Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bodzási: A devizahitelezés korszaka Magyarországon

2017.05.28

bod-kep-01.png

 

Folyóirat és tanulmány ajánló. Részletek:  

 

A forint alapú lakáshitelezést állami kamattámogatás nélkül nem lehetett fenntartani, hiszen az akkori 8-12%-os forint alapkamathoz 14-18%-os piaci kamatszint társult.5

A rendkívül magas forintkamat mellett ekkor született meg az akkor jónak tűnő ötlet, hogy a lakossági hitelezést állítsák át az alacsonyabb kamatok mellett nyújtható devizákra. A tartósan csökkenni nem képes infláció, illetve a magas alapkamat – a jelentős kamatkülönbözet miatt – a devizahitelek felé terelte a háztartásokat.6 Ekkor jelentek meg a magyar piacon az alacsony kamattal kínált deviza-, elsősorban svájci frank alapú lakáshitelek. Ezekhez az alacsonyabb kamatozású deviza alapú lakáshitelekhez mérsékeltebb kamattörlesztési teher járult. A devizahitelek törlesztési karakterisztikája annyiban volt kedvezőbb, hogy mivel a törlesztési teher alacsonyabb szintről indult, azért az első idő- szakban kevesebbet kellett fizetni, mint forint alapú hitel esetén

 

 

 

14. Az osztrák bankfelügyelet már 2006. június 30-án egy közleményt tett közzé, amelyben a deviza alapú hitelekhez kapcsolódó kockázatokra hívták fel a figyelmet. Ennek egyik fontos megállapítása, hogy valamennyi deviza alapú hitel végső soron nem más, mint deviza spekulációs ügylet. Ld. https://www.fma.gv.at/de/ueber-die-fma/presse/pressemitteilungen/ pressemitteilungen-detail/article/fma-und-oenb-praesentieren-eineninformationsfolder-zu-den-risiken-von-fremdwaehrungskrediten.html

 

Ezt követően 2008 októberében az osztrák bankfelügyelet gyakorlatilag megtiltotta új deviza alapú hitelek nyújtását. 2008-ban még több mint 270.000 osztrák háztartásnak volt deviza (túlnyomórészt svájci frank) alapú hitelszerződése. Ez a szám a felügyeleti tilalom következtében 2015-re 45%-al, 150.000-re csökkent.

 

 

Az Európai Bíróság előtt C-312/14. számon indult előzetes döntéshozatali eljárásban a Magyar Kormány írásban már kifejtette álláspontját. Egyetértünk a Magyar Kormány azon érvelésével, amely szerint a deviza alapú kölcsönök sem befektetési szolgáltatásnak, sem pedig kizárólag devizaswap ügyletnek nem minősíthetők. Egy ilyen megközelítés ugyanis a valóságban fiktív pénzváltási ügyleteket tesz meg a szerződés jellegadó szolgáltatásává, azt a látszatot keltve, mintha a felek szándéka előzetesen a deviza- és forintösszegek határidős cseréjére irányult volna. Ennek alapján ugyanis a kölcsönösszeg devizában történő folyósítása csupán azt a célt szolgálta volna, hogy a fogyasztónak devizaforrást biztosítson a devizaswap ügylethez.

 

Nem helytálló a fenti álláspont azért sem, mert a befektetési szolgáltatási tevékenység lényege az, hogy a befektetési szolgáltató az ügyfél pénzével végez pénzügyi eszközre vonatkozó különböző műveleteket.31

 

Egy adott szerződésből számos kockázat, rizikó származhat. Ezt a felek próbálják egymás között elosztani, adott esetben kizárni (pl. szerződéses biztosítékok alkalmazásával). Mivel azonban a legtöbb esetben az egyik szerződő fél gazdaságilag erősebb pozícióban van, mint a másik, ezért a gyengébb fél számára a jognak segítséget kell nyújtania. Ez történik meg például a diszpozitív kötelmi jogi szabályok révén, amelyek a felek közötti kiegyenlített kockázatelosztásra törekednek. Ez a fajta kiegyensúlyozott kockázatelosztás a bírói gyakorlat számára is komoly kihívás. A kockázatok telepítése a mai német jogirodalom egyik legtöbbet vitatott témája.

A magyar jog egyik hiányosságára utal, hogy kialakulhatott, és széles körben elterjedhetett egy olyan szerződéses konstrukció, amely kizárólag az egyik félre – a fogyasztóra – hárította át az ügyletből fakadó kockázatokat. Ezek közül is kiemelkedik az árfolyamkockázat. Az ezzel foglalkozó jogirodalomban is kiemelik, hogy a bankok valójában nem is hárították át az ügyfelekre az árfolyamkockázatot, mert az fogalmilag mindig az adóst terheli.

