Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mi mozgatja a devizaárfolyamokat

2014.10.16

-részletek-

mi-mozg.png 

 

Mi mozgatja a devizaárfolyamokat

 

Örök kérdés, hogyha az ember az esti híradóból értesül egy aznapi fontos gazdasági eseményről, akkor érdemes lehet-e még másnap rohanni az brókercéghez és meglépni az ebből ésszerűen következő piaci befektetést.

 

Többek között erre is választ ad az alábbi fejezet, amelyben azt vizsgáljuk milyen szerteágazó azon információknak és hatásoknak a köre, amelyek az adott pillanatban meghatározzák az árfolyamokat. Megtalálhatják a magyarázatot a Fundamentális megközelítésre, amely a gazdasági háttérre alapozza a döntéseket, és a Technikai elemzések hatásaira is, amelyeknek súlya az elmúlt években exponenciálisan növekedett.

 

 

 

Fundamentális elemzések

 

A közgazdasági tankönyvek szerint a deviza árfolyamok a gazdaságok egymáshoz viszonyított teljesítményét, illetve az azzal kapcsolatos jövőbeni várakozásokat mutatják. Ez sokáig nagyrészt igaz is volt, ám a piac folyamatos fejlődésével jelentősen módosult a tétel. Tény és való, hogy az alapvető mozgásokban, és különösen hosszú távon nagy szerepe van annak, hogy egyes gazdaságok milyen fejlődési, vagy növekedési szakaszban vannak, illetve, hogy mik a kilátásaik a közeljövőre nézve.

 

Mára azonban a spekuláció látványos növekedésével a technikai elemzéseknek is nagy jelentősége lett.

 

Alapvetően két fontos fundamentum van, amely egy deviza értékét, illetve az irányába támasztott keresletet jelentősen növelheti. Az egyik a nagymértékű gazdasági növekedés, hiszen ebben az esetben a külföldi tőke általában befelé áramlik az országba, és ezzel folyamatosan hajtja fel az árfolyamot. A másik a magas kamat, amelynek szintén tőke vonzó hatása lehet, és folyamatos keresletet indukálhat egy deviza iránt. Ám ez utóbbi sokkal inkább a rövidtávú befektetéseket, az úgynevezett forró tőkéket csábítják, amelynek megvan az a veszélye, hogy a lehetőségek romlásával, vagy máshol kedvezőbb befektetéseket találva ugyanolyan gyorsan el is hagyják az adott országot, jelentősen visszagyengítve annak devizáját.

 

Fontos eleme még a közgazdasági megközelítésnek a vásárlóerő-paritás is. A vásárlóerő-paritás méri, hogy mennyi terméket és szolgáltatást lehet vásárolni egy valutában egy másik valutához mérve, ezzel figyelembe véve a különböző országokban eltérő árakat.

 

Az elmélet maga – ha részletekbe nem mélyedünk el – egyszerűen hangozhat: két különböző valutának azon összegei egyenlő értékűek, amelyekért azonos tömegű árut lehet vásárolni.

 

A vásárlóerő-paritás alapvetően nem mutatja meg a devizák mozgásának, vagy várható mozgásának irányát, de jól jellemzi az egymáshoz viszonyított alul-, illetve túlértékeltséget, még akkor is, ha ezt a gazdaság fejlettségével, és növekedési ütemével is érdemes együtt figyelni.

 

Manapság azonban, a piac jelentős felgyorsulásával a fundamentális hatások is sokat változtak. Amellett, hogy természetesen továbbra is vannak olyan elemzések, melyek 2-3, vagy akár 5-10 éves távlatban ténylegesen a makrogazdasági teljesítményeket hangsúlyozva próbálják meg a jövőbeni árfolyammozgásokat meghatározni, (és gyakorta érdemes is figyelembe venni ezeket az érveket) a kereskedési hangsúly sokkal rövidebb távra szűkült be. Nagyon kevés az olyan befektető, aki ennyire hosszú időhorizonton gondolkodik, és ezt az irányt sajnos a legutóbbi válság is csak erősítette. Vagyis a makrogazdasági híreknek és eseményeknek is elsősorban a rövidtávú hatását figyelik a befektetők. Ez a gyakorlatban sokszor úgy néz ki, hogy egy fontos adat nyilvánosságra hozásakor, mélyebb elemzések nélkül csak az számít, hogy az éppen aktuális várakozásoknál jobb lett az eredmény, vagy rosszabb. Ennek hatására mozdulnak el a deviza árfolyamok is.

