a megfelelő tartalmú kockázatfeltáró nyilatkozat ellenére a szerződéskötés során a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatás alapján a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az általa viselendő árfolyamkockázat nem valós, annak nincs reális valószínűsége, vagy  az bizonyos mértékben korlátozott (van egy maximuma). Ez a helyzet akkor, ha a fogyasztó az árfolyamváltozás várható alakulásáról, maximális mértékéről a pénzügyi intézménytől, annak képviselőjétől konkrét, hitelt érdemlőnek tűnő, később azonban tévesnek, valótlannak bizonyult tájékoztatást kapott. Ebben az esetben a szerződés a nem megfelelő (téves, félreérthető, nem egyértelmű) tájékoztatással érintett rendelkezése tisztességtelen, amely a szerződés részleges vagy teljes érvénytelenségét eredményezi.
A nem megfelelő tájékoztatás tényét és azt, hogy ennek következtében a szerződés árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése számára nem volt világos és érthető, a fogyasztónak kell bizonyítania.

 

 

Részletek a C‑449/13. sz. ügyben hozott ítéletből:

 

ell-04.png

 

1)      A fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23‑i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy:

–       egyrészt, azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a 2008/48 irányelv 5. és 8. cikkében előírt kötelezettségek nemteljesítésére vonatkozó bizonyítási teher a fogyasztóra hárul, és

–       másrészt, azokkal ellentétes az, hogy egy szabványzáradék okán a bíróságnak azt kell megállapítania, hogy a fogyasztó elismerte a hitelezőt terhelő, a szerződéskötést megelőző kötelezettségek maradéktalan és megfelelő teljesítését, mivel e záradék ily módon az említett kötelezettségek teljesítésére vonatkozó bizonyítási teher megfordulását eredményezi, ami sértheti a 2008/48 irányelvben elismert jogok tényleges érvényesülését.

2)      A 2008/48 irányelv 8. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az, hogy a fogyasztó hitelképességének értékelése kizárólag az ez utóbbi által nyújtott információk alapján történik, azzal a feltétellel, hogy ezek az információk megfelelőek, és a fogyasztó puszta nyilatkozatait igazoló dokumentumok támasztják alá, és másrészt úgy, hogy az nem írja elő a hitelező számára, hogy szisztematikusan ellenőrizze a fogyasztó által nyújtott információkat.

3)      A 2008/48 irányelv 5. cikkének (6) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy bár azzal nem ellentétes az, hogy a hitelező a fogyasztó számára ez utóbbi pénzügyi helyzetének és igényeinek értékelését megelőzően nyújt megfelelő felvilágosítást, mégis megtörténhet, hogy a fogyasztó hitelképességének értékelése szükségessé teheti a nyújtott megfelelő felvilágosítás kiigazítását, amely felvilágosítást a fogyasztóval megfelelő időn belül, a hitelmegállapodás megkötését megelőzően kell közölni, anélkül azonban, hogy azt valamely külön iratba kellene foglalni.

 

A 2008/48 irányelvből:

 

A tagállamok nem tarthatnak fenn vagy vezethetnek be olyan nemzeti rendelkezéseket, amelyek eltérnek az ezen irányelvben meghatározottaktól.

 

Annak érdekében, hogy a fogyasztók a tények teljes ismeretében hozhassanak döntést, a hitelmegállapodás megkötését megelőzően megfelelő tájékoztatást kell kapniuk a hitel feltételeiről, költségeiről és kötelezettségeikről olyan tájékoztató formájában, amelyet a fogyasztók magukkal vihetnek és tanulmányozhatnak.

 

A fogyasztót a hitelmegállapodás megkötése előtt széleskörűen tájékoztatni kell, tekintet nélkül arra, hogy a hitel forgalmazásában részt vesz‑e hitelközvetítő.

 

A bővülő hitelpiacon különösen fontos az, hogy a hitelezők ne vegyenek részt felelőtlen hitelügyletekben, vagy ne adjanak hitelt előzetes hitelképességi vizsgálat nélkül, és a tagállamoknak megfelelő ellenőrzést kell végezniük, hogy elkerülhető legyen az ilyen magatartás; továbbá, amennyiben ezt teszik, a tagállamok a hitelezőkre alkalmazandó szankciók meghatározására legyenek jogosultak.

 

A hitelezők felelőssége, hogy egyenként felmérjék a fogyasztók hitelképességét.

 

A szerződéskötést megelőző fontos információkat, továbbá az ajánlott termékekkel kapcsolatos alapvető jellemzőket személyre szabottan kell a fogyasztó tudomására hozni oly módon, hogy a fogyasztó számára érthető legyen, hogy e termékek milyen hatással lehetnek gazdasági helyzetére.

