Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A C-118/17 ügy tanulságai

2019.03.15

c-118-tanulsagai---kep.png

 

Pont két éve, 2017. márciusában fordult Szepesházi Péter (akkor még bíróként) az Európai Unió Bíróságához (Curia). A kérdést előterjesztő bíróság a Budai Központi Kerületi Bíróság.

 

Az ítélet 1. pontjában nagyon szépen meg van fogalmazva, hogy miről is van szó:

a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításához fűződő európai uniós feladatok;

a törvény előtti egyenlőség;

a diszkrimináció tilalma;

a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog.

 

Az uniós fogyasztóvédelmi jog alapja már több mint negyed-százados. Ez a sokat emlegetett 93/13/EGK irányelv. Feladatot szab az államok számára (részletek az ítéletből, a zárójelben lévő szám az ítéletben a részlet helyét mutatja):

 

a tagállamok kötelesek gondoskodni arról,

hogy ne alkalmazzanak tisztességtelen feltételeket

az eladó vagy a szolgáltató

fogyasztóval kötött szerződéseiben,

de ha a szerződés mégis tartalmaz ilyen feltételeket,

akkor azok ne legyenek kötelező érvényűek

a fogyasztóra nézve,

és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek

kihagyásával is teljesíthető,

a szerződés változatlan feltételekkel

továbbra is kötelezi a feleket. (3)

 

(Megj: utólag már keservesen állapíthatjuk meg, hogy hazánk nem gondoskodott megfelelően a fogyasztók védelméről. Sőt a mai napig is mindent elkövetnek a pénzügyi fogyasztóvédelem állami szervei, az MNB és a GVH, hogy ne derüljön napvilágra az, miként fosztottak ki bennünket a bankok. Az elterelésben komoly szerepet játszanak a bíróságok is. Felmerülhet a kérdés, mi van akkor, ha van több százezer károsult és kiderül, hogy az állam „nem gondoskodott…” Ki fizeti majd a kártérítéseket a banki károsultaknak?)

 

Az irányelv meghatározza, miként kell a tisztességtelenséget megállapítani:

a szerződéskötés időpontjában,

a szerződés tárgyát képező áru vagy szolgáltatás természetének,

a szerződéskötés valamennyi körülményének,

továbbá e szerződés vagy más olyan szerződés összes többi feltételének figyelembevételével kell megítélni (6)

 

Ennyi jogi alap elmélet után nézzük, miről is van szó ebben az ügyben?

 

2007. május 24‑én Dunai Zs. a bankkal svájci frank (CHF) alapú kölcsönszerződést kötött, és míg ugyanezen szerződés értelmében a hitelösszeget forintban (HUF) kellett folyósítani a bank által meghatározott tárgynapi CHF‑HUF árfolyam szerint, amely alapján 14 734 000 HUF átutalására került sor; az ebből adódó svájci frankban számított hitelösszeg 115 573 CHF volt. Az említett szerződés azt is kimondta, hogy a kölcsönt forintban kell törleszteni, amelynél ugyanakkor a bank által meghatározott vételi árfolyam volt alkalmazandó. (17)

Az érintett fizetőeszközök átváltási árfolyamának változásából adódó – és a forintnak a svájci frankkal szembeni leértékelődésében jelentkező – árfolyamkockázatot Dunai Zs. viselte. (18)

 

Mivel az alapeljárás felei a szóban forgó szerződést közjegyzői okiratba foglalták, elegendő volt az adós nemteljesítése ahhoz, hogy az említett szerződés a magyar bíróságok előtti peres eljárás nélkül végrehajthatóvá váljon. (19)

 

2016. április 12‑én a közjegyző a bank kérelme alapján elrendelte a szerződés végrehajtását. Dunai Zs. a kérdést előterjesztő bíróság előtt ellentmondással élt a végrehajtás elrendelése ellen, arra hivatkozva, hogy a szerződés semmis, mivel az a Hpt. 213. §‑a (1) bekezdésének c) pontjába ütközően nem határozta meg a folyósításkor és a törlesztéskor alkalmazandó devizaárfolyam különbségét, az árfolyamrést. (20)

 

A kérdést előterjesztő bíróság bemutatja… a Kúria többek között tisztességtelennek ítélte az olyan kikötéseket, mint amilyeneket az alapügyben szereplő hitelszerződésbe illesztettek, amelyek értelmében a folyósításkor a vételi, a törlesztéskor pedig az eladási árfolyamot kell alkalmazni. (22)

 

Most jön a lényeg!