Véleményünk szerint erre nem kerülhetett volna sor. Ezzel kapcsolatban ismét az osztrák jogra, illetve szerződéses gyakorlatra kívánunk utalni. Az osztrák banki gyakorlatban ugyanis elterjedtek azok a szerződéses kikötések, amelyek alapján a bank jogosult volt belföldi fizetőeszközre átváltani az idegen pénznemben fennálló tartozást, ha a belföldi pénznem értékvesztése egy meghatározott szintet meghaladta. Ezek a kikötések általában így szóltak: „A hitelintézet jogosult egy idegen pénznemben fennálló tartozást – az ügyfél értesítése mellett – belföldi pénznemre átváltani, ha az idegen pénznem árfolyamváltozása következtében a hitelkockázat megnő és a hitelintézet egy meghatározott időn belül nem kap megfelelő biztosítékot.” Erre az átváltásra jellemzően az eurónak a svájci frankkal szembeni 15%-os gyengülése esetén már sor is került.

 Mindez azt mutatja, hogy más országokban ismertek voltak olyan szerződéses megoldások, amelyek a deviza alapú kölcsönszerződések esetén megosztották az árfolyamkockázatot a bank és az ügyfél között. Nagy kérdés, hogy az Ausztriában és Magyarországon is tevékenykedő bankok ezeket a szerződéses technikákat nálunk miért nem alkalmazták.

 

Az adósok számára a fentiek alapján az egyetlen lehetőség az maradt, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozó – szerződéskötést megelőző – tájékoztatás hiányos voltára hivatkozással indítsanak pert a bank ellen. Ezt a Kúria 2/2014. PJE jogegységi határozatának 1. pontja kifejezetten ki is mondja. A Kúria ezzel kapcsolatban azt rögzítette, hogy a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés azon rendelkezése, amely szerint az árfolyamkockázatot – a kedvezőbb kamatmérték ellenében – korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés, amelynek a tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható. E rendelkezés tisztességtelensége csak akkor vizsgálható és állapítható meg, ha az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó (a továbbiakban: fogyasztó) számára annak tartalma a szerződéskötéskor – figyelemmel a szerződés szövegére, valamint a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra is – nem volt világos, nem volt érthető. Ha a pénzügyi intézménytől kapott nem megfelelő tájékoztatás vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés részlegesen, vagy teljesen érvénytelen.

 

Problémát jelent azonban, hogy sem a bírói gyakorlat, sem a jogtudomány számára nem egyértelmű, hogy mi a deviza alapú kölcsönszerződés teljes vagy részleges érvénytelenségének a jogkövetkezménye. A Kúrián felállított joggyakorlatelemző csoport ugyan rendkívül alaposan és körültekintően megvizsgálta ezt a kérdést, meggyőző többségi álláspont azonban nem született.35

 

 

Köszönetet mondok Dr. Hosszú Istvánnénak a figyelemfelhívásért!

 

 

A teljes cikk itt olvasható:

 

http://www.magyarugyvedikamara.hu/common/file-servlet/document/877/default/doc_url/0.pdf

 

 

Az új szaklap bevezetőjéből egy részlet:

Kezdettől fogva úgy képzeltem, hogy az Igazságügyi Minisztériumban jogászi műhelymunkának kell folynia. A műhely ajtaja pedig jó, ha nyitva áll. Ki előtt áll nyitva a műhely kapuja? Kinek szól a lap? Elméleti és gyakorló jogászoknak egyaránt. A kodifikáció, vagy a tárcánál folyó bármely tevékenység nem nélkülözheti az elméleti, tudományos megalapozást. A kollégák ismerjék meg terveinket, elképzeléseinket, – azt hogy egy-egy kérdésben mi is megismerhessük az ő álláspontjukat, véleményüket. A Fontes Iuris legyen a jogászminisztérium és a jogásztársadalom közötti eszmecserének, párbeszédnek, az együtt gondolkodásnak a fóruma. Ezért publikálnak majd a minisztérium munkatársain kívül más jogász kollégák is a folyóirat hasábjain. Hiszek abban, hogy a jogalkotás egyszerre lehet pontos és közérthető. Ezért érzem szerencsésnek lapunk címválasztását: Fontes Iuris. A „jogforrás” terminus technicus. Valójában metafora: a jog legyen tiszta, áttetsző, mint a főteret díszítő kút vize, vagy a forrás a turistaösvény végén, ahová mindenki ismeri az utat, s ahonnan mindenki egyaránt meríthet.

Dr. Trócsányi László főszerkesztő

 

 

A törlesztési karakterisztikákról a Bankszövetség Főtitkára is írt. Leveleztem és találkoztam vele:

 

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/kerdeseink-es-a-kapott-valaszok/level-kovacs-leventenek---bankszovetseg---2014.09.01..html

 

 

Nagyon bízom benne, hogy még az idén lesznek lehetőségek arra, hogy szakmai vitákat, megbeszéléseket folytassunk arról, hogy mik az alapvető jellegzetességei  a deviza elszámolású kölcsönöknek? Miért és miben más, miben térnek el egy forint kölcsön és egy deviza kölcsön törlesztési karakterisztikái? Mennyit tudtak erről a fogyasztók, az állampolgárok és vállalkozók akkor, amikor aláírták a kölcsönszerződést?

 

Király Júlia (volt MNB alelnök, volt Bankárképző vezérigazgató) is megmutatta már a karakterisztikát:

 

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/alap-informaciok/ez-lett-volna-a-valodi-arfolyamkockazat-tajekoztatas----.html