 

Részletek a helyi per ismertetéséből:

 

A hitelező azon kötelezettségét illetően, miszerint a fogyasztók számára át kell adni az „általános európai fogyasztói hiteltájékoztatót”, a kérdést előterjesztő bíróság előadja, hogy a jelen ügyben a CA CF nem nyújtott be ilyen iratot. E társaság a felvilágosítási kötelezettségére vonatkozó iratokat sem nyújtott be, és ezen igazolás hiányát sem magyarázta meg. Mindazonáltal e bíróság megállapítja, hogy az Ingrid Bakkaus által aláírt szerződés a következőképpen megfogalmazott szabványzáradékot tartalmazta: „Alulírott BAKKAUS INGRID elismerem, hogy az általános európai fogyasztói tájékoztatót megkaptam és megismertem”. E bíróság úgy ítéli meg, hogy az ilyen záradék nehézségeket okozhat, amennyiben azzal a hatással jár, hogy a fogyasztó hátrányára megfordítja a bizonyítási terhet. Ugyanezen bíróság megállapítja, hogy az ilyen jellegű szabványzáradék nehezebbé, vagy akár lehetetlenné is teheti a fogyasztó azon jogának gyakorlását, hogy vitassa a hitelező valamennyi kötelezettségének maradéktalan teljesítését.

 

A helyi bíróság az eljárását felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette az Európai Bíróság elé:

1)      Úgy kell‑e értelmezni a [2008/48] irányelvet, hogy a hitelező köteles bizonyítani az őt az [említett] irányelvet átültető nemzeti jog alapján terhelő kötelezettségek megfelelő és teljes körű teljesítését egy hitelmegállapodás létrehozásával és teljesítésével összefüggésben?

2)     Ellentétes‑e a [2008/48] irányelvvel az, ha a hitelező az irányelvet átültető nemzeti jog alapján fennálló kötelezettségeinek megfelelő és teljes körű teljesítését kizárólag a hitelező által kiállított, és az adósnak átadott dokumentumok által alá nem támasztott, a hitelmegállapodásokba foglalt szabványzáradékkal bizonyítja, amellyel a fogyasztó elismeri a hitelező kötelezettségeinek teljesítését?

3)      Úgy kell‑e értelmezni a [2008/48] irányelv 8. cikkét, hogy azzal ellentétes, ha a hitelező a hitelképesség vizsgálatára vonatkozó kötelezettség teljesítését kizárólag a fogyasztó által előadott információkra támaszkodva végzi el, anélkül hogy ezeket az információkat más bizonyítékok útján ténylegesen ellenőrizte volna?

4)      Úgy kell‑e értelmezni a [2008/48] irányelv 5. cikkének (6) bekezdését, hogy a hitelező nem adhat megfelelő felvilágosítást a fogyasztónak, ha előzetesen nem vizsgálta meg anyagi helyzetét és igényeit? Úgy kell‑e értelmezni a [2008/48] irányelv 5. cikkének (6) bekezdését, hogy azzal ellentétes, ha a fogyasztónak nyújtott megfelelő felvilágosítás kizárólag a hitelmegállapodásban szereplő szerződéses információkból származik, anélkül hogy azt külön iratba foglalták volna?

 

Az Európai Bíróság megállapításaiból:

 

A gondos hitelezőnek tudatában kell lennie az őt terhelő tájékoztatási, valamint felvilágosítási kötelezettség teljesítésére vonatkozó bizonyítékok összegyűjtésének és megőrzésének szükségességének.

 

A szóban forgó szabványzáradéknak nincs bizonyító ereje, azt a hitelezőnek meg kell erősítenie egy vagy több releváns bizonyítékkal.

 

A hitelezőnek megfelelő és személyre szabott magyarázattal kell szolgálnia a fogyasztó számára annak érdekében, hogy az értékelhesse, hogy a javasolt hitelmegállapodás megfelelő‑e igényei és pénzügyi helyzete szempontjából, adott esetben a szerződéskötést megelőzően nyújtandó információk, a javasolt termékek fő jellemzőinek, valamint e jellemzőknek a fogyasztó helyzetére gyakorolt egyedi hatásai – többek között a fogyasztó nemfizetése következményeinek – magyarázatával.

 

Az előírt kötelezettség arra irányul, hogy felelősséget rójon a hitelezőre, illetve annak elkerülésére, az utóbbi nem hitelképes fogyasztóknak nyújtson hitelt.