 

A kérdést előterjesztő bíróság pontosítja,

hogy a jogalkotó ezen ad hoc jogalkotása

(megj: DH törvények)

miatt az eljáró bíróság többé nem állapíthatja meg

a devizaalapú kölcsönszerződés érvénytelenségét,

mivel a beavatkozás megszüntette

az érvénytelenségnek okot adó helyzetet,

ami így maga után vonja

a kölcsönszerződés érvényességét,

következésképpen a fogyasztó

továbbra is köteles viselni az árfolyamkockázat

okozta pénzügyi terheket.

Mivel a fogyasztó pontosan

e kötelezettség alól akart mentesülni

a bankkal szembeni kérelem benyújtásával,

ellentétes lenne az ő érdekeivel,

ha a kérdést előterjesztő bíróság

érvényesnek nyilvánítaná az említett szerződést. (24)

 

A kérdést előterjesztő bíróság szerint nyilvánvaló,

hogy a magyar jogalkotó kifejezetten

azzal az eredménnyel módosította

a kölcsönszerződések tartalmát,

hogy azzal a bankok javára befolyásolja

az eljáró bíróságok döntését.

E bíróság arra keres választ,

hogy ezen állapot megfelel‑e azon értelmezésnek,

amelyet a Bíróság adott

a 93/13 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének. (25)

 

Szepesházi Péter bíró alaposan ismerteti, hogy ez a „bankok javára történő befolyásolás” miként történt.

 

A Kúria … 2013. december 16 i 6/2013 PJE határozat … előírja a kérdést előterjesztő bíróság számára, hogy érvényesnek kell nyilvánítania az olyan kölcsönszerződéseket, mint amilyenek az alapügyben szerepelnek, e bíróság rámutat, hogy e határozatoknak a Kúria által történő meghozatala során nem biztosított sem a törvényes bíró kijelölése, sem pedig a tisztességes eljárás feltételeinek a betartása. Márpedig, noha az említett határozatok meghozatala nem kontradiktórius eljárásban történik, e határozatok kötelezik azon bíróságokat, amelyek kontradiktórius jellegű peres eljárásban járnak el (26)

 

Nézzük, mit jelent ez a sokunk számára idegen szó.

 

2.1. Kontradiktórius eljárás

 

A kontradiktórius eljárás elve főszabály szerint nem csupán azt a jogot biztosítja az eljárásban részes felek mindegyike számára, hogy megismerjék és megvitassák az ellenérdekű fél által a bírósághoz benyújtott beadványokat és észrevételeket, és nem csupán azt zárja ki, hogy a közösségi bíróság olyan tények és dokumentumok alapján hozza meg a határozatát, amelyekről a felek vagy a felek valamelyike nem szerezhetett tudomást, és amelyekről emiatt nem is állt módjukban kifejteni az álláspontjukat. Ez az elv főszabály szerint a felek azon jogát is magában foglalja, hogy tudomást szerezzenek a bíróság által hivatalból felhozott azon jogi természetű jogalapokról, amelyekre a határozatát alapítani szándékozik, és azokat megvitassák.8

 

Az Európai Unió Bíróságának megállapításai szerint a kontradiktórius eljárás elve az eljárásban részt vevő felek oldalán megjelenő jogosultság. Tartalma azonban túlmutat azon az általános felfogáson, hogy a feleknek minden másik féltől eredő beadványt és észrevételt meg kell ismerniük, és lehetőséget kell adni az erre való reagálásra.9

 

8 http://old.eur-lex.europa.eu/Notice.do?mode=dbl&lang=hu&ihmlang=hu&lng1=hu,hu&lng2=bg,cs,da,de,el,en,es,et,fi,fr,hu,it,lt,lv,mt,nl,pl,pt,ro,sk,sl,sv,&val=504859:cs#I1 (2014. július 30.).

