Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Elszámolási törvény – észrevételek első olvasatra

2014.09.14

 Az Igazságügyi Minisztérium elzárkózott a konzultációtól, a parlamenti bizottságok valószínűleg most sem engednek be bennünket, civileket, a törvény bizottsági vitáira. Nézzük mit főztek ki megmentésünkre…. Aztán még lehet az is, hogy ismét az Alkotmánybírósághoz kell fordulnunk.

 

Kezdjük egy jó hírrel, nem kell SZJA-t fizetnünk az elszámolás során „kapott” pénz után.

 

Mivel ez a törvény tervezet a 2014 évi 38-as törvény elszámolását szabályozza, nem foglalkozik a deviza elszámolású kölcsönök legnagyobb problémáival: az árfolyamkockázat elhallgatása és korlátlan mértékben történő áthárítása, a szerződés lényeges feltételei meghatározásának elmaradása miatt kérdéses a felek egyező szerződési  akarata, a kölcsönszerződés hiányos, nem felel meg a jogszabályoknak, a bank nem nyújt semmilyen szolgáltatást a kezelési költséggel szemben.. és még sorolhatnánk. A törvény tervezet Javaslatként nevezi önmagát a szövegben.

 

 

elszamolasi-torveny-javaslat---kep.png

 Együttesen nézzük sorra a lényegesebb §-okat és az indoklásokat.

 

A törvény „meghatározza, hogy miben, milyen összetevőkből áll, illetve állhat а fogyasztó túlfizetése. Е körben elsőként а deviza alapú kölcsönszerződések esetében felmerülő, а különnemű devizaárfolyam alkalmazásából, vagyis az árfolyamrésből származó túlfizetést definiálja, amely egyfelől а folyósított kölcsön, másfelől pedig а törlesztőrészletek szerződés szerinti és átszámított összegének különbözetéből áll elő. Minthogy az árfolyamrésből származó túlfizetés elszámolása az átszámítási (átváltási) időpontok meghatározása nélkül nem lehetséges, а Javaslata felek szerződésszerű teljesítése esetére а szolgáltatásaik teljesítésének tényleges elszámolási napját jelöli meg az átszámítás, átváltás alkalmazásának időpontjául.”

 

„Amennyiben а tartozás devizában került meghatározásra, akkora túlfizetést is át kell váltani az adott devizára . Ennek során а túlfizetést is azon az árfolyamon kell elszámolni, amelyen а pénzügyi intézmény а törlesztést, vagyis а túlfizetéshez kapcsolódó kamat- és tőketörlesztést átváltotta.”

 

Nem teljesen világos, hogy miért szerepel a törvényben átszámítás is és átváltás is. Az árfolyamrés a törvény alkotói és a Kúria számára azért tisztességtelen mert, nincs semmilyen átváltás (nincs banki művelet), hanem csak átszámítás, csak matematikai művelet van. Ha van olyan kölcsönszerződés mely során átváltásra kerül sor, akkor az átváltás díja nem lehet tisztességtelen.

 

„Ez az elszámolás az árfolyamrésnek а 2014. évi XXXVIII. törvény 3 . §-ában kimondott semmissége, valamint az egyoldalú szerződésmódosítási jogra vonatkozó kikötéseknek а bíróság által megállapított érvénytelensége miatt válik szükségessé . Az érvénytelen szerződéses kikötések alkalmazása következtében ugyanis а fogyasztók javára túlfizetés keletkezett .”

 

„А Javaslat alapján ezeket а múltbeli túlfizetéseket kell а pénzügyi intézményeknek а fogyasztókkal а jelenben elszámolni. 

Fontos  cél emellett а deviza alapú hitelezés által kiváltott rendkívüli helyzet mielőbbi lezárása, valamint az elszámoláshoz kapcsolódó tömeges perindítás elkerülése.”

 

 

Alkotmányos jog a bírósághoz fordulás. Lehetővé kell tenni hogy fogyasztó kérhesse, hogy a törvényi elszámolás helyett a perlést válassza.

