Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


163 devizahiteles panasz elutasítása

2015.05.12

A PANASZOK (részletek)

 

A panaszosok egy része a Tv. 3. § (1)–(2) bekezdését sérelmezi, véleményük szerint ugyanis az ún. „árfolyamrés” rendezésére vonatkozó előírás ellentétes a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) – a kölcsönszerződés megkötésekor hatályos – 213. § (1) bekezdés c) pontjával, ami sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését (a jogállamiság, illetve a jogbiztonság követelményét). Az ellentétet abban látják, hogy a két jogszabály szerintük eltérően szabályozza az árfolyamrés érvénytelenségének a jogkövetkezményét (az árfolyamrés alkalmazása a Hpt. alapján a kölcsönszerződés egészének érvénytelenségét jelenti, míg a Tv. csak részleges érvénytelenségről rendelkezik – szól az érvelés).

 

Mivel már a Hpt. megjelölt rendelkezésének is kifejezett fogyasztóvédelmi célja volt, a Tv. 3. § (1)–(2) bekezdése az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdését (fogyasztók jogainak védelme) is sérti. A rendelkezés nem áll továbbá összhangban az Alaptörvény II. cikkével (emberi méltósághoz való jog) sem, mivel a jogalkotó a Tv.-vel a fogyasztó önrendelkezési jogát sértő módon megakadályozza azt, hogy az árfolyamrés semmissége miatt a szerződés egészének érvénytelenségére hivatkozzon.

 

A Tv. 2014. október 14. napjáig hatályos 16. §-a alapján a folyamatban lévő pereket felfüggesztették, majd ennek ex lege meghosszabbítására került sor az Elszámolási törvény 2014. december 6-ai hatállyal módosított – jelenleg is hatályos – 38. § (2) bekezdése által. A panaszosok szerint ez a perek elhúzódásához vezet, ami az Alaptörvény M) cikkét sérti [valójában az M) cikk (2) bekezdésének a sérelmét állítják: a támadott rendelkezések „sértik az uniós jog által a magánszemélyekre ruházott fogyasztói jogokat”], továbbá nem egyeztethetők össze a XXIV. cikk (1) bekezdésével és a XXVIII. cikk (1) bekezdésével (a tisztességes eljáráshoz való joggal) sem.

 

Az előterjesztett kérelmekben foglaltak szerint e rendelkezés nem teszi lehetővé a perek ésszerű időn belül történő befejezését, ami az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmét okozza. A felfüggesztő döntés elleni jogorvoslat kizártsága ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésével. Mindez pedig összeegyeztethetetlen a jogállamiság követelményével is [Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés].

 

A panaszosok alaptörvény-ellenesnek tartják az Elszámolási törvény 37. §-át (mely a törvény hatálya alá tartozó szerződések esetében előírja, hogy az érvénytelenség megállapítását csak a jogkövetkezmények alkalmazására kiterjedően lehet kérni.

 

Önmagában a megállapítási kereset tehát kizárt, ezért a folyamatban lévő eljárásokban a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani, illetve az eljárásokat meg kell szüntetni, kivéve, ha a peres fél a jogkövetkezmény levonását is kéri. Ráadásul kizárólag a szerződés érvényessé vagy a határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánítása kérhető. A szabályozás – azáltal, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményei közül kizárja az eredeti állapot helyreállítását – az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdését, illetve az Alaptörvény II. cikkét (az emberi méltóságból levezetett önrendelkezési jogot) is sérti és diszkriminatív is [Alaptörvény XV. cikk] – hangzik az érvelés.

 

A panaszosok úgy vélik, azáltal, hogy a támadott előírás folyamatban lévő ügyekre is vonatkozik, visszaható hatályú jogalkotást valósít meg, ami sérti a jogbiztonságot, illetve, mivel a jogviták eldöntése és az érvénytelenség jogkövetkezményének a megállapítása a bíróságok hatáskörébe tartozik, a bírói függetlenséget is. Továbbá, mivel a jogkövetkezmény megállapítása szükségszerűen tovább tart a puszta megállapítási kereset elbírálásánál – hangzik az érvelés –, a szabályozás a perek elhúzódását eredményezi.