9 Amennyiben csak valamelyik fél hátrányára történik meg a tudomásra jutás illetve a reagálás akadályozása, akkor ez a fegyveregyenlőség, illetve a pártatlanság sérelmét is felveti.  

 

 (Forrás: Doktori Műhelytanulmányok 2015. - Török Dániel Viktor: Tisztességesség a polgári jellegű ügyek elbírálása során - https://dfk-online.sze.hu/images/egyedi/doktori/doktori%20m%C5%B1helytanulm%C3%A1nyok%202015/t%C3%B6r%C3%B6k.pdf )

 

 

 

Szepesházi Péter bíró öt kérdést tett fel az Európai Unió Bíróságához.

 

Az adós a bírósági eljárás során, megismerve a Főtanácsnok 2018. október 15.-i indítványát,  2019. január 30.-án kérte „az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását”.

 

…. elengedhetetlen … hogy a Bíróság megértse  …. a magyar bíróságokat sem a gyakorlatban, sem a nemzeti jog szabályai alapján nem kötelezi semmi arra, hogy figyelmen kívül hagyjanak egy jogegységi határozatot, ha az ellentétes az uniós joggal. (30)

 

(Megj: több ezer alkotmánybírósági panasz került az Alkotmánybíróság elé a jogegységi határozatokkal kapcsolatban.. A legtöbb panaszt azonban az AB be sem fogadta – így aztán nem is vizsgálta. Pl: https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/birosag/ab-devizahiteles-panaszok---attekintes.html )

 

A szóbeli szakasz újbóli megnyitását a Curia nem tette lehetővé.

A jelen ügyben a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően úgy véli, hogy az ügy elbírálásához szükséges összes információval rendelkezik. Egyebekben rámutat arra, hogy a Dunai Zs. által előadottak nem minősülnek a Bíróság eljárási szabályzatának 83. cikke értelmében vett új ténynek.  (32)

E körülmények között nem kell elrendelni az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását. (33)

 

Most következik az első három kérdés vizsgálata

 

A kérdést előterjesztő bíróság az együttesen vizsgálandó első három kérdésével lényegében arra keres választ, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely az eljáró bíróság számára még akkor sem teszi lehetővé, hogy helyt adjon a devizaalapú kölcsönszerződés valamely rendelkezésének tisztességtelen jellege miatti megsemmisítésére irányuló kérelemnek, amely rendelkezés a fogyasztóra hárítja az érintett deviza eladási és vételi árfolyama közötti különbség költségeit, ha e bíróság úgy ítélné meg, hogy a szerződés érvényben tartása ellentétes a fogyasztó érdekeivel, mivel a fogyasztó továbbra is viseli a nemzeti fizetőeszköznek – amelyben a kölcsönösszeget kifizették – a külföldi devizával – amelyben a kölcsön törlesztendő – szembeni esetleges leértékelődésével kapcsolatos pénzügyi teherben jelentkező árfolyamkockázatot. (34)

 

(Megj: láthatóan a Curia még mindig nem érti azt, hogy mi az árfolyamkockázat. Az árfolyamkockázat azt jelenti, hogy az adós jövedelme forintban van, míg a fizetési kötelezettség a deviza árfolyamától függ. Amennyiben a deviza árfolyama emelkedik, az adós olyan helyzetbe kerül, hogy nem képes eleget tenni a fizetési kötelezettségének. Vagyis az árfolyamkockázat nem abból adódik, hogy „nemzeti fizetőeszközben fizették ki a kölcsönösszeget” a bankok az adósnak, míg az adós a „kölcsönt külföldi devizával törleszti”. A másik árfolyamkockázat az, hogy amikor az adós ráeszmél arra, hogy nem képes fizetni a törlesztő részleteket, akkor nem tud szabadulni a devizahiteltől az által, hogy a jelzálogba helyezett ingatlanát eladja, a fennálló adósságát kifizeti, mivel a bank az adósságot is felszorozza az árfolyam emelkedéssel. A „devizában való nyilvántartás” eredménye az, hogy a bank követelése jóval magasabb, mint az ingatlan értéke. Sőt, a bank követelése jóval nagyobb, mint amekkora összeget ténylegesen az adós rendelkezésére bocsátott. A harmadik árfolyamkockázat amikor gazdaságilag értelmetlenné válik a hitel, amikor valaki Suzukit vásárol és egy BMW árát fizeti ki, vagy amikor 50 m2-es csepeli lakást vásárol és egy 100 m2-es budai panorámás lakás árát fizeti ki. Nem csak annak okoz kárt a devizahitel, akinek elveszik az otthonát, az autóját, hanem az is aki nyögve-nyelve pontosan fizet.)

