Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A banki panasz - 1720

2015.05.03

NYUGODTAN OLVASSÁTOK, NE NAGYON IEDESKEDJETEK !

 

A IV/01720/2014 ügyhöz egyesítve lettek a következő ügyek: IV/01764/2014; IV/01785/2014; IV/01820/2014; IV/01910/2014; IV/00995/2015

 

 

Részletek a 37 oldalas banki alkotmányjogi panaszból:

 

 

Az indítványozó álláspontja szerint a közvetlen jogsérelme annak következtében állt be, hogy a Törvény a hatálya alá tartozó, tíz évet meghaladó periódusban kötött fogyasztói kölcsönszerződések árfolyamrésre vonatkozó rendelkezéseit semmisnek és az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó rendelkezéseit pedig vélelmezetten tisztességtelennek minősítette. A tisztességtelenségi vélelmet elvileg ugyan meg lehet támadni, de olyan sajátos, külön eljárási szabályok szerint, amelyek a sikeres megtámadásra nem adnak valóságos esélyt, és sértik az indítványozó tisztességes eljáráshoz való jogát.

 

Az eddigi becslések szerint az elszámolás eredményeként a magyar bankrendszernek szektorszinten 900 és 1000 milliárd forint közötti visszafizetési kötelezettsége származik. Így elmondható, hogy az indítványozónak közvetlen és jelentős mértékű vagyoni hátránya származik a Törvény hatályosulása kapcsán.

 

A Törvény valamennyi fogyasztói kölcsönszerződés esetében felfüggeszti a követelések behajtása iránt folyamatban levő végrehajtási eljárásokat. A felfüggesztés bizonytalan ideig tart, annak lejártát egy későbbi törvény fogja megállapítani. A felfüggesztés valamennyi olyan szerződésre vonatkozik, amely árfolyamrést, vagy egyoldalú szerződésmódosításra jogosító rendelkezést tartalmazott, még akkor is, ha a pénzügyi intézmény a konkrét fogyasztói szerződés esetében soha nem gyakorolta ezt a jogot. A Törvény ezzel a rendelkezésével is jelentős mértékű, összegszerűségében nem számszerűsíthető közvetlen vagyoni jellegű hátrányt okozott az indítványozónak.

 

A PJE a hét kritérium megfogalmazásával jogalkotást végezve tételesen meghatározza a "megfelelőség" tartalmát. A hét kritérium azt a követelményt fogalmazza meg, hogy a fogyasztónak fel kell tudnia mérni, hogy a kikötés alapján a lehetséges szerződésmódosítás milyen hatással van a kamatok, költségek, díjak mértéke alakulásának mértékére. Ilyen követelményt sem a Ptk., sem a Hpt., sem a 275/2010. (XII.l5.) Korm. rendelet nem tartalmaz - jó jogpolitikai és gazdaságpolitikai okkal, ugyanis a hatások és a mértékek, a kötelezettségvállalási mechanizmus megértése és alkalmazása olyan bonyolult közgazdasági és pénzügytani szakismereteket feltételező feladat, amelyet speciálisan az említett jogszabályok betartásának közigazgatási ellenőrzése rendelt hatóság (korábban PSZÁF, ma MNB) végez.

 

Nem a fogyasztótól lehet tehát elvárni a hatás és a mérték felmérését, hanem az őt védő szakhatóságtól, amely ezt a feladatot az említett jogszabályok alapján egyébként ma is végzi. A fogyasztó beemelése a hatás és mérték pontos megítélésébe korábban érthetően nem alkalmazott gazdaságpolitikai és jogpolitikai szempont, mert irreális követelmény teljesítését: csak a megfelelően felkészült, szakapparátussal rendelkező szakhatóságtól elvárható tevékenységet, elemzést tételez fel. A PJE és a Törvény tehát teljesen új gazdaságpolitikai és jog politikai koncepciót alapul véve messze túlmegy a hatályos jogszabályok alapjául szolgáló gazdaság- és jogpolitikai szabályozási koncepción, az új koncepció kodifikálásával új szabályokat állapít meg, vagyis jogalkotást végez.

 

Az árfolyamrés Törvényben történt tisztességtelenné nyilvánításának alapjául az a semmivel alá nem támasztott - és a PJE rendelkező része 3. pontjában már megjelenő - állítás, feltételezés szolgál, hogy a különnemű árfolyamok alkalmazása nem szolgáltatás.

 

Ezzel szemben közgazdasági tény, hogy a deviza-adásvétel kapcsán - mind az eladáskor, mind a vételkor - a banknak megfelelő forrással kell rendelkeznie, és ennek meglétét a jegybank felé igazolnia is kell. A PJE által tisztességtelennek, a Törvény által semmisnek deklarált árfolyamrés-kikötés mögött tehát nem egyszerű "átszámítás", hanem valós devizamozgás van, amely értelemszerűen az ügylet lebonyolításakori árfolyam-feltételek mellett folyik, költségkihatása mindkét fél: a bank és a fogyasztó számára is valós pénzügyi, azaz költségkihatása van.

 

A PJE 3. pontja és a Törvény 3. s-a azonban mintegy "kétszeresen" alkotmányellenes, mivel emellett a hitelt nyújtó oldalán a jogszabályok betartásával, vagyis jogkövető üzleti magatartásával megszerzett tulajdonában: vagyonában csökkenés következik be jogszabályi rendelkezés alkalmazása folytán. A vagyonban beálló veszteség jogszabállyal történő okozás a anélkül, hogy ennek bármilyen alkotmányos magyarázata lenne, sérti a tulajdonhoz való jogot (Alaptörvény XIII. cikk) anélkül, hogy ez a sérelem az ugyanazon rendelkezésben említett társadalmi felelősség-vállalással összefüggésbe hozható lenne.

 

A PJE és a Törvény hivatkozott rendelkezéseinek alkotmányosságát megalapozhatná az, ha a rendelkezés következtében beálló vagyoncsökkenést kisajátításnak lehetne minősíteni [Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdés]. Ennek azonban ugyancsak a közérdek a feltétele, továbbá azonnali, feltétlen és teljes kártalanítással kellene járnia.

 

A teljes beadvány:

 

http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/40f64096f24de5b9c1257d72005875fa/$FILE/IV_1720_0_2014_inditvany_anonim.pdf

 

 

 

1720---kep.png