Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2021.06.05

A devizahitel a Curia éves jelentéseiben

a-devizahitel-a-curia-eves-jelenteseiben---kep.png

 

(részletek)

 

Jóllehet a Bíróság által 2020‑ban befejezett ügyek száma (792 ügy) szintén alatta marad a Bíróság által 2019‑ben elbírált ügyeknek (865 ügy), mégis ki kell emelnünk, hogy e szám magasabb a 2017‑ben és 2018‑ban befejezett ügyek számánál (az előbbi esetben 699, az utóbbi esetben 760 ügy), ami arról tanúskodik, hogy az Intézmény összes tagja és teljes személyi állománya figyelemre méltó erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy az egészségügyi válsághelyzet által rendkívüli módon megbonyolított körülmények ellenére továbbra is biztosított legyen az Intézményre háruló feladat ellátása. Mint az kitűnik a jelen fejezet második részéből, a Bíróság az elmúlt év során mindvégig továbbra is kijelölte az ítélkezési gyakorlat irányvonalát olyan jelentős és változatos területeken, mint a jogállamiság értékeinek, valamint az alapvető szabadságoknak és jogoknak a védelme, a menekültügyi és bevándorlási politika, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség, a belső piac, a szociálpolitika, a környezetvédelem vagy akár a fogyasztóvédelem.

(14. oldal)

 

 

https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2021-06/qd-ap-21-001-hu-n.pdf

 

 

 

XVIII. Fogyasztóvédelem

 

A fogyasztóvédelem területén három ítéletet kell kiemelni. Ezek az ítéletek a 93/13 irányelv292 (a továbbiakban: a tisztességtelen feltételekről szóló irányelv) értelmezésére vonatkoznak. Az első ítélet tárgya a kötelező törvényi és rendeleti rendelkezéseket tükröző szerződési feltételek tekintetében előírt kizártság értelmezése, valamint a nemzeti bíróságnak valamely szerződési feltétel átláthatóságának vizsgálatára és esetleges tisztességtelen jellegének megállapítására vonatkozó hatásköre. A második ítélet arra vonatkozik, hogy mire terjed ki a nemzeti bíróság által valamely szerződési feltétel esetlegesen tisztességtelen jellege tekintetében hivatalból elvégzett vizsgálat, valamint e bíró azon kötelezettségére, hogy e vizsgálat keretében bizonyítást vegyen fel. A harmadik ítélet tárgya a „fogyasztó” fogalmának értelmezése.

(180. oldal)

 

 

A 2020. március 11-i Lintner ítéletben (C-511/17, EU:C:2020:188) a Bíróság azt vizsgálta, hogy a tisztességtelen feltételekről szóló irányelv alapján mire terjednek ki a nemzeti bírságot terhelő azon kötelezettségek, amelyek egyrészt a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató által megkötött, devizában nyilvántartott kölcsönszerződésben szereplő szerződési feltételek esetlegesen tisztességtelen jellegének hivatalbóli vizsgálatára, másrészt pedig az e vizsgálat keretében történő hivatalbóli bizonyításfelvételre vonatkoznak.

 

Ez az ítélet a Fővárosi Törvényszék (Magyarország) által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem kereteibe illeszkedik. Lintner Györgyné egy ingatlan jelzálogjoggal biztosított, devizában nyilvántartott olyan kölcsönszerződésben szereplő bizonyos feltételek állítólag tisztességtelen jellege tárgyában indított keresetet e bíróság előtt, amelyet egy pénzügyi intézménnyel kötött. E feltételek értelmében e pénzügyi intézménynek joga volt ahhoz, hogy e kölcsönszerződést egyoldalúan módosítsa. Miután a kérdést előterjesztő bíróság elutasította e keresetet, a felperes által előterjesztett fellebbezést követően a másodfokú bíróság visszautalta elé az ügyet, és arra kötelezte e bíróságot, hogy hivatalból vizsgálja meg azokat a szerződési feltételeket, amelyeket a felperes az eredeti keresetében nem vitatott, és amelyek többek között a közjegyzői ténytanúsítványra, a felmondás okaira és egyes, a fogyasztót terhelő költségekre vonatkoztak.

