Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2021.08.09

A francia devizahiteles C-609/19 ügy és kapcsolata, hatása a pereinkre

c-609---foto---01.png

 

 

A szerződés jellegzetessége:

11    (11)  Közelebbről az alapügyben szóban forgó szerződés olyan szerződési feltételeket tartalmazott, amelyek szerint:

–        a hitel futamideje öt évvel meghosszabbodik, és az euróban előírt törlesztőrészleteket elsősorban a kamatokra kell elszámolni, amennyiben az árfolyamváltozás növeli a kölcsönfelvevő hitelköltségét;

–        ha az euróban fizetendő törlesztőrészletek összegének fenntartása nem teszi lehetővé a számlán lévő tartozás teljes összegének megfizetését az – öt évvel meghosszabbított – eredeti hátralévő időtartam alatt, a havi törlesztőrészletek összege megemelkedik.

 

Vagyis árfolyamromlás esetén alapesetben nem nőtt a havi törlesztő részlet, viszont arányaiban csökkent a „tőketörlesztés”, mivel több lett elszámolva belőle kamatra. Viszont a futamidő max 5 évvel nőtt.

Csak később emeli a bank a havi törlesztő részletet, akkor ha a megnövelt futaidő alatt sem tudja kifizetni az adós az adósságát.

 

Az adós nem fizetett, így jött a végrehajtás:

13   (13)   2017. január 12‑i keresetlevelével a BNP Paribas Personal Finance a VE munkabérére vezetett végrehajtás engedélyezése iránti kérelemmel fordult a kérdést előterjesztő bírósághoz. E bank többek között azt kérte, hogy engedélyezzék VE munkabérének 234 182,61 euró összegben történő lefoglalását, azaz 185 695,26 eurót a főkövetelés, 48 487,35 eurót pedig kamat, költségek és járulékos költségek címén.

 

Miközben az adós csupán 143 ezer Eurót kapott

9    (9)    E szerződés 4,95%‑os kamatozású kölcsön nyújtásáról rendelkezett, amelyet főszabály szerint 276 rögzített, svájci frankban nyilvántartott és euróban visszafizetendő részletben kellett visszafizetni. Az említett szerződés megkötésének napján e kölcsön összege 143 421,53 euró, azaz 216 566,51 svájci frank volt.

 

Elrendelték az ingatlan kényszerértékesítését is:

12  (12)    A meg nem fizetett havi törlesztőrészleteket követően megállapították a követelés lejártát, és a tribunal de grande instance de Libourne (Libourne‑i általános hatáskörű elsőfokú bíróság, Franciaország) végrehajtást elrendelő bírája 2015. január 16‑án elrendelte az érintett ingatlan kényszerértékesítését.

 

A magyar fordítás során bekerült a szövegbe a „lerovó” és a „kirovó” kifejezés is.

16  (16)    A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy az alapügyben szóban forgó kölcsönszerződés több olyan feltételt is tartalmaz, amelyek a devizaátváltási mechanizmus részét képezik, és amelyek eredményeképpen az árfolyamkockázat be van építve a fogyasztó által fizetett havi törlesztőrészletekbe. E szerződési feltételek a törlesztőrészletek kamatokra történő elszámolásának szabályaira, a svájci frankban (kirovó pénznem) és euróban (lerovó pénznem) vezetett számlák működésére, valamint a kölcsön ötéves időszakkal történő meghosszabbodására vonatkoznak.

 

Az előterjesztő francia bíró szerint nem volt árfolyamkockázat tájékoztatás

18  (18)    A szerződés valamely feltételének világos és érthető jellegére vonatkozó értékelés elemeit illetően a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy VE jelentős mennyiségű információt kapott az alapügyben szóban forgó kölcsön felvételét megelőzően, amelyek különösen az euró és a svájci frank közötti paritás stabil jellegét hangsúlyozták. Az árfolyamkockázatot, amely az alapügyben szóban forgó kölcsönszerződés több feltételének együttes alkalmazásából ered, e szerződés egyáltalán nem említi.

