Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2021.12.31

Deviza alapú kölcsönök az 1920-30-as években Magyarországon!

20-30-as-evek.png

 

 

Olvasgatom Dr. Pomeisl András József doktori értekezését (512 oldal), címe: 

„A devizaalapú kölcsönszerződések egyes dogmatikai kérdései”.

https://jak.ppke.hu/uploads/articles/12332/file/Pomeils_Andras_dolgozatv(1).pdf

 

Még csak az elején járok és ámulok!

 

 

Az 1930-as évek elején járunk. Az MNB a gazdasági válságra való tekintettel erősen korlátozta a deviza forgalmat. Vita alakult ki, hogy hogyan tudják az adósok törleszteni a kölcsöneiket.

 

„És a hitelezők ilyen irányú eljárását nem indokolhatja más tendencia, mint az, hogy az adós által elvállalt és bizonyára a hitelező részéről annak idején legjobbnak vélt »nemes« valuta világpiaci helyzetében, beállott változás következményeit kármegosztás címén az adósra kívánják hárítani, holott ebben az effektív valutában korábban eszközölt kikötésben éppúgy benne foglaltatik a hitelezőnek a valuta ingadozása tekintetében elvállalt rizikója is és semmiképpen sem méltányos, hogy a valuták ingadozásának az adós mindig csak a hátrányait »élvezhesse«, legfőképpen pedig nem akkor, amikor az adósok a hitelezőktől — dacára az effektív valutáról kiállított okiratoknak — csak igen minimális részben vették fel a hitelt valóságos külföldi fizetési eszközben, és így azzal a bizonyos külföldi fizetési eszközzel egyedül és kizárólag a hitelező játszott és még módja sem lehetett az adósnak, hogy a külföldi valuta esetleges ingadozásának reánézve előnyös fordulatot kihasználja. De a szerződések ilyen megengedett módosítása a legtágabb teret nyújt arra, hogy a hitelezők egyedül és kizárólag az adósok veszélyére — ha közvetve is, ezen keresztül a pengő veszélyére — valutajátékot űzzenek” [kiemelés tőlem].”

 

„Ezenkívül nem hagyható figyelmen kívül, hogy az idetartozó kölcsönügyletek eseteiben a kölcsönadónak rendszerint sohasem volt birtokában effektív külföldi valuta, ilyent a kölcsönvevő kezéhez sohasem kapott; a kölcsönadó Magyarországon él, tehát és különösen a devizakorlátozó rendelkezések folytán csak pengőt használhat. Mindezekre való tekintettel gazdasági szempontból nem méltányolható a hitelező az a követelése, hogy effektív külföldi valuta szolgáltatása nélkül követelése kiegyenlíthető ne legyen”.”

 

A szerző által hivatkozott forrás:

Munkácsi Ernő: Effektív külföldi valutára szóló tartozások teljesítése. Jogtudományi Közlöny, LXVII. évf. (1932.) 7. sz., 42-44.  

 

https://adt.arcanum.com/hu/view/JogtudomanyiKozlony_1932/

 

Majd valamikor ezt is elolvasom….

 

 

Minden sors- és küzdőtársamnak nagyon sikeres új évet kívánok, úgy érzem a sok ezer pereskedőnek meghatározó lesz a jövő év.

Én nagyon bízom benne, hogy mind a 2,3 millió szerződést ismét újra kell számolni a bankoknak és sor kerül kártérítések kifizetésére is.

 

BUÉK 2022 !!!