 

А Javaslat kizárólag а fogyasztói hitelekre vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket . А fogyasztónak nyújtott hitelről szóló törvény szerint fogyasztó az önálló foglalkozása és gazdasági tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy . А fogyasztói hitel körébe ennek alapján а magánszemélyek nem üzleti célú hitelei tartoznak. Nem tartoznak tehát а Javaslat tárgyi hatálya alá azok а szerződések, amelyeket pénzügyi intézmény magánszeméllyel kötött ugyan, de а kölcsön (lízingtárgy) felhasználására üzleti céllal került sor .

 

Alaposan félre értelmezi a törvényalkotó a fogyasztóvédelem lényegét.  Miért van szükség fogyasztóvédelemre? Azért mert a szerződést kötő felek közül az egyik fél tudásbeli és információbeli fölényben van a másik féllel szemben, és ezt a fölényt saját javára, a másik fél kárára kihasználhat.

Bankkölcsön esetén egy banki alkalmazott, mely a bankfiókban vállalati kölcsönöket értékesít és köt, nem tekinthető fogyasztónak, amikor saját célra kölcsönszerződést köt. Foglalkozásából adódóan rendelkezik szükséges információval.

Azonban egy személy egyéni vállalkozóként miért értene jobban a banki trükkök felismeréséhez mint magánszemély?

Autó kölcsön esetén a kamatemelés tisztességes, ha a kocsit a vállalkozáshoz használja valaki és tisztességtelen ha csak magáncélra használja?

A törvényhozóknak és a bíróságoknak alaposan át kellene gondolni a fogyasztóvédelem lényegét.

 

 „А Javaslat az egyoldalú szerződésmódosításból származó túlfizetést ugyancsak két összeg , nevezetesen а fogyasztó általa semmisé vált egyoldalú szerződésmódosítás alapján teljesített törlesztőrészlet és az ennek (az alkalmazott kamat-, költség- és díjemelés) figyelmen kívül hagyásával megállapítható törlesztőrészlet különbözeteként határozza meg.”

 „Az elszámolást а szerződés megkötésének időpontjában, illetve a kedvezményes időszak lejártát követően а szerződés részévé vált kamat, költség és díj mértékének alapulvételével kell elvégezni.”

 

A Javaslat teljesen természetesnek veszi a kezelési költség jogosságát ezáltal megpróbálja így legalizálni.

A Javaslat a szerződés részévé vált kamatlábat rögzíti a futamidő eddig eltelt időpontjáig,  fel sem veti, hogy a CHF elszámolású kölcsön kamatlábának követnie kellene a CHF LIBOR változását.

 

Az árfolyamrésből származó és az egyoldalú szerződésmódosításból származó túlfizetés (a továbbiakban együtt: túlfizetés) elszámolását egyidejűleg és együttesen kell teljesíteni .

úgy kell kiszámítani, mintha a meghatározott túlfizetéseket а túlfizetés időpontjában előtörlesztésként teljesítették volna.

А fogyasztói követelést а polgári jog általános szabályainak megfelelően elsősorban а költségre, azután а kamatra és végül а tőketartozásra kell elszámolni.

 

„А Javaslat ezért nem teszi magáévá azt az álláspontot, amely szerint а túlfizetéssel а pénzügyi intézmény jogalap nélkül gazdagodott, és е gazdagodást а pénzügyi intézménnyel szemben fennálló tartozásától függetlenül kell а fogyasztó javára elszámolni, ez az álláspont ugyanis mindaddig vitatható, ameddig а törlesztési túlfizetéssel érintett kölcsönszerződésből eredően а pénzügyi intézménynek а fogyasztóval szemben követelése áll fenn. Amíg ugyanis а pénzügyi intézmény irányában fennálló tartozást а fogyasztó ki nem elégíti, а törlesztés teljesítése során bekövetkező túlfizetések összegével а pénzügyi intézmény nem, vagy csak időlegesen jut vagyoni előnyhöz.”

 „Amennyiben а fogyasztónak lejárt tartozása van а pénzügyi intézménnyel szemben, akkor а túlfizetés elszámolására а régi Ptk. 293 . §-a (az új Ptk. 6:46. §-a) az irányadó . Ebben az esetben tehát а túlfizetést először а kamatra, majd а költségekre, végül pedig а tőketartozásra kell elszámolni.”

