HITELES MOZGALOM

 Akkor lépj a 3. lapra, ha az első két lap világos és érthető 

"Ez a 20 éven tartó forrásgyűjtés nem része a kölcsönszerződésnek, erre nem terjed ki és nem terjedhet ki a bank és az adós megállapodása. Ez kizárólag belső banki tevékenység, mind a források folyamatos, 20 éven tartó biztosítása, mind a nyilvántartás, mind az árfolyam és kamatkockázatok számítása és kezelése és még sok minden, amiről fogalmunk sincs és nem is kell, hogy fogalmunk legyen."

 akkor lépj a 2. lapra, ha az első lap világos és érthető

"Nem lehet meghatározni egy adott kölcsönnel kapcsolatban, hogy annak mi pontosan a forrása.  

Nincs olyan jogszabály, hogy meg kell egyeznie a különféle devizák nagyságának (pl.: CHF, EUR) az eszköz és a forrás oldalon."

 "A törvényi előírások alapján az egyik szerződő félnek (Bank) a kölcsönben meghatározott összeget (kölcsön tárgya) a másik szerződő fél (Adós) rendelkezésére kell bocsátania. Az Adósnak ezt a kölcsön összeget a szerződésben meghatározott módon vissza kell fizetnie a Banknak. Ezt hívják általában tőketörlesztésnek is. 

A törvény egyértelműen fogalmaz és nem tesz olyan kitételt, mely ettől eltérő gyakorlatot engedélyezne, nincs olyan hogy, „kivéve, ha a felek másként nem állapodnak meg” vagy „kivéve, ha más jogszabály másként nem rendelkezik”. Teljesen világosan meg van fogalmazva, hogy a tőketörlesztésekkel a kölcsön összegét kell visszafizetni."

 Egyik aktivistánk lelte fel ezt a cikket 2008-ból, mely beszámol az árfolyamgarantált devizahitelek lassú megszűnéséről. 

Miről is van szó?

A devizahitelt (mint ma már tudjuk deviza elszámolású forintkölcsön, mely „mögött” elvétve van-volt deviza, és ha van-volt, akkor is egy másik deviza….) úgy adták el, hogy az alacsony kamat (melyet mint most már tudjuk törvénytelenül és tisztességtelenül jócskán megemeltek a bankok) fejében korlátlanul ránk terhelték az árfolyamkockázatot (melyre egyáltalán nem hívták fel a figyelmet).

A bankok a devizahitelezés elején (beetetés...) csekély díj fejében vállaltak árfolyamgaranciát, ha túlzott mértékben romlik a forint árfolyama, akkor a többlet terhet átvállalják ügyfelüktől….

 Azt már tudjuk, hogy a kereskedelmi bankok teremtik azt a pénzt, amit használunk, ami a bankszámlánkon van. Mikor mondott le a magyar állam a pénzteremtésről? Mennyi pénzt teremtettek a bankok?

 A költségvetésben elszámolt lakáscélú támogatás az elmúlt 12 évben összesen közel 2.000 milliárd Ft. Ennek az összegnek a túlnyomó része a forintkölcsönök támogatása.

A költségvetésnek bevétele is van a lakosság lakáscélú eladósításából. A legközvetlenebb a vagyonszerzési illeték.

 A forintunk gyengülésének köszönhetően és a bankjaink tisztességtelen, törvénytelen kamat- és költségemelkedésének következményeként a törlesztő részleteink (mármint deviza kölcsönnel és deviza elszámolású forint kölcsönnel rendelkezők) az eredeti két-háromszorosára emelkedtek (miközben nyilvántartott tartozásunk nem vagy alig csökkent). A bankok mégis azt mutatják, hogy veszteségesek. 

Hová tűnik a pénzünk? 

 A forintunk gyengülésének köszönhetően és a bankjaink tisztességtelen, törvénytelen kamat- és költségemelkedésének következményeként a törlesztő részleteink (mármint deviza kölcsönnel és deviza elszámolású forint kölcsönnel rendelkezők) az eredeti két-háromszorosára emelkedtek (miközben nyilvántartott tartozásunk nem vagy alig csökkent).

A bankok mégis panaszkodnak, hogy veszteségesek.

Hová tűnik a pénzünk, ha mi befizetjük az emelt törlesztést, a bankok mérlege meg veszteséget mutat?

Készülődve a Bankszövetség meghívására, talán célszerű megismernünk néhány adatot a lakossági hitelezésről. Mindig el voltunk adósodva? Mióta van devizahitel? Hány szerződés van jelenleg? Mennyire fizetjük pontosan a részleteket? 

Mindannyian hallottunk véleményeket, láttunk különböző filmeket arról, hogy a bankok teremtik a pénzt.

Ez az állítás azonban ellentétes azzal, amiben felnőttünk: a bankok gyűjtik a megtakarításokat és az összegyűjtött pénzt továbbítják azoknak, akiknek szüksége van hitelre.

Mi az igazság? Megismerhető egyáltalán?