 

Az érvelésében az Európai Unió Bírósága (Curia - EUB) gyakran idézi a korábbi magyar devizahiteles ügyeket

32   (32)   E tekintetben a devizában nyilvántartott és hazai pénznemben törlesztendő kölcsönszerződéseket illetően a Bíróság kifejtette, hogy az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított árunak vagy nyújtott szolgáltatásnak való megfelelésére vonatkozó feltételek tisztességtelen jellege értékelésének kizárása nem alkalmazható az olyan feltételekre, amelyek a törlesztőrészletek kiszámítása céljából a kölcsönszerződésben meghatározott külföldi pénznem átváltási árfolyamának meghatározására korlátozódnak, anélkül azonban, hogy bármilyen átváltási szolgáltatást nyújtana a hitelező az említett számítás során, és ennélfogva e feltételek nem tartalmaznak semmilyen „díjazást”, amelynek a hitelező által nyújtott szolgáltatás ellenszolgáltatásaként való megfelelése a tisztességtelen jellege tekintetében nem értékelhető a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében (2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítélet, C‑26/13, EU:C:2014:282, 58. pont).

33  (33)    A Bíróság ugyanakkor azt is kifejtette, anélkül azonban, hogy e megállapítást kizárólag a külföldi pénznemben nyilvántartott és ugyanezen pénznemben visszafizetendő kölcsönszerződésekre korlátozta volna, hogy a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó feltételei e szerződés elsődleges tárgyát határozzák meg (lásd különösen: 2018. szeptember 20‑i OTP Bank és OTP Faktoring ítélet, C‑51/17, EU:C:2018:750, 68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2019. március 14‑i Dunai ítélet, C‑118/17, EU:C:2019:207, 48. pont).

Vagyis ha nincs pénzváltás, akkor nem lehet érte díjat felszámolni. Az ítélet ezen részében , még csak arról van érvelés, hogy egyáltalán a tisztességesség vizsgálható-e bíróságon?

 

A Curia megfogalmazza a kölcsön lényegét:

35  (35)     E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a hitelező a hitelszerződéssel arra vállal alapvetően kötelezettséget, hogy bizonyos pénzösszeget bocsát a hitelfelvevő rendelkezésére, míg az utóbbi a maga részéről alapvetően azt a kötelezettséget vállalja, hogy általában kamatokkal növelten, előre meghatározott részletekben visszafizeti ezt a pénzösszeget. Egy ilyen szerződés alapvető szolgáltatásai tehát egy pénzösszeghez kapcsolódnak, amelyet a folyósítás és a visszafizetés pénznemének a hitelszerződésben történő rögzítésével kell meghatározni. Ennélfogva a hitel meghatározott pénznemben történő visszafizetésének kötelezettsége főszabály szerint az adós kötelezettségének természetével függ össze, nem pedig a fizetés módját érintő járulékos elemre vonatkozik, ezért a hitelszerződés lényeges elemének minősül (2017. szeptember 20‑i Andriciuc és társai ítélet, C‑186/16, EU:C:2017:703, 38. pont).

Tehát a „rendelkezésre bocsátott pénzösszeget” kell a hitelfelvevőnek „általában kamatokkal növelten” visszafizetni. Azon még lesz a jövőben vita, hogy a „külföldi pénznemben nyilvántartott” összeg miként tekinthető „rendelkezésre bocsátott pénzösszegnek” ha nem volt semmilyen pénzváltás. Azonban ez a perben nem volt kérdés.

 

 

A legfontosabb fogyasztóvédelmi elv:

41  (41)    Az átláthatóság követelményére vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlat szerint a fogyasztó számára alapvető jelentőséggel bír, hogy a szerződéskötést megelőzően tájékoztatást kapjon a szerződési feltételekről és a szerződéskötés következményeiről. Többek között ezen információk alapján dönti el a fogyasztó, hogy az eladóval vagy szolgáltatóval – az általuk előzetesen meghatározott feltételeket elfogadva – szerződéses kapcsolatba lép‑e (2020. március 3‑i Gómez del Moral Guasch ítélet, C‑125/18, EU:C:2020:138, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

 

Fontos a korrekt tájékoztatás, mert a fogyasztó hátrányos helyzetben van.