 

A másik fontos hatás, ami szintén erősödött a 2008/09-as válsággal, az egyfajta globalizációs folyamat a devizák esetében is, vagyis lényegesen nagyobb az egymásra utaltság, a korreláció az egyes devizák, illetve devizapárok között, mint korábban, és kevésbé vehetőek figyelembe egy-egy ország teljesítményének önálló hatásai.

 

 

Technikai elemzések

 

A technikai elemzés kizárólag a piaci adatok, azaz az árfolyam és a forgalom figyelembe vételével határoz meg trendeket, vagy rövid távú árfolyammozgásokat. A fundamentális elemzéssel ellentétben egyáltalán nem foglalkozik az okokkal, azaz a makrogazdasági háttérrel, hanem csakis a végeredménnyel: a kialakuló árakkal. Azt feltételezi, hogy egy adott pillanatban az árfolyam az addig elérhető összes információt már magában foglalja. Az elemzés lényege, hogy a múltbéli eseményeket, illetve reakciókat figyelembe véve próbál meg következtetni a jövőbeni eseményekre, amelynek elsődleges eszköze a grafikon, vagy chart. (ebből adódik a chartista elnevezés is) Ennek sok formája ismert, de mindegyiknek a kulcsa, hogy egy bizonyos időszak árfolyammozgását jeleníti meg x tengelyen az időpont, y tengelyen az árfolyam formájában.

 

A sok éves tapasztalatok és elemzések alapján számos megközelítés alakult ki, és ezek hátán rengeteg technikai eszköz, amelyek mindegyike valamilyen módon az árfolyamok előrejelzésére szolgál. Természetesen itt egy statisztikai megközelítésről beszélünk, tehát a legtöbb eszköz úgy működik, hogy ha 10 esetből 6-szor igazolódik, akkor már hatékonynak mondható. Itt sincsenek biztos előrejelzők, de sok eszköz van, ami jól használható. Különösen jól működhet, ha az adott eszközöket esetleg kombináljuk, és mikor már több szempontból is megerősödik a vélekedés, akkor a statisztika tovább javítható.

 

A technikai elemzés 3 fő eszköze különböztethető meg:

- a trendek, amelyek egy hosszabb időszakot figyelembe véve alakulhatnak ki az árfolyam tartósabb egyirányú mozgása esetén.

- az indikátorok, melyek általában valamilyen matematikai képlet segítségével számolhatók az árfolyamokból, és bizonyos értékek elérésével, vagy az árfolyamhoz viszonyított mozgásával adhat előrejelzést.

- az alakzatok, amelyek a grafikonon megjeleníthető geometriai formák, és általában az ezekből való kilépések iránya illetve mértéke az ami prognosztizálható a múltbéli hasonló viselkedések alapján.

 

A tényleges statisztikai eredmények mellett, a nagy likviditással rendelkező piacokon (így a devizapiacon különösen) egyszerűen a tömeghatás miatt is jól működik a technikai elemzés. Gyakorlatilag egyfajta önbeteljesítő hatást érzékelhetünk, hiszen ha sokan figyelik, és - a szubjektív elemek ellenére is – adott helyzetben sokan jutnak azonos következtetésekre, akkor ezek elvezethetik a piacot abba az irányba, amit a technikai elemzés sugallt.

 

Néhány grafikon megtekintése is elegendő ahhoz, hogy észrevegyük, gyakran vannak olyan árfolyamszintek, amelyeken hosszabb időn keresztül nem tud átjutni az árfolyam, vagyis rendszeresen kisebb nagyobb mértékben visszapattan róla. Ezeket nevezzük támasznak (support), vagy ellenállásnak (resistance). Az elnevezések közti különbséget az adja, hogy alulról (támasz), vagy felülről (ellenállás) jelent-e korlátot az adott szint az árfolyam mozgásának. Amennyiben egy ilyen szinten, többszöri kísérletezés után mégis átjut az árfolyam akkor beszélünk kitörésről, ami fontos eleme a technikai elemzésnek, és sokszor hosszabb távon is irányt adhat a mozgásoknak.

 

Amikor az árfolyam tartósabb ideig azonos irányba mozog, akkor beszélünk trendről, amelyet legtöbb esetben egy trendcsatorna határol be, vagyis az árfolyamgörbe alsó pontjainak és felső pontjainak párhuzamos vonallal történő összekötése. Ha már trendekről beszélünk, akkor nem maradhat ki a korrekció fogalma sem, amely a trend irányával ellentétes, átmeneti mozgásokat jelenti.