 

Először is, a Bíróság kimondta, hogy a bíróság nem köteles hivatalból és egyenként megvizsgálni az összes többi olyan szerződési feltételt, amelyet e fogyasztó keresettel nem támadott, annak ellenőrzése érdekében, hogy azok tisztességteleneknek tekinthetők-e, hanem csak azokat a feltételeket kell megvizsgálnia, amelyek kapcsolódnak a jogvita tárgyához, ahogyan azt a felek meghatározták. Így a Bíróság pontosította, hogy e vizsgálatnak tiszteletben kell tartania a jogvita tárgyának kereteit, amely alatt azt a célt kell érteni, amelyet valamely fél a felek által ennek érdekében előadott kérelmek és jogalapok fényében értelmezett követelései révén el akar érni. Következésképpen a nemzeti bíróság e keretek között köteles hivatalból megvizsgálni valamely szerződési feltételt, mindezt pedig annak elkerülése érdekében, hogy a fogyasztó követeléseit elutasítsa egy – adott esetben jogerőre emelkedő – határozattal, miközben e követeléseknek helyt lehetett volna adni, ha e fogyasztó a tájékozatlansága folytán nem mulasztott volna el hivatkozni e feltétel tisztességtelen jellegére. A Bíróság másfelől hangsúlyozta, hogy annak érdekében, hogy ne sérüljön az említett irányelv által a fogyasztók részére biztosított védelem hatékony érvényesülése, a nemzeti bíróság nem értékelheti formálisan az elé terjesztett követeléseket, hanem épp ellenkezőleg, azok tartalmát az alátámasztásuk érdekében felhozott jogalapok fényében kell feltárnia.

 

Másodszor, ami valamely feltétel tisztességtelen jellege hivatalbóli vizsgálatának lebonyolítását illeti, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy ha a nemzeti bíróság elé terjesztett iratanyagban foglalt jogi és ténybeli elemek komoly kétségeket támasztanak bizonyos olyan feltételek tisztességtelen jellegét illetően, amelyekre a fogyasztó nem hivatkozott, viszont amelyek kapcsolatban állnak a jogvita tárgyával, e bíróság feladata, hogy ezen iratanyag kiegészítése érdekében szükség esetén hivatalból bizonyítást vegyen fel, a kontradiktórius eljárás elvének tiszteletben tartásával felhívva a feleket, hogy adják meg neki az ehhez szükséges felvilágosításokat és dokumentumokat.

 

Végül, harmadszor, a Bíróság megállapította, hogy jóllehet a fogyasztó követeléseinek alapjául szolgáló szerződési feltétel tisztességtelen jellegének értékeléséhez figyelembe kell venni a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató által megkötött szerződés összes többi feltételét, e figyelembevétel nem vonja maga után az eljáró nemzeti bíróság azon kötelezettségét, hogy hivatalból vizsgálja meg ezen összes feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegét.

(183. oldal)

 

 

E kérelem azon ügyek sorozatának képezi részét, amelyeket a devizában nyilvántartott fogyasztói kölcsönszerződésekkel kapcsolatos magyar jogszabályok tárgyában terjesztettek a Bíróság elé. Lásd többek között a Bíróság 2018. május 31-i Sziber ítéletét (C-483/16, EU:C:2018:367), 2018. szeptember 20-i OTP Bank és OTP Faktoring ítéletét (C-51/17, EU:C:2018:750), valamint 2019. március 14-i Dunai ítéletét (C-118/17, EU:C:2019:207).