 

A 40. § (3) bekezdése szerint pedig a per 39. § szerinti megszüntetetése esetén a peres eljárás illetékét az állam viseli, ezen túlmenően mindegyik fél maga viseli a saját költségeit.] A 40. § (3) bekezdése vonatkozásában a panaszosok az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének (a tulajdonhoz való jognak) a sérelmét is állították arra hivatkozással, hogy az „arra kötelezi a felperest, hogy alapvető kereseti kérelmét változtassa meg”, s ha nem így tesz, akkor „az addigi perköltségeit – illetéket kivéve – elveszíti a per megszüntetésével egyetemben”.

 

A benyújtott alkotmányjogi panaszokat – mivel azok tárgya egymással összefügg – az Alkotmánybíróság egyesítette és egy eljárásban bírálta el.

 

 

Az AB döntései (részletek):

 

1.

..mindegyik említett rendelkezés alkalmazására kifejezett bírói döntés által kerül sor (a per felfüggesztése, valamint a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása/az eljárás megszüntetése, illetve a perköltség viselése), ezen előírások tehát nem minősülnek olyan, közvetlenül hatályosuló (alkalmazandó) normának, mely az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti panasszal támadható lenne.

 

2.

Tekintettel tehát a jogegységi határozat jogi jellegére – arra, hogy az csak a bíróságokra kötelező –, az indítványozó jogait érintő közvetlen hatályosulás, illetve közvetlen indítványozói érintettség a jelen indítvánnyal támadott PJE határozat vonatkozásában nem állapítható meg. Mindezek miatt alkotmányjogi panasz nem felel meg a törvényi követelményeknek, tehát nem befogadható.

 

3.

Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatályba lépése után is fenntartotta korábbi értelmezését, mely szerint a jogbiztonság önmagában nem alapjog, így a B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben – a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén ehet alapítani. Ennek megfelelően az azonos szintű jogszabályok (Tv. és Hpt.) közötti normakollíziót állító – a B) cikk (1) bekezdésére alapított – alkotmányjogi panasz vizsgálatára az Abtv. 26–27. §-a szerinti eljárásban nincs mód.

A panaszosok által megjelölt M) cikk (2) bekezdése (a fogyasztók jogainak a védelme) szintén nem minősül olyan, Alaptörvényben biztosított jognak, melynek sérelmére alkotmányjogi panasz alapítható lenne.  „Az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdése nem minősül az Alaptörvényben biztosított jognak, a felhívott alaptörvényi szakaszok címzettje nem az indítványozó, nem biztosítanak számára jogot, ezért alkotmányjogi panaszt sem lehet közvetlenül ezekre az előírásokra alapítani”

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Tv. 3. § (1)–(2) bekezdését támadó – az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére és M) cikk (2) bekezdésére alapított kérelmeket – mivel azok nem felelnek meg az Abtv. 26. § (2) bekezdésében írt feltételeknek – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.

 

Az Alkotmánybíróság megvizsgálta panaszosok arra vonatkozó hivatkozását, miszerint a Tv. 3. § (1)–(2) bekezdése az emberi méltóságból levezetett önrendelkezési jogot sérti azért, mert megakadályozza azt, hogy az árfolyamrés tisztességtelenségére hivatkozva a fogyasztók a szerződés egésze érvénytelenségének megállapítását kérjék.

Fontos rámutatni ezzel kapcsolatban, hogy az Alkotmánybíróság korábban már több ízben elismerte a perindítási jog és az emberi méltóság jogával összefüggésben álló egyéni autonómia alkotmányjogi kapcsolatát

A perindítással összefüggésben az alkotmányosan védett önrendelkezési jog az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint alapvetően azt jelenti, hogy az egyén maga dönthet arról, kívánja-e az igény állapotába került alanyi jogait bíróság előtt érvényesíteni vagy sem, s a törvény keretei között értelemszerűen azt is eldöntheti, hogy milyen jogkövetkezmény megállapítását kéri a bíróságtól.