 

A hitelező kizárólag a fogyasztó által szolgáltatott elemeken alapuló felvilágosítást tud adni ez utóbbi számára, a célból, hogy a fogyasztó dönteni tudjon a megkötendő hitelmegállapodás típusáról, anélkül hogy a hitelező köteles lenne a fogyasztó hitelképességét előzetesen értékelni. Mindazonáltal a hitelezőnek figyelembe kell vennie a fogyasztó hitelképességét, mivel ez az értékelés szükségessé teheti a nyújtott felvilágosítás kiigazítását.

 

 

Mint tudjuk a Kásler per uniós tárgyalásából, az Európai Bíróság döntését elősegítendő, egy tanácsnok részletes elemzést végez, érvel és javaslatot tesz.

 

Részletek Nils Wahl főtanácsnok indítványából (Ő volt a Kásler perben is a tanácsnok):  

 

ell-06.png

 

Fogyasztóvédelmi célból nagyon logikusan következik, hogy az ezen irányelv által előírt, szerződéskötést megelőző tájékoztatási és vizsgálati kötelezettséggel kapcsolatos bizonyítási tehernek főszabály szerint a hitelintézetet kell terhelnie. A hitelező kötelezhető arra, hogy a bíróság előtt bizonyítsa a szerződéskötést megelőző kötelezettségek megfelelő teljesítését, ami – ahogyan arra a francia kormány hivatkozott – magában foglalja azt, hogy a hitelezőnek bizonyítania kell, hogy bizonyos gondossággal járt el az őt terhelő tájékoztatási, valamint felvilágosítási kötelezettség teljesítésére vonatkozó bizonyítékok összegyűjtése és megőrzése során.

 

A nemzeti bíróság, amelynek feladata annak eldöntése, hogy a 2008/48 irányelvben előírt szerződéskötést megelőző különböző tájékoztatási, valamint vizsgálati kötelezettségeket teljes mértékben és megfelelően teljesítették‑e, köteles – amennyiben úgy véli, hogy az elé benyújtott dokumentumok nem elegendőek – a hitelintézetet felszólítani annak érdekében, hogy az bemutassa a hiányzónak ítélt dokumentumokat.

 

Úgy vélem, hogy a francia jogban érvényesülő azon szabály, amely alapján főszabály szerint a hitelezőt terheli a 2008/48 irányelv 5. és 8. cikkében foglalt, szerződéskötést megelőző kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos bizonyítási teher, számomra úgy tűnik, hogy nemcsak nem veszélyezteti a fogyasztók ezen irányelv által biztosított védelmét, hanem ennek a védelemnek a hatékonyságával teljes mértékben összeegyeztethető.

 

Úgy vélem, hogy a jelen ügyben szóban forgó záradékot egyáltalán nem lehet olyan záradéknak minősíteni, amellyel a hitelfelvevő fogyasztónak el kell ismernie a hitelintézetet terhelő szerződéskötést megelőző kötelezettség teljes körű és megfelelő teljesítését, és következésképpen olyan záradéknak, amely az említett kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos bizonyítási terhet megfordítja oly módon, hogy az a 2008/48 irányelv által biztosított jogok hatékony érvényesülését veszélyeztetheti.

 

Azt a választ javaslom a második kérdésre, hogy a 2008/48 irányelvvel nem ellentétes egy olyan szabványzáradék beillesztése, amelynek értelmében a hitelfelvevő elismeri, hogy megkapta az általános európai tájékoztatót. Egy ilyen záradék még nem szolgál szükségképpen bizonyítékul az ezen irányelvből fakadó kötelezettségek megfelelő és teljes körű teljesítésének bizonyításához.

 

Minden bankját perlőnek és pert még csak tervezőnek javaslom, hogy a saját ügyvédjét (ha még nem ismeri pontosan) az eredeti ítélet átadásával tájékoztassa. Nagyon-nagy jelentőségű dologról van szó, olyan fogyasztóvédelmi megállapításokról, melyek hazai bírósági eljárásokban elég ritkák.

 

http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=160946&pageIndex=0&doclang=HU&mode=req&dir=&occ=first&part=1&cid=408027

 

 

Fontos, hogy a PSZÁF 2006-ban két ajánlást is kiadott a megfelelő tájékoztatásról. Ezekből ídézetek:

 

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/alap-informaciok/ket-pszaf-ajanlas-2006-bol.html

 

 

 

Végül a kiadott sajtóközlemény:

 

ell-07.png

 

A hitelezőnek kell bizonyítania, hogy teljesítette a hitelfelvevő tájékoztatására és hitelképességének ellenőrzésére vonatkozó, szerződéskötést megelőző kötelezettségeit

 

Sérülne a tényleges érvényesülés elve, ha a hitelező kötelezettségei nemteljesítése bizonyításának terhe a fogyasztóra hárulna.