 

 

A 2020. április 2-i Budapest Bank és társai ítéletben (C-228/18, EU:C:2020:265) a Bíróság pontosította az annak meghatározása során alkalmazandó kritériumokat, hogy…

(122. oldal)

 

 

 

2018-as jelentésben:

 

https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2019-06/_ra_2018_hu.pdf

 

 

A 2018. május 31-én hozott Sziber ítélet (C-483/16, EU:C:2018:367) a Bíróságnak alkalmat nyújtott arra, hogy határozzon az olyan nemzeti szabályozásnak a 93/13 irányelv 7. cikkével való összeegyeztethetőségéről, amely eljárási többletkövetelményeket támaszt a fogyasztókkal kötött szerződésekben szereplő feltételek tisztességtelen jellegének a vitatására vonatkozóan. Az alapügy tárgyát képező jogvita egy magánszemély és egy magyar bank között volt folyamatban egy lakásvásárlás céljára megkötött olyan kölcsönszerződésben foglalt bizonyos feltételek tisztességtelenségének megállapítása iránti kérelem tárgyában, amelynek értelmében a kölcsön folyósítása és törlesztése forintban (HUF) történt, viszont amelyet a kifizetés napján irányadó árfolyam alapján svájci frankban (CHF) tartottak nyilván.

 

A Bíróság először is emlékeztetett arra, hogy az uniós jog nem harmonizálja a valamely szerződési feltétel állítólag tisztességtelen jellegének vizsgálatára irányuló eljárásokat. Ezen eljárások így az egyes tagállamok belső jogrendjébe tartoznak, azzal a feltétellel azonban, hogy azok nem lehetnek kedvezőtlenebbek a hasonló jellegű belső jogi esetekre vonatkozókhoz képest (az egyenértékűség elve), továbbá a Charta 47. cikke szerintinek megfelelő hatékony bírói jogvédelmet kell biztosítaniuk (a tényleges érvényesülés elve).

 

A Bíróság az egyenértékűség elvének tiszteletben tartására irányuló vizsgálata keretében emlékeztetett arra, hogy az uniós jogra alapított igényeit érvényesítő fogyasztóval szembeni eljárási többletkövetelmények előírása önmagában nem jelenti azt, hogy az említett eljárási szabályok vele szemben kedvezőtlenebbek lennének. A helyzetet ugyanis az érintett eljárási rendelkezéseknek a nemzeti hatóságok előtti eljárás egészében elfoglalt helyére, ezen eljárás lefolytatására, valamint e rendelkezések sajátosságaira figyelemmel kell megvizsgálni.

 

Következésképpen a Bíróság a 93/13 irányelv 7. cikkét úgy értelmezte, hogy azzal elvileg nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely különleges eljárási követelményeket állapít meg az olyan fogyasztók által indított keresetek vonatkozásában, akik az árfolyamrésre vonatkozó feltételt és/vagy az egyoldalú szerződésmódosítási jogra vonatkozó feltételt tartalmazó, devizában nyilvántartott kölcsönszerződéseket kötöttek, feltéve hogy az ilyen szerződésben foglalt feltételek tisztességtelen jellegének megállapítása lehetővé teszi azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó e tisztességtelen feltételek hiányában lett volna.

 

Végezetül a Bíróság a 93/13 irányelv hatálya tekintetében megállapította, hogy ezen irányelv a határokon átnyúló elemet nem tartalmazó helyzetekre is alkalmazandó. Hangsúlyozta ugyanis, hogy azon uniós jogszabályok, amelyek a tagállamokban valamely konkrét jogterületet harmonizálnak, az alapeljárásban vizsgált helyzet tisztán belföldi jellegétől függetlenül alkalmazandók.