 

A mozgóátlagok (Moving Averages)lényege, hogy az általunk megválasztott időintervallumon belül átlagolja az árfolyamok értékeit, és ennek megfelelően a legrégebbi adatok kiejtésével, folyamatosan változik az idő előre haladtával, vagyis a grafikon x tengelyének irányába. A mozgóátlagok segítségével általában trendek változását vagy kialakulását lehet előre jelezni.

 

Az RSI, az angol Relativ Strenth Index rövidítése, ami magyarul relatív erősséget jelző index, de általában az angol rövidítés használatos a magyar szakzsargonban is. Lényege, hogy az adott instrumentum felfelé és lefelé történő mozgásainak arányát méri százalékos formában, ezzel jelezve egy adott termék túladott, vagy túlvett állapotát.

 

Egyre növekszik azoknak a rendszereknek a száma, amelyek megpróbálják emberi beavatkozás nélkül, pusztán matematikai képletekkel, algoritmusokkal kihasználni a technikai elemzések lehetőségeit. Ez annyit jelent, hogy egy program segítségével általában meghatározott számú devizapárt kísérnek figyelemmel, és amennyiben az árfolyamok mozgása valamely algoritmizált technikai indikátornak megfelelően alakult, akkor a rendszer jelzést ad, hogy érdemes vásárolni, vagy eladni. Ennek hatására még nagyobb jelentősége lehet bizonyos technikai árfolyamszinteknek.

 

 

Tőkeáramlás

 

A devizapiac szereplői között jelen vannak az Export és Import cégek, amelyek folyamatos deviza váltási kényszerükkel kis mértékben befolyásolhatják a piacot. Manapság azonban már inkább fordítva alakul a helyzet, vagyis az Export és Import cégek kénytelenek védeni magukat a túlzott deviza mozgásokkal szemben, hiszen még a nagyobb cégek forgalma is csak elenyésző az egész piachoz képest.

 

Ellenben a tőkeáramlások iránya már lényegesen nagyobb súlyt jelenthet, hiszen ez akár egy hosszabb távú folyamatot is végigkísérhet. Habár ide tartoznak a nagyobb cég felvásárlások is, amik egyszeri, de annál jelentősebb összeg konvertálását okozhatják, alapvetően a befektetéseket kereső tőkemozgás az, amire érdemes odafigyelni. Ha ugyanis például a japán tőzsdén extra profit lehetőséget látnak a befektetők (befektetési alapok) és elkezdenek nagyobb tőkéket átcsoportosítani a távol-keleti piacra, akkor ez értelemszerűen együtt jár a japán jen vásárlásával is és ezáltal erősítheti a szigetország devizáját.

 

A teljes cikk:

 

http://www.equilor.hu/mi_mozgatja_a_devizaarfolyamokat.php

 

Nézzük a tényeket, az árfolyamokat!

 

Az Európai Unió közös pénze, az EUR 15 éve létezik:

 

eur-1999.png

 

Ez idő alatt így változott a CHF árfolyama:

 

 

chf-1999.png

 

A CHF árfolyamának alakulása 1980-tól:

 

 

chf-1980.png

 

A Bankszövetség 2006 januárjában „fundamentális” elemzéssel jutott arra a következtetéssel, hogy a forintunk felülértékelt. Erről szól korábbi összeállításunk vége…:

 

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/velemenyunk--allaspontunk/nem-kell-felni-a-devizahitelektol-----2006.html

 

..és a Bankszövetség főtitkárának írt elemzésünk:

 

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/kerdeseink-es-a-kapott-valaszok/level-kovacs-leventenek---bankszovetseg---2014.09.01..html

 

A Devizaadósok Szövetsége pedig „technikai” elemzéseket végzett:

http://www.devizaados.hu/index.php/hirek/689-devizaados-szemmel-a-bizonyossag

 

 

Akárhogy is nézzük, egyértelmű: a bankok tudtak arról 2006-2008 között, hogy forint le fog értékelődni!

 

 

Vagy van még esetleg olyan, aki úgy véli, hogy a bankok úgy helyeznek ki 7.000 milliárd forintot legnagyobb részt CHF elszámolással négy év alatt, hogy nem végeznek sem „fundamentális”, sem „technikai” elemzést?