 

A vizsgált ügyre vetítve mindez azt jelenti, hogy egyrészt a fogyasztót magát nem lehet perindításra kötelezni egy adott szerződési feltétel érvénytelensége miatt, másrészt perindítás esetében a jogalkotó nem írhatja elő a keresetlevél tartalmát.

Önmagában azonban az a kérdés, hogy a semmisségnek melyek a jogszabályban szabályozott, lehetséges jogkövetkezményei (pl. az eredeti állapot helyreállítása, a szerződés érvényessé nyilvánítása, esetleg részleges érvénytelenség, stb.), komplex jogalkotói és – az egyedi eset sajátosságait is figyelembe vevő – jogalkalmazói mérlegelés eredménye, amely kérdés a perindító alkotmányosan védett önrendelkezési jogával összefüggésben – az alkotmányjogi panaszban felhozott érvek alapján – alapvető alkotmányjogi kérdést nem vet fel.

A vizsgált kérelem az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételnek nem tesz eleget, ezért azt az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.

 

4.

A benyújtott panaszok vizsgálata alapján megállapítható volt, hogy azok a törvényben írt feltételeknek az Elszámolási törvény 38. § (1) bekezdése (mely a pereknek az elszámolás lezárását követő folytatásáról szól) vonatkozásában nem felelnek meg. A panaszosok egy része a perek felfüggesztését sérelmezve az Elszámolási törvény 38. § (1) bekezdését is megjelölte mint sérelmezett rendelkezést. Önálló indokolást azonban e rendelkezés vonatkozásában a kérelmek nem tartalmaznak, a panaszosok a Tv. 16. §-ára vonatkozó indokaikat mintegy a két rendelkezés összefüggésére hivatkozással terjesztették ki az Elszámolási törvény 38. § (1) bekezdésére. Nem fejtették ki azonban „indítványban foglalt kérelem részletes indokolását” [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont], tehát azt, hogy konkrétan az Elszámolási törvény 38. § (1) bekezdése vonatkozásában a vélt alapjogi sérelem miben áll. A befogadhatóság törvényben előírt formai feltételeinek meg nem felelő panasz érdemi elbírálására nincs mód, ezért az Alkotmánybíróság a panaszokat ebben a vonatkozásban az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.

 

6.

Az Alkotmánybíróság már vizsgálta azt a kérdést, hogy az Elszámolási törvény 38. § (2) bekezdése – tehát a perek felfüggesztésének ex lege meghosszabbítása – sérti-e a feleknek a perek ésszerű időn belül történő elbírálásához való jogát {melyet az Alaptörvény a XXVIII. cikk (1) bekezdésében a tisztességes eljáráshoz való jog részeként szabályoz}, a kérelmet azonban elutasította. „[h]a alkotmányjogi panasz vagy bírói kezdeményezés alapján az alkalmazott jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés Alaptörvénnyel való összhangjáról az Alkotmánybíróság már döntött, ugyanazon jogszabályra, illetve jogszabályi rendelkezésre és ugyanazon Alaptörvényben biztosított jogra, valamint azonos alkotmányjogi összefüggésre hivatkozással – ha a körülmények alapvetően nem változtak meg – nincs helye az alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panasznak, valamint bírói kezdeményezés alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló vizsgálatának”.  Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Elszámolási törvény 38. § (2) bekezdését támadó, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére alapított alkotmányjogi panaszokat – mivel res iudicatáról, ítélt dologról van szó – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés b) pontja alapján visszautasította.

 

http://www.mkab.hu/download.php?h=1128

 

 

Ügyszám:

IV/01963/2014

.