(110. oldal)

 

 

 

 

2015-ös jelentésben:

 

 

A 2015. január 21-én kihirdetett Unicaja Banco és Caixabank ítélet (C-482/13, 484/13, C-485/13 és C-487/13, EU:C:2015:21) alapjául szolgáló egyesített ügyekben a Bíróság a tisztességtelen feltételekről szóló 93/13 irányelv95 6.  cikkének (1)  bekezdését a jelzálogjogok érvényesítése iránti végrehajtási eljárások vonatkozásában értelmezte. Ezen ügyekben azt a spanyol szabályozást kifogásolták, amelynek értelmében ha a szerződések a törvényes kamatmértéknél háromszor magasabb mértékű késedelemi kamatot írnak elő, a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárás során eljáró nemzeti bíróság köteles a jelzálogalapú kölcsönszerződés vonatkozó feltétele alapján fennálló tartozás összegét olyan késedelmi kamattal újraszámítani, amely nem haladja meg ezt a küszöbértéket.

 

E tekintetben a Bíróság megállapította, hogy a 93/13 irányelv 6.  cikkének (1)  bekezdésével nem ellentétes egy ilyen szabályozás, amennyiben nem határozza meg előre az említett nemzeti bíróságnak az ilyen feltétel tisztességtelen jellegére vonatkozó értékelését, és nem képezi akadályát annak, hogy e bíróság a szóban forgó feltételt mellőzze, ha meg kell állapítania annak „tisztességtelen” jellegét. Ugyanis, ha a nemzeti bíróság olyan szerződési feltételt észlel, amely a nemzeti jog által előírt késedelmi kamat mértékénél alacsonyabb mértékű késedelmi kamatra vonatkozik, az ilyen törvényes felső határ kikötése nem akadályozza meg az említett bíróságot abban, hogy e feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegét értékelje. Ezzel szemben ha valamely jelzálogalapú kölcsönszerződési feltételben előírt késedelmi kamatmérték magasabb a nemzeti jog által előírt mértéknél, és azt e jog alapján csökkenteni kell, az ilyen körülmény nem akadályozhatja meg azt, hogy a nemzeti bíróság e mérséklésre irányuló intézkedésen túl levonhassa az e kamatmértéket tartalmazó feltételnek a 93/13 irányelv szerinti esetleges tisztességtelen jellegéből származó valamennyi következtetést, adott esetben e feltétel megsemmisítése által.

 

A 2015. október 1-jén meghozott ERSTE Bank Hungary ítéletben (C-32/14, EU:C:2015:637) a Bíróság olyan nemzeti jogszabályokkal kapcsolatos ügyben pontosította a 93/13 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének és 7. cikke (1)  bekezdésének értelmezését, amely jogszabályok a közjegyző számára lehetővé teszik, hogy az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződést végrehajtási záradékkal lássa el, vagy megtagadja annak törlését, holott nem került sor bírósági felülvizsgálatra. Az alapügy egy bankkal kötött kölcsönszerződés és jelzálogszerződés alapján egy magyar fogyasztó által aláírt kötelezettségvállaló nyilatkozatot illetően kiállított ilyen közjegyzői végrehajtási záradék törlésének a közjegyző általi megtagadásának hatályon kívül helyezése iránti kérelemre vonatkozott.

 

A Bíróság kiemelte, hogy a 93/13 irányelv nem szabályozza azt a kérdést, hogy a bírósági funkcióhoz közvetlenül kapcsolódó hatáskörök gyakorlásának lehetőségét ki kell‑e terjeszteni a közjegyzőre olyan körülmények között, amelyek között a nemzeti jogszabályok azt a hatáskört ruházzák rá, hogy a szerződésre vonatkozó közokiratot végrehajtási záradékkal lássa el, majd később törölje azt. Márpedig a végrehajtás és az ennek keretében a közjegyzőkre ruházott feladatok nemzeti mechanizmusainak uniós jogi harmonizációja hiányában az ilyen szabályok megállapítása az eljárási autonómia elve alapján az egyes tagállamok jogrendjébe tartozik, azzal a feltétellel azonban, hogy tiszteletben tartják az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvét. A tényleges érvényesülés elvét szem előtt tartva a Bíróság megállapította, hogy a 93/13 irányelv az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó részvételével zajló jogvitákban előírja az ilyen jogvitákban eljáró nemzeti bíróság pozitív, a szerződő feleken kívüli beavatkozását. Ugyanakkor a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartása nem kompenzálhatja teljes mértékben az érintett fogyasztó teljes tétlenségét. Következésképpen az, hogy a fogyasztó csak akkor hivatkozhat a tisztességtelen feltételekkel szembeni jogszabályi védelemre, ha többek között a közjegyzői okirattal szemben bírósági eljárást indít, önmagában nem tekinthető a tényleges érvényesülés elvével ellentétesnek. Az irányelvben biztosított hatékony bírói jogvédelem ugyanis azon az előfeltevésen alapul, hogy valamelyik szerződő fél előzőleg már a nemzeti bíróságokhoz fordult.