 

42    (42)   Ebből következik, hogy a szerződési feltételek átláthatóságának a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdéséből és 5. cikkéből eredő követelménye nem korlátozható kizárólag a feltételek alaki és nyelvtani szempontból érthető jellegére. Mivel az ezen irányelv által létrehozott védelmi rendszer azon az elven alapul, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van többek között a tájékozottsági szintje tekintetében, a szerződési feltételek világos és érthető megfogalmazásának, következésképpen az átláthatóságnak az említett irányelvben előírt e követelményét kiterjesztő módon kell értelmezni (2020. március 3‑i Gómez del Moral Guasch ítélet, C‑125/18, EU:C:2020:138, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

 

Most jönnek azok a szempontok, melyek megjelennek a magyar Kúria indoklásaiban:

43    (43)   Következésképpen az említett követelményt úgy kell értelmezni, hogy az nemcsak azt írja elő, hogy az érintett szerződési feltétel alaki és nyelvtani szempontból érthető legyen a fogyasztó számára, hanem azt is lehetővé kell tennie, hogy a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó megértse e szerződési feltétel konkrét működését, és így pontos és érthető kritériumok alapján felmérje az ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt, potenciálisan jelentős gazdasági következményeit (2020. március 3‑i Gómez del Moral Guasch ítélet, C‑125/18, EU:C:2020:138, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

 

Újabb magyar vonatkozás:

49   (49)    E tekintetben, amint azt az Európai Rendszerkockázati Testület a devizahitelezésről szóló, 2011. szeptember 21‑i ERKT/2011/1. sz. ajánlásában (HL 2011. C 342., 1. o.) hangsúlyozta, a pénzügyi intézményeknek elegendő tájékoztatást kell nyújtaniuk a kölcsönfelvevők számára ahhoz, hogy ez utóbbiak tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak, és e tájékoztatásnak ki kell terjednie legalább a kölcsönfelvevő lakóhelye szerinti tagállam törvényes fizetőeszköze súlyos leértékelődésének és a külföldi kamatláb emelkedésének a törlesztőrészletekre gyakorolt hatására (A. ajánlás – A kölcsönfelvevők kockázattudatossága, 1. pont) (2018. szeptember 20‑i OTP Bank és OTP Faktoring ítélet, C‑51/17, EU:C:2018:750, 74. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50    (50)    A Bíróság rámutatott különösen arra, hogy a kölcsönfelvevőnek világos tájékoztatást kell kapnia arról, hogy a devizaalapú kölcsönszerződés aláírásával árfolyamkockázatot vállal, amely gazdaságilag nehezen viselhetővé válhat, amennyiben az a pénznem, amelyben jövedelmét kapja, leértékelődik. Továbbá a szolgáltatónak fel kell hívnia a figyelmet a lehetséges árfolyamváltozásokra és az ilyen szerződés megkötésével járó kockázatokra (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 20‑i OTP Bank és OTP Faktoring ítélet, C‑51/17, EU:C:2018:750, 75. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

 

A fentieket a Cúria összefoglalta és kiemelte, hogy a banknak kell megadni a szükséges tájékoztatást (vagyis nem az adós dolga, hogy bárhol is információkat keresgéljen)

51   (51)   Ebből következik, hogy az átláthatóság követelményének tiszteletben tartása érdekében a szolgáltató által nyújtott tájékoztatásnak lehetővé kell tennie a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó számára nem csupán annak megértését, hogy az árfolyamváltozástól függően a számla pénzneme és a fizetés pénzneme közötti paritás változása kedvezőtlen következményekkel járhat a pénzügyi kötelezettségei tekintetében, hanem azt is, hogy a devizában nyilvántartott kölcsön felvétele keretében megértse azt a tényleges kockázatot is, amelynek a szerződés teljes időtartama alatt kiteszi magát abban az esetben, ha az a pénznem, amelyben jövedelmét kapja, a számla pénzneméhez képest jelentősen leértékelődik.