 

 

A lényeg ismét:

 

Elöljáróban pontosítani kell … az érintett azért hivatkozik e szerződési feltétel tisztességtelen jellegére, hogy mentesüljön az árfolyamkockázattól. (35)

 

Nem zárható tehát ki – amint arra a főtanácsnok indítványa 57. pontjában rámutatott –, hogy az alapügyben az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződési feltétel alkalmazásával kapcsolatos kérdés továbbra is releváns, annál is inkább, mivel a kérdést előterjesztő bíróság hivatalból köteles lehet vizsgálni az ilyen szerződési feltétel tisztességtelen jellegét. (35)

 

A főtanácsnok megfogalmazása:

 

57.      Ebből továbbá az is következik, hogy az alapügyben, mivel nem zárható ki eleve, hogy az árfolyamkockázat meghatározására vonatkozó kikötések alkalmazására vonatkozó kérdés aktuális lehet és a 93/13 irányelv hatálya alá tartozik, választ kell adni a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdésekre.

 

A Curia elemezte a kialakult helyzetet

Jóllehet a magyar jogalkotó úgy orvosolta a hitelintézetek azon gyakorlatához kapcsolódó problémákat, hogy árfolyamrésre vonatkozó szerződési feltételeket tartalmazó kölcsönszerződéseket kötnek, hogy e szerződési feltételeket törvényi úton módosította, miközben a kölcsönszerződéseket érvényben tartotta, az ilyen megközelítés megfelel az uniós törvényhozó által a 93/13 irányelv, és többek között ezen irányelv 6. cikke (1) bekezdésének keretében követett célkitűzésnek. E cél ugyanis a felek közötti egyensúly helyreállítása elvileg egy szerződés egésze érvényességének fenntartásával, nem pedig a tisztességtelen feltételeket tartalmazó valamennyi szerződés semmissé nyilvánítása. (40)

 

(Megj: kérdés persze az, hogy egyáltalán milyen „egyensúlyról” beszélhetünk a felek között, amikor a bank az árfolyamkockázattal kapcsolatban „becsapta és megtévesztette” a fogyasztót?)

 

Az ugyanis, hogy bizonyos szerződési feltételeket jogszabály útján minősítettek tisztességtelennek és semmisnek, valamint azokat az adott szerződés érvényben tartása érdekében új szerződési feltételekkel helyettesítették, nem fejthet ki olyan hatást, amely gyengíti a fogyasztók számára biztosított – a jelen ítélet 40. pontjában felidézett – védelmet. (43)

 

A kérdést előterjesztő bíróság mindazonáltal, úgy tűnik, azon előfeltevésből indul ki, hogy a DH 1, a DH 2 és a DH 3 törvény rendelkezései értelmében nem áll módjában megsemmisíteni az olyan kölcsönszerződést, amilyen az alapügyben szerepel, ha az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződési feltétel tisztességtelen jellege bizonyítást nyer, és arra keres választ, hogy a megsemmisítés lehetetlensége összeegyeztethető‑e a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével. (47)

 

Vegyük figyelembe, hogy a Curián az ügyet indító fél nem az adós, hanem az adós perében eljáró magyar bíróság. A magyar bíróság kérdezi meg, hogy a fogyasztót védő irányelv előírása szerint mit tehet és mit nem tehet. A Curia tehát nem fog az adós perében dönteni, hanem a bíróságnak fog adni támpontokat. Ezért is hívják az ilyen Curiai pereket Előzetes Döntéshozatali Eljárásnak.