 

 

2013-as jelentésben:

https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2014-06/qdag14001huc.pdf

 

 

A fogyasztóvédelem területén különösen a  C-415/11. sz. Aziz-ügyben 2013.  március  14-én hozott ítélet érdemel figyelmet, amelynek a  fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13 irányelv81 értelmezése volt a tárgya. Az ügy alapját egy spanyol bíróságtól érkezett előzetes döntéshozatal iránti kérelem képezte, amelyhez a fogyasztó egy jelzálogkölcsön‑szerződésben szereplő kikötés tisztességtelen jellegének megállapítása, illetve az említett fogyasztóval szemben indult végrehajtási eljárás megszüntetése iránt fordult keresettel.

 

A Bíróság megállapította, hogy mivel a  nemzeti eljárásjogi rendszer lehetetlenné teszi az érdemi ítélkezést végző azon bíróság számára, amelytől a  fogyasztó a  végrehajtási jogcím alapját képező szerződési feltétel tisztességtelen jellegének megállapítását kérte, hogy olyan ideiglenes intézkedést hozzon, amely alapján a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárás felfüggesztésének lenne helye, ha az ilyen intézkedések elrendelése szükségesnek bizonyul annak érdekében, hogy biztosítsa e bíróság végleges határozatának teljes hatékonyságát, e rendszer az irányelv által elérni kívánt védelem tényleges érvényesülését sértheti. E lehetőség nélkül – minden olyan esetben, ahol a jelzáloggal terhelt ingatlanra vezetett végrehajtás már azelőtt lezajlik, hogy az érdemi ítélkezést végző bíróság a  jelzálog alapját képező szerződési feltétel tisztességtelen jellegét megállapító és így a  végrehajtási eljárást érvénytelenítő határozatát kihirdette volna  – e határozat a fogyasztó számára csak kártérítésből álló védelmet nyújthatna, amely tökéletlennek és elégtelennek bizonyulna, illetve a  93/13 irányelv 7.  cikkének (1)  bekezdésében foglaltakkal szemben nem lenne sem megfelelő, sem hatékony eszköz ahhoz, hogy az érintett feltétel alkalmazását megszüntessék.

 

Ezt követően a  Bíróság pontosította, hogy az irányelv 3. cikke (1) bekezdése értelmében vett, a  fogyasztó kárára előidézett jelentős egyenlőtlenséget a  felek megállapodása hiányában az irányadó nemzeti szabályok elemzése útján kell értékelni annak megítélése érdekében, hogy a  szerződés a  hatályos nemzeti jogban szabályozottnál kedvezőtlenebb jogi helyzetbe hozza-e a fogyasztót, és ha igen, akkor mennyiben. Hasonlóképpen célszerűnek tűnik az említett fogyasztó jogi helyzetének vizsgálata abból a szempontból, hogy a nemzeti szabályozás alapján milyen eszközök állnak a rendelkezésére ahhoz, hogy megszüntesse a tisztességtelen feltételek alkalmazását.

 

 

 

LÉGY TÁJÉKOZOTT ÉS TÁJÉKOZTASD A SORSTÁRSAIDAT

EZEKRŐL AZ UNIÓS PEREKRŐL NINCS SZÓ

A NAPI MÉDIÁBAN

kapcsolat velünk: hitelesmozgalom@gmail.com