 

Az egyik uniós irányelv1 tájékoztatási és felvilágosítási kötelezettséget ír elő a hitelező számára annak érdekében, hogy a hitelfelvevő megalapozott döntést hozhasson a hitelmegállapodás megkötéséről. Ezen irányelv arra is kötelezi a hitelezőt, hogy általános európai fogyasztói hiteltájékoztatót bocsásson a fogyasztók rendelkezésére, valamint arra, hogy ellenőrizze a fogyasztó hitelképességét.

 

Franciaországban, két jogvita keretében, több személy is olyan helyzetbe került, hogy nem tudták fizetni a vonatkozó hitelmegállapodás havi törlesztő részleteit, így a bank a kölcsönadott összeg és kamatai haladéktalan visszafizetését követelte. Az e követelés ügyében eljáró francia bíróság megállapította, hogy a bank nem tudta bemutatni az általános európai fogyasztói hiteltájékoztatót, sem pedig bármely egyéb, azt bizonyító dokumentumot, hogy eleget tett felvilágosítási kötelezettségének. Az egyik ügyben azonban a hitelmegállapodásban szerepel egy szabványzáradék, amelyben a hitelfelvevő elismeri, hogy megkapta és megismerte e hiteltájékoztatót. A francia bíróság úgy ítéli meg, hogy az ilyen záradék nehézségeket okozhat, amennyiben azzal a hatással jár, hogy a fogyasztó hátrányára megfordítja a bizonyítási terhet.

 

E bíróság szerint az ilyen jellegű szabványzáradék lehetetlenné teheti a fogyasztó azon jogának gyakorlását, hogy vitassa a hitelező kötelezettségeinek maradéktalan teljesítését.

 

A hitelképesség ellenőrzésének kötelezettségét illetően a francia bíróság megállapítja, hogy a másik ügyben a hitelfelvevő nem nyújtotta be a banknak a pénzügyi helyzetének igazolására szolgáló dokumentumokat. E bíróság tehát azt a kérdést teszi fel, hogy elvégezhető-e a fogyasztó hitelképességének vizsgálata kizárólag a fogyasztó által előadott információkra támaszkodva, anélkül hogy ezeket az információkat más bizonyítékok útján ténylegesen ellenőrizték volna. A kérdést előterjesztő bíróság arra is keresi a választ, hogy a felvilágosítási és segítségnyújtási kötelezettség teljesítettnek tekinthető-e abban az esetben, ha a hitelező előzetesen nem vizsgálta meg a fogyasztó hitelképességét és igényeit.

 

A mai napon hozott ítéletében a Bíróság megállapítja, hogy az irányelv nem írja elő, hogy kinek kell azt bizonyítani, hogy a hitelező teljesítette tájékoztatási és a hitelképesség vizsgálatára vonatkozó kötelezettségeit, ily módon e kérdés megoldása az egyes tagállamok belső jogrendjétől függ. E tekintetben az szükséges, hogy a nemzeti jogi szabályok ne legyenek kevésbé kedvezők, mint a hasonló belső jogi helyzeteket szabályozó rendelkezések (az egyenértékűség elve), és az irányelv által biztosított jogok gyakorlását ne tegyék gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé (a tényleges érvényesülés elve).

 

Bár a Bíróságnak nincsenek kétségei a tekintetben, hogy a jelen ügyben tiszteletben tartották az egyenértékűség elvét, megállapítja, hogy a tényleges érvényesülés elve sérülne, amennyiben a hitelező kötelezettsége nem teljesítése bizonyításának terhe a fogyasztóra hárulna. A fogyasztó ugyanis nem rendelkezik olyan eszközökkel, amelyek lehetővé tennék számára annak bizonyítását, hogy a hitelező nem adta meg számára az előírt információkat, illetve nem ellenőrizte a hitelképességét. Ezzel szemben, a tényleges érvényesülés biztosított abban az esetben, ha a hitelező a bíróság előtt köteles igazolni a szerződést megelőző kötelezettségeinek megfelelő teljesítését: a gondos hitelezőnek ugyanis tudatában kell lennie az őt terhelő tájékoztatási, valamint felvilágosítási kötelezettség teljesítésére vonatkozó bizonyítékok összegyűjtésének és megőrzésének szükségességével.