  

Sajnos nem először okozza az a  problémát, hogy keverik a tartozás szó fogalmát, tartalmát.

 Tehát még egyszer tisztázzuk:

A kölcsönszerződés aláírásával a banknak fizetési kötelezettsége keletkezik, hogy a kölcsön összegét átutalja a szerződésben szereplő bankszámlára. Erre van egy határidő is, ameddig a banknak az átutalást teljesítenie kell. A Ptk. szóhasználatával az adós a jogosult, a bank a kötelezett. Ha a bank nem utalja a kölcsön összegét a megadott határidőre, akkor az adós jogosult követelni az utalást.

 

A szerződés aláírásával az adósnak adóssága keletkezik.

 

A kölcsönszerződés alapján az adósnak rendszeres időnként törlesztőrészletet (törlesztést) kell fizetnie. Amennyiben az adós a törlesztő részletet nem biztosítja a megadott időre, akkor a bank jogosult követelni a törlesztő részletet.

 

A törlesztő részlet fizetésével az adós kölcsön díját fizeti és fizet vissza az adósságból is (tekintsünk el most a türelmi idős kölcsönszerződésektől, ahol a türelmi idő alatt nincs adósság fizetés). Az annuitásos számolás kifejezés azt jelenti, hogy a törlesztő részlet összege hónapról hónapra változatlan, azonban a kamatrész hónapról hónapra csökken az adósság törlesztés mértéke pedig hónapról hónapra növekszik.

 

A bankok „tőke összeg”, „tőke törlesztés”, „aktuális tőke” és hasonló kifejezéseket szoktak használni.

 

Az adósnak fizetési kötelezettsége van. Hónapról hónapra határidőre kell fizetnie a törlesztő részleteket.

 

Abban az esetben ha nem fizeti meg határidőre a törlesztő részletet, akkor a törlesztő részlet összegével tartozik a banknak.

 

Ez a tartozás meghatározása a Ptk szerint. A tartozás összege után késedelmi kamatot kell fizetni, ezt is törvény írja elő.

 

A bank csak az elmaradt törlesztő részletet követelheti, az aktuális adósságot nem!

 

Nem kérheti, hogy az adós fizesse meg az az aktuális adósságot, mert egy-két hónappal esetleg elmaradt az adós a törlesztő részlet fizetésével.

 

A túlfizetéssel a pénzügyi intézmény hónapról hónapra jogalap nélkül gazdagodott. A Javaslat állítása nem igaz!

 

Nem lehet szembe állítani az adós tényleges túlfizetésének összegét a bank nyilvántartásában szereplő aktuális adóssággal.

 

A tartozás szó használata teljesen megtévesztő, mert a tartozás azonnali fizetési kötelezettséget jelent a Ptk szerint.

 

Aki megkapja a havi villanyszámlát, annak a számlán lévő határidőig be kell a számlán lévő összeget fizetni. Ha csúszik a befizetéssel pár napot, akkor a következő számláján már ott is van a késedelmi kamat, amit az elektromos cég pár napnyi tartozás után felszámolt.

 

A banknak jogában áll a szerződést felmondani, ha az adós nem fizet a kölcsönszerződésben rögzítetteknek megfelelően, és a szerződés szerint fennállnak a szerződés felmondás feltételei. Ez esetben, ha már felmondta a bank a kölcsönszerződést követelheti az aktuális adósság megfizetését. Innentől lesz az adósnak tartozása. Ekkor lesz az aktuális adósságból tartozás.

 

Az az adósnak, aki a futamidő teljes időszakában pontosan, határidőn belül fizet, annak soha nem lesz tartozása!

 

 Fizetési kötelezettségei vannak hónapról hónapra, melyeknek pontosan eleget tesz. Van adóssága, mely hónapról hónapra csökken, azonban nincs tartozása.

 

A tények ismeretében nem nehéz belátni, hogy a „lejárt tartozás” értelmezhetetlen kifejezés.