 

A „számszerűsített szimuláció” új elemnek tűnik:

52   (52)    Ennek keretében le kell szögezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott számszerűsített szimulációk hasznos információnak minősülhetnek, ha kellő mennyiségű és pontos adatokon alapulnak, továbbá objektív értékeléseket tartalmaznak, amelyeket világosan és érthetően közöltek a fogyasztóval. Az ilyen szimulációk csak e körülmények között tehetik lehetővé a szolgáltató számára, hogy felhívja e fogyasztó figyelmét a szóban forgó szerződési feltételek esetlegesen jelentős negatív gazdasági következményeinek kockázatára. Márpedig, amint bármely más, a fogyasztó kötelezettségvállalásának terjedelmére vonatkozó, a szolgáltató által közölt információnak, a számszerűsített szimulációknak is hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy e fogyasztó megértse a lehetséges árfolyamváltozásokhoz kapcsolódó, hosszú távú kockázat, és így a devizában nyilvántartott kölcsönszerződés megkötésével járó kockázatok valódi mértékét

 

Szintén új elemnek tűnik, hogy nem megfelő az a tájékoztatás, mely szerint „szerződés teljes időtartama alatt stabil marad” várhatóan az árfolyam

53   (53)   Így egy devizaalapú kölcsönszerződés keretében, amely a fogyasztót árfolyamkockázatnak teszi ki, nem felel meg az átláthatóság követelményének az, ha az e fogyasztóval közölt információk – még ha jelentős mennyiségűek is – azon a feltételezésen alapulnak, hogy a számla pénzneme és a fizetés pénzneme közötti paritás e szerződés teljes időtartama alatt stabil marad. Ez különösen akkor van így, ha a szolgáltató nem tájékoztatta a fogyasztót az árfolyamváltozásra esetlegesen kiható gazdasági háttérről, így a fogyasztó számára nem tették lehetővé, hogy konkrétan megértse azt, hogy a devizában nyilvántartott kölcsön felvétele esetlegesen súlyos következményekkel járhat a pénzügyi helyzetére.

 

Szerepelni kell a tájékoztatásban annak, hogy „különös kockázatokkal” jár a szerződés

54    (54)  Másodszor, a jelen ítélet 46. pontjában említett értékelés szempontjából releváns elemek között szerepel a pénzügyi intézmény által a szerződéskötést megelőző és szerződéses dokumentumokban használt nyelvezet is. Közelebbről az a körülmény, hogy e dokumentumokban nem szerepel a kölcsönfelvevőt kifejezetten arról tájékoztató szöveg vagy magyarázat, hogy a devizában nyilvántartott kölcsönszerződés különös kockázatokkal jár, megerősítheti, hogy az átláthatóság követelménye, amint az többek között a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdéséből ered, nem teljesül.

 

Új elem még, hogy a banknak vannak ismeretei az árfolyamváltozás előrejelzésről.

68   (68)   Tekintettel a szolgáltató azon előre látható gazdasági környezetre vonatkozó ismereteire, amely hatással lehet az árfolyamváltozásra, továbbá figyelemmel arra, hogy e szolgáltató megfelelőbb eszközökkel rendelkezik az árfolyamkockázat előrejelzésére, amely kockázat a szerződés időtartama alatt bármely időpontban megvalósulhat, valamint tekintettel az árfolyamváltozással kapcsolatos azon jelentős kockázatra, amelyet az alapügyben szóban forgóhoz hasonló szerződési feltételek a fogyasztóra hárítanak, meg kell állapítani, hogy az ilyen szerződési feltételek a felek érintett kölcsönszerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idézhetnek elő a fogyasztó kárára.

 

 

Most pedig a magyar Kúria 2021. januári ítéletéből:

 

"[33] A felperesek helytállóan hivatkoztak arra, az irányelv által létrehozott védelmi rendszer azon az elven alapszik, hogy a fogyasztó a pénzügyi szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van többek között az információs szintje tekintetében, ezért a szerződési feltételek világos és érthető megfogalmazásának, és következésképpen az átláthatóságnak a 4. cikk (2) bekezdésében írt követelményét kiterjesztő módon kell érteni (C-186/16. 44. pont). Mindezért magának a pénzügyi intézménynek a fogyasztó részére adott tájékoztatásából kell kitűnnie mindazon információnak, amely alapján egy általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó megalapozott döntéseket hozhat (C-186/16. 49. és 51. pontok)".