 

A szóban forgó egyik hitelmegállapodásba foglalt szabványzáradékot illetően, az ilyen záradék nem teheti lehetővé a hitelező számára, hogy megkerülje kötelezettségeit. Ily módon a szóban forgó szabványzáradéknak nincs bizonyító ereje, azt a hitelezőnek meg kell erősítenie egy vagy több releváns bizonyítékkal. Hasonlóképpen, a fogyasztónak mindig képesnek kell lennie annak bizonyítására, hogy nem kapta meg a szabványzáradékban szereplő nyomtatványt, illetve, hogy ez nem tette lehetővé a hitelező számára, hogy teljesítse a rá háruló, szerződéskötést megelőző tájékoztatási kötelezettségeket. A Bíróság megállapítja, hogy ha az ilyen szabványzáradék a fogyasztó arra vonatkozó elismerését tartalmazza, hogy a hitelező maradéktalanul és megfelelő módon teljesítette a rá háruló, a szerződéskötést megelőző kötelezettségeket, akkor e záradék az említett kötelezettségek teljesítésére vonatkozó bizonyítási teher megfordulását eredményezi, ami sértheti az irányelvben elismert jogok tényleges érvényesülését.

 

Azt a kérdést illetően, hogy a fogyasztó hitelképességének vizsgálata elvégezhető-e kizárólag az általa előadott információkra támaszkodva, anélkül hogy ezeket az információkat más bizonyítékok útján ténylegesen ellenőrizték volna, a Bíróság megállapítja, hogy az irányelv mérlegelési mozgásteret biztosít a hitelező számára annak meghatározása érdekében, hogy a rendelkezésére álló információk elegendőek-e vagy sem a fogyasztó hitelképességének igazolásához, és hogy vizsgálnia kell-e a hitelképességet más tényezők segítségével. Ily módon a hitelező, az adott eset sajátos körülményeire figyelemmel, megelégedhet a fogyasztó által számára nyújtott információkkal, illetve dönthet úgy is, hogy szükség van ezen információk megerősítésére (mivel a fogyasztó által szolgáltatott információk ellenőrzése így nem szisztematikus), tekintettel arra, hogy a fogyasztó által tett, alá nem támasztott puszta nyilatkozatokat önmagukban nem lehet megfelelőeknek minősíteni, ha ezeket nem kísérik igazoló dokumentumok.

 

Egyébiránt, az irányelvből nem következik az, hogy a fogyasztó pénzügyi helyzetét és igényeit a megfelelő felvilágosítás nyújtását megelőzően kell értékelni. Főszabály szerint e két, szerződést megelőző kötelezettség között nem áll fenn kapcsolat. A hitelező tehát nyújthat úgy felvilágosítást a fogyasztó számára, hogy nem köteles előzetesen értékelni hitelképességét. Mindazonáltal, a hitelezőnek figyelembe kell vennie a fogyasztó hitelképességének értékelését, mivel ez az értékelés szükségessé teheti a nyújtott felvilágosítás kiigazítását.

 

Végül a Bíróság megállapítja, hogy a tájékoztatási kötelezettségeket, prekontraktuális jellegüknél fogva, a hitelmegállapodás megkötését megelőzően kell teljesíteni, tekintettel arra, hogy e felvilágosítást nem szükségszerűen kell külön iratban nyújtani, hanem e felvilágosítás szóban is megadható egy megbeszélés során. A Bíróság mindazonáltal emlékeztet arra, hogy az a kérdés, hogy e felvilágosítást milyen formában kell nyújtani a fogyasztó számára, a nemzeti jog körébe tartozik.

 

EMLÉKEZTETŐ: Az előzetes döntéshozatali eljárás lehetővé teszi a tagállami bíróságok számára, hogy az előttük folyamatban lévő jogvita keretében az uniós jog értelmezésére vagy valamely uniós jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdést terjesszenek a Bíróság elé. A Bíróság nem dönti el a tagállami bíróság előtti jogvitát. A nemzeti bíróság feladata, hogy az ügyet a Bíróság határozata alapján elbírálja. E határozat a tartalmilag hasonló kérdésben eljáró más nemzeti bíróságokat is köti.

 

A sajtó részére készített nem hivatalos kiadvány, amely nem köti a  Bíróságot.

Sajtófelelős: Lehóczki Balázs  (+352) 4303 5499

 

1

A fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 133., 66. o.; helyesbítés: HL 2009. L 207., 14. o., HL 2010. L 199., 40. o. és HL 2011. L 234., 46. o.)

 

 

Számomra egy ilyen anyagot végigolvasni, izgalmasabb mint egy hétköznapi krimi a tv-ben. Ti hogy vagytok ezzel?