 

Elég elkeserítő, hogy alapvető információkkal, tudással nem rendelkeznek azok, akik előkészítenek egy törvénytervezetet egy ilyen fontos társadalmi katasztrófában.

 

 „А Javaslat tisztában van azzal, hogy а szerződés teljesítése során а fogyasztó nem tett előtörlesztésre vagy az esedékessé váló követelésekkel szembeni beszámításra irányuló jognyilatkozatot (а túlfizetésről, de legalábbis annak mértékéről mit sem tudó fogyasztóval szemben ez nem is lett volna elvárható).”

 

„А Javaslat szerint az adós javára mutatkozó túlfizetést а tőketartozás terhére, előtörlesztésként kell elszámolni. Ezzel szemben nem hozható fel az az érv, hogy előtörleszteni csak az adós akaratából lehet . Az önkéntes előtörlesztés ugyanis itt fel sem merülhet, hiszen az adós az aktuális törlesztőrészlet teljesítésekor nem volt tudatában annak, hogy többet teljesít, mint amennyit kellett volna. А túlfizetést az adós csak utólag ismerte fel, feltehető akaratának pedig az felel meg, ha ez а túlfizetés а tőketartozásra kerül elszámolásra.”

  

Téves az a vélelem, hogy a fogyasztó a túlfizetésről mit sem tud!

Van az a több mint 12.000 adós, aki már perli a bankját, ők teljesen a tudatában vannak annak, hogy nagyon sokáig túlfizettek. Vannak még azok a százezrek, akik eddig vártak a perek megindításával. Egyszerűen azért vártak mert idegen tőlük a perlésnek még a gondolata is, másrészt a sajtón keresztül a bankrendszer mindent elkövetett, hogy a perléstől elijessze az adósokat. Sokat tettek a per beadások ellen a bíróságok is, amikor évekig húzták a tárgyalásokat,  a Kúria vezető bírái akik szintén a perlés veszélyeire hívták fel a figyelmet. A kormány is több olyan lépést tett, mellyel nehezítette a perlést ezáltal befolyásolta a per indítását tervezők döntését.

 

„Feltehető akarat” – akkor miért nincs választási lehetősége az adósnak? Miért nem kérhet kp fizetést, hogy szétzilált anyagi helyzetét rendezze?

 

„Fontos jogpolitikai szempont, hogy а jogalkotó а fogyasztó számára legkedvezőbb számítási módszertant válassza.”

 

Fogyasztó számára legkedvezőbb számítási módszertan – mikor lettünk megkérdezve, mi fogyasztók?

 

Végeztek olyan vizsgálatot, hogy a túlfizetés mennyi volt forintban és az MNB kamatával, mint késedelmi kamattal mennyi összesítve?

 

Hol érhetők el a Javaslattal kapcsolatos hatástanulmányok?

 

Már megszűnt kölcsönszerződések esetén ez az elszámolás „nyilvánvalóan nem képezte а felek közötti elszámolás tárgyát а jogviszony lezárásakor. Ebben az esetben а klasszikus értelemben vett tartozatlan fizetésről, vagyis valóban arról van szó, hogy а pénzügyi intézmény а fogyasztó vagyona rovására jogalap nélkül gazdagodott, és jogalap nélkül van а fogyasztói követelés birtokában. Ennek az esetnek а rendezésére а Javaslat értelemszerűen а polgári jognak а jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó szabályait hívja fel azzal, hogy а pénzügyi intézmény а gazdagodás megtérítésére а gazdagodásból eredő hasznainak — а jogalap nélküli birtoklás szabályai szerint történő — kiadásával együtt, vagyis az adott esetben а jogviszony lezárulását követően а késedelmi kamatnak lényegében megfelelő egyenértéki kamattal — főszabályként а jegybanki alapkamattal — megnövelt összegben köteles.”

 

„Abban az esetben, ha а tartozatlan fizetés devizában merült fel (devizában törlesztendő hitelek esetén), annak megtérítése értelemszerűen az adott devizára irányadó — az MNB elnökének rendeletében meghatározott — pénzpiaci kamattal történhet.”

