Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1688 - újabb AB panasz a forintosítás ellen

2015.06.18

ab-1688---kep.png

  - RÉSZLETEK -

A megsemmisíteni kért jogszabályi rendelkezések megnevezése: Az "az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről" szóló 2014. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban "Árfolyamkockázat-törvény”) alábbi rendelkezései: 3. §, 10.§ és 15.§.

 

Az Árfolyamkockázat-törvény hatálya kiterjed, és alapjaiban érinti a panaszos által megkötött, közjegyző által ellenjegyzett, mindkét fél részéről aláírással igazoltan elfogadott, kölcsönszerződésre, mert az Árfolyamkockázat-törvény alapján a panaszos deviza-hitelszerződését a pénzintézet 256,47 HUF/CHF árfolyamon átváltotta forintra, az eredeti szerződésben szereplő CHF devizatartozást úgy veszi ki a szerződés hatálya alól, hogy az az eredeti szerződésből valójában nem kerül ki ( LXXVII 4§). Továbbá a pénzintézet tájékoztató levelet küld a panaszosnak a törvény erejével kierőszakoltan módosított szerződés tartalmáról (1. 1. sz. melléklet).

 

A bíróságnak a szerződő felek érdekeinek együttes és kölcsönös mérlegelése alapján kell abban a kérdésben állást foglalnia, hogy a bekövetkezett lényeges érdeksérelem orvosolható-e a szerződés módosításával úgy, hogy a módosítás ne a másik felet sújtsa egyoldalú, és esetleg a körülmények változása által kiváltott sérelmet meghaladó mértékű hátránnyal, illetve ne sértse a szerződéses egyenértékűség elvét. A Ptk. miniszteri indokolásában kifejtettekből következően a Ptk. 241. § alkalmazására akkor és olyan tartalommal kerülhet csak sor, amikor a szerződés módosítása egyik félre nézve sem jár az elvállalt kötelezettségek jelentős értékbeli megnövekedésével. Az Árfolyamkockázat-törvény támadott rendelkezése sérti az egyenértékűség elvét, mivel a  panaszosra nézve kifejezetten hátrányos, a panaszosnak a szerződés ilyen formájú változtatásába nem volt, nem lehetett beleszólása.

 

Mindenképpen figyelembe kell venni, hogy az Országgyűlés a polgárai érdekeit kell, hogy képviselje. Az Árfolyamkockázat-törvény támadott rendelkezésének halogatása, és ebben a formában hatályosulása a panaszos érdekeit nagymértékben sérti, figyelembe véve, hogy a panaszos hitel-szerződése a PTK hatályos jogszabályai szerint egyértelműen rendelkezik a hitel devizanem váltásának lehetőségéről. Az Árfolyamkockázattörvény ezt a szerződési pontot figyelmen kívül hagyja, és a panaszosra nézve egy lényegesen hátrányosabb helyzetet teremt, mely sérti az önrendelkezés, ezen belül a szabad szerződéskötés alkotmányos jogát. Az Árfolyamkockázat-törvény támadott rendelkezése hatályosulása folytán - közvetlenül, bírói végzés nélkül - okoznak jogsérelmet a panaszosnak, mert közvetlenül beavatkozik a panaszos polgári jogi jogviszonyába, és annak tartalmát a panaszos beleegyezése/jóváhagyása nélkül megváltoztatja. A panaszosnak nincs lehetősége az Árfolyamkockázat-törvény hatályosulása folytán bekövetkezett jogsérelem orvoslására jogorvoslati eljárást kezdeményezni. Ugyanis nincs olyan jogorvoslati eljárás, amivel a panaszos egy törvény ellen fel tudna lépni.

 

Az Alaptörvény XXVIII cikk (1) bek. szerint magánjogi jogokat és kötelezettségeket csak bíróságok állapíthatnak meg, tisztességes eljárás keretében.

 

Az Alaptörvény XXVIII cikk (1) bek. miatt az Országgyűlésnek nincs alkotmányos hatásköre arra, hogy beavatkozzon polgári jogi jogvitákba.

 

Az Alaptörvény a bíróságok hatáskörét az Alaptörvény 25. cikkében szabályozza. Az Alaptörvény a parlament hatáskörét az Alaptörvény 1. cikkében szabályozza. Az Alaptörvény 1. cikke és a 25. cikke a hatalmi ágak szétválasztását definiálja. Ennek megfelelően a törvényhozás és az igazságszolgáltatás két önálló hatalmi ág, melyeknek hatáskörei a hatalom megosztásának alapján elkülönülnek egymástól (Alaptörvény B) cikk (1) bek., C) cikk (1) bek.)

 

Az állam jogszabállyal a szerződések tartalmát általában csak ugyanolyan feltételek fennállása esetén változtathatja meg alkotmányosan, mint amilyen feltételek fennállását a bírósági úton való szerződésmódosítás is megköveteli.

 

Végezetül az országgyűlés nem tekinthető bíróságnak, mert tagjai nem függetlenek a törvényhozó hatalmi ágtól, és döntései során nincsenek biztosítva az érintettek minimális eljárási jogai.

 

Amennyiben az Alkotmánybíróság úgy tartaná, hogy ez a beadvány nem tartalmaz "alkotmányjogi érvekkel alátámasztott kellő indoklást", akkor kérem, hogy vegyék figyelembe a Velencei Bizottság azon észrevételét, miszerint az Alkotmánybírósághoz fordulás jogát korlátozza az, ha egy alkotmányjogi panasz benyújtása csak akkor lehetséges, ha a panaszos alkotmánytani felkészültséggel rendelkezik.

 

http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/c8bfa405eec16cbfc1257e67005828ab/$FILE/IV_1688_0_2015_inditvany.002.pdf/IV_1688_0_2015_inditvany.pdf

 

KIEGÉSZÍTÉS

A BANKOK ÁLTAL BENYÚJTOTT 1720-AS (VALAMINT A HOZZÁ CSATOLT PANASZOKAT) JÚNIUS 23.-ÁN MÁR HARMADSZOR TÁRGYALJA AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG - NAGYON VALÓSZÍNŰ, HOGY MOST KEDDEN MÁR DÖNTENI FOGNAK. 

 

"...közgazdasági tény, hogy a deviza-adásvétel kapcsán - mind az eladáskor, mind a vételkor - a banknak megfelelő forrással kell rendelkeznie, és ennek meglétét a jegybank felé igazolnia is kell. A PJE által tisztességtelennek, a Törvény által semmisnek deklarált árfolyamrés-kikötés mögött tehát nem egyszerű "átszámítás", hanem valós devizamozgás van, amely értelemszerűen az ügylet lebonyolításakori árfolyam-feltételek mellett folyik, költségkihatása mindkét fél: a bank és a fogyasztó számára is valós pénzügyi, azaz költségkihatása van."

 

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/birosag/a-banki-panasz---1720.html