Jelen ügyhöz egyesítve lett(ek) a következő ügy(ek): 

IV/01985/2014; IV/02329/2014; IV/02336/2014; IV/02342/2014; IV/02343/2014; IV/02366/2014; IV/02367/2014; IV/02368/2014; IV/02369/2014; IV/02370/2014; IV/02371/2014; IV/02372/2014; IV/02373/2014; IV/02374/2014; IV/02390/2014; IV/02391/2014; IV/02392/2014; IV/02393/2014; IV/02394/2014; IV/02395/2014; IV/02396/2014; IV/02397/2014; IV/02401/2014; IV/02402/2014; IV/02403/2014; IV/02404/2014; IV/02405/2014; IV/02406/2014; IV/02407/2014; IV/02408/2014; IV/02409/2014; IV/00014/2015; IV/00015/2015; IV/00016/2015; IV/00017/2015; IV/00018/2015; IV/00019/2015; IV/00020/2015; IV/00021/2015; IV/00022/2015; IV/00023/2015; IV/00024/2015; IV/00025/2015; IV/00026/2015; IV/00027/2015; IV/00028/2015; IV/00029/2015; IV/00030/2015; IV/00041/2015; IV/00042/2015; IV/00043/2015; IV/00044/2015; IV/00045/2015; IV/00059/2015; IV/00060/2015; IV/00061/2015; IV/00062/2015; IV/00063/2015; IV/00064/2015; IV/00065/2015; IV/00066/2015; IV/00067/2015; IV/00068/2015; IV/00069/2015; IV/00070/2015; IV/00071/2015; IV/00072/2015; IV/00074/2015; IV/00075/2015; IV/00086/2015; IV/00087/2015; IV/00088/2015; IV/00089/2015; IV/00090/2015; IV/00091/2015; IV/00092/2015; IV/00097/2015; IV/00103/2015; IV/00109/2015; IV/00110/2015; IV/00111/2015; IV/00112/2015; IV/00113/2015; IV/00115/2015; IV/00117/2015; IV/00118/2015; IV/00119/2015; IV/00120/2015; IV/00121/2015; IV/00122/2015; IV/00123/2015; IV/00124/2015; IV/00125/2015; IV/00126/2015; IV/00127/2015; IV/00128/2015; IV/00129/2015; IV/00137/2015; IV/00138/2015; IV/00139/2015; IV/00140/2015; IV/00141/2015; IV/00142/2015; IV/00143/2015; IV/00144/2015; IV/00145/2015; IV/00146/2015; IV/00147/2015; IV/00148/2015; IV/00149/2015; IV/00150/2015; IV/00151/2015; IV/00152/2015; IV/00153/2015; IV/00154/2015; IV/00155/2015; IV/00156/2015; IV/00157/2015; IV/00158/2015; IV/00166/2015; IV/00167/2015; IV/00168/2015; IV/00169/2015; IV/00170/2015; IV/00171/2015; IV/00172/2015; IV/00173/2015; IV/00174/2015; IV/00185/2015; IV/00187/2015; IV/00190/2015; IV/00192/2015; IV/00193/2015; IV/00194/2015; IV/00196/2015; IV/00197/2015; IV/00198/2015; IV/00199/2015; IV/00201/2015; IV/00202/2015; IV/00204/2015; IV/00205/2015; IV/00206/2015; IV/00207/2015; IV/00223/2015; IV/00224/2015; IV/00225/2015; IV/00226/2015; IV/00227/2015; IV/00228/2015; IV/00229/2015; IV/00230/2015; IV/00232/2015; IV/00233/2015; IV/00234/2015; IV/00235/2015; IV/00236/2015; IV/00237/2015; IV/00238/2015; IV/00239/2015; IV/00287/2015; IV/00324/2015; IV/01166/2015
.

Első irat érkezett:

11/24/2014

.

Az ügy tárgya:

a 6/2013. PJE határozat, a 2014. évi XXXVIII. törvény 16. §-a, és a 2014. évi XL. törvény 37-38. §-ai elleni alkotmányjogi panasz (devizahitel)

.

Eljárás típusa:

Alkotmányjogi panasz (Abtv. 26. § (2) bekezdés)

.

Indítványozók típusa:

érintett magánszemély vagy szervezet

 

 

http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/892BBCC9C32CC2EFC1257DE7005D935A?OpenDocument