 

Miért nem e törvény (a Javaslat) határozza meg hogy EUR, CHF és JPY elszámolású kölcsönök esetén milyen kamatlábbal kell elszámolni a bankoknak a túlfizetést?

 

Amennyiben a kölcsönszerződés tartalmazza az adós tartozása után felszámítandó késedelmi kamatlábat, akkor a szimmetria érdekében nem az lenne célszerű, hogy a bank is ilyen mértékű késedelmi kamatot fizessen becsapott és átvert Ügyfelének?

 

Lehet igazságos az, hogy egy kölcsönszerződésen belül, akár pár hónap alatt, az adós késedelme miatt a bank magasabb késedelmi kamattal számol, mint amikor a bank jogtalanul gazdagodott és a késedelmi kamat az adóst illeti?

 

 

„А Javaslat az elszámolás körében az érvénytelenség jogkövetkezményeiről szóló 1/2010 . (VI. 28 .) РК véleményt is irányadónak tekintette, ennek 8 . pontja ugyanis kimondja, hogy „az érvénytelenség jogkövetkezményei levonásánál а bíróságnak gondoskodnia kell az eredetileg egyenértékű szolgáltatások értékegyensúlyának а fenntartásáról, meg kell akadályoznia bármelyik fél jogalap nélküli gazdagodását”.”

 

Késedelmi kamat fizettetése semmiképpen sem tekinthető jogalap nélküli gazdagodásnak. Érthetetlen, hogy ez hogy jön ide.

 

„А РК vélemény alapján sem az а követelmény azonban а bírósági jogalkalmazással szemben, hogy а szerződéses kikötés érvénytelensége folytán а fogyasztó javára elszámolható túlfizetés megtérítésére minden esetben а jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazásával kerüljön sor, hanem — éppen ellenkezőleg — az, hogy а szolgáltatások értékegyensúlyának fenntartásával kizárja azt, hogy bármelyik fél az elszámolás során а másik fél rovására jogalap nélkül gazdagodhasson.”

  

Miként lehet értékegyensúly fenntartásáról beszélni, miközben a bankok összességében 900-1000 milliárd forinttal megkárosították ügyfeleinket.

 

Véletlenről, nem szándékosságról semmiképpen sem beszélhetünk, mert ez esetben a bankok elismerték volna a hibájukat és önként ajánlottak volna kártérítést. Hasonlóan a személykocsi gyártókhoz, akik ha hibáztak a saját költségükre kicserélik a hibásnak bizonyult alkatrészt. Beszélhetünk ilyen viselkedésről egyetlen bank esetében is? Az eltelt idő alapján minden alappal kimondhatjuk, hogy a bankok tisztességtelen viselkedése szándékos volt.

 

 „Ha az elszámolás eredményeként а követeléskezelő tartozik а fogyasztónak, annak kifizetésére а követeléskezelő köteles, azonban az így kifizetett összeg megtérítését igényelheti az elszámolásra köteles pénzügyi intézménytől.”

  

„А Javaslat fontosnak ítélte, hogy az elszámolással kapcsolatos kötelezettség teljesítésével kapcsolatos költségek és kiadások а fogyasztót ne terheljék, és ne kerülhessen sor arra sem, hogy azok vagy azok egy részének viselését а pénzügyi intézmények а fogyasztókra háríthassák. Ezért а Javaslat kifejezetten is kimondja, hogy az említett költségek és kiadások az elszámolásra köteles pénzügyi intézményt, illetve az általa érintett körben а követeléskezelőt terhelik, és а fogyasztó terhére ilyen költségek és díjak nem számolhatók fel.”

 

 Végtörlesztéssel élők esetén a megalapozatlan kérelmek előterjesztésének korlátozására а Javaslata kérelem teljesítését ellenszolgáltatásként 10 .000.- Ft összegű díj megfizetéséhez köti, amelyet abban az esetben, ha а pénzügyi intézménynek az elszámolás eredményeként а fogyasztó javára fizetési kötelezettsége állna fenn, а fogyasztónak vissza kell téríteni .