 

" [36] Az EU Bíróság határozataiban írtak szerint a tájékoztatásnak ki kell térnie a kölcsönfelvevő lakóhelye szerinti tagállam fizetőeszköze súlyos leértékelődésének és a külföldi kamatlábak emelkedésének a törlesztőrészletekre gyakorolt hatására (C-186/16. 49.pont); azon mechanizmus konkrét működésére, amelyre az érintett feltétel utal, valamint adott esetben az e mechanizmus és a többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyra oly módon, hogy a fogyasztó pontos és érthető szempontok alapján értékelhesse a számára ebből eredő gazdasági következményeket (C-186/16. 45. pont, C-26/13, 75. pont); arra, hogy a fogyasztó a devizaalapú kölcsönszerződés aláírásával bizonyos mértékű árfolyamkockázatot vállal, amely gazdaságilag nehezen viselhetővé válhat, amennyiben az a pénznem, amelyben jövedelmét kapja, leértékelődik (C-186/16. 50. pont). Az irányelvben előírt világos és érthető megfogalmazás követelményének megfelel az a devizaalapú kölcsönszerződés is, amely úgy terheli a fogyasztóra az árfolyamkockázatot, hogy nem figyelmezteti kifejezetten arra, az árfolyamváltozásnak nincs felső határa (azaz nem szükséges, hogy a „korlátlan” vagy „nincs felső határa” kifejezéseket kifejezetten tartalmazza a kikötés), de csak abban az esetben, ha egyfelől a fogyasztót nem csupán arról a lehetőségről tájékoztatták, hogy annak a devizának az árfolyama, amelyben a kölcsönszerződést megkötötték, emelkedhet vagy csökkenhet, hanem értékelni tudja az árfolyamkockázatnak a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt – esetlegesen jelentős – gazdasági következményeit is (C-227/18. számú végzés 40.). Arra alappal hivatkozott az alperes, hogy sem az EU Bíróság, sem a jogegységi határozatok olyan elvárást nem fogalmaztak meg, miszerint a tájékoztatásnak konkrét adatokat, számítást, illetve az árfolyam várható alakulásának bemutatását is tartalmaznia kellene, feltéve, ha ennek hiányában is a tájékoztatásból az árfolyamkockázat mibenléte és annak gazdasági következményei világosan és egyértelműen felismerhetők

 

„[39] A szerződésben nyújtott tájékoztatás ugyanakkor nem hívja fel a fogyasztó figyelmét kellő súllyal, átlátható módon az árfolyamkockázat mibenlétére, az árfolyamromlás valós, lehetséges, jelentős, a szerződésben szereplő 10%-os mértéket akár jelentősen meghaladó mértékére, arra, hogy annak esetleges előre nem látható bekövetkezése az adós fogyasztó gazdasági helyzetét rendkívül súlyosan érintheti..."

 

"[40] A Kúria tehát úgy ítélte, hogy a fogyasztó felperesek számára a nyújtott tájékoztatás alapján nem volt „egyértelműen felismerhető" az átlagos fogyasztó mércéjén keresztül, hogy a szerződésben szereplő azon rendelkezés, amely szerint az árfolyamkockázatot átvállalják, pontosan mit jelent, milyen következményekkel jár. Ez okból a 2/2014. PJE határozat 1. pontjában írtakat a később meghozott EU Bírósági ítéletekben meghatározott szempontokkal együtt értelmezve úgy ítélte meg, hogy az adott ügyben bizonyítottan nyújtott, az árfolyamkockázatról történt tájékoztatás nem felel meg a tisztességes tájékoztatással szemben felállított követelményrendszernek. Az egyéb szerződéses rendelkezések, valamint a tájékoztatás időpontja alapján sem lehet ettől eltérő következtetésre jutni az alább kifejtettek szerint."

Budapest, 2021. január 28.