 

Most is, mint már sok esetben felmerül „a szerződés elsődleges tárgya”-nak a kérdése, valamint a „világos és érthető megfogalmazás”:

 

… emlékeztetni kell arra, hogy az árfolyamkockázattal kapcsolatos szerződési feltételeket illetően a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az ilyen szerződési feltételek a 93/13 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének hatálya alá tartoznak, tekintve, hogy a kölcsönszerződés elsődleges tárgyát határozzák meg, és csak akkor mentesülnek a tisztességtelen jellegükre vonatkozó vizsgálat alól, ha az illetékes nemzeti bíróság eseti vizsgálat alapján arra a megállapításra jut, hogy az eladók vagy szolgáltatók azokat világosan és érthetően fogalmazták meg … (48)

 

amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az olyan, az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződési feltételnek, mint amilyen az alapügyben szerepel, a megfogalmazása a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében nem világos és nem érthető, e bíróságnak vizsgálnia kell az említett szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, különösen pedig azt, hogy az a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz‑e elő az átlagos fogyasztó kárára (49)

 

(Megj: elérkeztünk oda, amit egy másik uniós irányelv „megtévesztő tevékenységnek” illetve „megtévesztő mulasztásnak” nevez.  Amikor a bank nem „jóhiszeműen” jár el. Azt hazudja a bank, hogy a devizahitel biztonságos, nem kell tőle félni és közben elhallgatja a devizahitel alapvető tulajdonságaiból azokat, melyek ahhoz vezetnének, hogy ismeretükben a fogyasztó nem köt kölcsönszerződést. Sem deviza alapút, sem forint alapút. Ezek a kérdések azonban várhatóan majd később kerülnek a Curia elé.)

 

… az ilyen szerződési feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegéből eredő következményeket illetően … a tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket. (50)

 

… a szerződésnek főszabály szerint úgy kell fennmaradnia, hogy csak a tisztességtelen feltételek elhagyása jelentsen módosulást, ha a belső jogszabályok értelmében a szerződés ilyen módon való fennmaradása jogilag lehetséges (51)

 

A levont következtetés:

 

Márpedig a jelen ügyben,

amint arra a jelen ítélet 48. pontja már rámutatott,

az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződési feltétel

határozza meg a szerződés elsődleges tárgyát.

Így egy ilyen esetben a szerződés érvényben tartása

 nem tűnik jogilag lehetségesnek,

ezt azonban a kérdést előterjesztő bíróságnak kell mérlegelnie. (52)

 

A Curia észlelte, hogy a Kásler ügyben hozott döntését félreértelmezték!

 

Egyebekben pontosítani kell azt is, hogy noha a Bíróság a … Kásler és Káslerné Rábai ítéletében …  elismerte, hogy a nemzeti bíróságnak annak érdekében, hogy a szerződést érvényben tartsa, lehetősége van a tisztességtelen szerződési feltételnek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való helyettesítésére, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy e lehetőség azon esetekre korlátozódik, amelyekben a teljes szerződés megsemmisítése folytán a fogyasztót különösen káros következmények érhetnék, és ily módon az ez utóbbit büntetné. (54)

 

A Cúria úgy ítéli meg, hogy helytelen volt az MNB árfolyammal pótolni a kieső vételi- és eladási árfolyamokat!

 

Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság által tett megállapításokból kitűnik, hogy a szerződés érvényben tartása az alapügyben ellentétes Dunai Zs. érdekeivel. A jelen ítélet előző pontja szerinti helyettesítésnek ez esetben, úgy tűnik, nincs helye. (55)

 

A Curia döntése az első három kérdésről:

 

A fenti megfontolásokra tekintettel az első három kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését a következőképpen kell értelmezni:

–        azzal nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely az eljáró bíróság számára nem teszi lehetővé, hogy helyt adjon a kölcsönszerződés valamely, árfolyamréssel kapcsolatos rendelkezésének tisztességtelen jellege miatti megsemmisítésére irányuló olyan kérelemnek, mint amilyen az alapügyben szerepel, feltéve hogy az ilyen szerződési feltétel tisztességtelen jellegének megállapítása lehetővé teszi azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó e tisztességtelen szerződési feltétel hiányában lett volna, és