 

Miként merül fel az a gondolat, hogy az árfolyamrés kapcsán illetve a kamatláb emelés kapcsán megalapozatlan lehet egy elszámolási kérelem?

 

Aki végtörlesztett azt is becsapta a bank. Kevesebb összeget kellett volna végtörleszteni ha a bank tisztességes szerződést köt és tisztességesen teljesíti a szerződést.

 

 

„Ha а Nemzeti Eszközkezelő а fogyasztó által felajánlott lakóingatlant megvásárolta, а pénzügyi intézménynek nem kell а fogyasztóval elszámolnia.”

 

 A legnagyobb károsultjai a bankok tisztességtelen eljárásának azok, akik a Nemzeti Eszközkezelő megoldására kényszerültek. 

Teljesen elképesztő az a terv, mely kizárná őket ebből elszámolásból.

 

Árfolyamgátat igénybe vevők esetén „а fogyasztói követelés az esedékessé vált és lejárt tartozások elszámolását követően elsősorban а gyűjtőszámla-hitel, а fogyasztói követelés ezt esetlegesen meghaladó része pedig а gyűjtőszámla-hitelhez kapcsolódó deviza alapú hiteltartozás terhére nyerjen elszámolást.”

 

„A pénzügyi intézmények kötelesek а fogyasztók által megtett bejelentések szerinti lakóhelynek megfelelő címre (bejelentés hiányában а fogyasztói kölcsönszerződésben megjelölt címre) tértivevényes levélben megküldeni az elszámolást.”

 

„Ha а fogyasztó а pénzügyi intézmény általa számára megküldött elszámolást az elszámolás kézbesítésétől számított 30 napon belül panasszal élhet а pénzügyi intézmény felé.”

 

„А Javaslat külön kimondja, hogy azok a fogyasztók, akik az elszámolással szemben а Javaslatban biztosított határidőn belül nem éltek panasszal később már nem vitathatják az elszámolást.”

 

„А pénzügyi intézmény panaszt elutasító álláspontjával szemben а fogyasztó а Pénzügyi Békéltető Testület eljárását kezdeményezheti”

 

„Az elszámolási eljárások tekintetében а Pénzügyi Békéltető Testület а „másodfokú” jogorvoslati fórum.”

 

„A Pénzügyi Békéltető Testület eljárást megszüntető döntésének megváltoztatása iránt polgári nemperes eljárást kezdeményezhet”

 

„А polgári nemperes eljárás lefolytatására а fogyasztó lakóhelye szerinti törvényszék székhelyén működő járásbíróság illetékes.”

 

„А polgári nemperes eljárás során а kérelmező –akár fogyasztó, akár pénzügyi intézmény – nem hivatkozhat olyan tényre, adatra, nem adhat el ő kérelme alátámasztására olyan indokot, amelyre а Pénzügyi Békéltető Testület eljárásában nem hivatkozott, illetve nem adott elő. Ebből is következően а bíróság kizárólag azon iratok és adatok alapján dönt, amelyek а testület eljárása során is rendelkezésre álltak.”

 

„А Magyar Nemzeti Bank az MNВ törvényben biztosított ellenőrzési jogkörében eljárva jogosult hivatalból ellenőrizni, hogy а pénzügyi intézmények а Javaslatban, а 2014. évi XXXVIII. törvényben és а Javaslat felhatalmazása alapján kiadott, az elszámolás részletes szabályait tartalmazó MNВ rendeletben foglaltaknak megfelelően jártak-e el.”

 

 „А Javaslat módosítja а 2014. évi XXXVIII . törvényt.”

 

Na ez nagyon érdekes, a 38-as törvény elszámolását leíró törvény módosítja a 38-as törvényt. Ez mutatja, hogy a nemrég elfogadott törvény még sem olyan átgondolt.

 

 

Módosul а 2014. évi 38-as törvény tárgyi hatálya.  A deviza alapúnak (devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott és forintban törlesztett) nem minősülő deviza hitel- vagy kölcsönszerződés is a törvény hatálya alá tartozik  (a továbbiakban: „egyéb devizaszerződések").