Gfv.VII.30.090/2020/09

Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Tibold Ágnes sk. előadó bíró, Dr. Osztovits András sk. bíró, Dr. Harter Mária sk. bíró, Dr. Mocsár Attila Zsolt sk. bíró

 

 

 

A Kúria 2021. júniusi ítéletéből:

 

[21] Az 1959-es Ptk. 205.§-ának (3) bekezdése értelmében a felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek és tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről. Ezt az általános együttműködési és tájékoztatási kötelezettséget fogyasztónak minősülő ügyféllel kötendő, devizahitel nyújtására irányuló szerződés esetén az 1996-os Hpt. 203.§-a akként konkretizálja, hogy a pénzügyi intézménynek fel kell tárnia a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot, amelynek tudomásul vételét az ügyfél aláírásával igazolja.

 

[22] Az EUB-nak az árfolyamkockázati tájékoztatással összefüggésben felállított követelményrendszere szerint a tájékoztatásnak ki kell térnie a kölcsönfelvevő lakóhelye szerinti tagállam fizetőeszköze súlyos leértékelődésének és a külföldi kamatlábak emelkedésének a törlesztőrészletekre gyakorolt hatására, annak a mechanizmusnak a konkrét működésére, amelyre az érintett feltétel utal, továbbá arra, hogy a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó megértse, hogy az árfolyamkockázatot ő viseli, végül arra is, hogy az árfolyamváltozásnak nincs felső határa, az korlátlan.

Nem elegendő annak lehetőségéről tájékoztatni a fogyasztót, hogy annak a devizának az árfolyama, amelyben a kölcsönszerződést megkötötték emelkedhet, vagy csökkenhet, hanem értékelni kell tudnia az árfolyamkockázatnak a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt - esetlegesen jelentős - gazdasági következményeit is.

 

[23] A perbeli esetben az árfolyamkockázati tájékoztatásból hiányzik a jelentős árfolyamromlásra utaló figyelemfelhívás, az arra irányuló figyelmeztetés, hogy a fogyasztót illetően ennek esetlegesen súlyos gazdasági következményei lehetnek.

Az EUB több határozatban is megfogalmazott iránymutatása szerint nem meghatározott kifejezéseknek kell szerepelniük az árfolyamkockázati tájékoztatóban, hanem a tájékoztatás egészének kell alkalmasnak lennie arra, hogy a fogyasztó felismerje annak a veszélyét: az árfolyamromlás valós, a kölcsön futamideje alatt bekövetkezhet, akár jelentős is lehet, így a gazdasági helyzetét súlyosan érintheti.

 

[25] A perbeli árfolyamkockázati tájékoztatás alapján nem volt egyértelműen felismerhető a kockázatvállalás jelentősége, az abból eredő - esetleg - súlyos gazdasági következmények felmérésére nem szolgáltatott kellő adatot. Az adott tájékoztatás nem felel meg a tisztességes árfolyamkockázati tájékoztatással szemben támasztott követelményrendszernek, ezért az I. rendű felperes nem megfelelő tájékoztatása, illetve készfizető kezes II. rendű felperes árfolyamkockázati tájékoztatásának elmaradása következtében az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződéses rendelkezés tisztességtelen, melynek következtében a 2010. február 8- án megkötött szerződés teljes egészében érvénytelen, ezért közvetlen végrehajtás alapjául nem szolgálhat, a felperesek ellen indult végrehajtások megszüntetése indokolt.

Budapest, 2021. június 16.

Pfv.I.21.000/2020/8

Dr. Harter Mária s.k. a tanács elnöke, dr. Mocsár Attila Zsolt s.k. előadó bíró, dr. Varga Edit s.k. bíró

 

 

Mi magyarok 100%-os árfolyam emelkedést "kaptunk" a CHF alapú kölcsönnel, az adott ügyben a franciák 40%-ot.

Igaz, nálunk volt „forintosítás”, míg náluk nem volt „eurosítás”.

 

c-609---foto---02.png

 

A franciák is és mi is perelhetünk a megtévesztő, tisztességtelen árfolyamkockázat ismertetés miatt.

 

Na persze jobb lenne, ha nem kellene perelni, hanem minden szerződést újraszámolnának a bankok árfolyamemelkedés nélkül (a folyosításkori MNB árfolyammal).

 

Akit meg kár ért, az meg kapjon kártérítést.