Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A devizahitel szerződések és a polgári jog

2014.12.14

Részletek a szakdolgozatból, kedvcsinálónak a teljes dolgozat elolvasásához.

 

kr-01.png

 

 

Az érvénytelenség fogalmát a jogalkotó nem határozta meg a PTK-ban, erre vonatkozó passzust nem találunk. A joggyakorlat azonban pótolta ezt a hiányosságot, így az 1/2010. PK véleményben a következőket találjuk: „A szerződés érvénytelensége azt jelenti, hogy az ilyen ügyletnek nincs kötelem keletkeztető hatálya, az ilyen szerződés joghatás kiváltására alkalmatlan.”

 

Egy másik megközelítés szerint: „A szerződést akkor tekinthetjük érvényesnek, ha a felek akaratuknak megfelelő nyilatkozatot tesznek, vagyis az akaratuk és nyilatkozatuk egymással összhangban áll, nyilatkozatukat a jogszabályi előírásoknak megfelelő formában és tartalommal teszik meg és a szerződő felek részéről tett nyilatkozatok találkoznak, továbbá a felek akaratnyilatkozata alkalmas az általuk kívánt joghatás kiváltására. Az érvényes szerződéshez ebből eredően három konjunktív feltételnek kell megfelelnie…ha a három feltétel bármelyike hiányzik, úgy a szerződés érvénytelennek minősíthető.”

 

 Végül egy harmadik álláspont szerint: „Amennyiben a szerződés valamely, a törvényben meghatározott oknál fogva nem alkalmas a kívánt joghatás előidézésére, érvénytelen szerződésről beszélünk.”

 

Mindhárom fogalmi megközelítésből látható, hogy ahhoz hogy egy szerződés érvénytelenségéről beszéljünk 3 feltétel szükséges:

1. Legyen egy létező szerződés a felek között

2. A szerződés ne legyen alkalmas a felek által kívánt joghatás kiváltására

3. Valamely jogszabályban meghatározott ok miatt nem alkalmas a joghatás kiváltására

 

A magyar polgári jogban a főszabály a részleges érvénytelenség. Ennek lényege, hogy ha egy szerződésről megállapítható, hogy részben érvénytelen, akkor az egész szerződés csak abban az esetben dől meg, ha az érvénytelennek nyilvánított rész nélkül a felek nem kötöttek volna szerződést.

 

Az érvénytelenségnek két formáját különböztetjük meg: a semmisséget és a megtámadhatóságot.

 

A semmisség azoknak a törvényben felsorolt okoknak az összessége, melyek fennállása esetén a felek akaratának figyelmen kívül hagyásával, „ipso iure” beállnak az érvénytelenség jogkövetkezményei, tehát az érintetteknek nem kell kérniük a bíróságtól az érvénytelenség megállapítását.

 

Ezzel szemben megtámadhatóság esetén egy függő jogi helyzet alakul ki, vagyis a szerződésről csak akkor állapíthatja meg a bíróság, hogy érvénytelen, ha valamelyik fél megtámadja és csakis sikeres megtámadás esetén állnak be az érvénytelenség jogkövetkezményei.

 

Mindkettőre igaz azonban, hogy a szerződés visszaható hatállyal válik érvénytelenné.

 

Szót ejteni az érvénytelenségi okok rendszeréről, a PTK ugyanis külön paragrafusokban határozza meg a semmisségi és a megtámadhatósági okokat, melyeket az alábbi táblázatban foglalhatunk össze:

 

kr-02.png

 

Ahhoz, hogy az objektív értékaránytalanság megállapítható legyen, 3 konjunktív feltételnek kell fennállnia:

  1. Egyik fél tekintetében se merüljön fel az ajándékozás szándéka: Ez a feltétel a devizahitelek esetében evidens, hiszen egy kölcsönszerződés esetén még véletlenül sem merülhet fel az érintettek ajándékozási szándéka. Úgy gondolom a hitel megállapodások inkább gazdasági jelentőségű kötelmek, nem merülhet fel a felek közötti bensőséges viszony, amely azonban az ajándékozásnál sokkal inkább megfigyelhető.
  2. Feltűnően nagy értékkülönbség: adja magát a kérdés, hogy mit is kell feltűnő értékkülönbségnek tekintenünk? A választ nem a jogszabályokban, hanem a bírói gyakorlatban kell keresnünk. A Legfelsőbb Bíróság PK 267. számú állásfoglalásában foglalta össze ennek jellemzőit. Kimondta, hogy „a szerződésnek a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnően nagy értékkülönbségére alapított megtámadása esetében annak megállapításához, hogy az értékkülönbség feltűnően nagy-e, a bíróságnak vizsgálnia kell a szerződéskötés körülményeit, a szerződés egész tartalmát, a forgalmi (érték-) viszonyokat, az ügylet jellegéből fakadó sajátosságokat, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás meghatározásának módját.” A bíró a döntéshez tehát az eset valamennyi körülményét köteles megvizsgálni és csakis ez alapján mondhatja ki az értékegyensúly hiányát. Mit jelent ez azonban számokban? A bírói gyakorlat erre is választ ad. Ha a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értékei között a különbség nem éri el a 20%-ot, akkor a bíróságok általában nem állapítanak meg feltűnő értékkülönbözetet, de az 50%-ot meghaladó eltérést szinte kivétel nélkül minden alkalommal jogszabályba ütközőnek találják. Véleményem szerint ezek az arányok még inkább eltolódhatnak a devizahitel szerződések esetén, hiszen az efféle konstrukciókban számos előre nem látható körülmény befolyásolhatja a szolgáltatások értékét, valamint ezek a körülmények a szerződés teljesítése alatt változhatnak.
  3. Az értékaránytalanságnak a szerződés megkötésekor fenn kell állnia: Az utolsó feltétel szerint a szerződés tehát csakis abban az esetben támadható meg, ha az értékegyensúly már a szerződés megkötésének időpontjában sem állt fenn. Ez az a pont, ahol az adósok álláspontja már nem tartható, hiszen a devizahitel szerződések megkötésekor a pénzintézetek betartották a szigorú jogszabályi előírásokat és az értékegyensúly fennállt a kifizetett kölcsön és a visszafizetendő összeg között

 

Mindezek alapján levonható az a konklúzió, hogy az adósok joggal vetették fel az értékegyensúly hiányát a jelen állapotokban, ám a jogszabályi előírások csakis a szerződés megkötésének pillanatában állapítják meg a feltűnő értékaránytalanság miatti érvénytelenséget, így ez a megtámadási ok nem jelenthet segítséget az érintettek számára.

 

Fel kell tárnunk a megtévesztés, mint érvénytelenségi ok, sajátosságait. Elsőként a PTK vonatkozó szabályai között a következőket találjuk: „Akit a másik fél megtévesztéssel vagy jogellenes fenyegetéssel vett rá a szerződés megkötésére, a szerződési nyilatkozatot megtámadhatja. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a megtévesztés vagy fenyegetés harmadik személy részéről történt, és erről a másik fél tudott vagy tudnia kellett.”

 

Arra a kérdésre azonban, hogy mikor is beszélünk megtévesztésről, a jogirodalomban találjuk meg a választ. Menyhárd Attila szerint: „ megtévesztésről akkor beszélünk, ha a szerződő fél a szerződéskötés során valamely körülményben tévedésben van, és a tévedését valaki más – a másik fél vagy harmadik személy – tudatosan okozta.”

 

Tehát egy szándékos magatartás, amely által az egyik fél vagy harmadik személy tévedésbe ejti a másik felet a szerződést érintő valamely lényeges körülmény tekintetében. Ez a tévedésbe ejtés kétféleképpen valósulhat meg:

  • Egyrészt mulasztással, tehát amikor valamelyik fél vagy harmadik személy nem tesz említést – azaz hallgat - az adott szerződési kikötésről,
  • Másrészt tevéssel, amikor a fél vagy harmadik személy valótlan információt szolgáltat a másik félnek.

 

Ezek közül úgy vélem, hogy a súlyosabb gondot a devizahitelek vonatkozásában a hallgatólagosság jelenti. Amennyiben ugyanis a bankok nem osztják meg a kölcsönszerződésben releváns információkat az adóssal, jelentős előnyökre tehetnek szert. Emellett a banki hitelszerződéseknek megvan az a sajátossága, hogy a kölcsönt felvevő személy sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben van a pénzintézetekkel szemben, éppen ezért fokozottabban kell ügyelni a megfelelő információk megadására.

 

A devizahitel-szerződések másik labilis eleme az általános szerződési feltételek kérdése.

 

Az általános szerződési feltétel nem más, mint „az a szerződési feltétel, amelyet az egyik fél több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül előre meghatároz, és amelyet a felek egyedileg nem tárgyaltak meg.” Látható, hogy itt nem beszélhetünk a felek közötti akarategységről szó szerint, hiszen épp az a jelentősége ennek a jogintézménynek, hogy az egyik fél (esetünkben a bankok) egyoldalúan dolgozza ki a feltételrendszert, míg a másik fél csak arról határozhat, hogy elfogadja-e ezeket vagy sem.

 

Éppen ezért szigorú törvényi követelmény, hogy lehetővé kell tenni a másik fél számára ezek megismerését. Kiemeli a jogalkotó, hogy „külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről, amely a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstől eltér. Ilyen feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél - a külön, figyelemfelhívó tájékoztatást követően – kifejezetten elfogadta.”

 

 

A szakdolgozatból nem marad ki a Kúria több döntésének kritikai elemzése sem.

 

http://phd.lib.uni-miskolc.hu/JaDoX_Portlets/displayContent?docId=16447&secId=9248