 

„А deviza alapú, valamint а forint hitelek mellett а magyar piacon más fogyasztói hiteltípusok is jelen vannak . Ebbe а körbe tartoznak azok a fogyasztói hitelek, amelyeket а bank devizában nyújtott, és amelyeknek а törlesztése is devizában történik (ún . deviza-deviza szerződések).

Léteznek olyan szerződéses konstrukciók is, amelyeknél biztosított az adós számára а választási lehetőség, hogy akár forintban, akár devizában törleszthessen . Ezek а fogyasztói hiteltípusok ugyan а teljes lakossági hitelportfóliónak csak csekély részét teszik ki, de az elszámolásra tekintettel ezeknél is jogszabályi szintű rendezésre van szükség . А szabályozás szempontjából ezek а forint hitelekhez állnak közel.”

 

Hogyan lehet az, hogy még mindig nem tisztázta sem a jogalkotó, sem a Kúria, hogy milyen kölcsönszerződés típusok vannak? Hogyan akarnak megoldást, ha még az alapokkal sincsenek tisztában?

 

Mi az hogy „közel áll” ????????

 

Milyen kölcsön az, melyről nem lehet megállapítani, hogy deviza kölcsön vagy forint kölcsön? Milyen kölcsön az, melyből nem lehet megállapítani, hogy a bank mit bocsátott rendelkezésre (lásd Ptk. és a bankkölcsön meghatározása).

 

„А Javaslat elvégzi azokat а módosításokat а 2014. évi XXXVIII. törvényen, amelyek abból adódnak, hogy а törvény hatálya alá tartoznak а jövőben az „egyéb devizaszerződések” is.”

 

„Elrendeli а Javaslat az „egyéb devizaszerződés"-ek részévé váló azon ÁSZF-ek vizsgálatát is а pénzügyi intézmény által, amelyekben szerepel az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó szerződéses kikötés, és ezen ÁSZF-ek tekintetében is előírja а pénzügyi intézmények а Magyar Nemzeti Bank felé fennálló bejelentési kötelezettségét. А Javaslat az „egyéb devizaszerződés"-ek vonatkozásában is rendelkezik azoknak а pereknek а felfüggesztéséről, amelyeknek а tárgya részben vagy egészben а 2014. évi XXXVIII . törvény 4. § (1) bekezdése szerinti szerződéses kikötés, illetve amely pert az ilyen szerződéses kikötésen is alapuló követelés érvényesítése iránt а pénzügyi intézmény indította fogyasztóval szemben.”

 

„A forint alapú fogyasztói kölcsönszerződések és az „egyéb devizaszerződések” vonatkozásában nem kell vélelmezni szerződéses kikötés tisztességtelenségét а 2010 . november 27-ét követően közzétett ÁSZF-ek vagy а korábbi ÁSZF-ek 2010 . november 27-ét követően közzétett módosításai vonatkozásában .

Ezekkel összefüggésben а Magyar Nemzeti Bank közérdekű keresettel pert indíthat.”

 

„Ezekben az esetekben nem fordul meg а bizonyítási teher, azaz nem а pénzügyi intézménynek kell bizonyítania, hogy а kikötés а vélelemmel szemben tisztességes, hanem а Magyar Nemzeti Bank bizonyíthatja, hogy а kikötés tisztességtelen.”

 

А fenti kivételi körbe nem tartozó forint alapú és „egyéb devizaszerződések” esetében változatlanul а pénzügyi intézménynek kell pert indítania, és а kikötés tisztességességére vonatkozó álláspontját а peres eljárásban érvényesítheti.”

  

„А Javaslat kizárja а hatálya alá tartozó szerződések tekintetében annak lehetőségét, hogy а fél а szerződés érvénytelenségének –akár részleges, akár teljes – megállapítását anélkül kérhesse, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását kérné.”

 

Ez ellentmond a Ptk előírásának, mely lehetővé teszi az ilyen keresetet.

