Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Devizahitel Angliában is - Figyelmeztetés 2007-ben

2014.09.21

 MIT KELLETT VOLNA FELTÁRNI A KOCKÁZATFELTÁRÓ NYILATKOZATBAN?

 

A The Telegraph angol napilap 2007. július 14-i cikke alapján

 

the-telegraph-2007-angol-devizahitel.png


Az egy év alatt bekövetkezett ötszöri kamatemelkedés az adósokat arra ösztönözheti, hogy deviza alapú hitelre (fx-hitelre) váltsák át a tartozásaikat, azért, hogy csökkentsék a havi törlesztő részleteiket. 


Ezeket a jelzáloghiteleket olyan magas jövedelmű adósoknak szánják, akik értik az árfolyammozgásokban rejlő változások kockázatát, és készek elfogadni ezeket.


Például az Investec Private Bank egy új szolgáltatás keretében csak olyanoknak ad fx-hitelt, akik legalább 500.000 font értékben vesznek fel kölcsön, de más fx-hitelek már kb. 150.000 fontos tőkeösszegnél kezdődnek. 


Az Investec számos külföldi devizában, például CHF-ben és japán yenben kínál hiteleket különböző biztosítékok, így ingatlan, befektetés vagy letét ellenében.


A devizahitelek többsége a LIBOR-hoz, vagy annak helyi megfelelőjéhez kötött. A devizahitelek iránt érdeklődők a hitelt egy devizahitel brókeren, mint például a Complete Mortgage Planning Services keresztül kaphatják meg számos erre specializált hitelezőtől, például a Fortistól.


A Fortis csak olyan hitelfelvevőknek adja ezt a többdevizás (multidevizás) hitelt, akik jól értik a devizapiacok működését, vagy pedig a bevételük az adott devizában keletkezik. 


A Fortis például 3,95 %-os kezdő kamatozású CHF, vagy 2,26 % kezdő kamatozású japán yen alapú hitelt ajánl. De a szakértők figyelmeztetik a hitelfelvevőket arra, hogy ne csak az alacsony kamatot vegyék figyelembe. Az adósoknak a deviza árfolyamkockázatával és a hitel költségeivel is számolniuk kell. 


Az ügyintézési, értékelési, ügyvédi díjak, illetékek és földhivatali díjak kb. 12.000 fontot tehetnek ki egy 250.000 fontos fx-hitel esetén. Azonban hasonló költségek a hagyományos, font alapú hitelek esetén is jelentkeznek. Ami tényleg lényeges különbség, hogy az árfolyamkockázat napok alatt kisöpörheti, lenullázhatja az egész évben elért összes kamatmegtakarítást.


A szakértők azt mondják, hogy csak olyan adós vegye fontolóra fx-hitel felvételét, akinek van annyi tartaléka, hogy ellensúlyozni tudja a tőketartozásának az árfolyamváltozás miatt bekövetkező 20 %-os emelkedését vagy csökkenését. 


Még ez a 20% is alulbecsült lehet, mivel semmi sem korlátozza azt, hogy az egyik deviza milyen mértékben értékelődik le vagy fel egy másikhoz képest, ill. értéktelenedik el. 


Ha fx-hitel alapján rendszeres törlesztési kötelezettsége van valakinek, akkor biztosítania kell azt, hogy a legkedvezőbb árfolyamon törleszthessen. A devizakereskedelemre szakosodott szolgáltatók, mint például a MoneyCorp, HiFX és a World First segítenek abban, hogy az adós olyan versenyképes árfolyamon válthasson, amely nem mindenütt hozzáférhető. 


MoneyCorp, amelynek egyik résztulajdonosa a Royal Bank of Scotland, havi 4 fontot számít fel ezért a szolgáltatásért. 


Simon Conn, a Conti Financial Services-től ezt mondta: „Ez egy nagy kockázatú piac. Amikor korábban a kamatlábak elkezdtek emelkedni, és az emberek fx-hitelekbe ugrottak bele, nagyon sok ember elveszítette ingét-gatyáját is.” 


Katie Tucker, aki a John Charcol jelzálog bróker cégnél dolgozik, hozzátette: „Ez a legkockázatosabb jelzáloghitelek egyike, mivel nem csak a kamatváltozásokkal kell foglalkozni, hanem arról is el kell gondolkodni, azt is számításba kell venni, hogyan változnak az árfolyamok a jövőben.


Azt mondta, hogy aki fx-hitelt akar felvenni, az csakis többdevizás (multidevizás) alapon tegye. Ugyanis ezeknél a hiteleknél szükség esetén a különböző devizák egymás között szabadon átválthatók. 


Cormac Naughten, aki az ECU Csoport devizahitel szekciójának privát ügyfelekért felelős csoportjának vezetője, azt mondta: „Nagyon sok mono-devizás adós szenvedett komoly veszteségeket azután, hogy a font kilépett az ún. „átváltási mechanizmusból” 1992-ben. Például a yen-hitelesek tőketartozása 1992 és 1995 között majdnem megduplázódott.”


Kérdéseink:

Ha az osztrák bankok tudták, hogy mekkora a mono-devizás fx-hitelezés veszélye az adósok számára, akkor miért csak mono-devizás (CHF) hiteleket árultak a magyar ügyfeleknek?

Miért nem volt lehetőségük a magyar ügyfeleknek multi-devizás fx-hitel felvételére, azaz a tőke más pénznemre való szabad átváltására a hitel teljes futamideje alatt?

Miért nem tették lehetővé, hogy a magyar ügyfél a számára legkedvezőbb árfolyamon törlesszen?

Miért nem kötötték az fx-hitel kamatát az adott deviza országának bankközi kamatlábához

Miért ajánlották ezt a nagyon kockázatos hitelt a devizakereskedelemben teljesen járatlan ügyfeleknek?

Miért nem figyelmeztették az adóst arra, hogy mások már ilyen hitellel ingüket-gatyájukat elvesztették a 90-es években nem csak Ausztráliában, hanem Európában is?


forrás:

http://www.telegraph.co.uk/finance/personalfinance/borrowing/mortgages/2812102/Home-in-on-a-cheaper-mortgage.html 

 

 

2007. július 14.

 

Összeállította: Erdei Ibolya