Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2022.01.02

90 éve a magyar devizahitelesek jártak (volna) jól!

90-eve---kep-01.png

 

Olvasgatom tovább Dr. Pomeisl András József doktori értekezését (512 oldal), címe:  „A devizaalapú kölcsönszerződések egyes dogmatikai kérdései”.

https://jak.ppke.hu/uploads/articles/12332/file/Pomeils_Andras_dolgozatv(1).pdf

 

Részletek:

 

 

4.3. A külföldi pénznemben meghatározott tartozások elértéktelenedésének kérdései

 

4.3.1. A történeti háttér: a külföldi valuták aranyhoz viszonyított leértékelése

 

A gazdasági világválság kísérőjelenségeként több vezető nyugati állam döntött úgy, hogy pénzének az aranyhoz kötését megszünteti. Elsőként az angol törvényhozás 1931. szeptember 21-én helyezte hatályon kívül a Bank of England aranyeladási kötelezettségét, és ezzel letért az aranystandardról, aminek következtében a font nemzetközi árfolyama jelentősen, kb. 25 %-kal visszaesett. Az angol példát követték a Commonwealth országai (India, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Afrika), a skandináv országok (Svédország, Norvégia, Dánia, Finnország) és Portugália, vagyis az ún. fontblokk

 

Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa 1933. áprilisában felhatalmazást adott a dollár aranytartalmának 50%-os csökkentésére, majd az 1933. május 26-án kelt és 1933. június 5-én aláírt Gold Repeal Resolution visszamenőleges hatállyal jogellenessé nyilvánította az ún. aranyklauzulákat. Az 1934. január 30-ai Gold Reserve Act kimondta, hogy „eddig a Federal Reserve Bankok kezén levő aranyra vonatkozó minden igény az államra száll, és ennek őrizetébe kerül rudak alakjában; új aranypénzt többé nem vernek és a régi érmék a forgalomból kivonatnak; magánegyén aranyat csak ipari célra tarthat, de semmiféle fizető eszköz (currency) aranyra nem váltható át, s az Elnök állapítja meg bizonyos mozgó határok közt a dollár aranyértékét”.280 Az amerikai példát nem sokkal később követte Brazília és Argentína.

 

A leértékelések következő hullámában a korábban csak aranyblokként emlegetett országok értékelték le jelentősen a valutájukat. A sort Franciaország nyitotta meg, amely az 1936. szeptember 26-án hatályba lépett törvénnyel a frank aranytartalmát 25-33% közötti mértékben csökkentette. A következő Svájc volt, amely 1936. szeptember 28-án hatályba lépett törvényével megszüntette a bankjegyek aranyra váltását, egyben a svájci frankot átlagosan 30%-kal értékelte le. Hollandia ugyan nem értékelte le valutáját, de 1936. szeptember 30-án törvényben megtiltotta az arany és aranyérmék kivitelét, ami a holland forint árfolyamát jelentősen gyengítette. Olaszország 1936. október 5-én elfogadott királyi törvényerejű rendelettel a lírát 41 %-kal értékelték le. Csehszlovákia 1936. október 9-én értékelte le a cseh koronát.

 

Ezeknek a döntéseknek a következtében külföldi valutában, tipikusan angol fontban, amerikai dollárban vagy svájci frankban meghatározott követeléseknek a pengőértéke jelentősen visszaesett, ami komoly zavarokat okozott a belföldi forgalomban azokban az esetekben, amikor a pénztartozásokat az értékállandóság megőrzése céljából határozták meg külföldi valutában.

 

Az árfolyamok alakulása:

 

1927. január 1-jén

1 angol font 27,845 pengőt,

1 USA dollár 5,7200 pengőt,

1 svájci frank 1,1065 pengőt ért eladási árfolyamon;

 

1930 decemberében

1 angol font 27,77 pengőt,

1 USA dollár … pengőt,

1 svájci frank 1,1081 pengőt;

 

1932-ben

1 angol font 19,97 pengőt,

1 USA dollár 5,71 pengőt,

1 svájci frank 1,108 pengőt,

 

1939-ben

1 angol font 15,67 pengőt,

1 USA dollár 3,5447 pengőt,

1 svájci frank 0,7978 pengőt ért.

 

 

 

4.3.2. A külföldi pénznemben meghatározott pénztartozások átértékelése

 

A külföldi pénznemben meghatározott pénztartozások átértékelését kezdetben a Kúria gyakorlata (P.VII.5385/1930.; P.VII.1971/1931.; P.IV.4685/1930.) csaknem egységesen elutasította. E gyakorlat helyességéről jogirodalmi vita is kialakult…

 

A külföldi pénz elértéktelenedéséből adódó következmények jogi kezelése azonban kétségkívül jelen volt a jogászi gondolkodásban …: „…az effektivitás kérdéséhez tartozik, hogy effektív arany-fontban való teljesítés mai angol fontban való teljesítéssel nem egyenértékű. Az aranyfont effektivitás szempontjából nem azonos a papírfontnak fogalmával. Ahogy a papírkorona nem azonos az aranykorona fogalmával, úgy a papírfont sem lehet azonos az aranyfont fogalmával. …. A tiszta tényállás az, hogy a hitelező, ha nem is effektív valutát adott adósnak, olyan pengő ellenértéket adott ennek, amely ellenérték akkor a szabadforgalomban a valuták eladása esetén elérhető volt, illetőleg amelyen valuták beszerezhetők voltak. A valutáris rizikó veszélyét ily esetekben egyoldalúan a hitelezőre hárítani nemcsak jogellenes, hanem magában rejti ama jogkövetkezményt, miszerint ennek következtében az adós jogalap nélkül gazdagodnék”.

 

… ezzel szemben úgy ítélte, hogy a kötelem keletkezésekori esetleges magasabb értékre tekintettel történő felértékelés elvetése „felel meg a felek szándékának és a kötelem gazdasági hátterének is. Ha például a felek Magyarországban létrejött szerződésben effektív angol font szolgáltatását kötik ki, ennek az oka vagy az, hogy a hitelezőnek a fontra van szüksége, mert ő például angol gyáros, vagy magyar ugyan, de neki árúkért Angliában fontot kell fizetnie. Ha ebben az esetben a font romlik, de az angol törvény nem valorizál, úgy a hitelezőnek nincs kára, mert ő is valorizálatlanul fizethet. A másik eset, ahol a hitelező azért köt ki effektív angol fontot, mert abban jobban bízik, mint a pengőben. Ebben az esetben nem méltányos, hogy azért mert a hitelező rosszul spekulál, az adósra, aki esetleg a fontot lefedezte, újabb terhet hárítsunk, ami neki nem térül meg, mert az angol törvény nem valorizál és így ha van is Angliában fontkövetelése, azt csak névértékben kapja meg. Egyébként az ilyen, belföldiek között az értékállandóság biztosítására szolgáló idegen valutakikötést (ha a hitelezőnek nem fizetés végett van arra szüksége) erkölcstelennek tartom”.

 

Kúria TP.II.5635/1925, kimondotta, hogy »az átértékelésnek jogi alapja tulajdonképpen a pénzromlás, célja pedig a megfelelő értékkiegyenlítés«. A pénz értékállandóságának fictiója pedig dogmaként csak addig minősítendő, míg az bele nem ütközik a jogeszme két fő tényezőjének, a méltányosságnak és igazságosságnak alapelveibe.” Hivatkozik többek között a Reichsgericht 1933. június 21-én hozott 54/33. számú ítéletére, amelyben az aranyklauzula nélküli fontkövetelés átértékelése történt meg.

 

..ellentétben – úgy látja, hogy „amióta a pénz értékcsökkenése a megszokott lehetőségek közé tartozik, azóta a hitelező, különösen kölcsönszerződéseknél, követelését arannyal vagy valamely szilárdnak vélt külföldi valutával szokta viszonylatba hozni azért, hogy annak értékállandóságát biztosítsa. … Az ilyen klauzulákat rendszerint a hitelező köti ki abból a célból, hogy követelésének értékállandóságát biztosítsa és az adós a klauzulában rendszerint csak aláveti magát a hitelező idevonatkozó törekvésének és akaratának.

 

Rendszerint az az eset, hogy az ilyen klauzula eléri célját, mert az arany vagy a valorizálás céljából kiválasztott külföldi pénznem értéke állandó marad vagy legalábbis oly állandó mint a belföldi pénz értéke. De van eset rá, hogy a klauzula visszájára fordul, mert éppen a valorizálás céljára kiválasztott külföldi valuta romlik le jobban mint a belföldi valuta. Ilyen esetben a mai joggyakorlat szerint éppen a gondos hitelező, aki követelése értékállandóságát biztosítani akarta, jár rosszul, mert belföldi pénzben is kevesebbet kap, mint hogyha semmiféle valorizáló kikötést nem tett volna”.

 

…kiemeli, hogy „az ilyen hosszabb lejáratú kölcsönöknél, a pengő leromlott egy keveset, viszont az értékállandóság szimbóluma, a dollár, leromlott nagyon sokat, elvesztette értékének cca 50 %-át. Mégpedig beállott ez az értékcsökkenés nem a dolgok természetes fejlődése útján, hanem a külföldi állam tudatos törvényhozási és kormány hatósági intézkedése folytán, amely magasabb célok elérése végett tudatosan csökkentette a dollár értékét. … ebben a helyzetben igazságtalanul éri a hitelezőt az a joghátrány, hogy nem is a dollár természetes visszafejlődése, hanem egy idegen állam törvényhozási vagy kormány hatósági tudatos intézkedése folytán jóval kevesebb értéket kapjon vissza belföldi adósától, aki a megtartott értékkel gazdagodik.

 

Ennek kapcsán veti fel …, hogy „van egy extrém felfogása a régi pandektistáknak, amely szerint pénztartozások ipso facto magukban foglalják a kötelezettséget arra nézve, hogy a fizetés az arany- vagy ezüst-értéknek megfelelően történjék, … Nem volna-e igazságos, hogy olyan esetekben, amidőn belföldön kötött és belföldön teljesítendő ügyletről van szó, amikor továbbá úgy a hitelező, mint az adós is belföldi és kétségtelenül megállapítható az, hogy az idegen valuta csak a nagyobb érték-állandóság biztosítása céljából került bele az ügyletbe: viszont éppen az állandóságot ígérő valuta romlott nagyobb mértékben, mint a belföldi valuta, a hitelezőnek valorizálási kísérlete ne járjon azzal a hátránnyal, hogy a hitelező még kevesebbet kap, mint hogyha semmiféle valorizációt sem kötött volna ki, hanem mondassék ki az az elv, hogy a hitelező ilyen esetekben legalábbis azt a belföldi pénzértéket kapja meg, amelyet ő maga adott, illetve amely minden valorizálási kikötés nélkül őt illetné”.

 

A jogirodalmi kritikákra is tekintettel a Kúria megváltoztatta korábbi gyakorlatát.

 

1935 közepére már „[a] dollár és fontvalorizáció kérdésében is állandósultnak lehet tekinteni a Kúria gyakorlatát.

 

 

Tény, hogy az arany alapú pénzrendszer megszűnt, tény, hogy ez hatással volt az árfolyamokra az 1920-as, az 1930-as években.

 

Tény, hogy most, 2022 első napjaiban egy CHF több mint 356 forint.

 

90-eve---kep-02.png

 

Tény, hogy amikor aláírtuk a deviza alapú kölcsön szerződéseket, a CHF 200 forinttal gyengébb volt.

 

90-eve---kep-03.png

 

 

Hazugság, hogy a forint azért gyengült, mert volt az a hatalmas 2007-2008-as pénzügyi-gazdasági válság!

 

Tény, hogy vannak olyan elméletek, melyek előre jelzik a forint gyengülését. Nem történt más, mint hogy ezek az előrejelzések megvalósultak.

 

Ha még nem ismered ezeket az elméleteket, akkor kezd azzal 2022-t, hogy utána nézel.

 

 

BUÉK 2022!

 

Legyen ez az év a tanulás és

a megvilágosodás éve!

Számoljunk le

a hazugságokkal és

a megtévesztésekkel!!!

 

A tanulásban, mint látjátok, segít ez a doktori értekezés…

 

 

Kapcsolódó írás a honlapon:

 

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/alap-informaciok/deviza-alapu-kolcsonok-az-1920-30-as-evekben-magyarorszagon-.html

 

Ismered azt a mesét, hogy az 1990-es években Svájcban dolgozó osztrák munkások miatt jött létre elsőként Ausztriában a devizahitelezés...? Majd így hozták be hozzánk az osztrák bankok???

MOND, TE MINDEN MESÉT ELHISZEL???