 

XIX. Fejezet

Az érvénytelenség jogkövetkezményei

6:108. § [Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása]

(1) Érvénytelen szerződésre jogosultságot alapítani és a szerződés teljesítését követelni nem lehet. Az érvénytelenség további jogkövetkezményeit a bíróság a fél erre irányuló kérelme alapján - az elévülés és az elbirtoklás határai között - alkalmazza.

(2) A fél a szerződés érvénytelenségének megállapítását a bíróságtól anélkül is kérheti, hogy az érvénytelenség következményeinek alkalmazását kérné.

(3) A bíróság az érvénytelenség jogkövetkezményeiről a fél kérelmétől eltérő módon is rendelkezhet; nem alkalmazhat azonban olyan megoldást, amely ellen mindegyik fél tiltakozik.

 

 

 Egyáltalán nem a becsapott és megtévesztett fogyasztók hibája az, hogy még ez a törvénytervezet sem foglalkozik átfogóan a bankkölcsön szerződések összes problémájával. Annak ellenére hogy a perek és a Kúriának írt levelek elemzések ezeket évek óta tartalmazzák. Az sem a civilek hibája, hogy sem az Igazságügyi Minisztérium sem a Nemzetgazdasági minisztérium nem volt hajlandó konzultációra a civilekkel.

 Ennek a szigorításnak semmi köze az elszámoláshoz. Ez szabályzás elfogadhatatlan.

 Nem az adósok voltak tisztességtelenek hanem a bankok.

 

A javaslat meghatározza „а felfüggesztett perek továbbfolytatásának feltételeit, keretét . Főszabályként kerül meghatározásra, hogy а felfüggesztett eljárások folytatására а pénzügyi intézmény és а fogyasztó közötti elszámolás fogyasztó részére történő megküldését követően kerül sor, függetlenül attól, hogy az elszámolással kapcsolatos jogorvoslati jogaival élt-e а fogyasztó vagy sem. Ekkor keletkezik bejelentési kötelezettsége а pénzügyi intézménynek а bíróság felé, akinek а bejelentéstől számított , а Javaslatban meghatározott határidőn belül az eljárást folytatnia kell.”

 

„Nincs arra lehetőség, hogy а törvény hatálya alá tartozó szerződések tekintetében а fél а szerződés érvénytelenségének – akár részleges, akár teljes – megállapítását anélkül kérhesse, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását kérné.”

 

Ha ennek а Javaslatban meghatározott határidőben nem tesz eleget а fél, а bíróságnak a pert meg kell szüntetnie.

 

Észrevétel, mint korábban.

 

Ha а felek az eljárás felfüggesztésének megszűnését követő első tárgyalási napon egyezséget kötnek, közösen kérik а per megszüntetését, vagy а per megszüntetésére а felperes keresetétől történő elállása következtében kerül sor, továbbá, ha az előző keresetmódosítás elmaradása miatt kerül sor а per megszüntetésére, a peres eljárás illetékét az állam, saját költségeiket pedig а felek maguk viselik.

 

Az adósok a bankok tisztességtelenségei miatt indítottak pereket.

 

A tisztességtelenségek egy részét törvény vélelmezi és ezt a vélelmet a bankoknak nem sikerült eddig megdönteniük.

 

Teljesen elfogadhatatlan, hogy azok akik vállalták az igazság érdekében a peres eljárást, most azzal szembesüljenek, hogy a költségeiket (legnagyobb tétel ugye az ügyvédek díjai) saját maguk fizessék.  Mindenképpen indokolt, hogy a vétkes, a csaló, a tisztességtelen bank fizesse az adós perrel kapcsolatos összes költségét.

 

А Javaslat kimondja az egyoldalú kamatemelés, költségemelés és díjemelés tilalmát külön törvényben meghatározott időpontig, de legkésőbb 2016. április 30 . napjáig .

 

Kérdés, hogy kötelezővé teszi-e a „forintosításnál” a referencia kamatozást.

 

А magánszemély adókötelezettségét –bármely adóévre vonatkozóan – nem érinti az а részére – bármely időpontban – kifizetett (megtérített), jóváírt (túlfizetésként elszámolt) vagyoni érték.

 

Kihagytam valamit????