Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2022.02.26

30%-os forintromlás esetén minden ötödik szerződés bukik? – MNB 2007

sokk---kep-01-uj.png

 

(részletek)

A kockázatok folyamatos nyomon követése és elemzése az MNB pénzügyi stabilitást felügyelő szerepéből következő feladata. A háztartási eladósodottság mértékének és szerkezetének feltárása céljából a jegybank 2007 januárjában egy kérdőíves felmérést végzett a hitellel rendelkező háztartások körében. Cikkünkben e felmérés eredményeire építve bemutatjuk a hitellel rendelkező háztartások szerkezeti megoszlását, kockázatosságát és a különböző kedvezőtlen makrogazdasági események banki portfólióminőségre és tőkehelyzetre gyakorolt hatását.

 

Az egyik a kedvezőtlen külső és belső makrogazdasági folyamatok által kiváltott kockázatiprémium-sokk, amely forinthozam-emelkedésben és/vagy a forint árfolyamának gyengülésében csapódhat le. Ez a törlesztőrészletek növekedésén keresztül befolyásolja a háztartások fizetőképességét.

 

A másik tényező, aminek a hatását vizsgáltuk, az eladósodott háztartásokat érintő foglalkoztatottságcsökkenés, amely az érintettek esetében a rendelkezésre álló jövedelem csökkenésén keresztül hat a hitelkockázat mértékére.

 

 

Több forgatókönyvet megvizsgáltunk: a forinthozamok 100, 300 és 500 bázispontos emelkedését, valamint a forintárfolyam 10, 20 és 30 százalékos gyengülését. A forinthozamok emelkedése és a forint árfolyamának gyengülése a törlesztő részletek növekedésén keresztül vezet a hitelkockázat emelkedéséhez. Az előbbi azonban közvetlenül csak a forint, az utóbbi pedig csak a devizahitelek terheinek nagyságát befolyásolja.

 

Az árfolyamkockázat hatásaival kapcsolatban azonban fontos megjegyezni, hogy valós kockázatot abban az esetben jelent, ha az árfolyamgyengülés jelentős mértékű és tartós. Egy átmeneti jelentős árfolyamgyengülés hatásait ugyanis a háztartások többé-kevésbé ki tudják védeni például a fogyasztási kiadások csökkentésével, mely jelentheti a fogyasztási szerkezet átrendezését (helyettesítési hatás, elmozdulás az olcsóbb termékek fogyasztásának irányába), illetve változatlan fogyasztási szerkezet mellett a fogyasztás volumenének csökkentését, valamint pénzügyi tartalékaik felélését.

 

A számítások során a sokk tartós fennmaradását feltételeztük, mivel ez „biztosítja”, hogy az egyes sokkok mentén számított kockázatos hitelállomány biztosan nem teljesítõvé válik. Az adatok alapján elmondható, hogy legalább egy év kell ahhoz, hogy a mintában az összes kockázatosnak tekintett háztartás fizetésképtelenné váljon (felélje összes pénzügyi tartalékát).

 

 

A sokk nélküli esetben a háztartásoknak kb. 2,2–4,2 százaléka tekinthető veszélyeztettetnek, õk birtokolják azonban a portfólió 5,7–12,9 százalékát.

 

 

A háztartási jövedelemtartalék (vagy sokktűrő képesség) az az összeg, ami a havi nettó, rendelkezésre álló jövedelemből a fogyasztási kiadások és a hiteltörlesztés levonása után marad.

 

Ha a mutató értéke negatív, akkor az adott háztartást kockázatosnak ítéljük, mivel kifeszítettsége olyan mértékű, hogy a különféle sokkok hatásait vélhetően nem tudná hiteltörlesztési zavarok nélkül hosszabb ideig kivédeni. Esetükben elmondható, hogy jelenleg is korábbi megtakarításaikat élik fel, vagy fogyasztásukat kell visszafogniuk a hiteltörlesztés érdekében. Jelenleg az eladósodott háztartások kb. 2,2-4,2 százaléka tekinthető kockázatosnak, birtokukban van azonban az adósságállomány 5,7-12,9 százaléka. Ez az a hitelállomány („kockáztatott vagy kockázatos hitelállomány”), amely a pénzügyi szektor szempontjából a potenciális veszteségek forrása lehet, amennyiben feltételezzük, hogy a kockázatos háztartások fizetésképtelenné válnak, illetve a pozitív jövedelemtartalékú háztartások esetében a nem teljesítés valószínűsége nulla.

 

A legszélsőségesebb forgatókönyv esetén (500 bázispontos forintkamat-emelkedés, 30 százalékos árfolyam-leértékelődés) a kockázatos háztartások részaránya közel duplájára nő, míg a birtokukban levő kockáztatott hitelállomány a sokk nélküli állapothoz képest kb. 6–10 százalékponttal emelkedik.

 

Amennyiben a hitellel rendelkező háztartások esetében valamelyik családtag munkanélkülivé válik, úgy a háztartás rendelkezésre álló jövedelmének csökkenése befolyásolja a fizetőképesség alakulását. Szimulációnkban a foglalkoztatottság 3 százalékos csökkenésével számoltunk, több egyszerűsítő feltételezéssel élve.

Egyrészt minden véletlenszerűen kiválasztott háztartás esetében 1 alkalmazott kiesését valószínűsítettük, és feltettük, hogy a vizsgált egyéves időszakon belül a munkavállaló nem talál új munkahelyet.

Az első forgatókönyv szerint a foglalkoztatás csökkenése és a kockázatiprémium-sokk egyidejű bekövetkezése várhatóan 8,6 és 12 százalékpont közötti mértékben növelné a kockáztatott adósság arányát, így a kockázatos hitelállomány várhatóan 14,3 és 24,9 százalék között alakulna.

 

sokk---kep-02.png

 

Veszteségráta alatt a nem teljesítő hitelek értékének azt a hányadát értjük, amely a behajtási, illetve fedezetérvényesítési eljárás során nem térül meg. Feltételezve egy 10 millió Ft-os hitel nem teljesítését, a 10 százalékos veszteségráta azt jelenti, hogy 1 millió Ft-os veszteség keletkezik a hitelezőnél.

A jelzáloghiteleknél 10, a gépjárműhiteleknél 30, a többi (fedezetlen) hitel esetében 90 százalékos veszteségrátát feltételeztünk.

 

Eredményeink alapján elmondható, hogy mind az egyedi bankok, mind pedig a bankrendszer tőkehelyzete a legszélsőségesebb forgatókönyvek bekövetkezése esetében is stabilnak mondható.

A kockázatokat azonban némileg csökkenti, hogy a banki portfóliók jelentős hányadánál a jelzáloghitelek dominálnak, amelyek azonban nem teljesítés esetén is biztosíthatják a bank számára a megtérülést.

 

Holló Dániel: Háztartási eladósodottság és pénzügyi stabilitás, félnünk kellene? 

MNB Szemle - 2007 november

 

https://www.mnb.hu/letoltes/hollo-1.pdf