–        azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely olyan körülmények között, mint amilyenek az alapügyben szerepelnek, az eljáró bíróság számára nem teszi lehetővé, hogy helyt adjon a kölcsönszerződés valamely, árfolyamkockázattal kapcsolatos rendelkezésének tisztességtelen jellege miatti megsemmisítésére irányuló kérelemnek, ha az eljáró bíróság megállapítja, hogy e szerződési feltétel tisztességtelen, és hogy a szerződés az említett szerződési feltétel hiányában nem teljesíthető. (56)

 

 

Most következik a negyedik és ötödik kérdés vizsgálata. A jogegységi határozatok intézményéről van szó.

 

A kérdést előterjesztő bíróság … arra keres választ, hogy az uniós joggal, különösen a hatékony bírói jogvédelem és a tisztességes eljárás elvével a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítására irányuló uniós célkitűzésre tekintettel ellentétes e az, hogy az alsóbb szintű nemzeti bíróságokat az igazságszolgáltatási tevékenységük gyakorlása során az olyan legfelsőbb bíróság, mint a Kúria által az egységes jogértelmezés érdekében hozott elvont és általános jellegű határozatok formálisan kötelezik. (57)

 

… a kérdést előterjesztő bíróság a negyedik és ötödik kérdésével azt kívánja megtudni, hogy Charta 47. cikkének fényében értelmezett 93/13 irányelvvel ellentétes‑e az, hogy valamely tagállam legfelsőbb bírósága az egységes jogértelmezés érdekében ezen irányelv végrehajtásának részletes szabályait illetően kötelező határozatokat hoz. (60)

 

A Curia rendkívül jóhiszemű, nem ismeri a magyar felülről irányított bírói rendszer hatékony működését.

 

… a rendelkezésére álló iratokból nem tűnik ki, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az ilyen határozatokat ne tudná figyelmen kívül hagyni, amennyiben a 93/13 irányelv teljes érvényesülésének biztosítása céljából azt szükségesnek ítélné meg, és az sem, hogy – amint azt a jelen eljárás is igazolja – e kérdésben ne tudna előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel a Bírósághoz fordulni. Ezenkívül az akta egyetlen irata sem bizonyítja, hogy a kérdést előterjesztő bíróság ne tudna a jelen ügyben az alapeljárás felperesének az irányelvből fakadó jogainak védelme érdekében hatékony jogorvoslatot biztosítani. (62)

 

… nem lehet kizárni, hogy valamely tagállam legfelsőbb bíróságai a nemzeti jog értelmezésének egységesítésére irányuló szerepkörükben és a jogbiztonság érdekében kidolgozhatnak a 93/13 irányelv tiszteletben tartása mellett bizonyos kritériumokat, amelyek mentén az alsóbb fokú bíróságoknak vizsgálniuk kell a szerződési feltételek tisztességtelen jellegét. (63)

 

 

A Curia döntése a negyedik és ötödik kérdésről

 

A fenti megfontolásokra tekintettel a negyedik és ötödik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Charta 47. cikkének fényében értelmezett 93/13 irányelvvel nem ellentétes az, hogy valamely tagállam legfelsőbb bírósága az egységes jogértelmezés érdekében ezen irányelv végrehajtásának részletes szabályait illetően kötelező határozatokat hoz, amennyiben azok nem képezik akadályát sem annak, hogy a hatáskörrel rendelkező bíróság az említett irányelvben foglalt szabályok teljes érvényesülését biztosítsa, és a fogyasztó számára az ezen irányelvből fakadó jogainak védelme érdekében hatékony jogorvoslatot nyújtson, sem pedig annak, hogy ezt illetően előzetes döntéshozatal céljából a Bírósághoz forduljon, amit azonban a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

 

 

A teljes ítélet:

 

http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=211709&pageIndex=0&doclang=HU&mode=req&dir=&occ=first&part=1&cid=4352499

 

 

Most nézzük, miként értékel a kezdeményező exbíró, Szepesházi Péter: